Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=614178#post614178][b]Rözge Csongor - 2016.08.26. 14:44[/b][/url]

Néhány hét és beköltözhetek az iskolába. Már nagyon várom, hiszen eddig csak az előkészítő ablakaiból nézhettem hatalmas tornyait egy-egy unalmas tanórán, miközben próbáltam elképzelni, hogy mit is csinálhatnak odabenn a nálam idősebb boszorkányok és varázslók. Biztosan egészen más lesz a mostanihoz képest, főleg az zavar, hogy újra én leszek a legkisebb. De biztosan nem fogják szekálni a gólyákat, mint azt néhányan pletykálják idelenn... Számos oktató és felügyelő jön le a Bagolykőből is hozzánk, ráadásul helyi fiúként rengeteg odajáró diákot látok a szabad hétvégéken. Igaz, még egyikkel se álltam nagyon szóba, mert egy kicsikét félek tőlük. Másrészt tuti pisisnek tartanak, mert még nem nézek ki annyira idősnek. Emiatt sokszor érzem magam rosszul. Amúgy megtehetném, hogy bejárós leszek, de szeretném kipróbálni a bentlakásos életet, mert így sokkal könnyebben illeszkedhetek be az évfolyamtársaim közé. Apáék is szeretnének majd többet dolgozni kiadásaink fedezésére, ehhez pedig nem tesz jót, ha otthon vagyok, ezt már én is belátom.
Amíg viszont kötetlenebbül mozoghattam a faluban, s a nyárból is volt még néhány forró nap, addig lementem sétálni a főtérre. A bevásárlóutcát látni se akarom! Minden tele van iskolakezdéssel kapcsolatos rémségekkel, árulják a méregdrága ilyen-olyan cuccaikat, amiket a jövő héten úgyis elmegyünk megvenni anyával. Fúúj, nem kell! Én nosztalgiázni akarok. Utam tehát a játszótérre vezetett, ahol rögtön beültem egy magasabb hintába. Tizennégy éves vagyok bakker, a legtöbb csúszdára már papíron fel se engednek... Nagyon hamar elteltek az előkészítős éveim, kíváncsi vagyok, kikkel maradok még jóban az osztályból. Lábaimmal finoman hajtva magam kezdtem el előre-hátra hintázni, miközben a teret pásztáztam. Egyelőre néhány kisbabás anyukán kívül, akik éppen a homokozóba szoktatták a kicsijüket, még mást nem láttam. Vajon mindenki a felrúnázott számítógépe előtt görnyed, vagy csak egyszerűen nyaralnak?