Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=714261#post714261][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.02.13. 12:53[/b][/url]

Teaivás.
Általában ha valami probléma – mindegy, hogy kicsi vagy éppen akkora, mint egy elefánt – merült fel otthon, akkor nálunk mindig ez volt a megoldás. Igyunk meg egy csésze, bögre, hordó finom teát, és miközben az ital átmelegít minket, a mérgünk is elszáll. Nagyon szép gondolat, és igazán együttműködően építettünk rituálét a szőnyeg alá söpréshez. Mondhatnám úgy is, hogy egyenesen mesterei vagyunk annak, hogy minden elodázott szó vagy tett egy nagy bögre mézes tea fenekén landoljon.
Most is, mikor a gyermekem, a másodszülöttem azt kívánja, találkozzunk, a teázás, mint opció merül fel. A családi hagyományokat ápolni kell. Még mindig furcsán mozgok erre, olyan idegen nekem a hely, polgármesterként nyilván ez a legjobb érzés, ami csak átjárhat. Háromszor változtatok megjelenést, mert se a garbós szürke pulóverem, se a kerek nyakú fekete nem áll közel ahhoz, amit most jónak tudok megítélni. Végül a fekete, garbós mellett döntök, mely tökéletesen egyszínű a fekete nadrágommal. Gyász és ihlettelenség. Utálom, amikor ennyire siváran élem meg az életet. Öt perc késéssel indítom az elindulást.
Lent, mielőtt még ténylegesen megtenném a szabadban az első lépéseket, muszáj elmosnom azt a két bögrét, amit ma használtam, így a kényszeredettségemnek köszönhetően már kilenc perc késésben vagyok. Tipikus, és mégis, bűntudattal tölt el. A kapuig nyugodtan sétálok, onnan az utca közepéig azonban a feszített tempót diktálom, majd egy túl hangosan rám köszönő nénitől annyira megijedek, hogy megint normál tempóra váltok. Persze azért előtte visszaköszöntem neki. Elég rossz érzés, hogy tudják ki vagyok, persze kellemetlen lenne, ha nem tudnák, hiszen ők választottak. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, de mindenesetre határozottan indulok meg az út utolsó harmadán, úgy mintha mindent nagyon tudnék, pedig dehogy. A pillangóvarázsban illedelmesen köszönök, halkan jegyzem meg, hogy milyen néven van az asztal, és mintha nem is hallotta volna meg senki, nem érzek kést a hátamban legalábbis. Követem a mondott utat, kabátomat útközben levéve, hogy aztán a gyermekemmel szembe helyezkedjek, és könnyeden megjegyezzem:
- Nahát, még csak negyed múlt tizenhárom perccel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=714413#post714413][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.02.15. 12:37[/b][/url]

- Valóban nem mondjuk, elvégre azzal elismernénk, hogy sokat késtem, és az nem illik egy olyan magas rangú emberhez, mint amilyen én volnék.
Jelentem ki szinte színtelen hangon, mégis határozottan, és ezen túl bujkáló mosollyal. Azt hiszem, ez is kellőképpen leírja, hogy mennyire másabb vagyok, mint mások. A hozzám hasonló, szintén magas hivatali tisztséget betöltő férfiak mind mogorvák, és véleményem szerint mentesek mindenféle földtől való elrugaszkodástól. Én velük ellentétben csak kényszer hatására érintem a talajt. Évekig nyomás volt ez a földhöz ragadás, amivel tény, hogy a családomnak, a gyermekeimnek meg tudtam adni mindent, azonban észre se vettem közben, hogy a lelkem mennyire sóvárog a magasság iránt.
- Háromszor. De! És ez itt a lényeg, csak a pulóveremben nem voltam biztos.
A „de” szó használatánál aprót felcsattanok, épp csak annyira, hogy másodszülöttem figyelmét magamra irányítsam. Nem mintha lenne esélye mást is tenni, leszámítva a rajzolást, de ez utóbbi azt hiszem a mi esetünkben egy eléggé bocsánatos bűn. Nem is szólok érte soha, ha azt látom, hogy a képességét használja.
- Viszont azt hiszem, itt túl meleg van hozzá.
Le viszont nem veszem, alatta egy túl obszcén viccet hirdető póló van. Szégyen, nem szégyen, de az utolsó tiszta pólóim egyike, és még tanulom a mosómasina használatát. A tisztító bűbájok meg sosem mentek. A kabátom zsebéből előhúzok egy négyzetes ajándékot, amin látszik, hogy én csomagoltam és átnyújtom neki.
- Nem nagy szám, a vonatok unatkoztam.
És addig festegettem pár – összesen nyolc – 10x10-es Pikachu-t, hogy legyen mivel indítanom a gyereknél, azon túl, hogy polgármester lettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=716286#post716286][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.12. 11:48[/b][/url]

