Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Visszajött. Nem kürtölte világgá, de akihez kellett, a hír így is elért, még azokhoz is, akiknek meg semmi köze nem volt hozzá. De ez így szokott lenni, ha valaki mély nyomot hagy maga után... Mindenesetre nagyon forogtak a gondolatai, hogyan tovább? Pár hónapja még annyira biztos céljai voltak, magát is meglepte vele mennyire képes előre tervezni. Aztán tessék, valaki gondolt eget és minden összedőlt.
A bajnokság most pihen, a fele már lement, így azon nem aggódik, a gyakorlatával mi lesz, amúgy is itthon van mit pótoljon elméleti részen így ezt a hónapot még biztosan kihúzza itt, de elég elkeserítően áll a helyzet, amiben mást nem tud tenni, mint mosolyogni. Egyrészt mert már egészen komikus az egész, másrészt meg Lili miatt meg sem próbálna dühöngeni. Lenyugodott valahol belül már a tudatától is, hogy itt van ez a csöppség, akiért mindent meg kell tegyen, és meg is akar.
Lassan, de biztosan kezd hozzászokni, hogy csak ő maga állandó a saját életében. Nem mintha akkora gondjai lennének a változásokkal, legtöbbször önmaga generálja ezeket, mégis nehéz, mind. Elmenni, visszajönni, elbúcsúzni emberektől, vagy éppen nyom nélkül beletörődni abba, hogy nincsenek. Mindig maga volt, valószínűleg oka van, azonban most az önös érdekein és a belső morgáson hamar túl kellett lépnie. Jelenleg a házban ő volt a támasz mindenkinek. Adri be van zsongva, itt az utolsó éve, bár két-három szónál tovább nem jutottak mostanság, de valami "barát" elhangzott a szájából, amin Manda meghőkölve döbbent le egyszerre és vigyorodott el. Renée a szokásos módon pörög, de egyszer addig megy, hogy csillárostól repül kifelé, ha sokat ugrál, egyébként vele meg egészen összeszokott már. Elmentek vásárolni is - biztosan öngyilkos merényletnek szánta Amanda, de túlélték - egészen hasonlít Kivára, csak töményebb kiadásban a kis Faraday. És itt van a barátnője is, bár mióta a Czettnerek hímtagjának több ideje van rá, biztos kezekben van, így levehette róla óvását, pedig elég sokkal jön a lánynak, amit minden perccel igyekszik leróni jelen helyzetben. Viszont mi másra lenne ez jó, ha nem arra, hogy teljességgel összekapta magát Manda és elkezdett egy ideje anyaként viselkedni, meg elég felelősségteljesen is. Túlzásokba ne essünk azért, de a kényszer, hogy véget vessen a fiatalkori tombolásának és őrült életének őt is elérte, mondjuk ehhez hozzájárult nagyban valószínűleg az is, hogy Karácsonykor Benji jött, Lili örült, aztán a volt rellonos ment és... semmi. Mókás nem? Megint a már jól ismert szituáció.
Komótosan ballag ki Lilit magához szorítva a játszótérre, ahol egyből a hinták felé veszi az irányt. Van itt ilyen kicsiknek való, amiből nem tudnak kipottyanni, na, az pont jó lesz. Természetesen attól, hogy kicsit süt a nap, nincs szél és olvadozik a hó, nem jelenti azt, hogy olyan veszélytelen a megfázás tekintetében kint lenni, így egy hozott plédet tűr a kislány alá, csak aztán ülteti bele. Leguggol elé, kezével végigsimít az arcocskán, aztán aprókat lök a hintán még nagyot sóhajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=449346#post449346][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.06. 21:57[/b][/url]

Visszajött. Nem kürtölte világgá, de akihez kellett, a hír így is elért, még azokhoz is, akiknek meg semmi köze nem volt hozzá. De ez így szokott lenni, ha valaki mély nyomot hagy maga után... Mindenesetre nagyon forogtak a gondolatai, hogyan tovább? Pár hónapja még annyira biztos céljai voltak, magát is meglepte vele mennyire képes előre tervezni. Aztán tessék, valaki gondolt eget és minden összedőlt.
A bajnokság most pihen, a fele már lement, így azon nem aggódik, a gyakorlatával mi lesz, amúgy is itthon van mit pótoljon elméleti részen így ezt a hónapot még biztosan kihúzza itt, de elég elkeserítően áll a helyzet, amiben mást nem tud tenni, mint mosolyogni. Egyrészt mert már egészen komikus az egész, másrészt meg Lili miatt meg sem próbálna dühöngeni. Lenyugodott valahol belül már a tudatától is, hogy itt van ez a csöppség, akiért mindent meg kell tegyen, és meg is akar.
Lassan, de biztosan kezd hozzászokni, hogy csak ő maga állandó a saját életében. Nem mintha akkora gondjai lennének a változásokkal, legtöbbször önmaga generálja ezeket, mégis nehéz, mind. Elmenni, visszajönni, elbúcsúzni emberektől, vagy éppen nyom nélkül beletörődni abba, hogy nincsenek. Mindig maga volt, valószínűleg oka van, azonban most az önös érdekein és a belső morgáson hamar túl kellett lépnie. Jelenleg a házban ő volt a támasz mindenkinek. Adri be van zsongva, itt az utolsó éve, bár két-három szónál tovább nem jutottak mostanság, de valami "barát" elhangzott a szájából, amin Manda meghőkölve döbbent le egyszerre és vigyorodott el. Renée a szokásos módon pörög, de egyszer addig megy, hogy csillárostól repül kifelé, ha sokat ugrál, egyébként vele meg egészen összeszokott már. Elmentek vásárolni is - biztosan öngyilkos merényletnek szánta Amanda, de túlélték - egészen hasonlít Kivára, csak töményebb kiadásban a kis Faraday. És itt van a barátnője is, bár mióta a Czettnerek hímtagjának több ideje van rá, biztos kezekben van, így levehette róla óvását, pedig elég sokkal jön a lánynak, amit minden perccel igyekszik leróni jelen helyzetben. Viszont mi másra lenne ez jó, ha nem arra, hogy teljességgel összekapta magát Manda és elkezdett egy ideje anyaként viselkedni, meg elég felelősségteljesen is. Túlzásokba ne essünk azért, de a kényszer, hogy véget vessen a fiatalkori tombolásának és őrült életének őt is elérte, mondjuk ehhez hozzájárult nagyban valószínűleg az is, hogy Karácsonykor Benji jött, Lili örült, aztán a volt rellonos ment és... semmi. Mókás nem? Megint a már jól ismert szituáció.
Komótosan ballag ki Lilit magához szorítva a játszótérre, ahol egyből a hinták felé veszi az irányt. Van itt ilyen kicsiknek való, amiből nem tudnak kipottyanni, na, az pont jó lesz. Természetesen attól, hogy kicsit süt a nap, nincs szél és olvadozik a hó, nem jelenti azt, hogy olyan veszélytelen a megfázás tekintetében kint lenni, így egy hozott plédet tűr a kislány alá, csak aztán ülteti bele. Leguggol elé, kezével végigsimít az arcocskán, aztán aprókat lök a hintán még nagyot sóhajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=449715#post449715][b]Reviczky Kornél - 2015.01.07. 22:09[/b][/url]

