#péntekvégre | #ígyni

Elszabadulás az iskolából, haaaah. Nem mintha túlzásba vinném ezt a tanulás dolgot, mostanában egész sok órát ellógtam, csak anyáék otthon meg ne tudják. A bátyám már végez az egyetemen, félig munkája is van, de én bezzeg, én bezzeg... Hát sajnálom, még én se nagyon tudom, hogy mi akarok lenni. Értek a gyógynövényekhez, mármint megtanultam, eddig oké, de nem találom még mindig önmagam, hogy miben lennék igazán jó. Na, de el kell hessegetni ezeket a marhaságokat. Ma ma van, a holnapon ráérek holnap aggódni, ma meg amúgy is megbeszéltem egy röpke "randit" az egyik kedvenc balhésommal. Imádom Maxit, minden baromságban benne van, nekem meg amúgy is hiányzik ez a fajta őrültködés, a kastélyban mindenki hősszerelmes vagy halálosan féltékeny. Vagy mindkettő és közben már a harmadik gyereküket várják. A gondolattól a hátamon végigfut a hideg és nőiesen fel is áll rajta a szőr, még a karomat is megdörzsölöm. Ja, hát az öltözékem, hát na. Félvér vagyok és büszke is vagyok rá, hogy ismerem a képregényeket, blee. Ja, a szemüveg meg kamu, de ennyi belefér, másnak a melle vagy az érzései azok. Hajam félig felkötve, pár göndör lokni aláomlik, arcomon meg jóóó nagy vigyor, mikor végre megérkezem a húszperces sétából a faluba és eltalálok a játszótérre, ahol már vár is rám Kojak hajas változata. Az ég nem fest túl barátságosan, de hé. Boszorkány vagyok, minek ide esernyő? Eltelik fél óra, majd' bepisilek a nevetéstől, komolyan mondom ez a gyerek meg nem normáááális. Persze én is megkapom, visszafelé már nem vicces odabújni hangosan nyávogva kaját kunyerálni az egyik üzletből, meg kézen állni szoknyában az egyik mászókánál, bár ez utóbbit megérdemeltem a híd miatt.
- Remélem is, mert hétszentség, hogy ezért _tőlem_ fogsz valami főzetet kapni. - könnyezek a fejembe szökött vértől, a karjaim se bírják már, nem vagyok én kviddicsjátékos, csoda, hogy neki tudtam lendülni és pár másodpercig kitartani magam. Mondjuk viccesen festhetek, a szoknyámat betürködtem úgy a bugyimba a combjaimnál, hogy abból ne látszódjon ki egy darabka se, bár így még érdekesebben festek.. Na de innen lejönni! Előre lendítem a lábam, amiből az sikerül, hogy pofára esek lendületből, bele a játszótéri homokmurvába. Felállok, az orromat fájlalva porolom le a ruhám meg szedem ki a szoknyám idegilenes helyéről, aztán visszaveszem Maxitól a szemüvegem. Beülök a vele szemben lévő játékra, grimaszokkal még mindig az orrom épségét és rugalmasságát próbálgatom, meghát elmosolyodok az új ötletem miatt.
- Legyen most egy kis könnyű... már persze, ha megbirkózol vele. Böfögj el el huzambanban ábécé sorrendben bájitalokat, legalább egy percig. Mérem! - vigyorgok, bár találtam már ki ennél kreatívabbat is, kíváncsi vagyok, hogy bírja majd levegővel.

#péntekvégre | #ígyni

A sors iróniája, hogy amíg Svájcban tanultam, Ellával a magyar nyelv miatt lettem jóban, Maxikával meg pont a német miatt kovácsolódtam először össze, bár, hogy hogy és hol is találkoztunk, máig rejtély övezi a be nem avatottak számára. Mindenesetre elég menőnek érzem, hogy ilyen fiatalon egyetemi tanár lett a csávókából, jár neki a keksz. Ilyenkor pedig, mikor ezekre a hülyeségekre rávesszük egymást, bele se merek gondolni, mi vár a következő generációkra ilyen oktatás mellett. Az az én nagy szerencsém, hogy nem ittam és nem is iszom semmit, különben biztos az orromon jönne ki a nevetéstől. A könnyeim is kicsordulnak, a térdemet csapkodom hahotázás közben, mikor Maxi kifogy a szuszból.
- Hát fiam, te sem aeromágusnak születtél. - erre a gondolatra még az is eszembe jut, hogy aki tud bánni a levegővel, az talán a saját szellentésével is tud medzsikelni? Te jó ég, mekkora menőség már! Odaröttyentesz a másik orra alá és nem hagyod, hogy a felhő elillanjon az arca körül. Ott lengeted, amíg el nem mondja, hogy hová rejtette a sütidet. Sőt, utána már kedve se lesz a sütidhez, mert ha legközelebb ráfanyalodik, csak színpadiasan legyintened kell egyet a hátsó fertályod felől. Ettől újra kitör belőlem a röhögés és ezt a gondolatot meg is osztom Maxival, hadd nevessen ő is.
- Na jóóólvan, háááát saaaajnos nem sikerült egy percen belül teljesíteni, úgyhogy bünti jön. - vigyorgok továbbra is, mikor már lecsendesült a kacagás. - Mi is legyen, mi is legyen... ó tudom már! Büntetésből te írod meg Felagundnak a házijaimat, csak így egyszerűen. Sehr langweilig, de legalább hasznom is van belőled. - nyújtom ki a nyelvem, aztán kihúzom magam.
- Te jöszöl.