- Tetszetős gondolat.
Értek egyet, és ezzel egyidejűleg kívánom lezárni a késéssel kapcsolatos észrevétel blokkját. Már az öregtől is nehéz volt elviselni ez a pontosságmánia, és ha nem tudnám, hogy ő ilyen volt, mindenképpen csináltatnék DNS tesztet, hogy ez a kis mocsok kinek a közreműködésével jött létre. Imádom, de borzalmas, hogy semmit sem örökölt tőlem, viszont a hibáimra prímán képes rámutatni, bosszant, de a gyerekem, és igaza van, mit tehetné?
- Szerencsére számos holmim dobozokban van még. Kérdeztem, hogy nem ismernek-e olyat, aki nem takarít, de kicsomagol, de mindenki furcsán nézett rám.
Az emlék miatt egy kicsit el is húzom a számat, nem volt kellemes, amikor láttam, hogy szinte úgy néznek rám, mint aranyvérű család a kvibli hozzátartozóra. Nem vagyok kényes ember, csak férfi, akinek eddig élete nagy részében volt egy nő az életében, aki megoldotta az olyan kríziseket, mint a ruhapakolás.
- Pedig nem hiszem, hogy ez olyan rendkívüli lenne.
Sértődötten húzom el a számat, de aztán ahelyett, hogy tovább bosszankodnék, megosztom vele a hirtelen felmerült ötletemet, mely szerintem megoldás lenne a jövő összes ilyen gondjára.
- Vagy lehet, hogy mégis, el kéne mennem egy agglegényképző kurzusra, ahol megtanítják, hogyan vegyem rá magam olyan dolgokra, mint a kicsomagolás. Kiváltképpen, ha távozáskor valahova a pálcámat is csak úgy behajítottam. Azt hiszem, nem akartam, hogy utazáskor sérüljön, így most néhány kasmír pulóver kényelmét élvezi.  
- Tiszta… csak gyűrött.
Hazudom szemrebbenés nélkül. Inkább ez, mint az, hogy trágárkodok meg alázom a női nemet. Nem alázó amúgy, de mivel a fél falu szemében szálka vagyok, a másik meg kíváncsi rám, a kelleténél jobban, nem venné ki jól magát, ha így öltözködnék. A kérdésére elhúzom a szám, és végül megteszem a helyfoglalást is.
- Igenis uram!
Még tisztelgek is neki, hogy érezze az igazi törődést. A kezembe veszem az itallapot, ami nem könnyíti meg a dolgom, hiszen rengeteg sok van. Végül a huszonhármas mellett döntök, mert azt a számot egészen kedvelem is.
- Egy fwooper mágiát kérek.
Az érkező pincérnő fel is veszi a rendelésemet, amiről azt sem tudom, hogy mi, de gondolom valami nagyon színes történet lesz. Mindegy, a lényeg, hogy tea, a többi nem számít.
- Kényelmes, egy egész szintem van. Egyelőre még csak egyedül vagyok, de remélem, hogy Norbert, a tulaj hamarosan belakatja a többi szobát is. Mondjuk egy olyan emberrel, aki tud és szeret főzni. Egyszer megnézhetnéd.
Vetem fel a lehetőséget, mert eddig nem nagyon láthatott külön élni, és remélem elfogadja, de majd csak akkor jön el, amikor tényleg be is rendezkedtem.
- Milyen az iskola? Megoldható a szalon mellett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=719017#post719017][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.04.01. 09:29[/b][/url]

Dávidom

- Ez a hála azért a sok iskoláért.
Felelem a válaszára tetetett szomorúsággal. Tudom, hogy nem bántásból mondja, így hát én sem így közelítem meg a helyzetet, de ez most nagyon adta magát. Éltem a kínálkozó lehetőséggel. Manapság úgyis mindenki azt nézi, hogy milyen a mimikám, arról mi olvasható le, és vajon mennyire igaz az, amit feltételeznek. Azt hiszem, úgy vélik, szörnyeteg vagyok. De csak mert nem ölelgetek mindenkit? Furcsa hely ez a falu, annyi szent.
- Még csak tervezem, hogy megvalósuljon egy nap. Szerintem ilyen még nincs, be akarok törni a piacra, és úgy vélem ez egy olyan rés, melyet addig kell magamévá tenni, amíg valaki más el nem válik, és rá nem jön, hogy újra kell szerveznie az életét.
Sikeresnek érezném a dolgot, egy hasznos, és kellő elméleti és gyakorlati tudást adó képzésnek. A nő, aki egyedül marad, talpraesett, hiszen az élet oroszlán részét ő végzi. De mi van a férfival? Neki nem olyan egyszerű, hiszen a női nemre jellemző precíz szervezés hiányt szenved. Ezért is van annyi titkárnő, és oly kevés titkár. Tudom, mostanában már oldódik a sztereotipizált szakmafelosztás, de akkor is így gondolom. Azt hiszem, én magam túlságosan ragaszkodom a hagyományos megközelítésekhez. Szeretem a rendet, a fegyelmet, az egyszerűséget.  
- Éppen ezért. Te is érzed, hogy van némi probléma a főzőképességeimmel. Anyád sosem tanított meg a létfenntartás alapvető elemeire, így aztán célszerű lenne, ha E mentes étkezést folytatnék. Nem bízom abban, hogy a vendéglátó helyek megfelelő tartalmat helyeznek a jól hangzó név mögé.
Pedig az egészséges életmódra oda szoktam figyelni. Elképzelhető, hogy nem is olyan nagy ostobaság egy főzőtanfolyam. Most, hogy két gyerekem is a közelemben van, meghívhatnám őket időről időre tesztalanynak. Biztos élveznék a közösen elköltött kellemes ebédet.
- Anyád eddig sem örült.
Miközben beszélt, megengedek magamnak egy kicsit bohókásabb arckifejezést is. A tetoválásain eddig úgy tettem túl magam, hogy háziállatként bántam velük, mintha valóban lennének. Mozognak és magukhoz képest elég változatos érzelmi színskálát vonultatnak fel a rendelkezésre álló mimikájukkal, így úgy vélem, megoldható ez így. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodom.
- Amíg nem valami obszcén felirat fut át a mellkasodon, nem érzem a problémát. Anyád is meg fogja érteni. Tudod mire gondoltam? Kitalálhatnál egy motivumot, mely összeköt minket, ötünket, és viselhetnénk mind. Ostobaság?