A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700169#post700169][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.08. 23:59[/b][/url]

A falu eddig egészen békésen fogadta a már három napja őt környékező terrort. Ugyanis megérkezett Wolf, aki seperc alatt be is költözött a közeli fogadó egyik szobájába, egészen elkényelmesedve. Még a cserepes növényét, Buksit is kirakta a polcra, holott nem otthon volt. Kicsit tartott is tőle, hogy Buksi nem is fogja jó néven venni a hirtelen költözést, amibe őt be se avatták. Arról nem is beszélve, milyen durván fosztották meg a sok füsttől és szmogtól.
Tim ma először pillantott ki a függönyök közti résen, s miután döbbenten konstatálta, hogy a nap milyen lelkesen süt, inkább össze is rántotta a sötétítőt ismét. Szükségesnek érezte a kellő védelmet a szemgolyói számára, mielőtt elhagyja az amúgy számára nem túl szimpatikus szálláshelyet.
Miután tetszőleges ruhadarabokat tépett fel az amúgy nem éppen atléta alkatára, még pár pillanatig hezitált az ajtóban állva. Szinte biztos volt benne, hogy valamit elfelejtett. Ha látta volna más is, odaképzelte volna, ahogy a villanykörte kigyullad a feje fölött és felveszi a cipője másik felét is. Aztán egy lemondó sóhajjal felkapta buksit és kivágtatott az épületből, mint Don Quijote. Az éles fény miatt még a napszemüveg mögött is erősen hunyorgott, de aztán csak a reszkető levelű zöldségre pillantott, kicsit megsimogatta, hogy megnyugtassa, majd tovább haladt az utcán. Sokan furcsálkozva néztek rá, vagy méregetni kezdték a cserepest a kezében, de ő nem tűrte ezt a fajta rasszizmust. Buksi is épp olyan növény, mint bármelyik másik! Egy téren megállva sóhajtott ismét és nézett a kis társára.
- Ne szomorkodj, Buksi, szép vagy, csak nem értenek meg téged... - közölte, még egy egészen ragyogó mosolyt is villantva a cserépre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=700423#post700423][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.10. 00:23[/b][/url]

A fiú megpróbálta minden erejével életben tartani a növényt az utóbbi pár hónap során és eddig egész jól is haladt. Buksi egészen a szívéhez nőtt, nagyon neheztelt volna érte, ha ezek után meghal. Még talán mérgében egy másikat is vett volna, hogy azt is Buksinak hívja, jelezve a túlvilági elődnek, hogy bizony, pótolható.
Megbámulták, sőt, volt akik össze is súgtak mögöttük, ő pedig nem értette ezt. Ha lett volna nála olyan bolyhos fülvédő akármicsoda, más biztosan rátette volna a cserépre, hogy a kis növény ne hallja, hogyan pletykálnak kettejükről a rossz nyelvek.  
A térre érve vigasztalni kezdte a fotoszintetizáló barátját, élvezve a napsütést és szinte észre sem vette, hogy nem ő az egyetlen a téren. Mert a látszólag feldúlt lány viszonylag halkan közlekedett, de annál energikusabban és a százkilencvenkettő centiméter magas külföldibe csapódott. Utóbbi a gyomrához kapott, elgondolkozott rajta, hogy kiadja a sok kormot meg kátrányt, amit a tüdeje tartalmaz, de csak üresen tátogott, kapkodva az oxigén után. Nem úgy Buksi, aki a halálba zuhant volna, ha a lány nem menti meg. De elkapta és felnyújtotta a már sokkosan lihegő srácnak. A szívéhez kapta a kezét, még mindig csak a kétségbeesés ült a vonásain.
- Te... te! Te megmentetted Buksit! - ölelte magához a cserepet, aki most akár halott is lehetett volna, ha a lány nem cselekszik elég gyorsan. Timi még így is elég nagy fáziskésésben volt a többi emberhez képest. - Azért jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=703004#post703004][b]Leon Tim Wolf - 2017.09.20. 20:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=704826#post704826][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.04. 10:11[/b][/url]

