A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849408#post849408][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 16:33[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy gondoltam ezt az egész istenverte két munkahely dolgot, mikor felvettem a plusz műszakot a helyi rendelőben. Mármint, persze, csak segíteni járok ide, meg néha egy-két ember helyett beugrok, de amúgy olyan, mintha tudathasadásom lenne. Feszt nem a varázsmegoldások jutnak eszembe, mert túl sokat dolgozom nélkülük, így szerintem nem is lesz túl hosszú életű az itteni karrierem.
Részletkérdés, épp nem onnét estem haza, hanem a kórházból, Pestről, így úgy érzem magam és valószínűleg úgy is nézek ki, mint egy rakás szar, amivel már békét kötöttem. Belián valószínűleg nincs otthon, az üres ház pedig megőrjít, mert olyankor túl sok időm van gondolkozni, ami az esetemben sosem jó semmire. Helyette letettem a seggem a kis tér egyik padjára, a lábaim fel is polcolva az egyik karfára. A fejem hátravetve biggyesztettem a cigarettát az ajkak közé, majd egy jóleső sóhajjal szívtam belőle egészen mélyet. Akkor lettem figyelmes a mozgó kellék-toronyra és éreztem, hogy kiül a megrökönyödés az arcomra.
-Kisasszony, nincs szüksége segítségre? Ez nem tűnik túl biztonságosnak - jegyeztem meg, félig-meddig lekászálódva a padról. Csak akkor vettem észre az ismerős tetoválást a kupacot tartó kacsón.
- Margie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849412#post849412][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 17:16[/b][/url]

Annyira örültem neki, hogy nincsenek ismerősök a környéken. Nem zaklatják a faszságaikkal, nem kell őket kerülgetnem, ha nem veszek róluk tudomást, nincs belőle sértődés. Mesésen hangzik, igaz? Tudom én. El is mosolyodtam szélesen, ahogy rágyújtottam, az a mosoly csak akkor hervadt le, amikor realizálnom kellett, hogy én szinte egészen biztosan ismerem a cumókupac alatt rejtőző lányt. Nőt. Mármint, persze, egy csomó idő eltelt azóta és most már teljesen biztos, hogy felnőtt nő és nem egy lány, akinek segítségre van szüksége. De azért… én csak felajánlottam, amit elsőre úgy tűnt, inkább figyelmen kívül hagy.
-Hé, láttalak, most már nem tehetsz úgy, mintha nem te lennél - nevettem el magam kínosan, miután életem egykori értelme egy kecses és mindent felülíró mozdulattal visszaemelte az arca elé a kellékeket. Mert hogy annak tűntek innen. Alaposan végig mértem az előttem álló (piros vödröt) bújkáló művészt, megköszörültem a torkom és nemes egyszerűséggel felálltam.
- Igen, szia. Engedj segíteni - közöltem határozottan, tartva is a kezem, hogy akkor most vagy elviharzik a hegynyi izével, vagy hagyja, hogy segítsek, nincsen más opció. Még a cigim is hajlandó vagyok miatta elnyomni, ha kell, azért az komoly elhivatottság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849418#post849418][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 18:38[/b][/url]

