Fellépés

 Zene, Ruha és Mozgás

 Különleges felkérésnek teszek ma este eleget. A vajsör ünnepén táncolok és igyekszem emelni a rendezvény amúgy is remek hangulatát. Úgy döntöttem nem spilázom túl, egyszerű de nagyszerű számot adok elő, ugyanis az utóbbi pár hétben kicsit gyengének éreztem magam, emiatt az idénre felmentést adtam a vizsga alól a diákjaimnak és egyúttal magamnak is.
 Kelta dudazenére fogok modern táncot táncolni, egy kedves barátomat kértem meg, hogy kísérjen hangszerén és ő örömmel mondott igent, főleg miután egy jó kis lecsóval, sült oldalassal, lencsesalátával és palacsintával leetettem a lábáról. Hiába kérem, a férfiak szívéhez még mindig a hasukon át visz az út. Az édesanyját is magával hozta, aki vokálozni fog majd nekünk.
 Minden előkészületet megtettünk, a máglya tüze lobog, a színpad homokkal fel lett szórva ott ahol a talpam majd éri, még veszek egy utolsó mély lélegzetet és elkezdjük. A zene felhangzik és én elengedem a fantáziám, mint egykor a völvák, az északi kultúrkör boszorkányai, bűvölő mozdulatokat teszek, közben a különleges, felhősen érces női hang hívogatón szólal meg. Mintha időutazást tennénk. Egy letűnt korba, amikor még sokkal közelebb voltunk a természethez.
 Mikor a dal véget ér mind meghajlunk, megköszönve a figyelmet és a tapsot, majd levonulunk a színről belevetve magunkat a forgatagba. Magam is megiszom jó pár korsó finom italt barátaimmal mielőtt hazafelé vennénk utunkat. Közben beszélgetünk sok dologról, többek közt arról is, hogy talán ismét utazgatnom kellene. Lehet hogy igazuk van? Talán megint környezetváltozásra lenne szükségem...