Sokszor nem volt világos az emberek számára, hogy Leon mit és miért tesz, ám ez őt - elmondása szerint - cseppet sem zavarta. Pláne, hogy most eléggé úgy érezte magát, mint aki nem is egészen Leon. Látta a lány értetlenségét, de nem tudta volna megválaszolni, hogy miért is van az. Talán egy kicsit túlzásokba esett a mai reggelivel kapcsolatban.
- Szintén - közölte, apró biccentéssel, mielőtt még végigmérte volna a lányt. Nem bámulta, csak futólag meglegeltette rajta a tekintetét, olyan gyorsan, hogy az agyának esélye sem volt rá, hogy esetleg feldolgozza, mi is állt előtte.
- Ühü - biccentett határozottan, kicsit megsimogatva a cserepet, mert hát Buksinak voltak elég érdekes megmozdulásai. Nem is akarta megemlíteni, mikor lelegelte, aztán másnapra a növény ugyanúgy nézett ki, mintha mi sem történt volna vele. - Jó társaság.
Minden külső szemlélő számára egyértelmű lehetett, hogy Alíz nem teljesen érti Leon, azaz inkább Timmy és Buksi kapcsolatát, de ezt a német nem vette észre. Túlságosan belefelejtkezett a kis hintázásba, gyanús volt, hogy annyira laza a srác, előbb vagy utóbb szétesik. Összességében nem volt csúnya fiú. Felépítésre átlagos volt, kicsit mintha vézna lenne, de épp elég erő volt benne, pont amennyire szüksége volt. A szemei valami kékes-zöld színben csillogtak és a napsütés visszacsillant a vöröses beütésű tincsekről.
- Nem emlékszem. Kaptam. Talán... - egészen elbizonytalanodott, fél pillanat alatt, miközben Buksira nézett, majd körbepillantott a nem túl népes környéken. Örült, hogy nem volt nagy tömeg és a nézőik is csak ablakokból hajoltak ki. De mi van, ha egy kacsa figyeli?
- Öm, igazából csak kijöttem levegőzni, nem ismerem a környéket - ismerte be, kissé tanácstalanul megvakargatva a fura anyajegy szerű bibit a nyakán. Ha más nem is fogható rá Timre sok jóindulattal, annyi biztos, hogy hallgatóságnak jó volt. Nagyon értett hozzá, mikor jönnek a nagy csendek, csak nem alkalmazta mindig jól őket.
- Te ilyen jó tanuló vagy? - Még egy kicsit oldalra is biccentette a fejét a kérdés közben. Nem sok olyan ismerőse volt, akinek könnyen ment a tanulás, ő például fenségesen rossz volt benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=705452#post705452][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.11. 20:50[/b][/url]

A kérdésre Buksira meredt pár pillanatig, teljesen képben volt, olyan volt, mint mikor tőle megkérdezték az anyja nevét. Na, de bízhat a lányban annyira, hogy a kezében remegő növény fajtáját elé tárja? Egyáltalán miért remeg? Az ő keze reszketett volna ennyire és még csak tudatában sem volt neki? Igen, pontosan ez történt.
- Öööö, ő egy... majd megnézem neked az enciklopédiában, mi ő - köszörülte meg a torkát, mert összességében nem igen tudott döntésre jutni. A lány viszont felajánlotta neki, hogy körbevezeti, ez pedig valahol igen jól esett neki. Elég ritkán szokták mondani neki, ő szokta másoknak, aztán már csak úgy  volt.
- Nem szoktam hintázni, tériszonyom van... de örülnék a körbevezetésnek - köhintett egyet, de már egy ideje nem érintette kínosan a dolog. Megszokta, hogy ő Leon és ha fél, abban nincs semmi szégyelleni való.
Egy pillanatra erősen törnie kellett rajta a fejét, hogy mi is az a patika. Folyton a tévésszerkrény lábára tekeredett kígyó jutott róla az eszébe, de az emlékezete biztosan megint csak csalt.
- Elég sok bolt van itt, azt hittem elég kicsi ez a dorf - közölte körbepillantva, mert hát, neki tényleg azt mondták, hogy ez egy nagyon kicsi falu. Bár, Berlint nézve viszonylag kicsi volt.
Alíz meg egy nagyon szorgos tanulónak tűnt, ezt pedig nagyra értékelte. Ő egy-két hallgatás után tudta dalok szövegét, de ha megkérdeznék, mi az az algebra, váltig állítaná, hogy a nénikéjét hívták így.
- Oh, gyógynövénytan és művészetek szakon tanulok - biccentett elégedetten. Szerette a gyógynövénytant tanulni, tényleg jól esett neki a növényekkel foglalkozni. - És te? Alapképzés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=706633#post706633][b]Leon Tim Wolf - 2017.10.25. 19:43[/b][/url]

