Lora

A játszótérre tévedvén leülök egy hintába. Gondoltam kiszellőztetem a fejem a sok vita után így eljöttem ide. Nem tudom mért pont ide jöttem. Szép hely ez. A hintában ülve eléggé elgondolkodtam. Még azt sem vettem észre hogy körülöttem zajlik az élet. Mintha megállították volna az időt számomra. Nem voltam magamnál. Nagyon rosszul érintett a Zolival történt vitánk. Pedig az mind az én hibámból volt. De egy világ omlott össze bennem. Minden ami csak felépült a lelkemben, az most porrá lett. Nagyon szörnyű érzés. Kis idő múlva már jobb volt. És mintha kezdett volna felépülni a lelki világom. Eszembe jutott, hogy szeretjük egymást, ezért úgy is kibékülünk. Majd teljesen magamhoz tértem, és felfedezni véltem, hogy éppen nincs senki a játszótéren csak én. Majd fel akartam állni és hanyatt estem a hintán. Lehet ennél rosszabb? Még jó hogy nem látta senki mert különben jót nevetett volna rajtam. Feltápászkodok és elindulok haza mikor meglátom Lorát.
-Szia Lora.. Hát te hogy-hogy itt vagy?
Gondoltam ha már látom megkérdezem mit keres erre. Talán beszélgethetnénk is egy kicsit, ha nem lenne ellenére.. Bár kedves lány úgyhogy biztos válaszolni fog. Igaz nem olyan rég ismertem meg. De máris mintha 1000 éve ismerném. Remélem nem látta ahogy leestem a hintáról mert az kicsit ciki lenne. Vajon most mit gondolhat rólam. De jó lenne belelátni az emberek fejébe.

Lora

A játszótérre tévedvén leülök egy hintába. Gondoltam kiszellőztetem a fejem a sok vita után így eljöttem ide. Nem tudom mért pont ide jöttem. Szép hely ez. A hintában ülve eléggé elgondolkodtam. Még azt sem vettem észre hogy körülöttem zajlik az élet. Mintha megállították volna az időt számomra. Nem voltam magamnál. Nagyon rosszul érintett a Zolival történt vitánk. Pedig az mind az én hibámból volt. De egy világ omlott össze bennem. Minden ami csak felépült a lelkemben, az most porrá lett. Nagyon szörnyű érzés. Kis idő múlva már jobb volt. És mintha kezdett volna felépülni a lelki világom. Eszembe jutott, hogy szeretjük egymást, ezért úgy is kibékülünk. Majd teljesen magamhoz tértem, és felfedezni véltem, hogy éppen nincs senki a játszótéren csak én. Majd fel akartam állni és hanyatt estem a hintán. Lehet ennél rosszabb? Még jó hogy nem látta senki mert különben jót nevetett volna rajtam. Feltápászkodok és elindulok haza mikor meglátom Lorát.
-Szia Lora.. Hát te hogy-hogy itt vagy?
Gondoltam ha már látom megkérdezem mit keres erre. Talán beszélgethetnénk is egy kicsit, ha nem lenne ellenére.. Bár kedves lány úgyhogy biztos válaszolni fog. Igaz nem olyan rég ismertem meg. De máris mintha 1000 éve ismerném. Remélem nem látta ahogy leestem a hintáról mert az kicsit ciki lenne. Vajon most mit gondolhat rólam. De jó lenne belelátni az emberek fejébe.

Violetta
Lementem a faluba, hogy kiszellőztessem a fejemet. Annyi mindenen gondolkoztam a kapcsolatunk Zackkel, de legfőképp Violetta és Zoli. Olyan szép pár és most egy vita miatt szünetelnek. Zolit már ezer éve ismerem, Violettát nem rég óta, de azt tudom, hogy mindkettőjüket megviselte a szakítás. Épp azon törtem a fejem, hogy hogy lehetne őket újra összeboronálni, amikor fogalmam sincs, hogyan a játszótér közelében kötöttem ki. Mindig is imádtam játszani, nem hiába én egy örök gyerek maradok. A kedvenc játékom a hinta volt és vég most is az. Körül néztem a terepen és nem is sokára megpillantottam a hintát. De volt egy kis bibi. A hintában már ült valaki, aki épp ebben a pillanatban esett hanyatt a játékszerről. Ez a valaki, ahogy alaposabban megnéztem magamnak egész ismerős volt. Violetta.
Ez nekem pont kapóra jött. Hamarosan az említett lány is észre vett engem, mert közben én egyre beljebb araszoltam a játszótéren.
Kicsit meg is lepődött rajta, hogy itt lát.
-Szia Violetta. Jaj de örülök, hogy itt vagy. Hát én a barátomról és magamról elmélkedek. De ahogy, így elnézlek te is. - mondtam mosolyogva.
-Gondolkodtam rajtatok is. Mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit?-kérdeztem, egy padra mutatva, indítványozva ezzel, hogy üljünk le.
Neki is biztosan jót tenne, ha kibeszélnénk a dolgokat. Tapasztalatból, jobb elmondani, mint magunkba folytani. Szegény lány. Látszik rajta, hogy mennyire maga alatt van és valakinek meg kéne hallgatnia.

