Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=660999#post660999][b]Czettner L. Maja - 2017.02.19. 21:16[/b][/url]

Haj, haj, haj. Nem panaszszó, hanem bizony a frizura. Hatalmas szerencséje van ennek a leányzónak, hogy ennyi jutott neki, mert ahány szál kihullott az elmúlt pár napban, azt már senki nem pótolhatja. Alig aludt valamit tegnapig, hála a buta vizsgáknak. Borzasztóan izgult, görcsben volt a hasa és se inni, se enni nem tudott rendesen. Utálja ezt az időszakot, ráadásul falfehéren toporgott pár háztársával a folyosókon még mondjuk a szóbelire várt. Kezei, lábai remegtek, borzalmas volt. Se meccs kezdetén pályára lépés előtt, se táncon, mielőtt kilép kezdeni nem érzett ilyet soha. Volt benne egészséges drukk mindig, de nem ezeken a szinteken. Most ráadásul a saját kis agyára is ment már azzal, hogy mennyire szeretné megmutatni, milyen ügyes. És ezt nem annyira magának elsősorban, no.
Most viszont mindezek ellenére ki akart ugrani a bőréből, hatalmas mosollyal az arcán vonult le a faluba és tartott célirányosan a Pillangóvarázsba. Nagyon-nagyon örült a nyúzottsága ellenére is Lewynek, mint mindig, és igazából már azon forgott a buksija, hogy slisszolhatna haza például a Jóslástan vizsga helyett. Megérkezve belökte az ajtót, fejét a csengőre emelte fel egy pillanatra, aztán önállósította magát, hiszen bent is megvárhatja a barátját igazán. Illedelmes lányként köszönt és miután átkísérték a teaházba egy félreeső és üres részre sétált, ott csüccsent le lábait féloldalasan maga alá húzva. Egyelőre nem szándékozott rendelni, bár most nagyon csábító lett valami jó sok koffeint is tartalmazó fekete tea a számára, bármennyire is nincs oda érte. Kiveszett szerencsétlenből az energiája nagyrésze, de sebaj, kialudta magát múltéjjel, az már fél siker. Kisimította a ruhája ráncát, amikor a közeli függönyről egy pillangó szállt a vállára, azt csodálta vigyorogva még el nem szállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661040#post661040][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 01:48[/b][/url]

Nehéz lett volna körülírni, mennyire van most pontosan képben Maja, mivel eléggé el van általában is csúszva, nem még most. Miután visszajöttek Párizsból az első pár napban még egészen lelkesen és energikusan vetette magát a dolgokba, aztán ez valahogy kiveszett belőle, két nappal ezelőtt pedig végleg elfogyott. Nyűg lett az egész, szenvedés és a vártnál is nagyobb teher. Borzalmasan gyűlölte ezt az időszakot. A teaházban üldögélve csak kezeivel a combjain dobolt kicsit, egészen addig még a pillangó el nem szállt, és lépteket nem hallott, de csak mikor egész közel ért látta meg teljes valójában párját.
- Sziiiia Drága. Tényleg? - Mosolyogva nyúlt a keze után, hogy csak egy kicsit megszoríthassa, aztán hagyta is leülni. Fogalma sincs amúgy mikor is indult, és mikorra jött, már zsongott a feje, és mióta megbeszélték nem is nagyon tudott máson agyalni, még jó, hogy nem reggel korán jött ide. Képes lett volna rá, ez az egyetlen probléma. - Utálom. Rettenetesen. Ki fogok pusztulni. Ha csak nem…
Nagy sóhaj és szomorkás tekintet kíséretében jelentette ki ezt úgy az egész iskola-feladatok-tárgyak-vizsga-leterheltség együttesre. Legszívesebben felrugdosna néha mindent maga körül a szobában, bebújna a takarója alá és megvárná még minden elmúlik. Egyelőre azzal nem hozakodik elő, hogy is áll, de mindent a maga idejében. Az egyetlen motivációja talán a közeledő szünet, és hogy elmehet haza, meg többet lehet Lewyvel is. Utóbbi nyilván kellően felvillanyozná, előbbi meg azért, mert kicsit már sok neki is meg Ririnek is, hogy hangos szomszédságnak örvendenek.
- Nagyon hiányoztál. Mi újság? Hogy mentek az edzések? Mikor lesz meccs legközelebb?
Mindig olyan természetesen jön ez az érdeklődés belőle, hogy azon már nem is lehet csodálkozni. Ráadásul tényleg nagyon kíváncsi és szívesebben hall valami jót is már a sok hülyeség után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661042#post661042][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 03:07[/b][/url]

Azt mondják a lustaság fél egészség, utólag rá kell jönnie Majának, hogy ez közel sincs így. Ha halogat az ember, halmozza a munkát későbbre, azt, amit korábban se volt humora megcsinálni a leginkább. Pár éve még sokszor tett olyan meggondolatlan fogadalmakat, hogy majd legközelebb időben kezd el készülni, apránként és nem leheli ki a lelkét. Valahogy mégsem alakult így sosem, ez pedig őszinte szomorúsággal tölti el. Valahogy próbál építkezni ebből a „már nincs sok hátra” mentalitásból, de annyira nem nyugtatták meg.
- Persze, vagy így, vagy úgy… Azt se tudtam ma reggel, milyen nap van. Még most se vagyok benne biztos, a tegnapot végaludtam, mert előtte volt úgy két nap a héten, hogy azalatt három vizsgán estünk át, plusz még egy edzés is aztán… - Inkább panasz szerű nyöszörgésre sikerül, mintsem ismertetőjére a helyzetének. Amit azért hamar megbán és bocsánatkérőn pillog kicsit. – Befejeztem ám a nagyhalált.
Biztosította is róla Lewyt, hogy nem akar jobban elmélyedni ebben, aztán kihúzta a táskájából a belegyömöszölt lapokat, amin bizony az aláírt bizonyítékai szerepelnek, hogy igenis nem csak a szokott tanulásutálatba fáradt el. Meglepően jól teljesített, vélhetően ennyi a teteje és innen már nem lesz még szebb, de ez is valami. Négy kiváló az ő lelkének több, mint elég jelenleg. Oda is csúsztatta a fiú elé elvigyorodva, az ajkait harapdálva, aztán figyelmesen hallgatta a beszámolót.
- Ouch. Ez nagyon rosszul hangzik, azért megmarad? Mert az egy dolog, hogy szerintetek masszívak vagytok, de senki nincs acélból! - Mormogj kicsit, miközben a saját itallappéldányára pillog, de azért az időpontokat próbálja valahova bezsúfolni a fejébe. Kiszórt ilyen butaságokat, mint az átváltoztatástan alapvető szabályai, hogy beférjenek, de sikerült! - Nagy meccs lesz, vagy csak úúúgy? Addigra már én is kivégződök, hál’ Istennek.
Már persze ez takarja, hogy „vége a vizsgaidőszakomnak a hét második felében és hawaii van”. Csak még mindig nem, nem tudja megtalálni a főszálat. Pedig ő aztán tényleg a pozitívabb személyiség. Közben figyel, de fogalma sincs mi legyen. Látott pár jól kinézőt, de fogalma sincs, mint úgy általában.
- Nem tudom, választasz te valami finit? Ú, csak legyen hozzá keksz, a keksz jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661052#post661052][b]Czettner L. Maja - 2017.02.20. 13:06[/b][/url]

