A hinta lassan mozdult előre és hátra, halkan nyikorogva, mintha fájna az ingázó mozdulat. A csendben megdagadt a hang, minden lengésnél mintha egy szörnyeteg morgott volna. Lala cipőjével a sötét homokot túrta szórakozottan, nem is figyelt oda, milyen mintákat vésett a talajba. A környezetére sem hederített, ilyenkor már senki sem járt erre, minden aludt, csak neki kellett virrasztania ahelyett, hogy meleg ágyában várta volna meg a reggelt. A némaságot néha neszek szakították félbe. Egy vakkantás, zizegő fű, zörgő kövek vagy körmök alatt sikító játékszerek keltek néhány pillanatra életre, hogy azután elcsituljanak, pár percre, mielőtt újból kezdenének mindent elölről. Ha szemfülesebb lett volna a lány néhol megpillanthatott volna az est alatt egy vörös farkat, fület vagy gyorsan szaladó fekete zoknis mancsot, de ahelyett, hogy a rókájára ügyelt volna inkább az eget pásztázta. A csillagokat számolta, jobb elfoglaltság híján, kereste az iskolában megtanult csillagjegyeket és képeket, bár a Kisgöncölön kívül egyiket se találta meg ezen az éjjelen.
Talán még tíz percig hagyja, hogy kiélje magát a rókafi, aztán elkapja és visszarángatja a kastély falai közé, mielőtt elkapják mindkettőjüket és valamilyen csinos kis büntetést tukmálnak rá, amiért meg merte sétáltatni a hiperaktív állatot. Pedig neki ezen a napon nem is akaródzott nagyon ez a kései séta, de hiába a kedv hiánya, Caro addig vonyított és rombolt a szobában, hogy jobbnak látta inkább levinni egy kicsit a faluba, menni vele néhány kört és azután egy kifáradt kölyköt visszavinni a kastélyba. Nem érdemelték meg az aludni kívánó szobatársak, hogy egy szemhunyásnyit se aludjanak, mert kis Vuk virrasztani óhajt.

A hinta lassan mozdult előre és hátra, halkan nyikorogva, mintha fájna az ingázó mozdulat. A csendben megdagadt a hang, minden lengésnél mintha egy szörnyeteg morgott volna. Lala cipőjével a sötét homokot túrta szórakozottan, nem is figyelt oda, milyen mintákat vésett a talajba. A környezetére sem hederített, ilyenkor már senki sem járt erre, minden aludt, csak neki kellett virrasztania ahelyett, hogy meleg ágyában várta volna meg a reggelt. A némaságot néha neszek szakították félbe. Egy vakkantás, zizegő fű, zörgő kövek vagy körmök alatt sikító játékszerek keltek néhány pillanatra életre, hogy azután elcsituljanak, pár percre, mielőtt újból kezdenének mindent elölről. Ha szemfülesebb lett volna a lány néhol megpillanthatott volna az est alatt egy vörös farkat, fület vagy gyorsan szaladó fekete zoknis mancsot, de ahelyett, hogy a rókájára ügyelt volna inkább az eget pásztázta. A csillagokat számolta, jobb elfoglaltság híján, kereste az iskolában megtanult csillagjegyeket és képeket, bár a Kisgöncölön kívül egyiket se találta meg ezen az éjjelen.
Talán még tíz percig hagyja, hogy kiélje magát a rókafi, aztán elkapja és visszarángatja a kastély falai közé, mielőtt elkapják mindkettőjüket és valamilyen csinos kis büntetést tukmálnak rá, amiért meg merte sétáltatni a hiperaktív állatot. Pedig neki ezen a napon nem is akaródzott nagyon ez a kései séta, de hiába a kedv hiánya, Caro addig vonyított és rombolt a szobában, hogy jobbnak látta inkább levinni egy kicsit a faluba, menni vele néhány kört és azután egy kifáradt kölyköt visszavinni a kastélyba. Nem érdemelték meg az aludni kívánó szobatársak, hogy egy szemhunyásnyit se aludjanak, mert kis Vuk virrasztani óhajt.