Fáradt volt és nyúzott és ez ezúttal kiült az arcára is. Hiába volt hatalmas és erős, megközelíthetetlen, most mégis összeesettnek tűnt, ennek pedig az elmúlt telihold volt az oka. Egy újabb év, egy újabb kezdet, mégis minden ugyanaz. Nem mintha nem élvezte volna, hiába törte össze az átváltozás minden csontját és kínozta meg ismét, akkor is élvezte. Ez viszont nem jelentette azt, hogy nem viselte meg. Sőt, talán jobban megviselte az első telihold, mint az utolsó. Vadászott, bár szerencsével nem járt, olyan messze ment, amennyire csak tudott, de hiányzott neki az érzés, vágyott arra, hogy leterítsen valakit, hogy elvegye az életét. Lehetséges volt, hogy ez is megviselte. Hiszen, bár a közvetlen környezete tudott róla, hogy ő micsoda, ezekről az érzésekről mégsem beszélt nekik soha. Nem akarta őket megijeszteni, távolabb lökni. Az arca beesett, a szemei karikásak, a borostájára már igazán ráfért volna egy igazítás, de ehhez sem volt kedve. A délelőtt egy részét Olivérnél töltötte, ugyanis ő volt a soros Noellel. Irigyelte őket. Ahhoz képest, hogy milyen balszerencsésen kezdődött a dolog, mégis jó lett a vége. Bárcsak ő is így lehetne Zorával. Ha vele történt volna, egyáltalán nem gondolkodott volna azon, hogy mi legyen az új lépést. Ha vért izzadt volna, is eltartotta volna a családját és felnevelte volna a gyerekét. Nem mintha ez amúgy nem lehetne jövőkép, de az ő fejében más tervek is voltak a család és a békés élet mellett. Menni akart, el innen, messzire, ugyanakkor minden idekötötte.
Nehezek voltak számára ezek a gondolatok, oly annyira, hogy megrázta a fejét és messzire pöccintette a cigarettacsikket, ami már nem is égett a kezében, azt sem tudta, hogy egyáltalán beleszívott-e, vagy csak hagyta szépen elégni. A szürke kapucnis felsője a fejébe volt húzva, így szinte esélytelen volt, hogy a mellette elhaladó lány észrevegye. Ő azonban azonnal felismerte. Manda nagyon fontos szerepet játszott az életében, kár lett volna tagadni. Még mindig fontos volt neki a lány, így mikor elszáguld mellette a babával, egy pillanatra megtorpan, fáradt mosoly kúszik az arcára, a lány után fordul, alaposan végigméri - hiszen mégiscsak férfiból van -, majd egy színpadias fordulással utána megy. A léptei csöndesek, lemarad egy picit, nem akarta megijeszteni. Egészen addig nem is szólította meg, míg bele nem ültette a babát a hintába. Akkor azonban odasétált mögé és a kezét a vállára téve fordította maga felé.
- Így kell stílusosan elsétálni egy ismerős mellett. Gratulálok.
Összeborzolta Manda haját, majd ellépve mellette rögtön Lilihez ment. Imádta a kislányt, ahogyan Noelt is. Bár senki sem gondolná róla, hogy mennyire odavan a gyerekekért, igaz, nem mindegyikért, de Lili is különösen fontos volt neki. Megállította a hintát, leguggolt elé és a nagy kezeivel gyöngéden végigsimított a baba arcán.
- Szia Hercegnő!
Hiába volt fáradt, és megviselt, a kislánynak kijárt a mosoly és a leggyöngédebb tekintet, amit produkálni tudott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=449761#post449761][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.07. 23:27[/b][/url]