- Nem, igazából csak még szerencsétlenebbnek. De mindjárt elmúlik, remélem.
Kicsit elgondolkodott, de annyira fájni tudott neki még ez is, hogy inkább elengedte a dolgot. Sóhajtva rázta is mellé a fejét, igazából ebben ennyi van, tavaly sokkal-sokkal többet szenvedett a dupla ennyivel, és ott az utolsó vizsga után több napig totál kóma volt, itt azért ez reméli nem jön el.
- Valaki kénytelen volt. - Ezt egyszerre mondja saját magára nézve leszúróan és kellemetlen élményként, de tény, hogy nem szórakoztató, viszont hasznos tevékenység. Főleg mikor az ember beteg, vagy csak pihenésre van kényszerítve és sok az ideje. Kivárta még Lewy szépen megcsodálja az eredményeit, türelmesen várt még el is mosolyodott, ami csak egyre szélesebb lett, főleg mikor megkapta a dicséretet, nem csak szavakban. De átterelt a témát inkább, jobban szerette a lengyelt hallgatni, még ha furcsa módon a legtöbb alkalommal ő maga is rengeteget beszélt. Néha értelmesen is.
- Hát nem is tudom… - kezdett bele leplezve az örömét, de aztán pár pillanat múlva vigyorogva folytatta. - hogy mire mennél a fő szurkolód nélkül. Mehetnék pomponokkal is, de piros-fehér szerkóm még nincs. Bár ami késik, nem jön időben.
Cseppet sem kell attól félni, hogy ebből bármit ne gondolna Maja komolyan, a fejében már kész koreográfiákat tudna gyártani, de mint az korábban kiderült, jelenleg korlátozottak a megabyte-ok odabent, így egyelőre még szortírozás van helyfelszabadítás érdekében. Döntenie kéne fejben, hogy a Némó első fél óráját tartja meg, aminek felét átsírta, vagy Nicolas Flamel életét, ami még vizsga terén előtte van. Hát… maradjunk annyiban, hogy „P. Sherman 42 Wallaby Way, Sydney”. Khm.
- Ez nagyon tetszik, ilyet szeretnék. - Ez egészen könnyen ment, bár magától rá nem jött volna különben, simán átlapozta, miközben válogatott. Igazság szerint elég felületes olvasó tud lenni még egy itallapnál is. Ha a lustaságért néha díjat osztanának, valószínű sorban állhatna a legjobb öt jelölt között érte. Aztán nem érezve annyira jól magát azzal az asztallal kettejük között előre billent és a térdeire nehezedve félig megkerülte az asztalt, hogy Lewy mellé csúszva huppanjon le újra, még egy hatalmas puszit is nyomva az arcára, amit annyira nem akart abbahagyni se, hát na. Mikor elhajolt a közelebbi kezével letörölte barátja arcát a puszi helyén, volt miért. A szájfény cuki dolog. Szépen csillog, jó illata van, amúgy finom is és kegyetlenül ragadós. Majdnem olyan, mint Maja.
- A meccs után el foglak rabolni egy napra legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661302#post661302][b]Czettner L. Maja - 2017.02.21. 02:40[/b][/url]

Mikor a mondandója végére ért csak pislogott a lengyelre nagy erőkkel, ahogy végignézte milyen jót murizik rajta. Durcás grimaszba futott az arca, bár nem gondolta komolyan, érezte azért a határokat, de csak megrázta a fejét. Na szép, könnyű mások nyomiságán örvendeni.
- Nie… nie hát. - A szájától idegennek hangzanak a szavak, de ezt már nagyon sikerült megjegyeznie, igaz azért volt egy kis várakozási idő, de össze tudja kanalazni, ha olyan nyelveken ejt el szavakat, amit ért. Vagy legalább már hallott. Bár biztos így pislogna rá Lewy is, ha ő meg elkezdene olasz szavakat vagy kifejezéseket szórni a mondandójába, bár azt sosem kedvelte annyira, hogy ilyenek előjöjjenek belőle. A hideg rázza attól is, mert tanulás.
- Szerintem amúgy sem, tökre el szoktam veszni a tömegben, ezen nem kell aggódnod. De nem parádézok ám ilyenben, szeretnék ott szurkolni neked.
Miközben bocsánatért könyörgő szemekkel meredt, azért csak átfutott még egyszer az agyán, hogy de egyszer ki fogja pompomozni magát… valami módot úgy is talál rá, ami lehetőleg mindenkinek megfelel. De nem most, viszont az agya hamar kapcsolt időutazósba és legalább elengedte a legnagyobb bajait kicsit. Már így csusszant oda mellé is, viszont meglepődött, mikor megfogta a kezét a kviddicses.
- Gondoltam nem akarnál ragacsos, puszinyomokkal villogni… De adok másikat, ha mégis. Kicsit rózsaszín, de amúgy finom őőő… - nyalta meg a száját, még gondolkodott. Az istenért nem akart rájönni, hogy mihez hasonlítható, pedig tudta ám, hogy málnás, csak éppen az agya elfelejtette honnan húzza elő. - Az a pici, piros… olyan íze van.
Ezután a szép behatárolás után inkább csak figyelte, hogy a pincérlányka mosolygósan intézi a teáikat, és meg is várta még elmegy a kis szövegelésével. Egyrészt mert pár pillanat kellett, hogy zavarbajövetelét orvosolja, másrészt az ölelésbe bújva leginkább csak vegetált. Az esze kiugrott a sarki boltba inni egyet.
- Nem, a koleszos portás bácsit, biztos örülne. Persze hogy téged, buta visszakérdés volt - sóhajtva megrázta a fejét, hogy aztán picit összeszedettelenebb módon folytassa. - Mert most mit kéne az után csináljak? Márminthogyöhm… Miért baj ez? Át, egyszerűen nem olyan jó érzés, hogy néha ilyen sokáig nem találkozunk… Csak veled akarok lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661308#post661308][b]Czettner L. Maja - 2017.02.21. 05:13[/b][/url]

