Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
AnnelieMióta találkoztam Tündérmókussal, nem igazán érdekel a tanulás. Hiszen annyi minden mást lehet helyette csinálni. A könyveimet hátrahagyva, inkább a krétáimat szedem össze, és indulok el a falu felé. Természetesen papírt is viszek magammal, de ha netán találnék egy üres utcarészt, kipróbálnám az aszfalton is őket. A lakók is biztosan örülnének neki, ha vidám és vicces figurák díszítenék végig az utat. Na, ez el is van döntve, amint leérek a faluba, neki is állok a munkának, de talán előtte még játszanék egy kicsit. Annyira hívogatónak tűnik az a hinta a játszótéren, de még sosem volt alkalmam kipróbálni. Na, de majd most. Krétáimat és lapjaimat egy padra borítva futok is a hinta felé, majd nevetve, sőt kacagva hajtom magam és azt képzelem, hogy repülök. Sőt szárnyalok, mert közben szárnyaim is nőttek, olyan édesen csillámosak, mint amilyenek a tündéreknek vannak. A lendülésem közben elért legmagasabb pontról sikerül kiszúrnom egy lányt, aki egyedül sétál a közelben. Nem tűnik nekem elég boldognak, így hát a hintázás abbahagyva, krétáimat újra felkapva felé igyekszem, hogy mosolyt varázsoljak az arcára.
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2014. április 6. 11:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=267593#post267593][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.06. 11:47[/b][/url] AnnelieMióta találkoztam Tündérmókussal, nem igazán érdekel a tanulás. Hiszen annyi minden mást lehet helyette csinálni. A könyveimet hátrahagyva, inkább a krétáimat szedem össze, és indulok el a falu felé. Természetesen papírt is viszek magammal, de ha netán találnék egy üres utcarészt, kipróbálnám az aszfalton is őket. A lakók is biztosan örülnének neki, ha vidám és vicces figurák díszítenék végig az utat. Na, ez el is van döntve, amint leérek a faluba, neki is állok a munkának, de talán előtte még játszanék egy kicsit. Annyira hívogatónak tűnik az a hinta a játszótéren, de még sosem volt alkalmam kipróbálni. Na, de majd most. Krétáimat és lapjaimat egy padra borítva futok is a hinta felé, majd nevetve, sőt kacagva hajtom magam és azt képzelem, hogy repülök. Sőt szárnyalok, mert közben szárnyaim is nőttek, olyan édesen csillámosak, mint amilyenek a tündéreknek vannak. A lendülésem közben elért legmagasabb pontról sikerül kiszúrnom egy lányt, aki egyedül sétál a közelben. Nem tűnik nekem elég boldognak, így hát a hintázás abbahagyva, krétáimat újra felkapva felé igyekszem, hogy mosolyt varázsoljak az arcára.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. április 6. 12:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=267607#post267607][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.04.06. 12:06[/b][/url] Anne imádja ezt az időt. A meleget jobban, de ez az átmenet is már teljesen jó neki ahhoz, hogy bátran kimerészkedjen. Mostanában elég sok idejét a faluban töltötte. Tudta, hogy csak hétvégente szabad a lejárás, azonban nem tudta szabályozni magát. Lejárt a húgához az előkészítőbe, játszott vele néhány órát, majd általában próbált minél kevésbé feltűnően elslisszolni az erdő felé, hogy elterüljön az általa felfedezett kis terület szép zöld pázsitján. Múltkor álmatlanság gyötörte, úgyhogy íjjal, és pálcával felszerelkezve kiment az erdőbe. Járt-kelt, több dolgot is felfedezett, és szerzett néhány szép kis karcolást is, ugyanis a vadabb bestiák elől való menekülés nem csak kifáradással, de esésekkel is jár. Aztán megúszta az egészet, és ezzel együtt rátalált egy ösvényre. Sejtette, hova vezet, ezért végigment rajta, és pár perc alatt leért a falu szélére. Vigyorogva konstatálta, hogy nagyobb felfedező, mint hitte. Vasárnap hajnalban is ezen az úton indult Bogolyfalvára. A Napocska néha sütött, néha nem, szóval még jó, hogy a kis vörös magával vitt egy pulcsit is a hosszú ujjú felsőjéhez. Kényelmes sportcipőben, és melegítőben mászkált, kivételesen a hátára vetett íj nélkül. Nem is érezte magát annyira jól, de most egy célja volt, méghozzá a játszótér, hogy a magasabb játékokon tornázhasson. Egy jó fél óra lógás, és légtornászgyakorlat után beleunt, hogy túl alacsonyan van, így a pulóverje kapucniját a fejébe húzva leült egy padra, és a fejét hátravetve pihent, néha felpillantva, hogy azért nagyjából képben legyen vele, mi is folyik körülötte. Lassacskán felállt, és sóhajtva kifelé indult. Szeme sarkából felfedezte, hogy az eddig még hintázó lány színes valamikkel a kezében határozottan igyekszik feléje. Kíváncsi volt, mivel vonta magára a figyelmét, ezért kicsit lelassított.