Meg kéne tanulnom befogni a számat. A zsibongó izmaim, amik a huszonnégy órás műszakom után csak szeretnék feladni, abszolút nem támogatják a karitatív projektemet, hogy segítsek valakinek a faluban a cipekedéssel. Anyám rossz lóra tett, mikor udvariasnak nevelt, azt hiszem.
Az legalábbis biztos, hogy a volt barátnőm sokkal jobban örült volna neki, ha inkább hagyom, hogy megszakadjon és nem szólok hozzá egy szót sem. A mellékelt, vödörfejelős ábra szerint biztosan.
-Hm? Tom Ford Tobbaco Vanille, már vagy tizenöt éve ezt használom, kis véreb - horkantam fel, még a szemeim is megforgatva. Mert ennyire szaglászni legutóbb egy vizslát láttam a kórház előtt, pár héttel ezelőtt. Nem is teljesen értettem, hogy mire fel az egész. Láttam az arcán, hogy szinte már-már bosszús, de nem tudtam eldönteni, hogy azért mert segítséget ajánlottam, mert lát vagy mert nem vagyok büdös. Talán egy kicsit mind egyszerre.
Inkább átvettem a dolgokat, amiket rám zúdított, grimaszolva is, hogy egyáltalán hogy cipelte azokat idáig. Bivaly egy nő.
-Ja, láttam, de ha én lennék az orvosod, ellenjavalltnak tartanám, hogy ennyit cipekedj. Meg balesetveszélyes is volt. - Csak így mellesleg. Meg is torpantam egy pillanatra, nagy szemeket meresztve rá, mielőtt kitört volna belőlem a nevetés. - Én? Nem. Ezt honnan veszed?
Persze, megértem, a bakancsom látott jobb napokat is, de szeretem és szerintem addig fogom hordani, míg le nem rohad a lábamról. Ettől még van hol lakom.
-Kislány abszolút rossz felé mész amúgy. Nem tudom, hová indultál, de biztos, hogy ebből az irányból jöttél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849425#post849425][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 18:58[/b][/url]

Miss Independent

-Orvos. Gyógyítósegédként is végeztem, de nem szerettem soha dolgozni benne. Annyira… elvont - grimaszoltam, szerintem egyértelmű a véleményem a mágikus orvoslásról. Sok varázsló meg hasonlóan gondolkozik a mugli medikusokról, szóval jobb, ha ezt a témát nem erőltetem túl. Nem hiányzik ezen egy vita vele. Pláne ennyi idő után. - De nem is dolgozol 24 órás műszakokban egy szeméthalom közepén. Milyen volt New York?
Nekem sem minden héten jutott eszembe, hogy itt maradjak és chilleljek, de néha fájnak az ízületeim és olyankor muszáj egy kicsit lerakni magam, D vitamin meg minden. Jót tesz. Az a város nekem túl elfoglalt volt, túlságosan tömött és zajos. De úgy gondolom, ha valaki ilyen orientáltságot érez magában, akkor menjen, élje a világát.
-A színház… asszem arra van. Biztos, hogy nem arra, amerről jöttél. Azóta is workaholic vagy, ahogy látom - mosolyodtam el féloldalasan, majd sarkon fordultam és elindultam szögesen az ellenkező irányba. Ha minden igaz, arra van. -Hu, bonyolultnak hangzik. De mesélhetsz még róla, ha van kedved, tudod, hogy az új ismeretekre sose mondok nemet.
Megtorpantam egy pillanatra, majd óvatosan lepöccintettem a cigarettámról a hamut, mielőtt még visszatettem volna az ajkán közé. Meg is torpantam a megjegyzésre a mozdulat közepén, majd elmosolyodtam.
-Nem különben. Mit keresel egyáltalán az országban? - Nem volt számonkérés a hangomban, csak vegytiszta érdeklődés. Messze vagyunk Amerikától.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849428#post849428][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 19:06[/b][/url]