Bár a lengyel nyelvtudását - ami amúgy nincs – nem csillogtatta sokáig, a válogatottról szívesebben hallott és a szurkolás is a kedvenc napirendi pontjai közé tartozott. Éppen ezért sem tartott sokáig bármiféle probléma nála, mondjuk szerencsére egyébként is gyorsan túllendülős fajta, ha csak nem szív valamit nagyon mellre. De azt eléggé érzékeltetni szokta néhány grimaszon kívül is.
- Nem vagy rettenetes, szerintem ez így jó, te is pozitívabb tudsz lenni, ha biztatnak, vagy jobban teljesítesz, ki tudja. Én meg szeretek ott izgulni, így közel is vagyok, az meg szupcsi dolog.
Magyarázta körbe szokásához híven a dolgot, de a kabalás hasonlaton azért nagyon jót vigyorgott. Szerette volna elhinni, hogy valakinek tud szerencsét hozni, de azért ilyenekbe nem élte még teljesen bele magát, egy minimális realitásérzék szorult belé. Bár, ha azt vesszük, hogy ő ettől még Lewyt a saját esetében nagyon is annak tekinti, vannak nála visszás dolgok. Meg féltékeny pónik is akadnak ennek hallatán.
Nehezen látta néha előre a dolgokat, de most, amikor elkezdett felé hajolni a barátja egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit kereshet, aztán arra jutott, hogy biztos kap ő is egy puszit. Hát nem teljesen így lett, vagyis nem ilyen egyszerűen, de ezt nem bánta, bár egy kicsit elnevette magát, de nem volt ebben semmi különleges. Csak tetszett neki a dolog. Mert mért ne. Ő maga a rendelésről le is maradt, még a saját ajkain dobolt pár pillanatig, de úgy döntött hagyja a fenébe a tényt, hogy már csak helyenként akad rajta ez a ragacsos csoda.
- Igen, málna, az lesz az, csak nem jutott eszembe. Ugye, hogy fini? – Nem igazán tudta, hogy meggyőződni akar, vagy csak feltette a kérdést, mindenesetre várta rá a választ aztán. Végigsimított a kezén a vállától lefelé haladva, aztán elérve a szabad kézfejét, összefűzte ujjaikat az ölében, de nem bírta ki, hogy ne vigyorogjon.
- Hááát, biztos? Akkor még megfontolom a dolgot esetleg. – Persze egy percig sem gondolta komolyan, hogy akár a portást, akár mást előtérbe helyezne pont a párja elé. Nem is lett volna rá képe, fizikai képtelenségnek tűnt, hogy ezt véghez vigye, ami egy elég erős szint hirtelen felismerésként Maja fejében. - Ennek örülök. Én meg… én meg köszönök mindent, annyira jó volt az egész. Ez szupi, mert már ötletem is van...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661353#post661353][b]Czettner L. Maja - 2017.02.21. 18:25[/b][/url]

A navinésről sok dolog elmondható negatív és pozitív értelemben is, de az, hogy ne lenne lelkes és támogató még a legrosszabb passzában is biztosan nem. Valahogy úgy van bekapcsolva, hogy amint valaki a kis képzeletbeli fontossági listáján jó előre, vagy éppen a legelső helyre kerül, bármivel szemben prioritássá teszi azt, ami vele kapcsolatos. Az anyukája szerint naiv és ebbe egyszer nagyon bele fog bukni, ő maga meg rosszul érzi magát, ha nem eszerint élhet, vagy nem élheti ki így magát. Nem lehet igazságot tenni.
- Biztos? - Nem mintha Maja bármiben ellenkezne, vagy éppen kételkedne, egyszerűen csak azért nem akar túl sokat. Fogalma sincs hol van az a határ, amivel sehol nem tesz rosszat, de még bőven eltipeghet oda. Nem olyan ez, mintha csak kiruccanna a faluba pár órára szórakozni, nincs közel, ráadásul bárhonnan nézi, valahol a buksija mélyén tudja, hogy minél többször ugrál ott, annál többször nézik meg vagy kérdezgetnek tőle, az meg azért… hát Majánál nem életbiztosítás és megjósolható a válaszadás. Nagyon szívesen van ott bármilyen meccsen, legyen tét nélküli, vagy téttel bíró; válogatott, vagy sem. És igazából ott is akar lenni. Nem is gondolkodott tovább ezen, hiszen hirtelen minden kirepült a fejéből, a pillangók pedig a függönyről a gyomrába költöztek vissza, ejnye. Felhagyott a nevetéssel éppen akkor, amikor megpillantotta a pincérnőt. Érdeklődve döntötte meg a fejét oldalvást és hajolt ki kicsit Lewy mögül, hogy figyelje a jelenetet meg a mosolygást. Ez még nem is volt olyan creepy, szerencsére nem ment át bámulásba és inkább csak várakozott, de a nagy igyekezetben elvesztette a fonalat.
- Hmm? Seeemmi. - Pár pillanatig merengett, hogy csináljon-e valamit, de annyira nem igényelte a szája kenegetését, érezhetően nem tartozott abba a körbe, aki tíz percenként rohan a mosdóba szempillaspirálozni, púderozni vagy hasonlók. Inkább megszorította kicsit a kezet és hálásan mosolygott. Átkarolva húzódott egészen közel, és még kiengedte a levegőt, ajkain kiszélesedet vigyora. Pillanatnyilag még a vizsgaidőszakos nyomora se bántotta.
- Több is volt, mint jó, tökéletes volt, úgy, ahogy volt.
Kicsit maga elé beszélt, nem emelte meg a fejét, amit a fiú vállába fúrt, de csak inkább a lusta mindene okozta ezt. Az asztalt figyelte utána a teákkal meg a keksszel, csak ekkor hajolt el és kezdte el a saját kezével tapizni a kicsike tányért meg a csészét.
- Miért hangzik ez nekem úgy, mintha fenntartásaid lennének? Különben szombaton nagyon későig verseny lesz, szóval az kiesik, ha meg kedden játszotok a hétfő is. Szóval vasárnap? Elmehetnénk kirándulni egyet… éééééés utána megnézhetnénk valamit otthon, mármint régi otthon, majd elmagyarázom.
Jó, nem bírta ki, hogy ne legyen fogkrémreklámarcok által is megirigyelendő mosoly mellőzését, ráadásul ő ebben egy pillanatig se érzett problémát. Legalábbis olyat, ami ne lehetne kezelendő. Egyébként sem nagyon akaródzott rögtön hazamenni az anyukájához az utolsó vizsga után. Nem biztos hogy össze akar vele záródni több napra még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=661615#post661615][b]Czettner L. Maja - 2017.02.23. 00:05[/b][/url]

Maja maga sem tudja mi okozza benne általában a folytonos megkérdőjelezését dolgoknak és bizonytalanodik el. Az egy dolog, hogy döntésképtelen kilencvenkilenc százalékban, de ez nem mentség, ő is tudja ám. Sóhajtva próbált egy mosollyal menteni, nem rosszból teszi ezeket a kérdéseket fel, talán egyszer leszokik róla.
- Kelleni nem kell, de ellenőrizni szoktam miután felkerül, hogy stimmel-e az íze is - mondta vigyorogva, mert hát minek titkolná? Voltak ennél jóval butább szokásai is, amiket még mások is megjegyeztek. Ez meg csak amolyan reflex. Nem eszi ki tubusból, nem undiskodik itt senki, de a szájharapdálással például akarva, vagy sem, de megtörténik a kóstizás. - Mármint sajátom, saját magamon.
Tette még gyorsan hozzá, mielőtt a szokottnál is nagyobb marhaságba fordul a szövegelése. Mondjuk nem nagyon vetette hátra ez az ébredező lendületét legalább. Mikor nekidöntötte a fejét a lengyel, csak hozzásimult kicsit, aztán megnyugodva, hogy nagy gondja nincs végighallgatta, hogy de mi van. Ilyenkor mindig előbújik benne az a tanácsadó kisangyalkája, hogy tegye szépen sebességbe az agytekervényeit, mielőtt a szájának megnyomná a gázpedált. Egyrészt mert nagyon szeretné, ha mindenki élvezné, bármit is találjon ki, másrészt meg azért, mert ha túlságosan belebonyolódik, általában egy gordiuszi csomót ad ki magából, amit leginkább átvágni se lehet.
- Azt beszéltük, hogy nekem kell mondogatni, ha úgy gondolom. Szeretem, hogy cuki vagy velem, de ne vidd túlzásba ám… árthat a hírednek -  mondta, szinte már elnevetve magát, ahogy elhúzódott és a kezeiket szétbontva végigsimított az arcán. Ezután a mutató és a hüvelykujjával próbálta a mondanivalóját érzékeltetni Lewy arca előtt. Annyira koncentrált szerencsétlen a mozdulat-beszéd és gondolkodás hármasra, hogy még a nyelve is kint maradt fél pillanatra. - Csak egy icuri-picurit hidd el, hogy igyekszem, jó? Nem szándékosan csinálom, esküszöm a saját és az új muskátlim életére!
Aztán végül inkább csak rátért a lényegre. Mármint a tea mellettire, merthogy az is itt volt. Mielőtt válaszolt volna fogta a csészét és a meleg italba kortyolt. Aztán letéve folytatta. Hajlamos a borogatásra, jobb, ha nincs a kezében.
- Ühhüm. Veszprémben lesz verseny, onnan nem jövök haza, hanem a nagyiékhoz. Megtöm, mint karácsonykor…. - Húzza el a száját, de a fölösleges szövegnek aztán értelmet is ad. - Ott van tőlük a régi házunk egy utcára, ott találkozhatunk, elmehetünk kirándulni, aztán visszamegyünk eszünk éééés mozizunk. Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=662547#post662547][b]Czettner L. Maja - 2017.02.25. 20:23[/b][/url]