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2014. április 6. 12:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=267616#post267616][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.06. 12:19[/b][/url]
Bár nincs túl messze, és nem is távolodik nagy iramban, mégis lihegve érem utol az ismeretlen lányt, ami valószínűleg a gyors tempónak, a hintázásnak és a sok nevetésnek köszönhető. Oh, ha már a kacagásról van szó, az első benyomás nagyon fontos, nagymamám is mindig ezt szokta mondani, szóval biztos, igaz. Azt pedig, hogy az emberek már első látásra kedvesnek gondoljanak, általában egy mosollyal lehet elérni. Amint utolérem a vörös hajú lányt, megállok előtte, és bár alig kapok levegőt, de elvigyorodok, majd köszönök is neki, hiszen az udvariasság sem elhanyagolható dolog. - Szi.... Szia! - nyögöm ki nagy nehezen, majd megpróbálom normalizálni lélegzésemet, hogy jobban ki tudjam fejezni magam. - Akarsz velem színezni? - kérdezem teljesen naivan, bele sem gondolva, hogy a legtöbb embernek vasárnap reggel sokkal jobb dolga is lehet, mint a falu utcáit színes krétákkal összemázolni. - Vannak varázskrétáim, és, ha gondolod, akkor megosztom veled - nyújtom felé a dobozt, ami a rajzeszközöket rejti, majd választ sem várva hirtelen felkiáltok. - De, ha játszani szeretnél inkább, abban is benne vagyok! - nézek rá nagy komolyan, és várom válaszát. - Nem tűnsz túl vidámnak - jelentem ki keresetlen egyszerűséggel. - Akarod, hogy a barátod legyek? - nézek rá félrebillentett fejjel, édes mosollyal és képzeletem szerint csillogó szemekkel.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. április 6. 16:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=267800#post267800][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.04.06. 16:14[/b][/url] Szereti azokat a helyeket ahol egyedül lehet, és valamilyen formában a játszótér is ilyen. Csinálhatja amihez kedve van, mert a kisebb gyerekek nem mennek oda hozzá, a szülők meg még annyira sem. És itt zömmel a kis totyik voltak, akiknek a hangjukat könnyen elviseli. Mivelhogy az a lány a színes cuccaival elég gyorsan haladt felé, inkább várt, mert a végén még követte volna egészen a kastélyig, rosszabb esetben a titkos helyére. Végülis, mi baj lehet belőle? Visszaköszönés helyett bólintott, amolyan "tudomásul vettem, hogy akarsz valamit, látlak is" formában. Látta a lányon, hogy valamitől tiszta...lökött, de hát megesik, hogy a világ teremtményei közül néhány selejtes. - Te...tessék? - meglepetten hőkölt enyhén hátra, szemei tágra nyíltak. A lányt legalább tizenhétnek nézte, és ilyen kérdéssel csak a húga által találkozott. Szóhoz sem jutott, csak rázta a fejét a következő kérdésre egyre jobban. Hátra is lépett egyet, majd maga elé tartotta a kezeit. - Köszi, de nem szeretek ra... - be sem fejezhette a mondatot, a színes lány felkiáltott. Annelie fejében nagyon szép gondolatok futottak át, többek között, hogy miért is nem vitte magával az íját... - Én, öhm, ahm... - meglepettségében kissé összezavarodott. Ez a barátkozós duma tutira nem normális, körbe is nézett, hogy honnan ugrik elő valaki, kezében egy fényképezővel, hogy mindenki röhöghessen majd rajta egy jót. Na de sehol nem volt senki, még megmentő sem, úgyhogy nyelt egy nagyot, és gondolta, majd szépen eltereli a lány figyelmét. - Jó, rajzolhatunk... - nehezen, de kinyögte ezt a mondatot, és kivett egy fekete krétát a dobozból.