Lora

- Persze. Menjünk és üljünk le.
Mondtam miközben eszembe jutottak a Zolival eltöltött percek. Valóban rosszul érintett ez a vita. Hiszen szeretem. Mikor elindultam a pad felé feltettem a kérdést.
- És miről beszéljünk?
Gondoltam van ötlete.
- Gondolom nem az időjárásról.
Mondtam sejtvén a témát. Féltem hogy a téma Zoli lesz. Nem hiszem hogy tudnék erről az egészről beszélni. Nagyon szörnyű dolog. Bambán bámultam a messzeségbe. Mintha nem is ezen a földön lennék. Elgondolkodtam hogy vajon Zoli most mit csinál.. Lehet hogy már más lány vigasztalja. Vagy valami rossz dologra készül. Belese merek gondolni. Nem bocsájtanám meg magamnak ha valami történne vele.
- Mesélj valamit. Vagy kérdezhetsz is.
Mondtam mint ha az utolsó óráimat élném meg. Szörnyű kedvem volt. Na meg persze próbáltam visszafogni a sírást. De már tovább nem bírtam. Elkezdtem sírni.
- Minden az én hibám, én vagyok a hibás.
Hajtogattam folyamatosan miközben potyogtak a könnyeim.

Violetta
A pad felé közelítve a lány feltette azt a kérdést amire számítottam.
-Nem, nem az időjárásról.- mondtam tömören, mert még az igazi válasz nem fogalmazódott meg bennem.
Azon gondolkodtam, hogyan kéne megközelíteni a témát. Nem akartam rázúdítani a kérdéseimet. Épp azon gondolkoztam, mit is mondjak, amikor Vilu elpityeredett és már mondta is azt a dumát amit minden lány.
-Semmi baj. Ez nem a te hibád.-nyugtatásul átöleltem. Ezt jól elrontottam az biztos.
-Figyelj, tudom mi játszódik le most benned. Öntsd ki a szívedet, hidd el úgy jobb lesz.- már- már annyira átéreztem a helyzetét, hogy kis híjján én is sírva fakadtam.
-Ugyan, te lány! Lesüt rólatok, hogy szeretitek egymást. Mondok is valamit, ha abbahagyod a sírást.-mondtam neki már mosolyogva.
-Tessék.-a kezébe nyomtam egy csomag zsepit, hogy törölje meg a szemét és fújja ki az orrát.
-Gyönyörű szemed van, de ha vöröslik az nem szép.-mondtam halkan, hátha megnyugszik. Ám ekkor belőlem is előrobbantak az emlékek és én is elpityeredtem.

Lora

Szegény lány most mind ketten sírunk.
- Na egy feltétellel nem sírok ha te se.
Gondoltam evvel meggyőzöm hogy ne sírjon.
- Az oka a vitánknak az hogy túl féltékeny vagyok.
Erre nem vagyok büszke, de mindegy. Leülök a padra.
- Sajnos nem szeretném elveszíteni ezért féltékeny vagyok még egy szellemre is.
Sose gondoltam volna hogy ennyi mindent elmondok neki de úgy érzem hogy benne megbízhatok. Senkibe nem bíztam ennyire csak Lorában meg Zoliban.
- Annyira félek hogy nem lehetek Zolival többé a hülye féltékenykedésem végett.
Őrlődöm a dolgokon. Annyira rossz főleg hogy az én hibám..
- És neked mi nyomja a lelked?
Kérdeztem a sírásra célozva.
- Tuti nem az, hogy jajj, elpusztult egy bogár mert véletlenül ráléptem.
Gondoltam hogy valami komoly dolog de nem tudtam hogy pontosan mi.
- Tessék itt egy zsepi legyél happy!
Vetettem be ezt a kis rímet és adtam neki egy zsepit. Hátha jobb kedvbe derítem. Mert nagyon nem jó azt nézni hogy itt szomorkodik. Miközben én is ezt csinálom.
- Mit szólnál hozzá ha elmondanánk egymásnak hogy mi nyomja a lelkünket?
Kérdeztem reménykedve hátha felvidulunk. Mert nagyon tragikus hangulat volt. Mintha meghalt volna valaki. Még jó hogy éppen nem járt senki a játszótéren rajtunk kívül amikor sírtunk..

