A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=733687#post733687][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.09.09. 07:54[/b][/url]

Ez a munka szar, itt lenni szar, az életem egy szar. Márti az ölembe öntötte a teát reggel, majd megpróbálta letörölgetni érzéki mozdulatokkal. A legszebb az egészben, hogy nem szeretem a teát, tűzforró volt és így próbált meg felszedni. Már elnézést? Szóval úgy viszonylag hamar haza is vonszoltam magam és visszafeküdtem még két órára, mert nem vagyok hajlandó égési sérülésekkel dolgozni és a krém azt javasolta, pihenjünk addig is.
Szóval mikor felkelek, már jobban vagyok, de kellemetlenül zsibbad a combom és ezért még megölöm azt a nőt, ha nem vigyáz. Felveszek valami kényelmes göncöt, ma már csak később megyek vissza dolgozni, ennyit nem ér meg az egész.
Éppen a téren vágok át, a kezemben a kávém, mogyoróból főzték, egyszerűen kezd szép lenni ez a nap, mikor ismerős alakot vélek felfedezni, de sétálok tovább. Majd megtorpanok és visszatolatok, mint valami rossz könyvben, de nem zavar, mert tudnom kell, jól láttam-e.
- Mitzinger? - csúszik fel kérdőn a hangom, remélhetőleg álltában lestoppolva az embert, akivel mostanság annyit szívattuk egymást. Azaz, főleg ő engem, azért, mert egy ilyen koszos szarfészekbe száműztek, mint az itteni hivatal és szarból akarnak velem várat építtetni, hogy én itt rakjak rendet. Ez a hely elemileg alkalmatlan a rendrakásra.
- Nahát, nahát, nahát, hol jársz, ahol a madár sem? - érdeklődöm meg, a kávém átvéve a bal kezembe, a jobbot pedig felé nyújtottam. Most vagy kezet fogunk, vagy nem, de én megpróbáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=734014#post734014][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.09.13. 01:35[/b][/url]

Nem mindig szoktam észrevenni embereket, de ez most adja magát és kénytelen vagyok egy pauset nyomni Bencén, mielőtt még elsunnyogja ezt az egészet. Mert képes lenne rá, megpróbálkozna vele, hogy úgy tegyen, mintha nem is járt volna itt és azt sem tudná, miről beszélek, ha most nem szólok rá.  
- Én - várom meg, míg ő is átemeli a kávéját a másik kezébe és igazából kezet is fogunk, ami olyan váratlan fordulat. De mégis olyan rutin szerűnek tűnik, ahogy haladunk tovább a hivatal felé édes kettesben. Már majdnem Dinamit duó.
- Ha-ha-ha, röhög a vakbelem. Nem, komolyan, mi a f.szt csinálsz te itt? - kérdezem végül, őszinte kíváncsisággal, mert a gúny nélkül is biztos vagyok benne, hogy nem puszta jókedvében jött ide. Legutóbb mintha még azt mondta volna, akkor jön ide legközelebb, ha lángokban áll a falu, akkor is csak háztűznézőbe.
- Te sem vagy jobb színben, olyan zöldes az árnyalatod - viszonzom a bókot, mosollyal és bólogatva. Inkább a kávéba kortyolok, mielőtt alaposabban is végigmérném. Nem igazán napbarnított, nem járt mostanság terepen, a ruha alapján leginkább munkába indul és a hónapban már nincs szabadnapja, tehát nem kéne itt lennie. Így a kép elég gyorsan összekirakózza magát a fejemben.
- Nheem,nem nem... ilyen nincs. Bence, veled kib.sztak. Téged áthelyeztek ide, igaz? - nézek rá az elején még döbbenten, majd egyre szélesedő vigyorral. Legszebb öröm a káröröm, azt hiszem, hogy kicsit érzem is megmozdulni valahol ott, ahol a lelkemnek kéne lennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=735058#post735058][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.09.26. 03:21[/b][/url]

