Scarlett

Kissé unatkozva sétált a városban. Annyi jót hallott a helyről, hogy gondolta ő maga is megtekinti, így aztán felkapva szokásos cipő, szűk farmer, hosszúujjú kombóját elindult a városnéző túrára. Csak azzal nem számolt, hogy egyedül eléggé elveszetten bolyongott. Azonban egyszercsak zeneszó ütötte meg a fülét, ezt követve pedig egy térre lyukadt ki. "Boglyas tér" olvasta le a feliratot az egyik ház feláról. Szokásos hegedűtok igazítás, majd a vörös felső ujjának feljebb tűrése, és a zeneszó követése következett. Így akadt rá a padon ücsörgő lányra, aki alig lehetett idősebb nála. Eléggé úgy tűnt, hogy a másik a cipőjével van elfoglalva, így aztán csak halkan dúdolta vele a dallamot, majd amint a leány befejezte a dalt, mosolyogva köszöntötte.
- Szia! Nagyon szép volt. Csatlakozhatok esetleg én is? Cseke Domokos.
Nyújtotta kezét a lány felé, majd figyelmesen várta a reakcióját.

Scarlett

Amikor a lány befejezte a dalt, és igenlő választ adott Domi kérdésére, azon nyomban helyet foglalt mellette, és elkezdte előszedni hangszerét. Rövid hangolás, és próbajáték után, rámosolygott a lányra, és biztató hangon így szólt.
- Örvendek. Hát, komolyzenét, népzenét, meg modern feldolgozásokat is. Mikor mihez van hangulatom. De a komolyzenét annyira nem szeretem, túl kötött.
Persze, van az a hangulat, amikor azt játszik legszívesebben, de a feldolgozások, és a népdalok, amikbe különböző díszítéseket tehetett bele szabadon, persze nem túlcsicsázva a dolgot, sokkal közelebb álltak a szívéhez. Kissé elgondolkodott, a válasz előtt, nem igazán biztos az időpontban. Elég fiatalon kezdett zenélni, így aztán nem sok emléke van a pontos időről.
- Hát, olyan két-három éves lehettem, de nem tudom. Az biztos, hogy hegedűvel a kezemben nőttem fel.
Egy pillantással nyugtázta, hogy a lány kitette a tokot, de nem fűzött hozzá megjegyzést, helyette inkább ő maga is kérdezett párat.
- És te? Mióta zenélsz? És mit szoktál játszani, biztosan találunk valami olyat, amit mind a ketten tudunk, és szeretünk. Csak ne Vivaldit.

Scarlett


Domi érdeklődve hallgatta a lányt, és nem kerülte el a figyelmét a ragyogás sem, ami szinte áradt a lány mosolyából, ahogyan a zenéről beszélt. Ha annyi idős a lány, mint ő, akkor legalább hét-nyolc éve zenél ő is. Ezek alapján kellemes kis zenebonát fognak csapni itt a téren. Kérdés, hogy zavar-e valakit, ha gyűjtögetnek is érte. Néhányan már most is furcsán néztek rájuk, ahogy elvonultak a pad előtt, bár ezt inkább tudható be annak, hogy nem zenélnek, csak a tok van kint.
- Bármit el lehet játszani, bármin. Hallottam már metálosított Bachot, és népzenésített metált is. Higgy nekem. Én elég sokfélét játszok, így aztán a döntést rád bízom. Ha a dal ismeretlen amit mondasz, akkor úgyis szólni fogok. Vagy extrém esetben egyszerűen csak nem kezdek játszani. De én magam inkább altert játszok. Quimby, Kispál, Kiscsillag, Anna and the Barbies, ha hazaiakról van szó. Külföldit meg jórészt csak franciákat. Zaz-t mondjuk. Szóval a döntés a te kezedben van. Viszont, ha elég vállalkozó szellemű vagy, akkor megpróbálhatunk Vivaldit is.
Mondja tökéletesen komoly arckifejezéssel.

Scarlett



Nézve a kirakott gitártokot, rájött, hogy bizony alaposan le van égve. Persze drága szülei küldenek neki valamennyit havonta, és egész jól be is szokta osztani, de azért nincs nagyon eleresztve. Amikor a lány Vivaldit emlegeti, elmosolyodik, és kis híján nevetni is kezd.
- Nyugi csak vicceltem. De ha gondolod, holnap is zenélhetünk, és akkor keresek neked kottát. Zaz, Je veux. Az tökéletes. Je veux d'l'amour, d'la joie, de la bonne humeur, C'n'est pas votre argent qui f'ra mon bonheur.
Kezdi dúdolgatni a jól ismert dal refrénjét. Amikor a lány játszani kezd, ő maga is, belekezd a dalba, a két hangszer tökéletesen hangzik együtt, a lány hangja pedig dob rajta még egy kicsit. A franciája valóban nem a legjobb, de egész jól megjegyezte a kiejtést. Domi néha rámosolygott az emberekre, a bedobott pénzeket pedig egy biccentéssel köszönte meg. Amikor a dal utolsó hangjai is elhaltak, akkor mosolyogva tekintett a lányra.
- Ezt máskor is csinálnunk kell.
Jelentette be a tényállást, hisz valóban úgy érezte, kár lenne veszni hagyni ezt, ha ilyen jól hangzik együtt.
- Néhány dalát igen, bár ritkán játszom. De megpróbálhatjuk, ha gondolod.

Scarlett



A dal csodája még mindig átjárta a testét, és nem is volt sok ideje, hogy lenyugodjon az eufóriából, amit a zene okozott neki, hiszen már meg is volt a következő dal. Michael Jackson, Billie Jean. Remek lesz. Mosolyogva emelte fel újra a hegedűt, és kezdett játszani, a gitáros bevezető után, de még az ének előtt beszállva. A dal csodaként száll végig a téren, megdobogtatva az emberek szívét. Domokos már nem is figyelt az emberekre, lehunyt szemmel élvezte amit létrehoztak ketten. Teste együtt mozgott az ütemmel, a zene minden rezdülését átvéve. Amikor ennek a dalnak is vége lett, már úgy érezte, mintha néhány lépéssel a föld felett járna, szinte tömény boldogságként létezett.
- Ez csodálatos volt. Bárcsak mindig itt ülhetnék, és zenélhetnénk.
Sóhajt fel, továbbra is csukott szemmel. Majd kinyitja szemét, és ránéz a lányra.
- Következőnek? Kispál és a borz? Mondjuk Húsrágó hídverő? Vagy legyen inkább Vivaldi?

Scarlett


A dalok csodája teljesen felemelte a földről, úgy érezte, mintha valahol máshol járt volna, azonban mint minden csodának, egyszer ennek is vége szakadt. Nevezetesen akkor, amikor már kezdett telni az idő, és kezdtek fájni az ujjai a sok hegedüléstől, így aztán örömmel fogadta a javaslatot, hogy menjenek költsék el amit kerestek, ő maga sem szereti sokáig tartogatni a pénzt, így aztán gyakorlott, és gyors mozdulatokkal rakta e a hegedűjét, és vette vállára a hangszert, majd kelt fel. Mosolyogva fordult a lány felé.
- Mit szólnál egy teához? Van valami kellemes teaház a környéken?
Kérdezte, majd ha választ kap, akkor azonnal megindul a lánnyal az oldalán.