Valami mélyen elrejtett és jól titkolt szegletében a lelkének rájött már arra, képes rá, hogy valami olyan szeretetet és óvást tápláljon Lili irányba, amiről azt sem tudta, hogy létezik. Ez miért nem meglepő? Mert attól, hogy Manda rideg és távolságtartó, benne is dobog egy szív, valami kell, hogy pumpálja a vért ugyebár, másképpen igen nehéz lenne életben maradni. Meg nem volt mindig ennyire elszigetelt az érzelmektől, egyszerűen amit a helyzete kikövetelt tőle, ahhoz alkalmazkodott. Mostanában sincs ez másként. Anyaság, hát jöjjön, erősebb ő annál, hogy ez elrettentse - mondjuk volt pár megtorpanós pillanat -, aztán a gyakorlat, ami az utazgatással járt, az se volt egy sétagalopp, végül pedig az önálló egyedülálló anyuka szerep, juhú. Biztosan erre se kapná fel a nagyérdemű a fejét, mert páran megmondták már ezt neki korábban, annak azért örült, hogy Lili legalább apupillanatokat néha kapott, ha Benjamin felbukkant, de nagyjából ennyi. Most pedig, van anya, van lánya és a játszótér csendje.
Észre sem veszi, hogy bárki közeledne, eleve annyira el van a gondolataival, meg Lili figyelésével, teljesen dekoncentrált lett a környezetre és érzékelhető ez valószínűleg kívülről is. Mégis megerőlteti magát és mosolyog a lányára. Ekkor érkezik mellé két lökés között a jól ismert lenyűgöző érkezőszövegével Kornél.
- Még szokom, hogy valaki állandóan beszélni próbál hozzám és amellett másra is figyeljek.
Inkább megjegyzés csak, mint magyarázat, de elmosolyodva egyenesedik fel, a nála még így is magasabb háztársa mellé. Hm, elég nehezen definiálható az, hányadán is állnak pontosan. Az egyik olyan személy ő Manda életében, aki mindenről tudva sem tűnt el, sőt egyenesen támasza volt, az olykor jogos beszólásai mellett, amiket a lány meg is érdemelt tőle. Fontos neki, bár ahhoz képest nem ugrálta körül a visszajövetelével, mondjuk ennek is oka volt. Neki ott van Zora, meg a maga gondjai, amiket Manda sem akar tovább tetőzni sokszor, márpedig egy barát, beleszokó szülő szerepében nem biztos, hogy a legkellemesebb társaság mindig.
- Mi a helyzet itt? Le vagyok pár hónappal maradva...
Csak mosolyogva nézi karba font kézzel ahogy a kislányt közelíti meg Kornél, egyelőre némán kivárja a kis párbeszédüket, amire meglepő módon Lili készségesen reagál is, vagy inkább próbál. Vannak szavak, amikkel már egészen jól áll, majdnem egy éves létére igen gyorsan halad a dolgokkal, mondjuk nem villámtempóban, hiszen a felállás művészetéig csak mostanában ért el. Közben már a kezeit nyújtogatva gőgicséli, hogy "Fe'Fe'", ami elég egyértelmű jele, hogy menne a fiú karjaiba, Manda rá is néz elvigyorodva, hogy menjen-e vagy megoldják.
- Azt hiszem ezt nevezik népszerűségnek a nők minden korosztályában.
Szája elé emeli a kezét, hogy köhögésbe fojtsa a nevetést, ami kitörne belőle, aztán torokköszörülés után tekint a szép kis párosra. Korábban elég földöntúli gondolat lett volna számára ilyet elképzelni is csak akár, hogy önmaga, vagy Kornél egy gyerekkel, de egyébként nagyon jól mutatott a környezetükben. Biztos volt benne, hogy Noellel is legalább ilyen jól megvan, bár ezt Lexi is csak megerősítette általában, ha említve volt, hogy a fiúkkal van a kisgyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451087#post451087][b]Reviczky Kornél - 2015.01.10. 17:36[/b][/url]

- A szívemre fogom venni, hogy pont engem ignorálsz.
Néz vissza a nőre, de nem szalaszt el megereszteni egy gyors mosolyt. Húzza az agyát csupán, ez mindkettőjüknek világos, főleg azok után, ami kettőjük között történt, hiszen soha nem csak barátok voltak, ez mindig valamivel több volt. Talán azért foglalkozott ennyire odaadóan a lány sorsával, még fontos volt neki, bár már nem úgy, ahogyan régen. De a társaságában még mindig a felszabadult oldalát mutatta, nem kellett a távolságtartó, hűvös maszkot felvennie, nem tudott volna úgy viselkedni Mandával, de szerencsére nem is volt rá szükség. Sokkal jobban lefoglalja a kis törpe, mint az édesanyja. Annyira gyorsan nő! Az a három hónap, amíg nem látta, egészen megváltoztatta a kislányt, bár van egy olyan sejtése, hogy az édesanyját is, ezt viszont még nem mer olyan bátran kinyilatkoztatni, inkább csak tapogatózik, figyel, kíváncsi. Kevés ember van, akinek törődik a sorsával, akinek igen, arra pedig igyekszik odafigyelni.
- Semmi olyasmi, amit érdemes lenne megemlíteni.
Válaszol hangosan, de már nem figyel a nőre, a figyelmét a kislány köti le és azzal sem foglalkozik, hogy hátranézzen és a szemébe nézve adjon feleletet. Meg persze, a válasz ebben a formában nem igaz. Itt mindig történik minden, ami érdektelen, mégis nagy hűhót csapnak körülötte. De ő jobb szeret ezekből a dolgokból kimaradni. Sohasem mozgatták meg a pletykák, bőven elég volt azokkal a démonokkal megküzdenie, amik amúgy is az életében voltam, miért foglalkozzon hát másokéval is? Mosolyogva figyeli a kislány, majd Lili megszólal, meglepődve egyenesedik ki, meglepődve néz a kislányra és nagyokat pislogva nyúl oda érte. Óvatosan emeli ki a kislányt, nagy kezeinek hála biztonsággal körbeéri őt, kihúzva a hintából, a magasba emelve. Ott Aztán maga elé vonja, így Lili nyugodtan összeborzolhatja az amúgy is kócos haját és tesztelheti a háromnapos borostája élét.
- Ami azt illeti, az érzés kölcsönös.
Már az első pillanatban odavolt Liliért. Egész más volt, mint Noel, Noel kisfiú volt, őt nem lehetett úgy dédelgetni, bután is vette volna ki magát. Vele inkább játszott, de egy kislány el lehetett kényeztetni, ezt érdemelte.
Egészen elfoglalta magát a kislánnyal. Türelmesen hagyja, hogy Lili végigtapogassa az arcát, mozdulatlanul, biztosan fogta, de a szemei csillogtak, ez pedig ritka számba ment. Fogalma sincs mennyi idő telik el így, a tekintete Mandára siklik, egy pillanatra mintha olvasna a gondolataiban, összevonja a szemöldökét, majd a tőle telhető legőszintébben sóhajt fel.
- Tudok valahogy segíteni? Bárhogy?
Ritka volt, hogy ő valakinek őszintén ajánlja fel a segítségét, úgy, hogy azt köti semmihez és nem visszakozik, de valamilyen szinten Amanda irányába ez érthető volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451214#post451214][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.10. 22:36[/b][/url]