Nem számítottam ma reggel, mikor kikeltem az ágyból arra, hogy ma majd pont Bence fog szembejönni velem a téren. Az a Bence, aki hónapokra képes eltűnni szó nélkül, mert éppen kirakták terepre és aki amúgy nagyon kiröhögött, mikor ide kerültem, hogy mégis mit keresek itt. Sőt, még úgy sem néz ki, mint aki híd alatt lakó csövesbánat.
- Hiányoztál már, te k.csög - ismerem be széles vigyorral, már majdnem elnevetve a helyzetet. Tény, ő valahogy az volt, akivel ha véletlenül kis híján kinyírjuk egymást is elröhögtünk volna azon, hogy "de milyen fejet vágtál közben", majd fogjuk a bordáink, hogy asszem ezt nem kellett volna.
- Aorta-pumpa! - bólogatok tudálékosan, holott biztosan tudom, hogy nem ezt a szót kereste, de valami nagyon gagyi, mugli sorozatban ezt a szót használták arra a használhatatlan szervre, így most idevágónak hatott. - A hely nem tesz jót veled, adok pénzt, menj... hova is jártál te annyit az utóbbi hónapokban? Mindegy is, fizetek egy kört.
Bár tudom, hogy nem szorul rá, hogy én kisegítsem anyagilag, elég jól képben vagyok vele, mennyi pénzt nyúlt le az exnejemről és ha nem lett valamilyen káros szenvedélye, abból még mindig jelentős összeg kell a rendelkezésére álljon. Az indok pedig, hogy mit keres itt, gyorsabban tisztul is le előttem, mint ahogy azt bármelyikünk gondolná. Éhezem a kihívásra, talán. Itt egyelőre semmilyen mocsokra nem találtam.
- Nem! - vonyítok fel szinte, mielőtt az ihatóra hűlt kávémba kortyolok sokatmondó pillantással. Egy mozdulattal a helyükre túrom a koszosszőke tincseket a homlokomból, mielőtt eloltom a vigyorom utolsó szikráit is.
- Téged mindig, mindenki sz.pat, mert ilyen csinifiú vagy. Nekem nincs dolgom azzal a bűzlő pöcegödörrel a dombon. És talán azért, mert annyira vártak téged vissza... - nyerítek ismét fel, a kávém mögé rejtőzve pár pillanatra, mielőtt a minisztériumra nézek. Ott bent biztos, hogy ezer fül hallgatózik most is, pletykára éhesen. Nyomorékok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=735624#post735624][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.09.30. 23:55[/b][/url]

Szinte már nekem fáj a törés, amit Bencében okoztam, éppen csak az nem volt oké vele, hogy ahhoz kellene érezzek valamit, ténylegesen, olyan érzelmi szinten, ami néha komoly problémákat okoz. Éppen ezért tudtam  nagyon jó lenni a munkámban is. Csodás, nem?
- Szerintem belőlem gyárilag ki is maradt, csak a garanciajegyet nem küldték vissza a szervízből és most nem hajlandóak állni a javíttatás költségét - gondolkozom el, majd rántok egyet a vállamon, mintha senkit nem érdekelne ez az egész. Gondolom az exnejem, aki most egy cipősdoboznyi lakásban lakik Érden, nem így érez, de valahogy nem tud meghatni a szarsága. Gondolkozott volna előre. - Nem, mert ez egy szar hely. De legalább most senki nem közöl kellemetlen infókat utólag.
Nem mondok neveket, vagy konkrétumokat, de tudom, hogy részben miért is rühelli ezt a helyet. Van valami igazsága benne, akkor is inkább csak elé toltam 4 pohárka gint és hagytam, hogy elfortyogjon a saját levében. Nem vagyok egy tipikusan jó lelkitámasz, asszem.
- Mi mármint? - kérdezek vissza, nem értem, mit nem ért. Vagy sunnyog, vagy csak szimplán nem figyelt arra, amit mondok, egyiktől sem vagyok elragadtatva, csak kérdéses, hogy melyik jár nagyobb szarral. Nem mintha rám tartozna, de Bencének van egy olyan aranyos szokása, hogy mikor fejest ugrik a szarba, véletlenül magával ránt embereket.
- Rögtön legyen szivárványos is, meg toljuk rá, hogy bromance. Barom - nézek rá elítélően, épp csak lyukat nem éget a pillantásom a mellkasába, de nem esek át a ló túloldalára, még épp időben térek vissza a kávémhoz.
Felhorkanok, mert nem is vagyok benne biztos, hogy az előző életekig vissza kéne turkálni, hogy olyat találjon az ember, amiért Bencének szívni kell. De persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Többször keltem ki más ágyából a házasságom utolsó hónapjaiban, mint a feleségeméből.
- Az attól függ. Mi számít annak? Egy múmia titkárnő van, a gyanús polgármester, pár beporosodott aktakukac, meg egy csomó név ajtókon, ahol igazából nem dolgozik senki. Szomorú. Elég érdekes? - kérdezek vissza, összevonva a szemöldökeim, mire kiül az arcomra pár nagyobb barázda is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=737870#post737870][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.10.25. 20:33[/b][/url]