|
|
|
|
Aileen Csillámhercegnő Aurora INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2014. április 6. 17:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=267823#post267823][b]Aileen Csillámhercegnő Aurora - 2014.04.06. 17:12[/b][/url] Láthatóan elég mély első benyomást tettem rá, de talán nem elég jót, ugyanis leginkább a hitetlenkedés olvasható le az arcáról. Na, de sebaj, kis értetlenkedés után, bár nem elég lelkesedéssel, de beleegyezik, hogy rajzol velem. Annyira megörülök neki, hogy kedvem lenne megölelni, de egyelőre nem úgy tűnik, mint, aki szívesen fogadná az ilyen érzelemkitöréseket. Így hát ölelőzés helyett a karját ragadom meg, és húzom magam után a lányt egy kőasztalhoz, amin elkezdhetjük a firkálást. Érdemes előbb kicsiben kipróbálni a dolgokat. Ha itt már megy, áttérhetünk akár Bogolyfalva Fő utcájára is. A dobozban rengeteg érdekes kréta lapul, például a sárbarna, ami mocsárszagot áraszt, vagy a lila, ami halkan vinnyog, miközben a vonalat húzod vele. Viszont a legjobb bennük az, hogy a velük készült rajzok mozognak, akárcsak a varázsfestmények. Kezdésnek egy állatkát szeretnék rajzolni, de nem tudom, hogy mi legyen az. Segélykérőn nézek a velem rajzoló lányra, hátha ő kisegít engem: - Mi a kedvenc állatod? - fordulok hozzá, miközben azt is figyelem, hogy ő mit készít, már, ha egyáltalán nekiállt már rajzolni. Amíg a válaszát várom, felkapok egy napsárga, valóban világító krétát, és satírozni kezdek vele, majd egy fehéret, ami kellemes meleget áraszt magából, és azzal is húzok pár vonalat. Máris kész egy majdnem élethű cikesz, ami repkedni is kezd az asztal lapján. Nevetve megpróbálom elkapni, de erre több okból sincs esélyem. - Sosem voltam jó kviddicses - nevetek a lányra, feltételezve, hogy érdekelheti ez az apróság. - Te sportolsz valamit? Csacsogás közben a kezem nem áll meg egy pillanatra sem, így hát hamarosan feltűnik a cikesz mellett egy lila egyszarvú és egy piros sárkány is. Nevetve figyelem hogyan kergetőznek.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. április 6. 21:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=268333#post268333][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.04.06. 21:11[/b][/url] Ahogy jobban megfigyelte a krétákat, észrevette, hogy tényleg varázskréták lehetnek. Legalábbis valami olyasmi, ha már csillog meg villog, van ami meg büdös. Amit a kezébe vett, a fekete, az éppenséggel mint a korom, olyan koszossá varázsolta a vöröske kezét. Hitetlenkedve, de elhurcolódott egy asztalnak használható kemény táblához, és le sem vette a szemeit a lányról. A kréta csak volt a kezében, nem igazán kezdett vele semmit. Egyre jobban érezte, hogy itt valami nincs rendben. - A ló - válaszolt gyanakodva, mintha ez valami vallatás lenne, és rajzolna egy hatalmas plüsslovat vele, ami aztán életre kel. Szerencse, hogy eközben ez a cuki inkább napocskát rajzolt...nem, egy cikeszt, meg állatkákat, és azok csak a papír szegletei között futkostak. Lélekben Anne fújt egyet. Nincs még annyira tisztában vele, hogy ilyen dolgokkal miket lehet csinálni, a cirkuszban csak olyan krétákkal rajzoltak, amik a végén soha nem mozdultak meg se jobbra, se balra. Elmosolyodott arra, ahogy közölte a kviddicses tudását. Ő a saját kapcsolatát a kviddiccsel egy nagy nullával írná le, ugyanis azon kívül, hogy párszor dobáltak már a bátyjával seprűn, meg próbáltak elkapni egy cikeszt - sikertelenül - , semmit nem konyít hozzá, és a szabályokhoz sem ért. - Én légtornász vagyok, és íjász - válaszolta egy vállvonás kíséretében, aztán húzott pár vonalat a krétával a papírra, ami végül egy dementorra kezdett hasonlítani. Összevonta a szemöldökét, a rajzeszközt visszarakta a dobozába, majd leporolta a mancsait. -Ne haragudj, de nekem most mennem kell... - miközben ezt kimondta, már hátrált egy métert, és mielőtt a másik válaszolhatott volna, a pálcájával felé suhintott, hogy használja az egyetlen varázslatot, amit tud. - Immobilus! - nem várta meg, hogy mi lesz a vége, elslisszolt a helyszínről, és egyenesen az erdőbe futott.
|
|
|
|