Kornél
-Viselet-

Vigyorogva forgatja meg a szemeit a megjegyzésre, hiszen pont annyi az élc ebben, ami köztük már megszokott. Nem veszi fel a dolgot természetesen, de látszat szintjén próbálj a tartani magát ő is a zsörtölődő, mi van akkor hozzáálláshoz. Alapvetően meg sem fordult a fejében színlelni ennél jobban, vagy bármit elhallgatni Kornél előtt, mert azon nagyon szűk 2-3 fős körébe tartozott, akik teljesen tisztában voltak az életének alakulásával. Nem sóhajtozott tovább, nem húzta el a száját. Semmi különlegeset nem reagált, sosem volt az, aki elvárta a sajnálatot, vagy bocsánatkérően esdekelt volna a tetteiért és ezt a másik is pontosan tudta. Ez egyszerre rideg, elkeserítő és valahol jó is. Manda számára egészen könnyű volt így élni mindig, nem köntörfalazott, de nem is avatta be az embereket mélyrehatóan, akiket nem akart, ráadásul mindig jól megvolt a mosolya vagy éppen apró grimasza mögött, ahogy most is.
- Unalmas egy hely, lehet jobb távol tőle...
Apró, de annál tartalmasabb és komolyabb megjegyzés. Valahol jól is érezte magát távol innen, nem kellett annyit magyarázkodni, gondolkodni, nem voltak fölösleges pletykák sem pedig támadások, egy dolog, a számára fontos emberek, na ezek vonzzák vissza újra és újra, tagadhatatlanul. Szeretne állandóságot, Lilinek is az tenne jót, de egyszerűen egyedül, be kell látnia, hogy nem minden fenékig tejfel. Szereti a lányát, de nem működhet örökké így, főleg ha magának is élni fog, márpedig Manda nem az az önfeláldozó fajta, legalábbis ne teljes mértékig.
- Lehet jobban örült neked most, mint az apjának legutóbb...
Ez többszörös odaszúrásnak sikerült. Egyrészt Benjinek is, másfelől elég tartalmas egy mondat Kornél felé is jelezve, hogy azért a sorsa a szokásos módon a béka feneke felé húz nem pedig felfelé. Nem bánja meg a kimondottakat, olyat ő nem szokott, de ködösíteni se kíván tovább a dolgon így csak egy sóhajjal lépdel közelebb hozzájuk a lányát figyelve és tovább mosolyogva.
Talán ez az, amiben ennyi rossz után se tud megtörni, bármennyi halmozódjon is fel, az fájhat az ellenségeinek is a legjobban ha még így is mosolyog és ezt nem rest mutatni, a legdurvább helyzetekben sem. Óvatosan simít végig Kornél hátán, aztán a keze a lánya egyik kezéhez téved, hogy rászoríthasson. Szereti nézni ahogy mosolyog Lili, annyira ártatlan és aranyos, nm biztos hogy nagy dolog ez és olyan, amit bárkinek bevallana, de tudja, hogy ez azért van mert szüksége van egy mintára apaként is állandóan, akibe kapaszkodhat, akit csodálhat, akit elbűvölhet Anyja lánya, teljesen, na.
- Örül, ha lát, te ne tűnj el az életéből, olyan vagy neki, mint egy apuka.
Teljesen igaz, de ezzel megint csak körbeírta a helyzetét, azonban nem hallgat fél percnél tovább, csak annyit vár ki, még a kislány abbahagyja az arctapizást és nyugton dől Kornélhoz a cumiját visszatéve a szájába. Egyelőre kiszórakozta magát, de a babáknál sose lehet tudni, hamar feltámad bennük a kedv.
- Azt hiszem, szükségünk van rád, most először tényleg nem vagyok elég egyedül.
Karba font kézzel fordult felé, de tekintete leginkább Liliével forrt össze, nem elkerülni akarta, csak magát is meglepte azzal, hogy önös érdek nélkül beszélt ráadásul ő, aki a legjobban elhatárolódik minden olyantól, ami azt bizonyítja, egyedül kevés, kinyögött valami segítségkérést. Tisztában van Zorával, hogy más életébe nem rondítana bele, de rá mer támaszkodni, Kornél az, akiben az őt körülvevő férfiak közül még tud bízni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451875#post451875][b]Reviczky Kornél - 2015.01.11. 23:32[/b][/url]