Tim érzékelte a csipkelődést a humor mögött, de nem vette magára, érettebb volt már ennél. Ugyan nem sokkal, de egy egész kicsivel egészen biztosan. Ismét buksira nézet, de nem akarta leleplezni, ez olyan volt, mintha elkottyantaná Robinként, hogy Bruce Wayne Batman.
- Sosem ültem rajta. Vicces? - kérdezte kissé bután oldalra billentve a fejét. A kérdés viszont komoly volt, sokszor ácsorgott a vidámparkokban a pénztár előtt és bámult fel a monumentális gépezetekre, de sosem volt benne elég bátorság ahhoz, hogy megváltsa a jegyét és felüljön. Bár ő nem tudta, de jobb is volt ez így, mert biztosan kihányta volna a beltartalmát.
- Jók is? Tényleg? - kérdezte, mert ugye az, hogy sok van belőlük, nem feltétlenül jelentette, hogy tényleg jó is. Ő ezzel tisztában volt, hosszú ujjait pár pillanatra a hajába futtatta, majd ismét visszaejtette a karját maga mellé.
A lány egészen lelkes volt a szakokat illetően, sokkal jobban elemében volt a tanulás gondolatára, mint Leon valaha volt... akármitőlis. Így el kellett tűnődnie a válaszon, addig is mély, kellemes hümmögést produkált magából. Már meg is ihlette magát vele, mert olyan mosolyt villantott ezt követően, hogy a fogorvos mintát is vehetett volna a szabályzóhoz.
- A zene. A zene a kedvencem az egészben - bólintott párat. Néha festeni is szokott, de másnap sosem látta a kép lényegét, így az annyira nem fogta meg. Csak színek voltak, átláthatatlan halmaz.
- Futururu micsoda? -  ismét egy kicsit magasabbra csúszott a hangja, mint ahogyan azt eredetileg tervezte, de csak megköszörülte a torkát. Látta a lány lelkesedését, aki kis híján táncra nem perdült, de nem akarta lelombozni, csak nem tudta, hogy miről is van éppen különösebben szó. Akkor szabad kérdezni, nem?
- Öm, nem tudom, mikor szeretnél? - Összességében fogalma sem volt, hogy mi lenne rá a jó válasz, hát inkább visszakérdezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=708084#post708084][b]Leon Tim Wolf - 2017.11.12. 23:34[/b][/url]