Violetta

Még soha nem sírtam együtt senkivel, de most tizenhat év után megtörtént.
Ledobtam magam a padra és kifújtam az orrom a kapott zsepivel. Pár másodperc múlva összeszedtem magam annyira, hogy válaszoljak a feltett kérdésekre.
-Teljesen egyértelmű, hogy féltékeny vagy. Egy férfi akkor féltékeny, ha szerelmes, egy nő mindig. Ez tény.-mondtam, újra mosolyogva.
Elgondolkoztam, ez a tény akár igaz is lehet.
-Nem fogod elveszíteni, mert még mindig szeret téged. Ő maga mondta. Sőt teljesen belebetegedett a szakításotokba.- mondtam szipogva.
-Hát az én problémám is hasonló, de kezdj inkább te.-mosolyogtam a lányra, akit még nem rég ismerek, de már is megbízom benne. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a pálcámat és néhány egyszerű mozdulattal később, már a kezemben volt egy doboz bonbon.
-Boldogság hormon.-kacsintok lelki társamra. Kinyitottam a dobozt és Violetta felé nyújtottam, jelezve, hogy a kóstolás, csak rá vár.
Én is vettem egyet ami azt hiszem rumos meggyes volt. Kis száj húzogatás után összerágtam, és gyorsan ettem még egyet ugyanis ki nem állhatom a rumot. Most társamra pillantottam, hogy kezdheti a beszámolóját.

Lora

- Köszi hogy ennyire megértő vagy.
Mondtam és fájdalmas képet vágtam mert nagyon fájt a kezem. Leestem a hintáról és azóta fáj. És már be is lilult.
- Nézz ide. Leestem a hintáról és azt hiszem eltörtem a kezem, mert körülbelül a kétszeresére dagadt és iszonyúan fáj.
Nem hiszem el egyik baj jön a másik után.
- Szerinted eltört? Vagy megmutassam egy orvosnak?
Annyira fájt hogy nem tudtam egy helyben maradni, de ha megmordultam akkor meg fájt.
- Segíts nagyon fáj.
Azt hiszem ha valóban eltört a kezem akkor életemben először tört el. Soha nem ért sérülés, de úgy látszik hogy most fog. Ez a nap nem az enyém.
- Mi fog még ma történni? Talán elüt az autó? Vagy meghalok?
Ez a legrosszabb nap.

Violetta

-Figyelj! Ezt nem kell megköszönnöd, mert szívesen teszem.
Mondtam Vilunak aki valami miatt olyan arcot vágott, mint akit nyúznak. A vérnyomásom kétszáz lett és kérdőn néztem a lányra. Hamarosan kiderült, hogy nagyon fáj a keze. Biztosan akkor ütötte meg amikor kiesett a hintából. A keze iszonyúan nézett ki, nagyon dagadt volt, amiről arra következtettem, hogy eltörött.
-Szent Isten!
Kiáltottam ijedten.
-Jó! Nyugodjunk meg! Lélegezz mélyeket!
Utasítottam Violettát, aki legalább annyira rémült volt mint én.
-Nyugodj meg! Amit most fogok mondani lehet, hogy sokkolni fog. Nyugi!
Nagy levegőt vettem és közben azon gondolkodtam, hogy mondjam el a véleményemet.
-Szerintem eltört. De nyugodj meg. Azt nem mondom, hogy meggyógyítom, de az anyám gyógyító.
Mondtam, s próbáltam mosolyogni, de azt hiszem nem igazán ment.
-Meg kell mutatnunk egy gyógyítónak, vagy valakinek aki ért az ilyenekhez.
Jelentettem ki határozottan.
-Megpróbálok segíteni, de be kell tartanod az utasításokat! Elhiszem, hogy nagyon fáj, de nyugodnak kell maradnunk. Oké?
Reméltem sikerül meggyőznöm a leányzót, mert anya szerint ilyen esetekben legfőbb a nyugalom.
-Azt nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Gyere kitalálunk valamit. Jó?

Lora

-Rendben mutassuk meg anyukádnak.
Sóhajtottam és próbáltam nyugott maradni ami nem volt egyszerű. Ezért eltereltem a gondolataimat arra hogy milyen szépen süt a nap. Miközben észre vettem egy különös alakú felhót. Azon töprengtem vajon mit ábrázolhat. Nagyon különös volt. Végigmentem mindenen. Ez se nem hal,se nem kutya se semmi. Ez valami más. Roppant érdekes. Megkérdezem Lorát ő hátha tudja.
- Lora látod ott azt a felhőt? Szerinted mit ábrázol?
Gondoltam hátha tudja milyen mutáns lény ez. Apropó mutáns el kell mondanom neki hogy úgy érzem magam mint egy szörnyike..
- Az gáz ha úgy érzem magam mint egy szörnyike? Csakmert akárhol feltűnök mindenki eltűnik.
Mondtam neki szomorúan..
-Engem senki se szeret. Csak én vagyok meg a kisújjam.
Szörnyike vagyok ebbe bele kell törődnöm. És pedig a szörnyikéket nem szeretik az ember pajtik. Ismét fel nézek az égre és felmerül bannem egy kérdés. Vajon meg lehet enni a felhőt? Egy szelet felhő milyen jól hangzik.
- Lara meg lehet enni a felhőt? Mert most úgy beleharapnék...
Kacagtam és el kezdtem kántálni:
- Felhőt akarok, felhőt akarok, felhőt akarok!
Minden bizonyára én egy szörnyike vagyok akinek a kedvenc étele a tejszínhabos felhő. Ami az égből jön. Csak kérni kell és hozzád vágják,ez logikus. Milyen jó gondolataim vannak gyerekek. Én egy zseni vagyok...