Miss Independent

- Valóban nem, de azért még egy pár év van bennem, mielőtt bedobnám a  törölközőt - nevettem fel csendesen, a földre szegezve a tekintetemet. A családom sosem értette, miért akarok ilyen szarban dolgozni, mikor a gyógyítóknak sokkal jobbak a körülményei, meg a pénzük is. De azt hiszem, ez is afféle elhivatás, amit megérzel, aztán nem tudsz ellene tenni, mert mégis hogyan? Én sem tudom megváltoztatni azt, aki vagyok. Nem is tenném most már. - Rendben, Ms Freud, majd igyekszem észben tartani kegyed bölcsességét.
Mondani könnyű. Sok dolgot elcsesztem már az évek során, amit utólag visszacsináltam volna, de a legtöbbön azóta túltettem magam. Még ha időbe is telt. Nem lehet mindenki szuperokos és szerencsés az élet minden területén.
- Tényleg utálnám. Nagyon. Nekem szükségem van a nyugalomra, hogy kifújjam a levegőt, amit a kórházban bent tartok, meg arra is, hogy legyen az embereknek arca és egyénisége. Szóval azt hiszem, kihagyom. Hm… jó, de adott a kérdés, elég hosszú padok, vagy lelógna róluk a lábam? - Akár magamra is vehetném a csipkelődést, de soha nem az a fajta voltam, aki hipp-hopp felrántja magát az ilyenen. Sőt, szeretem a jó vicceket, még ha éppen én vagyok a csattanója, akkor is. Csak így lehet épp ésszel létezni a mai világban.
Mind a ketten elmerengtünk pár másodpercig, de visszarántottam magam a valóságba. A munkája biztonságosabb beszélgetési terep, mint a tény, hogy annak idején beraktam az életem egy bőröndbe és vissza sem néztem.
- Azóta se lettek kevésbé furák az érdeklődési köreid. De örülök, hogy találtál olyat, ami tényleg érdekel és boldoggá tesz. - Ha az emlékeim nem csalnak, volt idő, amikor ez még nagyon gyerekcipőben járt és nehéz volt eldöntenie, merre is húz a szíve. Kicsit olyan Aranyhaj-szindróma. “Mindent akarok én”.
- Ha most lenne szabad kezem, a szívemhez kapnám, hogy “au, ez fájt”. De nincs, szóval a te dolgod lesz ideképzelni - löktem oda szórakozottan a szavakat, kicsit jobb fogást is keresve az ország legrondább vödrén. Nem kéne elejteni, mert lehet, hogy a fejemmel fizetek érte.
Beköszöntött az a pillanatnyi csend, amikor mindketten mérlegeljük, hogy az élet igen csak másfelé vitt minket, így elég morbid vicc a részéről, hogy hirtelen mégis itt kötöttünk ki mind a ketten.
- Oh. Hát… itt lakom nem messze, szóval azt hiszem, hogy viszonylag sokat fogjuk mostantól látni egymást. De azért… jól döntöttél. Én örülök, hogy azóta sem lettél az a megalkuvó személyiség. Nem illene hozzád. - Bóknak szántam, az már rajta áll, minek veszi a maga részéről. Az egyik utcán letérünk, már egészen közel haladunk a színházhoz, mert szerencsére ez a hely nem akkora, hogy csak úgy elvessz a vakvilágba. - A családod nem borult ki? Anno mintha elleneztétek volna Európát.
Nyilván ezért nem ajánlottam fel, hogy jöjjön velem. Pedig megfordult a fejemben, de ez már régen volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849432#post849432][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 19:21[/b][/url]

Miss Independent

- Nem is tudtam, mi hiányzott az életemből. De így már világos a dolog - horkantam fel. Nem bántam, vannak emberek, akiknek mindig vannak tanácsai. A diplomás dologra halkan felnevettem, de ennyiben hagytam az ügyet.
Lehet, hogy férfi vagyok, de van már annyi tapasztalatom a nőkkel, hogy a kérdésre egyből tudom, hogy még egy kiút egy vita alól és igen is van helyes válasz rá. Látványosan elgondolkodtam, beharapva az ajkam, még hümmögve is hangeffektusként.
- Hm. Jó, talán eggyel. - Szeretek veszélyesen élni, így egy bocsánatkérő mosolyt villantottam is a nő irányába mielőtt még nekem esik, hogy inzultálom itt ennyi év után. Bár Amerikában töltöttem sok időt,  valahogy New York és a Central Park egyaránt kimaradtak. - Szóval azt mondod, ennyire különleges?
Nyilván hiszek neki, még ha nem is vagyok benne biztos, hogy én is ennyire szerelmes lennék a helyszínbe. Ő töltött el sok időt ott, nő is, szépérzéke is van. Én ennyire sosem merültem bele a dolgokba. Egy pillanatra bent is akadt a levegő, azt hiszem, ennyit arról, hogy nincsenek ismerőseim a környéken. Bólintottam is párat, követve a mutatás irányát a tekintetemmel, előbb erre majd arra. Fő, hogy kiigazodik a helyen.
Talán nem kellett volna belenyúlnom ennyire a magánéletébe, de bármennyire vagyok is jártas a beszélgetés dologban, néha nem gondolkozom. Ez a legegyszerűbb válasz rá, miért kérdeztem meg.
- Bár meglepne a dolog. Megint…? Tudod. -  Összepréseltem az ajkaimat, nem akartam kimondani a tényleges problémát. Valahogy így egyszerűbb. De aztán meg is válaszolta nem sokkal később, én meg rábólintottam. - A család néha nagyon drámaian fogja fel a dolgot. Én is megkaptam a gyászmisét Amerika miatt anno. És mégis itt vagyok. Tizenhat… úr isten.
Megtorpanva bámultam a semmibe, próbálva feldolgozni, felidézni, elképzelni, hogy az a kisfiú hogy nézhet ki most, mi lett vele az évek során. hihetetlenül rohan az idő. Csak Margie lelkesedése zökkentett ki a pillanatnyi sokkból.
- Tényleg szép. Mondjuk úgy hallottam, dolgoztak itt már elég nagy nevek, meg megszállottak, szóval összességében így illik, gondolom. - Bizonytalanul méregettem az épületet, aztán intettem az állammal, hogy csak utána, ő tudja merre kell menni, én csak a serpa vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=849446#post849446][b]Dr. Brandner Bálint - 2022.07.18. 21:28[/b][/url]