Teljesen elillanni látszott a kezdeti lehangolt, letargikus hangulata, egyre kiszélesedő vigyorral figyelt és ámult a tényeken, mennyire butaságokat képes amúgy megint összehozni. Igyekezett mindent, ami a fejében volt és ide való, azt szavakba, lehetőleg értelmesekbe önteni, de ez nem mindig jön neki össze. A kis egyedi koncentrációs mantráiról és mimikáiról nem beszélve. Se baj, legalább abba nem sokszor gondol bele forog a Föld, mert még folyton kapaszkodna.
- Van, igen. Fehér, elvileg, de egyszer már vett így anya, és a rózsaszín helyett pirost virágzott, szóval ezt még a virág nem döntötte el. Majd, ha nagy lesz, megmondja ő, milyen színű - adta mindezt elő olyan lelkesen, mintha valami komoly és tudományos felfedezést tett volna, de igazából csak kibuktak a szavacskák. - Háááááát. Egyrészt már akkor ki akart tiltani, mikor először megtudta, hogy ott aludtál, ő meg ugye nem tudott róla. Bár ez volt még a legkevesebb.  Másrészt meg hé, nem a Mikulás vagy, hogy csak úgy bemászkálj egy ablakon kémény híján.
Finoman megböködte mosolyogva a vállát. Aztán egy pár puszi kíséretében, amik igazából az ötlete támogatásáért adódtak arrébb araszolt, hogy szépen lecsüccsenve és kimászva szerencsétlen aurájából a teájába temetkezzen. Megfogta két kézzel a csészét aztán az ölében tartva dobogtatott kicsit az ujjaival látványosan gondolkodva.
- Már nem is csinálja. Bár kicsit nehezményezi, hogy osztom be az időm. - Teljes meggyőződéssel monda mindezt, hiszen úgy látta, ahogy, de ennek örült. Nem volt már olyan vágható a feszültség és senki nem akart senkit a környezetén kívül tudni. Maja elmosolyodva bólogatott a kijelentésre, ennyi ígéret igazán belefér. Amúgy is van a tarsolyában még vagy húsz másik cím. De sokkal inkább az lett az út közbeni vigyorának az oka, hogy úúú, ezek szerint ismeri őket Lewy!
- Majd együtt kiválasztjuk mit. De… ismered a Némót? Meg még mit? És szereted?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=663463#post663463][b]Czettner L. Maja - 2017.02.28. 02:41[/b][/url]

Pár pillanatig eléggé elveszett tekintettel meredt Maja előre, de csak mert fejben elmerengett szerencsétlen virági sorsán. És most kivételesen nem azzal volt baj, hogy ne törődne velük, mikor kell - de nem, ezzel nem lehet, mert megint egyre kevesebbet van otthon, pedig papíron meg túl sokat is tölt Pécsen. Csak bírniuk kell a strapát, egy kaktusz elég sok mindent kibír, ezért is szerette olyan nagyon, meg olyan kis rokonlélekre lelt benne. Tökre hasonlítottak! Ha letette valaki a sarokba, ő is ott maradt egyhelyben ritka alkalom volt; ha kinyílt - már úgy amúgy ő a lelki értelemben -, akkor nagyon kis szép tudott lenni. És amúgy szúrós is olykor, de a tüskéit tök sokszor ledobta magáról. Mert ők ketten ilyen rebell lélektesós kaktuszok voltak, és nem bántották a világot. Meg akarták váltani, mint Batman és Robin. Öt év alatt se sikerült, hát megesik. Majd talán most a muskátlikkal. Komolyan elgondolkodtató néha, hogy Maja ennyi IQ-val, és ilyen egyezőségekkel, hogyhogy nem csak fotoszintetizál.
- Nem, majd talán májustól, de inkább nyáron, és addig aztán amíg jó az idő. - Maja sem túl okos, sőt, de ezt annyit hallotta, hogy valahogy beleakadt az infó és elfért a Verdákból megjegyzett ikonikus mondatok mellé. Oxigén?Végül felnevetett, elképzelte ahogy rohannak a muskátlik és a virágosláda csak úgy libeg a popsijukon. Van valami baj itt fejben, khm. - Futnak. Mármint azok Futós muskátlik, gondolom a neve is erre utal. Azt mondta anya abból van akkora is mint én magam, durva lehet, ha az úgy rád támad. Köréd tekeredik, meg megölel, és akkor a pofidba tolja a virágait hogy „de szereeessss”.
Naaagyon szemléletesen mutatta be mindezt, ahogy a mancsaival Lewy felé nyúlt a levegőben, aztán egy percre átkarolta a lengyel felső testét elvinnyogva a kis szöveget, majd elengedte. Offolta a napi műsort és visszavonult, mielőtt kezdődik a de ne pillantások időszaka. Nem akart ő rosszat, megígérte, tényleg igyekszik…. Amennyire sikerül. De most csoda, hogy befért ez a gondolat a fejébe a szuperhős virágharcok mellé.
- De, hozzá kell tennem, hogy múltkor már érdeklődött is rólad és nem olyan izésan, hogy újabb okot keresne, csak simán. Szóval úgy… nyugi van. - Az időbeosztásra csak bólintott, de elhúzta a száját, éppen ez a gond. Valahogy az olyan húzások lehetnek, mint mikor a vizsgafelkészítő helyett átment Alízhoz táncikálni egyet, vagy mikor a táncbemutatós kilépőjét elhasználta Lewy meccsére. Nem is érti mi a gond. Nem szeretné érteni.
- Nem úúúúgy értettem. Csak tudod az unokabátyáimat alig lehetett például rávenni az Aranyhaj és a nagy gubancra, mert hogy fúúúj, lányos. De bezzeg a 101 kiskutyán, mikor elrabolták őket ott sírtak. A Szörny Rt. Az nagyon jóóóó, Boo, jahj, szeretem. A Jégvarázst azt nem, az nem tetszett, meg a hercegnősek is ilyen vegyesek. De a Verdák meg a Bolt az nagyooon!
A nagy hévben egyszerre akart beszélni, inni és mutogatni. Meg is jött a katasztrófa, ahogy szépen a saját ölébe lötyögtette a teát. Érzékelhető volt, hogy nem lepődött meg ezen a kis baleseten. Amolyan mindennapos eset, igazán életrevaló néha. Még beszélt fogott pár szalvétát, hogy felitassa. Nem igazán jött ettől bezzeg zavarba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=663739#post663739][b]Czettner L. Maja - 2017.03.01. 02:03[/b][/url]