Azt mondta a fiúnak, hogy a hullámvasút nem vicces, ezzel pedig a számára el is vesztette a varázsát a dolog. Amilyen magasak voltak, szinte biztos volt benne, hogy ha fel is ülne oda, vagy a teljes gyomortartalma visszaköszönne, vagy már a felfelé menet közben kikacsintana oldalra és azzal a lendülettel eszméletét vesztené.
- Igaz - bólintott elgondolkozva, hiszen sok korabeli mugliszületésű odáig volt a videojátékokért, míg ő csak hatalmas szemekkel bámult a képernyőre és folyamatosan azt kérdezgette, hogy "jó, de ezt most te csinálod? Hogy csinálod?"
- Megesik, nem gond - vonta meg a vállát Leon, nem egészen értve, mi is volt a gond, de ha így a lánynak jobb, ő szívesen biztosítja róla, hogy nem haragszik. Amúgy is rövid volt ahhoz az esze, hogy az ilyesmit tényleg komolyan vegye.
A zenére komolyabban el kellett gondolkoznia, ami nagyon nehezen ment, mintha a fogaskerekek a fejében már nagyon régen nem lettek volna megolajozva, ő pedig így hallgatná az éktelen csikorgást, ahogy lassan a fém a fémnek feszül.
- Azt hiszem, a rappet. Azt nagyon, de... leginkább a németet. Aber fogalma sincs, mindent elhallgatok - jutott a végső következtetésre, mert hát, voltak alkalmak, mikor csak feküdt a szőnyegen és nem tudta megmozdítani a kezét, ezért háromnegyed órán keresztül klezmer zenét hallgatott.
Persze, sokszor hallott már olyan boszorkányokról, akik látták a jövőt, de erről mindig az a furcsa tv adó jutott az eszébe, ahol azt mondják, hogy "tedd a kezed a képernyőre. Küldöm az energiát.... MOST!"
- Szóval nem szereted csinálni, de muszáj? Vagy szereted csinálni, de rossz? Attól tatrok, nem egészen értem - megint kezdte elveszteni a pontos kiejtések gondolatát. Nem érdekelte annyira, hogy most leüljön és megpróbálja összekotorni a maradék fókuszát, helyette csak megsimogatta Buksi egyik levelét csendesen.
- Ömm...ömm. Öm. Hát. Nekem jó a péntek, de asziszem, nem tudom, miylen nap van ma - látta be kis tűnődés után, miközben a hatalmas lábain kissé előre-hátra billegett. Nem szerette magát butának érezni, de mióta nem dolgozott, fogalma sem volt az időről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=711602#post711602][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.12. 12:05[/b][/url]

A zene valami olyasmi volt, amiről Leon szívesen beszélt. Ez emberi dolog, jobb olyasmiről beszélni, ami a konfortzónádon belül van, mint olyasmikről, amik kívül esnek rajta. Ezért nem beszélt soha Wolf extrémsportokról, szárnyasokról, lányokról, nyitott terekről, kilátókról, magas helyekről, repülésről, repüléssel kapcsolatos sportokról, lányokról, kacsa jelegű szárnyasokról. Lányokról. Mégis képes volt megkérdezni Alízt erről az egész jóstehetséges dologról.
- Akkor ez olyan, mint a tüsszentés? Csak megtörténik? - Még mindig nem értette. A lány végül megmondta a németnek, hogy amúgy vasárnap van, akkor találkozzanak pénteken. Tim érezte, hogy fel kéne írni valahova, mert nem fog emlékezni, de nem volt nála toll így tényleg muszáj volt megerőltetnie magát.
A pillantása a növényre száguldott, mint egy puma, másodpercek alatt, kicsit hümmögve megrázogatta a növényt, hallgatta a levelek zörgését.
- Hm, hát nem tudom. Miért? - kérdezte kissé felvont szemöldökkel, nem igazán értette - ezt sem -, miért fontos, hogy a növény is ott lesz-e. Persze, ő szerette Buksit, de attól még nem cipelte mindenhova. Nem tenne jót a földjének se, ha folyton rázkódna a cserépben össze-vissza.
Az étel gondolatára azért Leon is kicsit felvillanyozódott, szeretett enni, főleg, ha valami finomat lehetett és nem csak mondjuk egy szelet bolti kenyéren kellett nyammogni.
- Ö, nekem jó... szerintem a péntek délután jobban hangzik, lehet, hogy óráim vannak. Viszont lassan mennem kell, megfagynak Buksi levelei - morzsolgatott meg kissé egy levelet a növényen, ami elég hideg volt, meg mutogatott is a háta mögé. Még elbúcsúzott Alíztól, mielőtt elsietett volna a szobája felé a cserepessel.