Egyikük sem volt az a beszédes fajta, bár nem mintha jelen helyzetben annyira szükség lett volna arra, hogy feleslegesen jártassák a szájukat. Kornél nem volt a szavak embere, sosem bánt velük igazán jól, de nem is bánta. Ő elvolt a csöndben is, nem igényelt feltétlenül beszédes társaságot. Most meg aztán főleg nem. A figyelmét túlságosan lekötötte az apró kislány, akit a karjaiban tartott. Hagyta magát elvarázsolni ez látszódott rajta. Meg aztán valljuk be, az elmúlt néhány nap után jól is esett neki, hogy eképpen kapcsolódhat ki.
- Én is így vagyok vele. Ha Zora nem akarná kijárni, már rég elvittem volna innen.
Legalábbis eddig úgy érezte, hogy az lenne mindkettőjüknek a legjobb. De nem csak ez volt az egyetlen indok, amiért maradt, vagy maradtak. Zora amúgy sem szívesen mozdult, amíg itt voltak a testvérei. Na meg, amióta keresztülőkké avanzsálódtak, azóta még nehezebb elmozdulni, mert ez a cím kötelezettségekkel is járt, legalábbis így fogták fel. Egy kicsit ők is a szülei lehettek néhanapján Noelnek, ha az igaziak szórakozásra vágytak. Így nagyon nehéz volt bármerre is mozdulni. Kornél pedig, ha nehezen is, de belenyugodott ebbe az állapotba.
- Nem foglalkozik vele mi?
Nem volt egészen kérdés, inkább csak amolyan találgatás. Reménykedhetett volna benne, hogy ez csak valami furcsa, kicsavart megjegyzés, vagy esetleg valami burkolt bók, de amikor látta meglátta Manda arcát, már tudta, hogy ennek a fele se tréfa. Gondolhatta volna. Már az elején sem volt egyszerű dolga a lánynak, le tudta volna ütni Benjit, amiért elhagyott egy ilyen apróságot, ugyanakkor, meg is értette. Neki nem volt ideje felkészülni erre, Manda titkolta, sokáig...talán túl sokáig, ennek pedig komoly ára van, amit most fizet meg.
- Én mondtam, hogy rossz ötlet elhallgatni, egyedül úgysem megy.
Visszafordul a kislányhoz, szórakozik vele, vicsorog, morog, akár egy kutya, ezzel szórakoztatja el Lilit és úgy néz ki, a kislány kajálja a dolgot. Egészen addig el is van ezzel, amíg meg nem érzi a Rellonos lány kezét a hátán. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, nem néz rá, csupán hallgatja, de minél tovább marad csöndben, annál kevésbé hisz a füleinek. Végül, miután már a hallgatás a kellemetlenbe csap át, hitetlenkedve röhög fel, mintha valami jó kis poént hallott volna, úgy fordul oda Mandához.
- Azt akarod kérni, hogy legyek a gyereked apja?
Bármilyen hihetetlen, ezt szűrte le a lány szavaiból. Továbbra is marad, az értetlen, kissé talán eltévelyedett tekintet. Nem foglalkozik azzal sem, hogy Lili a szabad kezével az arcát ütögeti, figyelmet követelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451909#post451909][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.12. 02:54[/b][/url]

Kornél
-Viselet-

- De most nem vinnéd, legalábbis, nem teljes elhatározással, ugye?
Érdeklődik, bár ez inkább csak egy erős tipp, mint bármi ráérzés, vagy a mondat mögötti kutatgatás. Nem úgy ismeri Kornélt, mint aki ha menni akar, egy ok miatt maradna csak valahol, bár nem fog nyilván faggatózni, mindketten jól tudják, hogy vannak, amikről nem beszélnek teljesen természetesen é ez így van rendjén egy bizonyos szintig. Azon túl meg, biztos hogy olyan van a dologban amit így vagy úgy, de megtudnak. De igazából ez is csak arra jó most, hogy a saját figyelmét is elterelje kicsit, elég határozott, hogy amint figyelmet akar, a mondatával kikövetelje magának, de most sokkal szívesebben nézte Őket, mintsem beszélt folyamatosan, ezért is sikerült elég szaggatottra ez az egész.
- Éli a saját életét, én aztán nem hibáztatom, nem fogom egy oszlophoz kötni a ház előtt...
Pedig van az a helyzet, ami sokak szerint ezt is kihozná például Mandából, de szereti ezeket jó mélyen tartva leplezni és inkább poénként felfogni. A helyzet meg az, mint mindig. Benji utazgat, csinálja a kis saját dolgait, csak Lili nő, mint a gomba, és akárhonnan nézi Manda, egy gyereknek, ha nem is túl tökéletes a családi háttere, valami apaminta se árt, hiába kislány, neki is kell. Hiányolja is amúgy Lili, és ezt látni sem szereti, bár eddig nem is igen beszélt róla, mert minek?
- Én meg azt, hogy igazad van. Ettől függetlenül, ha akkora hév lett volna, volt már egy éve rá, hogy kezdjen a dologgal valamit komolyabban. Mondjuk így sem lep meg, van egy fia, az már mutatott egy mintát.
Egyre elhalkuló hangon, szinte csak tényfelsorolásként teszi a szavakat sorba, aztán néz újra rájuk, de a változatosság kedvéért még mindig mosolyog. Eléggé megedzették azért az elmúlt évek ehhez. Ami a kérdést illeti, felszökik a szemöldöke, de hamar kisimul az arca ezután. Egyszerűen nem igen van erre mit reagálni. Lilinek van apukája, van egy, akitől a vérvonala is indul, és mégsincs olyan igazi, aki itt van neki. Manda 5 évesen vesztette el a rendes családját a testvérén kívül, közel sem akar ilyen gyerekkort a lányának.
- Van apja hivatalosan, de gyakorlatilag igen. Neki kell egy olyan, aki itt van neki, nekem meg az, hogy Ő boldog legyen... De hiányzik önzőnek lenni.
A dolog komolysága és az, hogy ő, aki sosem kér, kérlel vagy akárcsak fogad el általában segítséget ide érkezett, megkövetelte, hogy a végén magát ostorozza. Kijelenthető, hogy az első ember a lánya, aki felé képes ennyi önzetlenséget mutatni.
- Ne nézz így, én sem hiszem el, hogy ezt itt kimondtam ebben a formában

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=452019#post452019][b]Reviczky Kornél - 2015.01.12. 16:34[/b][/url]

