A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=687321#post687321][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.06.25. 23:25[/b][/url]

Elviselhetetlen ez a hőség, neki meg főleg, aki ki nem állhatja a nyarat és a meleget. Egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, utál kimenni a hűvös lakásból és legszívesebben egész nap csak ülne egy kád jéghideg vízben, az ég világon semmit nem csinálva. Nem éppen az ő világa ez a nyár dolog, mert míg más fesztiválokra, barátokhoz, családhoz és nyaralni jár, addig Kristóf kivert kutyaként szenved a lakása leghidegebb pontján, ami történetesen a konyhája. És akkor még nem való a férfi a konyhába. Mondjuk Kristóf nem is a főzőtudománya miatt tölti legtöbb idejét ott, de ez most teljesen mellékes. Az már viszont kevésbé, hogy ezen a nyáron a többivel ellentétben ki is mozdult, meglátogatta a barátait, meg persze látnia kellett a keresztlányát is. A kislány olyan sokat nőtt, hogy szinte rá sem ismert, mikor a nyakába vetette magát és összeölelgette a férfit. Mert a keresztlánya vele ellentétben megismerte és örömmel fogadta.
Ma pedig ismét különleges nap van, ugyanis éppenséggel nincs negyven fok, ami azt jelenti, hogy bezártsággal töltött hetek után ő is kimerészkedik az utcára, hogy megnézze mi újság a nagyvilágban. Már vagy két órája kint van, szóval ez már bőven sok a nyári időjárási viszonyokat tekintve, úgyhogy indulna is haza, mikor megpillantja Antoinettét a tér túloldalán. Idejét sem tudja már, hogy mikor látta utoljára a lányt, vagy mikor beszélt vele. Eléggé zavaros kapcsolatuk nem lett egészen megfelelően lezárva, így kis hezitálás után egyszerűen fogja magát és elindul a lány felé. Zsebébe süllyesztett kezeit kihúzza, amint elég közel ér hozzá, majd finoman megérinti a vállát. A világért sem akarná megijeszteni, épp ezért még hátrál is egy lépést, miután felhívja magára a figyelmet. Mosolyogva várja, hogy a lány szembeforduljon vele és felismerje, hogy ki áll előtte, majd halkan köszön neki.
- Szia Myra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=688318#post688318][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.07.03. 23:30[/b][/url]

Már idejét sem tudja, mióta nem látta a lányt. Kolossal találkozott közben, ami nem volt valami hűdekedves találkozás, mondjuk egy ideig nem is értette, hogy a rellonos miért vágta a fejéhez azt, amit, aztán szép lassan leesett neki a dolog. Kolost persze nem hagyta ott az utcán éjjel egyedül, de ez már egy másik történet. Arról viszont fogalma sincs, hogy Myra erről mennyit tud, ugyanis jó pár hónapja nem beszéltek már. Nem mintha annyira keresték volna egymás társaságát azok után, ami történt közöttük, Kristóf most mégis úgy érzi, hogy oda kell mennie a lányhoz. Beszélnie kell vele, mert kedveli és csak úgy elmenni mellette nem akar, még ha a lány nem is látja.
- A passzát - vágja rá gondolkodás nélkül a lány kérdésére, aztán a kezeit kihúzva a zsebeiből levágja magát a padra. Most, hogy itt ül mellette, már nem is igazán tudja, hogy minek jött ide hozzá, nyilván nem lesz sok témájuk, amiről tudnának beszélgetni, de most már igazán nem léphet le valami mondvacsinált indokkal. - Ez azért van, mert nem is keresel. Ott vagyok én, ha meg nem, hát tudod, hol lakok - esetlenül vonja meg a vállát, aztán rápillant a rellonos kezében olvadó fagyira. Lövése sincs, hogy az emberek hogy tudják megenni azt a cukros vackot, ő maga sosem volt valami nagy fagyi rajongó, így tekintete hamarosan vissza is vándorol Myra arcára.
- Hogy megy a kviddics? Még mindig életveszélyesen használod a seprűd, vagy valaki már megmutatta, hogy kell? - mosolyogva fürkészi a lány arcát, mert természetesen neki lövése sincs a balesetről, az ispotályról meg az ezek utáni időszakról. Nem beszélt Myráékkal azóta, és ha esetben még cikk is lett volna erről bármelyik újságban, hát azt sem látta, úgyhogy jól rá is kérdez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=693947#post693947][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.03. 17:57[/b][/url]

