Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=558512#post558512][b]Renée Célestine Blanche - 2015.12.28. 17:32[/b][/url]

Fleur teljesen el van ragadtatva a frissen kapott puffskein-jétől, az a szerencsétlen meg már kipurcan lassan a sok dögönyözéstől. De tényleg. Kinek kell plüss unikornis, ha egyszer van egy élő cukorfalatja? Renée ekkor értékeli át ezt a döntést. Konstantinnak ugyan valóban jó ötlete volt mindez, de az utóhatásokat elnézve visszacsinálná az egészet a fenébe. Talán ezért is írt Alfonznak, hogy mihamarabb találkozzanak a játszótéren és foglalja le kicsit a kislányt, mert a francia már a haját tépi lassan. Legalább az új házi kedvencek pihennek egy kicsit a következő roham előtt.
Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez a felfordulás igazándiból csak jó ürügy. Nagyon megkedvelte a férfit. Mármint jól végzi a munkáját, nagyon segítőkész és tiszteli Renée-t, mint nőt, nem beszélve arról, hogy a kicsi Fleur-ért is odavan, vagy legalábbis nagyon azt mutatja. Mert ugye sose tudni, egy anyában nem lehet elaltatni a gyanakvást - főleg mióta megesett az eset a kicsi apjával és egy vámpírral. Néha még önmagát is leellenőrzi, hogy biztosan rendben van-e.
Kézen fogva sétálnak Bogolyfalva utcáin, miközben a leányzó egyfolytában csicsereg a kapott ajándékairól, meg a gyönyörű, együtt töltött ünnepről. Neki ez valódi csoda volt, hiszen életében először valóban a szüleivel ünnepelhetett családi körben. Eközben a nő próbál úrrá lenni izgatottságán, hiszen már távolról megpillantja Alfonzt, ahogy a hintán szórakozik. Önkéntelenül is mosolyra görbül a szája, lánya pedig egyetlen jól irányzott mozdulattal rántja ki ujjacskáit a keze közül és rohan a férfihoz. Hiába, veszett jó dolga van: két baromi helyes pasi is körberajongja (Kon és Fonz). Egy kis lemaradással, de beéri a kicsit, aki azonnal csimpaszkodna is Alfonz nyakában.
- Gondolom könnyű kitalálni, hogy jól telt a kisasszony karácsonya. Rég találkoztunk - egy kedves mosolyt küld felé, majd fáradtan leroskad a másik hintába. Annyira szeretne egy kis csendet, csak egy icipicit. Na jó, talán aurortársát is elviselné maga mellett abban a nagy csendben...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=558552#post558552][b]Renée Célestine Blanche - 2015.12.28. 18:49[/b][/url]

Szívmelengető látvány, ahogy Alfonz felkapja Fleurt és magához öleli. Olyan, mintha az apja tartaná a kezében a kislányát... Ettől a gondolattól kihagy a szíve egy ütemet, mert az, hogy ők hárman egy család legyenek nem is olyan rossz gondolat és sajnos már túl sokszor környékezte meg a nőt. Elhessegeti, mert nem most van itt az ideje, sőt, semmikor nincs itt az ideje ennek. Badarság, hogyan is kellhetne pont neki...?
- Jó, játssz veleeem! - na persze, a kislányt nem nehéz meggyőzni. Renée azonnal felsóhajt és igen, annyira jól esik neki leülni egy kicsit. Figyeli, ahogy a férfi hintába ülteti Fleurt és már megint ott játszik az a fránya mosoly az arcán. Még épp időben kapja rajta magát az álmodozáson, ugyanis a következő pillanatban megérzi csípőjén Alfonz érintését. Még a vastag szövetkabáton át is lángra lobban a teste és csak lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem pirul el a kis lábujja hegyéig. Ujjai finoman kulcsolódnak rá a hinta láncaira, majd kicsit hátrafordul és felemeli fejét, hogy nagyjából szembe kerüljön a másikkal. Csak most veszi észre, hogy a köztük lévő távolság nagyon kicsi. Egy pillanatra nem szól egy szót sem, csak bámul bele azokba a gyönyörű szemekbe, majd mintha csak kómából ébresztenék fel elmosolyodik és válaszol.
- Évek óta nem csináltam ilyet, de próbáljuk ki - még egy pillanatig a férfi arcán felejti íriszeit, majd visszafordul és ha Alfonz ellép mögüle, akkor meghajtja magát. A kislány persze azonnal pattog, hogy már most hátrányban van, de a segítője biztosan nem hagyja, hogy a játszótér hercegnője veszítsen. Mindeközben a verseny elkezdődik és Renée lehunyja szemeit, ahogy megemelkedik, szőke tincseit arcába fújja a szél, majd kisimítja belőle és Fleur nevetése miatt ő is rákezd. A csendes játszóteret egyszerűen és nagyszerűen tölti be a kis társaság göndör kacaja, ami családiassá varázsolja a fagyos decemberi időt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=558822#post558822][b]Renée Célestine Blanche - 2015.12.28. 23:34[/b][/url]