Kicsit lesokkolta ez az éles témaváltás. Csak pislogok a Lilire, aztán Mandára, majd vissza Lilire. Minduntalan járatta kettőjük között a tekintetét, mintha kibúvót keresett volna. A gondolatok pedig sorra cikáztak a fejében, nem is tudta, hogy melyiket vágja először Manda fejéhez. Ez az egész ötlet, sokkal több volt, minthogy csak úgy elmenjen mellette egy könnyed poénnal. Először is, nem is ő csinálta, mégis ő szenvedjen vele? A kislány aranyos, meg minden, de ez gyerek, nem egy kiskutya, sokkal több figyelem kell neki, ami felelősséggel és nem kevés idővel jár. Másodszor, attól, hogy most épp nem vicsorog és vonyítja a Holdat, attól még vérfarkas. Igaz, hogy egy hónapban csak egyszer, de attól még így van. Kitenni a kislány annak, hogy napokig szenved a telihold előtt majd az átváltozás után, botor dolog lenne. Ezért okoz dilemmát eleve az is, hogy neki legyenek utódai. Harmadszor pedig, mi lesz, ha Benji visszajön? Ő a helyében biztos ideges lenne, ha más nevelné a gyerekét.
Ugyanakkor látta a lányon, hogy segítségre van szüksége, ha máshogy nem is, legalább úgy, hogy valaki mellette áll, és néha átveszi a hisztigépet. De biztos, hogy bírna ő ezzel a felelősséggel? Tudta, hogy Zora megértené, de az ő lelke elbírná ezt?
- Ez egy oltári nagy hülyeség Amanda.
Ritkán hívta így a lányt, olyankor általában oka volt rá, ahogy most is. Felemelte Lilit, kicsit eltartotta magától és nézegette, mintha valami kivetnivalót keresne a helyzetben.
- Még csak nem is hasonlít rám.
Fintorodik el, ahogy vizsgálgatja a telt arcot, a kék szemeket és a szőke hajat, különbözőbbek nem is lehetnének. Lilinek láthatóan tetszik, hogy a magasban van, nevetve csapdos a lábával és a kezeivel. Átverve érzi magát. Manda úgy tálalja fel a dolgot, mintha ez ez egyszerű kérdés lenne, amolyan "vigyáznál-e rá délután?" szintű kérés, pedig ennél sokkal többről volt szó. A torkából elégedetlen morgás tört fel, miközben visszahúzta magához Lilit és Manda felé fordult.
- És hogy akarod ezt csinálni?
Nem tudta volna elutasítani a lányt, fontos volt neki. Képtelen lett volna őket a sorsukra hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=452076#post452076][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.12. 19:02[/b][/url]

Kornél
-Viselet-

Visszagondolva az elmúlt percekre, tény az, hogy ennél nagyobb baromságot még nem ötletelt össze rövidtávon, mondjuk hosszún se. Maga is tisztában volt vele, hogy meredek a dolog, azzal is, hogy miután kifejtette, már nem volt menekvés a "csak vicceltem, igazából egy délutánról van szó", egyáltalán nem így volt. Se kedves, se humora a megtört vagy éppen elkeseredett nőt játszani, mert leszámítva, hogy Kiva éppen összetörte magát és neki is a támasza, tulajdonképpen teljesen jól eléldegél a lányával, egyszerűen érzi, hogy ez így nem teljesen megfelelő. Bár az is biztos, hogy másnak még csak nem is beszélt volna ilyenekről. Megforgatja a szemeit és karba font kézzel fordul teljes testtel feléjük még a hinta tartójának dől. Egyszerűen valamiért túl nyugodt ahhoz, hogy ő maga felfogja a háborgási lehetőséget és annak mértékét.
- Nem ez lenne az első az életemben, nem?
Ő még mindig tudott mosolyogni a dolgon, de ez azért Kornélra nézve szépen lassan fagyott le az arcáról. Jó, egy kicsit valóban túlzás volt így borítani a baját a másikra, de Manda nem az az ember, aki képes litániákkal kedvesen és aranyosan célozgatva körbeírni a témát. Jobb túl lenni rajta, félreértések nélkül és egyenesen.
- Látom, néha rám se ha olyanja van... De sosem kérném, hogy fogadd örökbe. Nem várom el, nem várhatom el, nem a te gyereked, hanem az enyém.
Ez nem tudja maga sem, hogy visszakozásnak indult-e vagy megnyugtatásnak, de jobbnak érezte akkor már teljes képpel mutatni a dolgot. Lilinek volt már apukája, eddig se keresett neki másikat, amúgy sem volt esze ágában sem apavadászatba fogni, nem ért volna annyit a dolog, és a kislánynak sem mindegy, kik foglalkoznak vele. Nő annyi veszi körül, mint talán senkit, tulajdonképpen nagyon nem aggódhatna azon, hogy ha ketten lesznek, mert megoldja, de siralmas ez így. Ami neki nem jutott ki tisztességgel, azt a lányának meg akarja adni így vagy úgy. Kornél pedig fontos neki, bízik benne, ami részéről nagy szó, és az egyetlen férfi, akire a lányát is bízná, ha úgy adódik a helyzet.
- Ne morogj már, nem idegesíteni akarlak. Semmit sem kell ígérj nekem, vagy tégy, ha nem akarsz, tudod, hogy én aztán nem sértődöm meg. - Megadóan emeli fel a kezeit, aztán inkább kiveszi a hintában maradt babaplédet és összehajtja, még Kornélra nézve megrázza a fejét. Nem jó ez így persze, amúgy hogyan is? Leginkább bele sem gondolt, mert a felvetésig terv sem volt erre. Leginkább fixálnia kéne magukat, ezt ő is tudja.
- Azt hiszem visszajövünk. Mármint, a gyakorlatom be akarom fejezni, de nem maradunk Spanyolországban. Bár el akartam menni, de...
Aztán Lilire nézett, akinek valami otthonféle kéne nem az állandó utazás. Elkezdenek lassan gyorsulni az események is majd. Beszéd, járás, csínytevések, érdeklődés és rövid idő alatt már a kíváncsisága kérdések formájában fogja sorozni Mandát. Amire nagyon nincs készen még, ráadásul igyekszik bele sem gondolni, de lehet ha normális környezetet teremt neki megússza részben.
- Maradunk, és ha van időd kicsit foglalkozhatsz vele, oviapu.
Nem véletlen a megjegyzés, tisztában van vele, hogy Lilit is kedveli, meg alapból a gyerekekhez való hozzáállásával. Noelnél pedig mint keresztszülő is ezt teszi gyakorlatilag, bár teljesen megérti a helyzet bonyolultságát. Közben hallja, ahogy Lili motyog, de azon csak elmosolyodik.
- Mondanom se kell gondolom mekkora élmény volt mikor karácsonykor köszöntött egy "Ajaaa" kiáltással.
Ami azt illeti, az Mandának máig élete legnagyobb öt sokkja közé került. Őt nem egészen ezen szerepkörre teremtették saját bevallása szerint, ez ránézésre is így tűnik, ha valaki nem figyel oda jobban rá így pontosan ezzel az ironikus felfogással vetette oda a dolgot még egész közel lépdelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=452369#post452369][b]Reviczky Kornél - 2015.01.13. 02:43[/b][/url]