- Én azt nem mondtam, hogy neki is tudnia kell róla.
Csak megrántja a vállat, aztán előredőlve alkarjait ráfekteti a térdeire, ujjait összefonja maga előtt. Némán figyeli a lány küszködését a melegben egyre jobban olvadó fagylalttal, ajka halvány félmosolyra húzódik közben. Myra aztán fel is adja a harcot és elhajítja az édességet, mire Kristóf zavartan pillant a vércseként lecsapó madarakra. Egy ideig ez leköti a figyelmét, addig legalábbis, míg a lány nem válaszol a kérdésére. Ajkai egy kicsiny 'o'-t formáznak, majd mikor rákerül a sor, először csak értetlenül megrázza a száját és felegyenesedik.
- Hogyhogy kiszálltál? - zavartan kérdez rá a dologra, most még azt sem veszi figyelembe, hogy a lány talán nem igazán akar erről beszélni. - Azt hittem szereted. Amennyit láttam belőle, jó voltál, miért hagytad abba? - nem kifejezetten kedveli a kviddicset, Myrát is csak pár alkalommal látta a seprűn, egyszer még a frászt is sikerült ráhoznia, amiért ha jól emlékszik, a lány eléggé meg is haragudott rá. Úgy három percig. Utána fel akarta vinni a levegőbe, mintha ez olyan mindennapos dolog lenne számára. Kristófnak viszont nem az.
- Hogy megy az egyetem? - inkább rákérdez valami másra is a biztonság kedvéért, mielőtt még annyira a lány kedvét szegné a beszélgetéstől, hogy itt hagyja. Kicsit nem tud magával mit kezdeni, így ismét előredől és a madarakat kezdi el bámulni, amik most a lány fagyiját szedik szét éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=694436#post694436][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.08.06. 14:31[/b][/url]

Na erre aztán tényleg nem számított. Meglepetten húzza ki magát a lány mellett, szemöldökei összecsúsznak a hír hallatán, tekintetét ráemeli a mellette ülőre. Nem hitte volna, hogy Myra ilyen könnyen feladja a sportot, ami egyébként nem lett volna egy rossz ötlet, tekintve a játék veszélyességét, de az, hogy úgy kellett összekaparni a földről, még Kristófnak is sok. És akkor vannak szülők, akik komolyan engedik a gyerekeiket tizennégy éves korukban ezt játszani. Nem, ő soha nem fogja megérteni, hogy ez miért van.
- Mi történt? - halkan teszi fel a kérdését. Hangján hallatszik is a bizonytalansága, mert bár nem akar érzékeny pontra tapintani vele, félig már úgyis megtette. Innentől már nem rajta áll, hogy kap-e választ is a kérdésre. De valószínűleg nem fog.
A rellonos dühkirohanása nem várt fordulatként éri, szemei elkerekednek és már éppen készülne felállni, mert köszöni szépen, neki ennyi elég volt a mai napra, mikor kap egy kérdést. Amire nem tud válaszolni.
- A feles... kim? - értetlenül pislog a rellonosra, már arra sem emlékszik, hogy miket mondott anno neki. Még próbálja feldolgozni ezt a hangulatingadozást, úgyhogy jelen pillanatban nem tud nagyon azzal foglalkozni, hogy előbányásszon információkat, amiket hónapokkal ezelőtt osztott meg vele.