A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=612497#post612497][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.08.14. 13:59[/b][/url]

Nagyon szenvedek, nem tudok mit kezdeni magammal. Az ágyamon fekve gondolkozom, mi tévő legyek. Vajsör fesztivál van a faluban, talán érdemes lenne lemennem. A kastélyban sem találnék senkit, mert mindenki lement a faluba, aki meg itt maradt bent, az nem nagyon moccan ki a szobájából, vagy tanul. Megerőltetem magam, felkapok pár ruhát, és nem nagy kedvvel megyek ki a szobámból. Nem mondom azt, hogy sietnék, de nem is csiga lassan lépek ki a folyosóra. Le a lépcsőn, és már kint is vagyok a kastélyból. Irány a falu. Ettől a kis mozgástól már megjött a kedvem, hogy emberek közé menjek. A fesztivál erre nagyon is jó program, csak ne legyenek túl sokan. Nem nagy távolságot kell megtenni a kastélytól a faluig, így hamar leérek. Nem kell keresni, hol találom a rendezvényt, elég követni a sok embert. Felpezsdülök az emberek sokaságától, megjött a kedvem az egészhez. Nézelődök a standok között, milyen vajsört is lenne érdemes vennem. Vettem is az egyik szimpatikus helyen egy korsó nedűt. Az első korty után tudtam, visszatérek még ehhez a kimérőhöz. Padot keresek, az egyiknél látom, hogy egy lány fekszik, rajta egy kutyával. Egy másik ül mellette a padon, nem értem miért nem segít neki. Egy okkal több, hogy odamenjek, és legyen társaságom. Lány mellé lépek, a sört letéve megszólítom.
- Sziasztok! Segíthetek neked valamiben? -
 Kérdezem meg illedelmesen, a válaszára várva. Lehet, a kérdés nélküli segítség jobb lenne neki.
- Még be sem mutatkoztam. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, másodéves Navinés. -
A földön fekvő leányzónak lehet, ez nem olyan információ most, ami olyan életbe vágó lenne.