- De ez dobogós lenne.
Vágja rá szinte azonnal. Nem akarja ő bántani a lányt, távol álljon tőle. De egy ilyen elkeseredett lépést az ember akkor kényszerül tenni, ha tényleg egyedül érzi magát, és bajban van. Vagy pedig, elment az esze. Kornél még nem döntötte el, hogy melyik csoportba ossza be a mellette álló háztársnőjét. Talán egy picit mindegyik, a kétségbeesés és az egyedüllét nagy úr, ezt ő is tudja. De legalább Manda nem rest segítséget kérni, ő maga soha nem lenne képes ilyesmire, inkább ásná el magát, mintsem valakit ilyesmire kérjen, de hát, nem vagyunk egyformák.
- Most akkor mégis mit akarsz?
Szól oda egy fokkal mélyebb hangon, határozottabban, ezzel meg is ijesztve az apróságot. Elkomorul, majd, hogy helyrehozza a hibáját, gyorsan felrakja Lilit a csúszda tetejére és fél kézzel fogva leengedi, figyelve, hogy a törpének sírása áll-e még a szája. De Manda attól még megkapja a hűvös, sötét pillantásokat, csupán a kislány felé nézve fordul ki magából a Rellonos és vesz fel egy viszonylag szerethető arcot. Kezd összezavarodni. Épp csak idejött, felajánlotta a segítségét az igaz, de sosem gondolta volna, hogy ilyen szinteken van rá szükség. Nem mintha egyébként nem tudta volna elképzelni magát apa szerepben. Ha másért nem is, Mandáért megtenné. A pletykák már régen nem érdekeltél, így a dolognak ezzel a részével nem is foglalkozott, egy pillanatig sem.
- Ugye nem ezzel a szöveggel próbáltad meg meggyőzni az apját, hogy maradjon veszted?
Még hogy ne ígérjen semmit! Elégedetlenül csóválja a fejét. Itt egy élő lélegző emberkezdeményről van szó, nem pedig holmi plüssállatról. Nem teremti le a lányt, semmi értelme nem lenne, valószínűleg csak őt akarta ezzel megnyugtatni. Mindazonáltal Kornél úgy van vele, hogyha ebbe belekezd, akkor rendesen akarja csinálni, nem pedig csak úgy tessék-lássék módon. Elkapja a kislányt, visszarakja a hintába, lök rajta egyet, majd Manda keze után nyúl, átkarolja a nyakát és nyom egy rövid puszit a fejére, amolyan békítő szándékkal. Nem akarja ő bántani, esze ágában sincs, csupán szeretné egy kicsit észhez téríteni.
- Ezt mintha láttam volna már valahol.
Élénken emlékszik még az első percekre, amikor Olivért látta apaként. Ott volt. Fal fehéren, a hányinger minden gyönyörével megáldva. Az ijedtség, amit akkor látott a barátja arcán, belevésődött az agyába, még máig maga elé tud idézni minden egyes részletet.
- Emlékeszem rá, mikor Noel megszületett...
Kezdi kicsit ábrándozva, soha nem osztotta meg senkivel ezt az élményt, túl mély és személyes volt, de úgy érezte, ebben a helyzetben ideillik, valamivel meg kell nyugtatnia a lányt, és mi lenne az, ha nem más nyomora?
- ott voltam. Soha nem fogom elfelejteni Olivér arcán az ijedtséget, falfehér volt, Noel korábban jött, mint kellett volna, veszekedtek, mint általában. Aztán, amikor megszületett, Olivér belehányt az első kukába, Lexine pedig sírt. Egyikük sem akarta.
Meredten bámult előre, monoton hangon sorolta az események, ahogy a lelki szemei elé kúsztak. Végül elhallgatott, lepillantott Mandára, majd lassan elengedte.
- A gép nem mindig azt dobja, amit szeretnél, a te feladatot az, hogy kihozd a legjobbat az egészből.
Vigasznak szánta, bár fogalma sins, hogy mennyit segített vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=452490#post452490][b]Amanda Meggie Philips - 2015.01.13. 20:07[/b][/url]