Talán egy egészen kicsit túlzásba vitte és túl is agyalta a virágtémát, nagyot is sóhajtott mire a végére ért és igazából be is fejezte, tényleg. Egy-két dologban nagyon el tud vele szaladni a pacika, amit ő maga is nehezményez és általában lövése sincs mások mit gondolnak róla. Ő néha úgy van vele, hogy már nem hallgatná magát. Megesik.
- Ne is, még a végén nekem már nem marad ölelgetnivaló - húzta el a száját látványosan grimaszolgatva. Nem lett volna ínyére a dolog, nyilván nem az a lány, aki ettől nagy drámába vágja magát, attól még egy virág is bántotta volna biztosan a lelkét, ha lecserélődik. És mindjárt elindult benne a felismerés is, hogy micsoda dolgok tudnák zavarni, ha már egy virágra is képes lenne féltékenynek lenni. Bár ezt így ebben a formában nem ismerné el. A maradék részére Lewy mondandójának csak egy kínos vigyorra futotta. Nem is a harapástól tartott. Egy harapás amúgy se a világ vége. Csak egy picit próbál abnormálisból visszaváltani. Nem Lewyn akar félig fetrengeni, ölelgetve őt egy teázó hátsó sarkában.
- A lassút azt hiszem eddig se - igen bátorítóan tette hozzá, de csak őszinte volt. Hallott már cifrákat az anyjától, de határozottan könnyebb volt már a helyzet az elmúlt hetekben. Bár most, hogy nem igen volt hajlandó még hazamenni, kezd kételkedni megint. – Szerintem kedvel, csak nem akar, ezért úgy tesz, mintha nem.
Felnézett a kviddicsesre, aztán megrántotta a vállát. Igazából igyekszik nem a tűzvonalban lenni, de valahogy tesz róla Veszna is, hogy rendszeresen oda kerüljön. Nagyon nagy kérés lehet, hogy hagyja egy kicsit önállóan élni. Ilyenkor mindig jön a „de még én felelek érted”, aztán a szokott anya-lánya vita és egymás fejéhez van vágva a fél Háború és béke mennyiségében minden.
- Igen, anyu régen ezért nem engedte az állatos meséket. Mert, hogy akkor tuti szeretnék majd és hurrdurr. Ooo van az a cuki plüssrépája! Ahj, annyira aranyos. Meg imádom a galambokat is benne, nagyon viccesek.
A galambos részt már nem úszta meg szárazon, sőt, szó szerint igen nedvesen érte, hiszen a teája negyede, vagy fele, már az ölében és a lábán volt. Mély levegőt véve törölgette magát, fel sem nézett elsőre, csak érzékelte, hogy a barátja is matat, aztán meg, hogy segít. Aztán nagy gondterhelten nézett a plafonra, végül meg Rá és elnevette magát úgy bólogatott.
- Látod, ezért jöttem el. Most lehet te is tocsognál, vagy rosszabb, csak te, amilyen béna vagyok. De jobban jártunk volna, ha inkább megharapsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=663742#post663742][b]Czettner L. Maja - 2017.03.01. 04:18[/b][/url]

Hatalmasra nyílt szemekkel bambult, még Lewy beszélt, szabályosan kihagyta a pislogást is, és amolyan csodálkozást próbált magára erőlködni, de az a baj, hogy nem mondhatná, hogy meglepik ezek. A legnagyobb öröme az lett volna az anyukájának, ha még legalább egy évig nem kerülnek olyan beszélgetésekhez kettesben, amik felszaporodtak az elmúlt fél évben. Maja fel fog nőni, vagy már rajta is van ezen az úton, ha akarja Veszna, ha nem. Közben csak vigyorogva rázta a fejét.
- Azért ott egy picit én is hibás vagyok, ha nem egyszerre borítok rá már jó sok dolgot, amiről… kicsit lemaradt, lett volna ideje emésztgetni. Különben meg… nyugodtan felkísérhetsz bármikor, neeeem is értem mi ezzel a gond. Csak kicsit más sorrendben élünk.
Szemeit megforgatva nevetgélt a dolgon, de tényleg így van ez. Nem egészen olyan ütemű volt ez, mint amit Lewy felvázolt, vagy ezen felül az anyukája, vagy a környezete elképzelt. Azonban ez a navinést egy pindurit sem foglalkoztatta, ő nagyon jól érezte magát így, és nem is igazán tudta volna elképzelni úgy magukat, valahogy csak nem. Bár az is érdekes, hogy hogy tarthatnak az animációsfilmeknél. - Hihi, iigen. Én is hazavinném.
Aztán Maja elgondolkodott, hogy mennyiszer kapta meg, hogy nem tudna gondoskodni semmiről rendesen, holott ez nem igaz, egyszerűen csak nem mindenre akar szánni. Nem teljesen debil, csak lusta és egy kicsit kattant. Akit szeret, azzal törődik, jó sokat, és minden idejét és lelkesedését be tudja áldozni. Csak nem hagyják bizonyítani.
- Csak hogy béndzsa vagyok, elmúlik - és ez biztos, csak idő kérdése. Közben a hasán és a combja felső részén sikerült elhárítania a problémát, már csak egy egészen kicsit érződött az anyagba ivódott folyadék, de annyi kell. Ha visszament úgy is az lesz az első, hogy megszabadul ettől a garnitúra ruhától. És jobb esetben felvesz valami mást.
- Ugyan, szerintem a furcsa szót mi már rég elengedtük… - a maga részéről ezt biztosan megtette. Meg szokott lepődni, vagy ha úgy tetszik kicsit lassabban dolgozza fel az infókat néha, de magán kívül nem sok mindenkire és nem sok mindenre szokta használni. Aztán elvigyorodott a puszira, és a szabad kezével egy pillanatra Lewy felsője felé kapott, de csak a nyakkendőbe kapaszkodott egy egészen picit. Oldalra billentett fejjel vigyorgott még ki nem csikart valami mondatot magából.
- Ha ez jár, lehet előbb leöntöm magam, szólhattál volna…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=663776#post663776][b]Czettner L. Maja - 2017.03.01. 15:27[/b][/url]