- Én voltam - teszem hozzá nemes egyszerűséggel, mert van az a fura mugli sorozat a barátokkal, aztán a szőke csaj együtt lakott azzal a Jennifer Anistonnal és szétverték cipővel a tűzriasztót. Valami ilyesmi történt nálam is. Nem érte meg míg működött, csak az utamban volt.
Nem volt jó így látni ezt a nyomorultat. Ha lenne szívem tuti belefájdulna, meg minden, mert tudom, mennyi szarság érte, de ugye épp az imént veséztem ki, hogy az a szar üzemen kívül van, így csak kínos csendben állok mellette, bámulva a földre, pislogás nélkül.
- Ne akard, hogy részletezzem, sok itt a hegyes fül - kortyolok én is az italomba, még mindig nem pislogva, a szemgolyóim pedig kezdenek zsibbadni a szárazságtól, így csak pislogok sűrűn párat, mielőtt rántanék egyet a kabátomon. Kellemetlen. Épp annyira, mint Bence vicce, grimaszolok is egyet akaratlanul, mert az emberek nagy része nem tudja, miért vagyok itt, mit csinálok és meddig maradok, beleértve a munkáltatóimat.
- A főnököm biztos el lenne ragadtatva, ha óriás bannerre tolnám, melyik részlegen dolgozom - horkanok fel, mert kb ennél hangosabban akkor sem mondhatta volna, ha direkt próbálkozik. Ezen pedig a vigyor sem segített sokat, ha nincs olyan magasan lehet letépném a fejét a helyéről.
Az ajtótól nem messze le is fékez, épp csak neki nem megyek, rosszallóan meredek rá, az amúgy sem épp belső szervei szerintem még rosszabb állapotba kerülnek a szemmel verésemtől.
- Az attól függ, mi számít érdekesnek? Az előző polgi sikkasztási ügyei, a hamisított papírok, a jelenlegi fiatalos barátnőjelöltjei, vagy a munkatársaink?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=741517#post741517][b]Kreßler Gábriel Benett - 2018.11.24. 15:51[/b][/url]

Nem tudom, pontosan mikor kezdődött is, de Bencével végig asszisztáltuk egymás legszarabb időszakait és asszem, hogy ezen már az sem javít pozitív irányba, hogy most is itt vagyunk. Egymás zordói vagyunk, ha látod a  másikat, valami nagyon megfosta magát, vagy fogja. És lám, itt vagyunk. Csak várom, még valami összefossa-e magát, vagy innét nincs lejjebb.
- És ezen van a hangsúly - nevetem el magam egész halkan, mert Bence kb parancsszóra lesz pincsiből pitbull. Legalább nem nekem kell erre a tényre rávilágítanom, mert megteszi helyettem is. Érdekelne, hogy tud éjszaka nyugodtan aludni.
- Ja azt, amelyik éppen nyaral? - nyomom meg az utolsó szót kicsit jobban, mint amennyire az szükséges lenne, de keringtek infók, amikből ha összegyűjtesz hatot-hetet és összehasonlítod, akkor bizony kiad egy kerek képet. És akárhogy is nézem, Bence beosztottja elásott valakit.
Szerintem mindenkinek jobb, hogy mi egy oldalon állunk és nem egymással ellentétesen, mert ott nem sok kő maradna kövön. A félhideg kávéba kortyolok, majd a tekintetem az épületre szegezem, inkább annak szól az utálkozásom, mint a ténynek, hogy Mitzinger befékezett előttem.
- Ha nem így lenne, már nem mosolyognál ilyen szépen - világítok rá kedvesen, mielőtt még ismét a hivatalra tekintek. Semmi pozitív érzés nem sugárzik belőle, hiába vagyok el a munkámmal. - Nem, nem a perelhető kategória, már 20 éves. Szerintem már hallottál róla. Kozmetikai cikkekben utazó család, botrány is volt mostanság körülöttük.
Mert nem mondok neveket, de neki illene ezzel is képben lenni, legalább egy egész kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=782106#post782106][b]Kreßler Gábriel Benett - 2019.11.30. 10:29[/b][/url]

- Nem, téged nem küldenek ásni, mert trehány munkát végzel. Nélkülözöl minden finomságot, csak berúgod az ajtót és faggatózol, ez nem így megy, Mitzinger - rázom meg a fejemet. Nem véletlen én vagyok kettőnk közül az, aki a belső-ellenőrzésnél dolgozik és nem Bence, ő mindig inkább az volt, akivel a tényleges piszkos munkát végeztetik el. Persze, Afganisztán az Afganisztán, ott mind a ketten csak kaptunk fegyvert és menj a vakvilágba hülyegyerek, az más világ.
- Szerintem nem bánja, ne nézz ilyen elgyötört arccal - bököm oldalba a könyökömmel, mert tudom, hogy szarul jött ki a lépés és hogy nem így tervezték. Gondolom ez is hozzájárult a csapat széteséséhez, ha azt nem vesszük, hogy Grünwald kurvára felrobbant. Az élet bőkezűen osztotta a szart ennek a gangnek, szerintem senki nem adná a fél kezét azért, hogy most visszamenjen abba.
- Sokkal, nem hiányzik a szar - ingatom meg a fejemet, felhörpintve a kávém maradékát is, mert nem azért hoztam, hogy itt hűljön ki a kezemben. Nem akarok elkésni sem, annyi ideje még nem dolgozom itt, hogy ez ne legyen feltűnő, így inkább csak egy kis sóhajjal pillantok Dorothyra.
- Akkor erre térjünk vissza ebédszünetben, majd akkor jól kivesézzük a dolgot. Addig semmi dolgunk nincsen úgysem, te csak megpróbálsz beilleszkedni, én meg úgy teszek, mint aki dolgozik. Úgy hallom amúgy is, nem csak téged helyeznek át ide... - jegyzem meg szórakozott mosollyal, mert hallottam már ezt-azt, lehet, hogy kicsit bele is nyúltam ilyen-olyan papírokba. Vicces időszaknak nézünk elébe.