[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=705618#post705618][b]Vitéz Rebeka - 2017.10.14. 18:00[/b][/url]
Laci
Valamiért rajong az őszért. Ha megváltoztathatná az évszakok hosszát, akkor egészen biztos, hogy hosszú telet és őszt kívánna rövid nyárral és tavasszal. Semmi köze nem volt sz ősz szeretetének ahhoz, hogy véletlenül pont erre az évszakra esik a születésnapja is, ami vészesen közelgett. Kicsit aggódott is emiatt, hiszen ez már a tizenhetedik születésnapja lesz, ami egyet jelent a hivatalos felnőtté válással, már pedig ő még nagyon nem akart felnőni.
Talán ez a benne élő gyermek vezethette most is a játszótér irányába, amely most egészen üres volt szombat délutánhoz képet. Talán a hidegen fújó szél és a borús idő tántorította el a kisgyermekes családokat, hogy ezt a délutánt itt töltsék, talán valami más. Minden esetre örült, hogy egyedül lehet egy kicsit a gondolataival. Ideje lett volna például eldönteni, hogy mihez szeretne kezdeni, az alapképzés után. Semmi elképzelése sem volt arról, hogy mit szeretne csinálni, miután elvégezte az ötödiket is. Aztán ott volt még a gyászosan semmilyen szerelmi élete is, amellyel kedves barátai előszeretettel húzták az agyát. Szegény vörösnek nem igazán jöttek össze ilyen téren a dolgok, valahogy egy egy srácban sem találta meg a nagy Őt.
A hinta amelyben helyet foglalt kicsit nyikorgott ugyan, de ez a mások számára talán zavaró hang őt megnyugtatta, legalább annyira, mint maga hintázás. Természetesen nem lökte magát akkor lendülettel, mint a kisgyerekek, lába mindvégig érte a talajt. Inkább csak az illúzió kedvéért csinálta, bár vörös tincseinek ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy össze-vissza álljanak. A szél pedig csak rásegített a dologra, de úgy döntött, hogy nem fogja érdekelni.