- Nem fontos, nagylány vagyok, odatalálok egyedül is, különben is, amennyit én itt császkálok nem lenne valami sok alkalom erre. Ha véletlenül bemegy… mármint…  - kínos mosoly, remek kezdés. - Mikor elmegyek órára, akkor meg Alízzal, Lottival, Nikoval vagy Ririvel brancsolok oda-vissza.
Zárja végül le, na nem mintha azzal a kezdéssel nem lenne már vélhetően totálisan tisztában a barátja, azért kimondva még mindig elég csúnyán hangzik és nem is jó dolognak. Bár tényleg csak akkor csinálja, ha szükséges. Mikor fáj a feje, mikor nem tud felkelni, mikor beteg, mikor inkább hajtogat vagy fest, mikor fontos candy crush pályán kell túllépnie… szóval nagyon jó indokai szoktak lenni, miért nincs ott mondjuk bájitaltanon. Vagy éppen gondoznia kell az aktuális kiskedvencét, most éppen a szomszéd lány görénye szokott néha átszökni hozzájuk, akivel ő tök jól megvan napközben. Most azonban még a kutyus gondolatával is eljátszott, szereti őket, nagyon de… még egy embernek se egészséges az időbeosztása, nem még egy embernek kiskedvenccel. Pedig ő Boltot tényleg hazahozná, vagy Max, ó, igen, őt is a kiskedvencek közül. Valamit mindenképpen.
Ezek mellett őszinteségében közölte pár sóhajjal, hogy milyen béna tud lenni, ami hát tény. Bár így is képes meglepetéseket okozni, még ha vannak előre sejthető esetek is. Mondjuk, ha teljesen kiszámítható lenne, nem ő volna. A válaszra azonban csillogó szemekkel pillogott fel. Pár pillanatig még a törölgetéssel foglalkozott, de végül feladva mosolygott rá nagyon-nagyon szépen, aztán ajkait harapdálva húzta fel a vállait és billentette oldalra a fejét. Már attól is ilyen vuh, huss és pöcc varázsütésre szokott boldoggá válni, mikor éppen megjegyezi, hogy ő is oda van érte, vagy mennyire kedveli meg hasonlók, de most ez úgy még jobban. És csak jó.
- Én is szeretlek, pont ezért utálok bénázni - lebiggyesztett ajkakkal közölte, de aztán az iménti boldogsága tért vissza és ragadt rá a pofijára. Már így kapta el pillanatokkal később azt a csini nyakkendőt is, amit el is nézegetett kicsit egészen a csókig, amit viszonozva nyújtott el egy picit, hogy aztán megrázza a fejét rosszallóan.
- Ez butaság, minden érdekel általában, tudod te is. Abban meg majdnem biztos vagyok, hogy előbb-utóbb ezt sikerül megismételnem. - Teljesen természetesen jelentette mindezt ki, hiszen sosem fog tudni kezeskedni, hogy nem viszi el a hév és veszti el a kontrollt kezei felett. Aztán bumm. Tea, üdítő, fagyi, jégkása vagy éppen ketchup. Ez utóbbi az ember legnagyobb ellensége, merné állítani. Közben megrázta a fejét, hogy nem, ő bizony nem szeretné ezt gyakorolni itt ma. Aztán a lábikóján lévő kézre tette a sajátját és ujjaival dobolt rajta még beszélt.
- Ühm… nem is tudom. Leginkább semmi, anya várna haza, de úúúgy kábé ennyi. - Persze ez nem volt teljesen igaz, ötletei, mint mindig, most is lettek volna, hiszen mikor szabadidő van és se meccse, se fellépése, se éppen más fontos esemény, akkor két dolog van vele: vagy egyedül csücsikél otthon és fest, kockul, vegetál ; vagy menne valamerre kirándulni, pancsizni, nézelődni, csak lenni. Egyelőre fogalma nem volt mennyire lesz kedve vizsgaidőszak után bármihez.
- Hááááát - elvigyorodott, csak aztán folytatta. - Ez tök egyértelmű. De csak ha nincs vizsgád, vagy akármi dolgod…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=664379#post664379][b]Czettner L. Maja - 2017.03.04. 20:40[/b][/url]

- Ühm, más irányába vagy a sajátomba?
Aggódva pillogott fel, hát mert valljuk be az önveszélyesség egy dolog, de néha a köz is megérezheti Maja nem éppen szerencsés mivoltának erejét. Bár nyilván csak hirtelen szaladt ez ki a száján, elgondolkodtatta őt magát is. Talán, ha picit jobban odafigyel és koncentrál, mint képes egy meccsen vagy versenyen, akkor könnyebb lenne az élete. Talán, majd egyszer kipróbálhatná igazán. Bár a meccseken azért sérül, mondjuk hozzá lehet tenni, ott azért ez bőőőven benne van a pakliban, de még a táncnál is. Sajnabajna.
Közben a kevésbé ragacsos és meg is törölgetett kezével nem bírta ki, hogy ne szántsa végig a lengyel haját. Vigyorogva igazgatta elől a tincseket, ezután csak pillogott rá. Úgy szeretne így maradni, szereti, ha közel van, ha ott tudja maga mellett. Nem nagyon volt fogalma korábban arról, hogy erre mennyire szüksége van, most pedig, hogy már tudja magáról Maja kicsit furcsának is éli meg. Egy ideje már nagyon pontosan be tudja határolni mit is érez, vagy éppen mennyire és hogyan, ennek ellenére még ő is ütközik néha saját falba, hogy a kifejezés ne legyen béna vagy sok. Mindkettő kinézhető a lánykából.
- Bezzeg mikor én mondtam ezt… - ingatta nevetve a buksiját, bár neki esze ágában sem volt ebbe beleszólni. Lewy nagyfiú és úgyis jobban tudja mi és hogyan a jó, hitt ebben és jónak találta ezt így. Bízott a barátja döntéseiben, még akkor is, ha néha érezte, hogy talán leszakadhatna szerencsétlenről, mert, ha őszinte akart lenni, több időt töltött vele, nála… mint otthon és a kastélyban összesen. Ejh-ejh.
- Mikor mész el? - Kicsit elkomorodott, bár nem volt baja vele, de az ilyen mindig olyan rossz érzéseket keltett benne. Mondjuk az is, mikor neki kellett elköszönnie, hogy vissza kell menni a suliba, vagy éppen meccsre valamerre az országban. - Tényleg?  Mármint…
Igen, az anyja nem fog tapsolni, vélhetően attól sem, amit Maja már megtervezett a hazaugrik pár dologért és megy is tovább terveiből. Tudja, hogy nem rázhatja le ennyivel, és amúgy részben rosszul is érzi magát, hogy egyedül hagyja őt. Korábban ilyen hosszú időn át sosem fordult elő, hogy ennyire hanyagolta volna. Most sem akarja, csak nehéz. Nincsenek egy állásponton és ez csak vitát szül.
- Úúú, mármint a teás cukorból? - A fejét Lewyének döntve vigyorgott, miközben a bögrére mutatott. - Igen. Szabad? Én is adok szívesen, bár a fele már rajtam kötött ki, azt nem tudom odaadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=664470#post664470][b]Czettner L. Maja - 2017.03.05. 01:16[/b][/url]