Miss Independent

Ennek a nőnek mindig is a génjeiben volt a költészet, a művészet, nagyon érzékletes és mesébe illő képet festett le a Central Parkról, olyat, hogy nem csak oda tudja magát képzelni az ember, de érzi is, amit ő. Ténylegesen megmosolyogtatott a helyzet, szerettem, mikor olyanról beszél, ami boldoggá teszi.
Hát… talán a kávézó a sebészetivel szemben. Az jobb válasz? - kérdeztem kínosan felnevetve, megvakargatva a nyakamat. Nincs sok kedvenc helyem, igazából a munkán kívül nem igen járok el sehova, így nehéz is lenne.
Az anyja nehéz téma. Már akkor is az volt, és azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy bár nem pont a korcsoportja voltam anno, jobb, hogy mellettem kötött ki, mert nem lett volna nehéz visszaélni a kötődésével. És én mégsem tettem. Nem várok érte szalagot, vagy ilyesmi, nem mondom hogy halálosan jó ember vagyok, csak hoztam az elvárhatót. A nemem képviselőire ez nem mindenhol igaz.
Sajnálom. - asszem ez a legtöbb, amit mondhatok így, ennyi év után. Mert lehet, hogy úgy tesz, mint akit egyáltalán nem érdekel, de tudom, hogy szerette az anyját. - HARMINC? Krisztus. Nem aprózta el a növést ez a gyerek…
Az apa kérdést meg sem próbálom feszegetni. Gondolom ha azóta megtudott volna bármit az emberről, az most kiderülne, de ő szótlan maradt, így én is csak bólintottam a megjegyzésre. Nem kommentálom.
jó látni, hogy van, amiben nem változtál. A lelkesedés az új kezdetekre még meg van - mosolyodtam el lágyan, aztán épp hogy elindultam volna, ő belém ütközött. Csak a biztos kezeim, meg a kiváló reflexeimnek hála nem ejtettem el az egész kacatkupacot. - Megkaphatod a ronda vö… Margie! Az isten szerelmére, ez egyáltalán nem higiénikus! Jaj fúj. Miért veszel minden szart a szádba?
Szinte elkeseredetten meredtem rá, majd a számokra, mielőtt odaadtam volna neki a tengernyi lófaszt, hogy eredjen Isten hírével, én nem fogom visszatartani tőle, hogy önálló és menő legyen a nulladik napján.
Észben tartom, kölyök. Ne fuss a lépcsőn, meg ne mondd meg idegeneknek, merre laksz, oké? - Én is hamarabb tudtam, mint illene, stop Margie, ez veszélyes. Aztán végül csak széles mosollyal intettem és elindultam én is haza. Valakinek főzni is kell.

// Köszi szívem//