Hiába látja, hogy nem csak számára okoz pulzusszám emelkedést ez a közelség, mégsem biztos abban, hogy jó döntés lenne ezt most folytatni. Először is Fleur épp bámulja őket, talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy lépéseket tegyenek bármerre is. Aztán egy helyen dolgoznak, Renée Alfonz egyik felettese, nem igazán kéne ezt a viszonyt mélyíteni. Ami pedig szintén sokat nyom a latba: igaz, hogy a férfi és a kislány jól kijönnek, mégsem várható el, hogy az apja legyen. Szörnyű dilemma.
Ahogy Alfonz eltávolodik tőle, szívverése alábbhagy és lassanként újra képes normálisan lélegezni. Szinte már érezte ajkaik találkozását, ahogy végigsiklanak egymáson... Nem, hűtsd le magad Renée.
Elkezdi magát hajtani, mintha csak repülni vágyna, fel az égig. Kislánykorában csinált ilyet utoljára, most pedig a férfi ismét azzá a nevető, két copfos lurkóvá változtatja. Csak megköszönni tudja. Az ütközésre odakapja a fejét és le is fékez, noha ez a játék végét jelenti és veszít. Mivel sokáig tartana megállni, így kiugrik a hintából és Alfonzhoz szalad - mellesleg halál lazán.
- Minden rendben? - fél szemét ugyan lányán tartja, de figyelmének többi része a férfira jut. Elég nagy koppanás volt ez ahhoz, hogy fájjon, vele is előfordult már. Eközben Fleur diadalittasan kiabálja, hogy megnyerte a versenyt. Renée elmosolyodik és felé fordul, mikor meghűl ereiben a vér.
- Nézd anya, én is ki tudok ugrani! - és valóban. Repül a kislány, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál el... Akáhogy is, a nő azonnal fut, pedig esélye sincs elkapni. Egy sikkantás, majd hatalmas sírás hangzik fel, ami még a legkeményebb szívet is szétszaggatná. Renée azonnal magához húzza és ijedten pillant Alfonzra, szemében rögtön könny csillan. Nem bírja, ha Fleur sír. Egyébként nem lehet nagy baja, hiszen nem magasról esett, csak a sokk és az érkezés fájdalma hat rá így. Pár kék folton kívül mi baja sem lesz - de ez most még nem látszik rajta...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=562864#post562864][b]Renée Célestine Blanche - 2016.01.14. 11:09[/b][/url]

Valójában nem kellett volna kipattannia a hintából és veszettül rohannia, hogy megnézze, mi a helyzet Alfonzzal. Nem gyerek már, sokkal inkább érett férfi, ezt azonban még magának is sokszor igyekszik tagadni, ugyanis a köztük meghúzódó korkülönbség (ami csupán 2-3 év) is újabb mondva csinált kifogás, miért is nem lehetnek ők valaha együtt. Egyébként pedig megismételte volna azt a közelséget és bizalmas légkört, ami körbelengte őket a hintában.
Egyetlen dolog teszi csak tönkre a pillanat varázsát, mégpedig Fleur magánakciója. Hiába mozdul reflexszerűen Renée, esélye sincs elkapni a zuhanó kislányt, aki rögtön keserves sírásban tör ki. Ezek a szívszaggató hangok minden anyát megríkatnának, noha a nő szemei csak bepárásodnak és egyetlen könnycseppet ejt csupán. Felpillant a férfira és vár valami mentőötletet, ami persze ösztönből jöhet tőle. A buksi simogatástól Fleur villám gyorsan megnyugszik és sírása szipogássá csendesül. Ennek az is betudható, hogy a hirtelen jött sokk elmúlik lassan és a fájdalom is enyhülni látszik. A kakaó említésére a légkör megváltozik, a kislány elég gyorsan felkel és csillogó szemekkel pislog Alfonzra, majd anyjára.
- Hát... Nem is tudom... - beharapja alsó ajkát, de gyermeke könyörgő tekintete meglágyítja szívét. - Rendben, miért is ne? - és ekkor megjelenik ezernyi kifogás, ott lebegnek a szemei előtt a kifogás halmok, mégsem említ egyetlen darabot sem. Pedig nem biztos, hogy ez a helyes út.
- De csak akkor megyek, ha te viszel - Fleur Alfonz felé nyújtja kezecskéit, hogy vegye fel és bizony, ha már ilyen zseniális ötlete támadt, akkor cipelje el odáig a sebesültet. Ha a férfi nem ellenkezik, akkor elindulnak a Társaslakás felé, Renée pedig megigazítja kicsit a frizuráját. Önkéntelen mozdulat ez, de nem akar rosszul kinézni a másik előtt. Amatőr...