„Páwafiúk”. Vigyorogva fojtotta vissza a nevetést, kezdte megszokni már, hogy ez a megszólítás maradt szerencsétlenekre, akik táncon körülvették. Jó, nem mintha nagy elánnal tudna mindegyikük esetén ellenkezni, mert sajnos nem, tényleg vannak köztük olyanok, akikből éppen azt is kinézi ő maga is, hogy egyszer elkéri a szájfényét. De amúgy normálisabbak szoktak lenni, és attól, hogy táncolnak, még némelyik ugyan az a tuskó, macsózó, ami totál idegszálhasító. Maja sosem fogja megérteni egyik pasitípust se, de vélhetően erre nem is igen van szüksége, jól megél ezen édes tudatlanságban.
- Naaaa, én szeretem, hogy ilyen turizható, deeee… nem mondom, hogy nem fér rád.
Felhagyott a buzerálással, majd belepuszilt a hajába és kicsit arrébb húzódva nyújtózott el egy kekszért, miután kibeszélte az aktuális aggályát és nemtetszését. Bár tény, ha neki se lenne muszáj, ő is még több órát, lehetőséget hagyna ki. Pedig ez nagyon nem jó. Kezdi belátni, és nem csak mert rohadt nehéz így eredményesen vizsgázni, de ahogy eléjük tolják lassan, hogy utolsó két év és hova tovább? Teljesen el tudna veszni. Vannak álmai, tervei, céljai. De fogalma sincs, hogy fog ez összejönni, ráadásul mint minden, ez is áldozatokkal járna. Megértően bólogatott közben, nagyon sűrűnek hangzott a dolog, és igazából majd a tavasz neki is ilyen lesz tánc terén. Addigra a bajnokság lassan zár, de az élet ott meg elkezdődik. Meleg váltás lesz.
- Nem is attól tartok, hogy neked nem oké, inkább, hogy nálad ragadok… Aminek én hiába tudok fene mód örülni, anya kevésbé. És egyre rosszabb érzés, hogy képtelenek vagyunk néha kibékülni. - Hát, átgondolva ez a helyzet. Őszintén beszélt, és tényleg nagyon a kis lelkecskéjére tudja venni, ha úgy érzi valamit ő okozott, vagy valaki miatta szomorú, esetleg mérges. Veszna talán minden volt és közben semmi. - Szóval előbb szerintem pár napot anyuval szervezek valamit, de aztán a tiéd vagyok. Teljesen egészben. Ühm. Van itt még valami…
Beharapta az alsó ajkát, aztán oldalra billentett fejjel látszott rajta, hogy nagyon koncentrál. Igazából nem volt ezen ennyi agyalni való, ez a pár pillanat is csak azért volt, mert közben belekortyolt Lewy teájába is. Ami amúgy nagyon finom lett, nem ódzkodik ő az édestől, sőt. Csoda, hogy még nem cukorbeteg.
- A szülinapodon is Münchenben leszel még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=664720#post664720][b]Czettner L. Maja - 2017.03.05. 21:37[/b][/url]

Maja néha maga sem tudja mi az, ami igazából aggasztja, vagy csak szimplán kicsit fél tőle mit hozhat. Néhány esetben talán mindkettő. Amennyire ott akart volna lenni Lewyvel olykor minden percben, máskor annyira előtte volt az anyja rosszallása, hogy ez nem helyes. Jó, nyilván nem ebben a formában, Veszna sem azt szeretné, ha egyedül ücsörögne magányába fordulva a szobájában, egyszerűen még mindig nem akarja elengedni és azt sem, hogy valami rosszul süljön el. Mert hát mit is tapasztaltak eddig kettecskén? Ha valaki eljutott odáig az életükbe, hogy annak a napi részese lett, előbb utóbb ki is sétált. Maja igyekszik ezekre nem emlékezni, amennyire teheti. Kicsit mélázva hallgatott, végül nem is reagált már. Beleivott a kapott teába, aztán óvatosan letette. Pici hezitálás után átkarolta a kviddicses vállait, majd a karjához bújt.
- Ó, ühhüm, érthető. - Még egy kicsit bólogatott is mellé, tudja mi a helyzet, igazából csak azzal nem nagyon van rendben, hogy mi lehet a gond egy szülinappal. Mármint ez hazugság, magának is be kell látnia, azután a bizonyos csalódos szülinap után ő sem ünnepelte a sajátjait valami nagy elánnal. Bárkit a legnagyobb örömmel lepett meg, vigyorgott, ajándékozott, jöttek a lufik. De A sajátja. Leginkább az anyukája megköszöntötte, ettek egy szelet sütit és kész. Mióta ismeri a barátnőit ők is megköszöntik és nagyjából ebben ki is merült ez. Nem nagyon szerette, hogy emlékeztetik dolgokra. Idén, vagyis a legutóbbin, ami már tavaly volt egészen elmúlt ez a kényszer. Volt torta és Ririéknél összeültek kicsit. Mosolyogva nézett fel rá, bár azt hitte egyértelmű miért. - Szerettem volna tudni, hol találom meg a szülinapost. De ha nem akarod, vagy nem olyan jó ez, akkor annyira nem fontos ám nekem mindenbe belemászni. Nem ünnepled? Nem ismerek olyat, aki nem bírja a szülinapját…
És bármilyen meglepő, még ő sem hiszi el magának, hogyha Lewy azt mondaná, engedjék el ezt a szülinap dolgot, hogy távol maradna. Biztos nem így lesz, de finomítani tud a saját kis letámadásain. Viszont a vége meg nem egészen igaz, elég lenne néha tükörbe pillognia. Végül az asztal felé fordult kicsit elhúzódva.
- Kérsz a kekszből?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=665516#post665516][b]Czettner L. Maja - 2017.03.08. 19:27[/b][/url]

Nem akarta ennyire elhúzni a témát ebbe az irányba, talán egy hangyányit meg is bánta, hogy így kihozta, mert most úgy érzi nem túl vidám az egész. Aprót sóhajt, alig halhatóan, aztán még mindig nem engedi el a drágát, csak kicsit hátrébb húzódik, hogy lássa az arcát, aztán rámosolyogva bambulja egy kicsit, még vigyorogni nem kezd és megrázza a fejét.
- Ez vicces, mert anya meg mindig azt mondja, hogy a legtöbb dolog annál jobb, minél idősebb. De leeeehet ő sem erre gondol. - Talán kicsit elterelni akar, talán nem, de egy biztos kevésbé feszélyezi a kor ténye, mint talán kéne. Ezt már egy jó ideje érzi, de eddig próbált csak nem is gondolni rá. Bár néha Veszna tesz róla, hogy jól az eszébe vésse. - Nem kell, nem az én szülinapom, hogy itt döntsek, butus. Amit te szeretnél csinálni, ez a szülinap lényege tulajdonképpen. Ha te aznap éppen aludni akarsz, akkor az a program, ha meg edzeni akkor az. Okés? Különben nem gondoltam ám semmi nagyra, csak köszöntés, slusszpassz.
Vagy legalábbis hamar meggyőzte magát, hogy tényleg ennyiben kimerüljön. Majának nem is az alkalom, vagy a lehetőség a fontos, inkább az, hogy adhasson egy kicsit, erre valami oknál fogva folyamatos kényszere van, és nem igazán akaródzik leszokni róla. Csak reméli, hogy nem lesz ebből sosem nagyobb gubanc, annak senki sem örülne. Arra rá sem kérdezett mi az, amiről nem akar tudni, lehet jobb is így, inkább a kekszet majszolta. Ez a sok cukros cucc legalább már azt elérte, hogy energia költözzön bele, még ha nem is teljes töltettel.
- Hűűűűűűűűűűűűvuuuuuuvuuuu. - Vigyorogva visongott, próbálva visszafogottan mindezt, miközben elengedte és a hozzá közelebbi kezét Lewynek a saját ölébe húzta és ott szorongatta. Igazából Majánál így valami titkos boldogságforrás hirtelen teljes eresztést kapott a kijelentéstől. Örült, na, nagyon is. - Juuuuu... De jó! Ühm... biztos van olyan, ami nem ütközik semmivel. Kérek neked is belépőt. Még sosem jött velem anyán meg Ririn kívül senki...
Ez most egyszerre gondolkoztatta el és ijesztette meg egy picit. Nem lett lámpalázas, csak milyen nyomin hangzik már, hogy ennyien voltak kíváncsiak rá az évek alatt úgy folyamatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666528#post666528][b]Czettner L. Maja - 2017.03.11. 18:31[/b][/url]