Lanetta

Lassan tényleg szellemnek érzem magam a sok éjszakai mászkálástól teljesen egyedül, habár nem volt ez olyan rossz. Szívesebben töltöttem el kint az időt amikor tehettem mint négy fal közé zárva. A céltalan bolyongásomnak is megvolt a maga oka, hiszen az álommanó képtelen volt álmokat szőni nekem. Kiűztem az álmosságot magamból amint kiléptem az éjszakába, és most csak a csend volt az én társam magányos utamon. Kyle valószínűleg már mélyen húzta a lóbőrt odahaza és ez a gondolat kissé megnyugvással töltött el. Annak ellenére, hogy próbáltam szakítani minden családtagommal, talán vele ment a legnehezebben és ha őszinte szeretnék maradni magamhoz... nem is ment. Ikrek vagyunk, így valami elcs*szett módon kötődünk egymáshoz, még ha az egyik fél ezt nem is akarja. Ezen morfondírozva sétáltam el a tér mellett balra, ami mint kiderült a játszótér felé vezetett. A gondolataimban való elmélkedést egy nesz zavarta meg és ez nem a hinta nyikorgása volt, hanem egy apró árny, ami elsuhant előttem. Követtem a tekintetemmel az útját és sikerült kivennem mi is az. Egy róka volt, ami alapjában véve nem meglepő errefelé, habár ez a példány egyedül volt, már ha a hintában ülő személyt nem vettem figyelembe. Közelebb sétáltam az ismeretlenhez, de nem tűnt ellenfélnek a számomra, hiszen újfent egy kölyökkel akadtam össze. Néha el kellett gondolkozzak azon, hogy ebben a faluban főleg kölykök vannak. Mély sóhajjal indultam meg a lány felé.
- Mit keresel kint teljesen egyedül ilyenkor... - szegezem neki a kérdést, nem törődve azzal mennyire megrémiszthetem őt ezzel.

Lala hallotta a feléje közelítő lépteket, de annyira foglyul ejtette az elmélkedés és átkozódás, amiért idekinn ragadt, hogy amíg nem szólaltak meg közvetlenül előtte azt hitte, csak Caro akarja valami bugyuta fogócskára invitálni őt.
- Hintázom...ha nem szúrná ki a szemét - vágta rá reflexből, meg sem gondolva a választ vagy azt a hangnemet, amely kísérte a szót, úgy három másodpercig, azután minden leesett neki. A hang, mely megszólította nem volt kölyöktől származó s mikor felpillantott vörös fejjel, valóban egy férfi alakja magasodott felette. Számtalan cifra és nem épp hölgyhöz illő káromkodás jutott eszébe a felismerést követő pillanatokban, ám mégis volt annyi esze, hogy egyiket se ejtse ki száján hangosan. Pontosan ezért nem szeretett ilyenkor idekinn kószálni, mert, hogy ő valamit megússzon, olyan még nem is volt és nem is érette, hogy amikor átlépte a kastély területét hogyan is gondolta, hogy majd ma melléje fog pártolni a szerencse egyik fia.
De ami történt, megtörtént, visszacsinálni már úgy sem lenne képes, csupán szépíteni a dolgokon. Elővette egyik legkedvesebb mosolyát és próbálta úgy fordítani fejét, hogy ne igazán legyen látható a vigyoron kívül arca többi része, miközben óvatosan a mellette ülő tárgyra mutatott.
- Esetleg lenne kedve csatlakoznia hozzám? Nagyon szép ez a mai este, nem gondolja? Nézze a csillagokat, meg se lehet számolni, mennyi van belőlük odafenn. Gondoljon csak bele, ha mind egy naprendszer, vajon mennyi olyan föld alapú bolygót rejthet a világúr, mint a mién. Maga hisz az űrlényekben? - annyi mindent zagyvált össze, amennyit csak képes volt a hirtelen helyzetben felhalmozni. Próbálta terelni a témát, miközben a lehető legészrevétlenebbül felkászálódott a hintából és remélte, hogy valamennyi előnyt szerezve el tud tűnni a játszótér mögötti sűrűbb gazolda közepette vagy a sötét utcák egyikén. Egyenlőre mégse kezdett örült vágtába, talán ki tudja beszélni magát és az sem tisztázott, hogy az idegen olyasvalaki-e aki büntetni tudná őt, vagy csak egy helyi lakosról van szó, aki képtelen elaludni.