Kornél
-Viselet-

- Sose voltak normálisabb elgondolásaim, de belefér az első háromba.
Ez az egész kérek vagy nem kérek, kell ez nekem vagy nem kell ez nekem nagyobb dolog volt Mandának kimondani, mint eddig sok minden. Makacs volt ebben a tekintetben, ritkán fogadott el segítséget, kérni pedig... Hirtelen eszébe sem jut ilyen korábbról, nem is hozná fel persze, de maga is elgondolkodott a dobogós megjegyzés után. Az a helyzet, hogy ez biztos, de ettől még a dolog továbbra is így áll, nem süt ki a nap, nem lesz szivárvány, nem lesz minden huss és pöcc a helyén és szép idillben. Erre mondjuk nem is vágyik, csak valami rendre maga körül, amit a saját életében sosem sikerült megtalálni, de most nem is a sajátját építené elsődlegesen, bár tagadhatatlan, hogy róla is szűnne a nyomás vele. Kornél tekintete mindent elmond neki, amire inkább csak oldalra pillant a jelenleg üres játszóteret szemlélni, kicsit talán a száját is elhúzza, ki nem mondaná ugyan, hogy jogos ez felé, inkább csak tűri a szokott módon. Elmondta amit szeretett volna végül. Kezd ráeszmélni úgy igazán, hogy sokat kér, túl sokat is talán, de mielőtt ezzel bármit kezdhetne érkezik a megjegyzés, amire egyből hümmög és pillanatok alatt fel is húzná magát, de inkább csak odaveti a választ, mert nem egy olyan dolog ez, ami annyira tisztázott lenne körülötte amúgy sem.
- Kornél. Aki menni akar, megy; aki vihető, azt viszik. Nem kenyerem a könyörgés, ha neki nem ér annyit, te is tudod. Lehet itt hibázom, hogy még nem csúszom földön mindenért, hát sajnálom.
Ironikusabb nem lehetett volna a vége, de ezzel abba is hagyta, tudja, hogy ezt megérdemli, ettől függetlenül nem hagyja annyiban természetéből fakadóan. Másfelől pontosan ezt kapta mindig az élettől, nem az a mézes-mázas ragadós típus, nem is egy kedveskedő alkat, ha nem érzi érdemesnek rá a másikat, de van szíve, azzal meg már játszottak eleget ahhoz, hogy ne akarjon magában kést forgatni azzal, hogy lealacsonyodik könyörögni, amit addig sosem tett olyannak, akiben nem lát esélyt többre.
Viszont akkor is kevés ő egyedül. Örök harcos, sajnos. Magával, barátokkal, mindenkivel. Tipikus skorpiónak is lehetne mondani, hiszen nem csak szúr, de el is marja maga mellől az embereket, bár ennek kikerülésén már dolgozik és többnyire moderálja is magát. Így ahogy megfogja a kezét oda pillant, aztán a puszi után fel rá.
Ahogy beszél ezután Kornél, nem szól közbe, nem is akarja félbeszakítani, közben a hintában lévő kislányra figyel mellette, akit elnézve, csak jobban elkeseríti a tényállás inkább. Lexi és Olivér helyzete valamennyire előtte van, nem jöttek ki jól... az nem kifejezés, aztán ez lett belőle. Egy gyerek sok dolgot megváltoztat, lehet az pozitív is persze, de ő még ebben sem hisz. Ahogy hallgatja újra lejátszódik benne az a bizonyos augusztusi két nap. Manda nem sír, nem szokott, nem teszi, mert ő erős. Életében máig háromszor fordult elő ez komolyan... így nagy szó, ha beszél róla, hogy volt ilyen.
- Pontosan tudom, Lexine mit érzett, én is sírtam, de megszületett, a kezembe adták és... valami más lett.
Felnézett rá, aztán megindult automatikusan Lili felé, már látta a száján, hogy jön a hiszti lassan, mert fárad, meg nem is kézben van. Kicsit kényes mostanság, biztos köze lehet annak hozzá, hogy lassan a fogai is bújnak elő, ami nem egy kellemes dolog. Kiemelte a hintából, aztán a homlokát megpuszilva magához húzta, majd visszafordult a rellonoshoz.
- Igyekszem. Én mindent megteszek, hogy jól csináljam. Ha egyedül, akkor is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=460758#post460758][b]Reviczky Kornél - 2015.02.02. 13:18[/b][/url]

Valójában nem is kellett volna gondolkodnia a dolgon. Tudta, hogy az a helyes, ha felajánlja a segítségét, mégis inkább maga ellen viaskodott, természetellenes volt az, amit Manda akart tőle. A hozzá hasonlóknak nem szokott gyere lenni, vagy legalábbis nem sűrűn és itt most nem csak a vérfarkasságról volt szó, ő maga emberalakban sem volt egészen labilis, mégis sokat jelentett neki, hogy az előtte lány, aki már anyuka volt, nyugodt szívvel bízta volna rá a csöppségét. Szerette Lilit, és Mandát is, ez nem képezte vita tárgyát, azt is tudta, hogy Zora megértné, ha néha-néha lelépne. De ő mint apa? A gondolat egy kissé visszás volt, nem ő csinálta, most mégis neki kellene szenvednie vele? Legszívesebben beverte volna a gyerek képét, aki csak úgy szó nélkül itt hagyta. Hogy lehet hoppon hagyni két ilyen szép, törékeny dolgot. Oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy Manda kiveszi Lilit a hintából, közelebb lépett hozzájuk és óvatosan végigsimította az ujjával a kislány arcát.
- Senki nem várja, el könyörögj.
Közli mély, bariton hangján, az arcára egy csúfos mosoly kúszik. Ő sem az a fajta, sőt, ha jobban belegondolunk egyik Rellonosnak sem kenyere az, hogy a földön csúszva szégyenüljenek meg, akkor lenne baj, ha Amanda ezt bevállalta volna. Egy pillanat erejéig égnek emeli a tekintetét, beletemeti az arcát a tenyerébe, majd megfogja a lány derekát és elkezdi kihúzni a játszótérről.
- Menjünk haza.
Bólint szigorúan, ennyi friss levegő bőven elég volt mára, az pedig, hogy ezek után miről volt szó kettőjük között, nem tartozik senkire.