A folyosókon sétálgatva hallottam meg pár diák beszélgetését, miszerint vajsör fesztivált rendeznek a faluban. Be kell valljam, sosem voltam nagy rajongója a vajsörnek, de ittam már finomat, szóval úgy gondoltam lenézek, és kipróbálok majd párat, hátha megtalálom azt amelyik megfelel az én kényes ízlésemnek. Ebéd után rendbe is szedtem magamat, majd nekiindultam. Velem együtt még pár diák is a falu felé vette az irányt, de én csak csendben kullogtam mögöttük, nem akartam csatlakozni hozzájuk, meg igazából lehet, hogy nem is tudtam volna, mert megzavartam volna őket. De nem volt baj, jó volt így egyedül. Hamar leértem, és azonnal egy nagyobb tömeggel találtam szemben magamat. Szinte egyik kiárusító stand sem állt üresen, mindegyik előtt bámészkodók és kóstoló emberek álldogáltak. Én is odacsatlakoztam az egyikhez, csak találomra választottam, majd kikértem egy vajsört, amit miután megkaptam megfordultam és tekintetemmel azonnal egy szabad pad után kezdtem keresgélni. Az egyik háztársamat fedeztem fel egyedül ülni az egyik asztalnál, és alig telt el pár pillanat, a lány már a földön is volt, rajta kiskutyájával. Meglepődtem ezen a hirtelen kutyatámadáson, csoda, hogy a lány nem borította ki a sörét. Átverekedtem magamat a tömegen, majd odasiettem hozzá, hátha tudok rajta segíteni.
- Te jó ég, egyben vagy? - kérdeztem aggodalmaskodva, de láttam, hogy a lány szépen lassan már próbál felülni, és újra összeszedni magát a hatalmas ütközés után. Nagyon aranyos kutyája volt, imádom a kis állatokat, de azt hiszem valamilyen szinten veszélyes is. Ismertem a lányt, a neve hirtelen nem ugrott be, de Ő is Levitás volt, így gyakrabban láttam már az arcát a kastély falain belül. Letettem a vajsörömet az asztalra, majd leültem a padra, várva, hogy a lánynak sikerül-e egyedül megoldania a talpra állást, vagy segítenem kell neki.

Nem sokkal később, szinte pár pillanat alatt egy fiú is megjelent mellettünk, aki szintén a földön fekvő lány állapota után érdeklődött. A szőkeség hamar kijelentette, hogy minden rendben, csak a kutyusa megrémült, és emiatt történt a baleset. Egy percig a fiúra pillantottam, Ő is kastélybeli volt, de azt nem tudtam, hogy melyik házba való volt, de az arca ismerős volt. Mindenki szépen lassan bemutatkozott, így én is elárultam a nevemet.
- Barabás Dália, szintén Levita - mondtam, majd vártam a folytatást. Imádom a kutyákat, így a tekintetem néha néha a lányéra vándorolt, majd végül úgy döntöttem ezt közlöm is vele.
- Nagyon aranyos kutyád van - mondtam, egy kedves mosollyal az arcomon. Nagyon kis virgonc kutyának tűnt, pont az a fajta, aki képes felborítani a gazdiját bármelyik pillanatban, mint ahogyan az meg is történt. Moondance meghálálta nekünk, hogy ilyen gyorsan a segítségére siettünk, majd egy kisebb csend állt be hármunk között. Még mindig nem tudtam kinőni azt a tulajdonságomat, hogy minden beszélgetés közben, hogyha beáll egy kis csend már azonnal kínosnak érzem, így gondoltam megtöröm azt.
- És, Ti mi járatban vagytok erre fele? - kérdeztem mindkettőjüktől - Csak a fesztivál miatt jöttetek le? - folytattam a kíváncsiskodást. Kezemmel ismét a söröm felé nyúltam, és egy nagyobbat kortyoltam belőle. Nocsak, lassan már kezd elfogyni. Ahhoz képest, hogy annyira nem is szeretem, ennek kimondottan jó íze volt, de talán majd még tesztelésképp megkóstolók még egy kettőt, és magamban rendszerezem őket, melyik volt a legjobb.