Maja szereti a rózsaszínt, nagyon is, és az, hogy néha egy-egy szóval is, nem még mondattal, a hasonlóan csinos felhők közé lehet őt lőni eléggé boldoggá is teszi. Ilyenkor nincs ott a vállacskáján a teher és szomorúság a suli miatt, vagy meccs miatt, vagy a tánc miatt, tényleg, szinte súlytalanul pöcköl el mindent a környékről. Más azt mondhatná egészségtelenül függene ezen az érzésen, ha intenzívebben gyakorolta volna mostanában, és igaza lenne. De Maja amúgy sem volt soha átlagos és ezután sem a normális felé evickél vélhetően.
- Azt hittem ennél nehezebb kérést kell teljesítenem. - Tényleg elgondolkodott ezen pár pillanatra, ahogy pedig ki is mondta próbálta nagyon komolyan tenni, de persze képtelen volt visszavenni a viruló arcából. Kétségkívül nem szándékozott itt elszomorodni, még színészi tehetséget csillogtatva se. Bólogatott aztán, persze, hogy érti, ugyan így érzi, bár anélkül is, hogy neki szülinapja lenne. Bár Maja az alkalom teremtésében nagyon kis király(nő) tud lenni, ha arról van szó. Megünnepeli ő az udvarra ültetett tulipánok egy hetes fordulóját is, ha kell így, kettesben.
Mindezek ellenére viszont a totális robbanást persze a tánc említése hozta meg, aminek hála Maja már csak mozgolódott, cselekedett, de nem is igazán figyelt mit, csak ami tőle teljesen természetesen jött. Bár tudta volna még hova fokozni, amilyen kis igényes néha, de egyelőre lefoglalta a beszélőkéje. Elmosolyodott, egy puszi erejéig befogta a száját, hogy közelebb hajolva megejthesse, aztán abból lett kettő vagy három.
- Hááát, azért az nem igaz, hogy ne támogatnál. Nekem az is sokat jelentett, hogy karácsony után ott voltál az első meccsen, amin kezdő voltam… - Próbálta gyorsan rendbe tenni a dolgot, hiszen benne azért semmi negatív nincs ezzel. Nem támaszt elvárásokat, miért tenné? Fordított helyzetben Maja természetéből adódóan teszi ezt, meg eleve rajongó volt, az, hogy most nem csak egyszerűen, hanem a párjaként izgul ott és drukkol, örül vagy éppen sír majdnem, ha olyan a helyzet csak hozzátett. – De nagyon boldoggá teszel ezzel, szóóóval elintézem, jó lesz, meglátod.
Amint befejezte még megitta a ki nem lötyögtetett saját tearészét, aztán mire letette a bögrét a szabad kezével, Lewy már beszélt is. Persze továbbra is nagy vidáman figyelte, még ha meg is akadt a kérdés értelmezésében időlegesen. Az előbb gondolkozunk, aztán beszélünk pedig nem az erőssége, valahogy csak nem. Ahhoz kellően egyértelműen kell neki fogalmazni. Az első keresztneve kapcsán is tudott volna éppenséggel regélni…
- Ühm, egyszer, mert az volt a helyzet, hogy nem éltem vele nagy boldogságban. De nagy felháborodás mellett közölték, hogy ez nem olyan dolog, mintha új télikabátot vennék. - Ami lássuk be érthető kérés lett volna Maja részéről, arra az emberre emlékezteti minden nap, aki több, mint tíz éve felé se nézett, nem érdeklődött. Lemondott róla. Persze a vétózás is. - Mire gondolsz pontosan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666639#post666639][b]Czettner L. Maja - 2017.03.11. 21:51[/b][/url]

Mintha párszor ez már felmerült volna, de sosem tudott kiigazodni, a pizsik között. Mi csini, mi csinibb, mi a jó, meg mi nem. Ez akkor is magas volt neki, mikor az első alkalommal megígérte, hogy majd beszerez párat, és mikor Lotti be akart segíteni a választásba vásárlásnál. A legnagyobb problémát az okozta, kinek a szemszögéből kell nézni. Bár ez legyen élete legnagyobb problémája! Táncost nem kérünk fel csak úgy keringőzni!
- Szeretnéd? - Meglepően lelkesen és izgatottan kérdezett vissza, hát ez Maján pont nem múlik, és mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire megfelelő és átgondolt tőle. Különben amennyire szeret Lewy kedvében járni, ha azt kérné, hogy fél lábon ugráljon át valami kiskerten, közben meg a lengyel himnuszt énekelje - jó a kiejtéssel lenne gond, bőőőven -, megtenné. Sőt, most, hogy így gondolkodik, elég komoly buli lenne. Most képzeletben ad is magának egy pacsit ezért, persze nagyon figyelmesen igyekszik idekoncentrálni.
- Tudom, de néha azon is csodálkozom, hogy van időd leülni, annyi mindenben benne vagy, nem akarlak én is leterhelni. Már ennél jobban… - Mert ugye be kell vallania, hogy abból azért nem szeretne lejjebb adni, amennyit a barátján lóg szerény személyével. - De majd fogok egy naptárt és beírogatom mi fontosabb, teszek mellé napocskát, vagy hasonló, jó?
Igazából így is tud szelektálni, másrészről még ő maga sem tudja sokszor eldönteni minek és mekkora súlya van. Legutóbb is gyakorlatilag a csapattal kiharcolták, hogy bárhogy alakuljon tovább, már biztos legalább az ezüst, és ez nagy dolog, de ő is csak utólag eszmélt. Másfelől, azért a kviddics Majának még mindig a tánc mögé tud szorulni, és ezt meg nem szívesen hangoztatja. Csak ott van, érezni, látni és kész.
- Te sem? - Elvigyorodott, pedig ennek elsőre nem, csak másodikra látta értelmét. Kivárta még a csésze visszakerül a helyére, még a tekintetével is azt követte le, csak aztán figyelte oldalra billentett buksival a lengyelt. A kezét még mindig nem engedte el, lassan úgy ragaszkodik néha hozzá, mintha haza akarná vinni. Pedig azt hinné az ember az őrült rajongó státuszt ugrotta. Aztán persze ennyi idő alatt sikerült összekanalaznia pár összefüggést - milyen jó, hogy van egy „Keveelveszenyémaneveis” mániás barátnője. Jól állna neked.- Szeretnéd, ha viselném a nevedet? Mármint, ha Bojarski lennék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666667#post666667][b]Czettner L. Maja - 2017.03.12. 01:13[/b][/url]

Türelmesen és érdeklődve várta a választ, amennyire tőle tellett, de azért nagyon fúrta az oldalát már a kíváncsiság, hogy most mi is fog jönni. Az túlzás, hogy mindig, de az esetek többségében, ha nem is jött a „de ne”, egy „de” mindig volt. Most pedig nem igazán örült volna, ha megint visszatáncikálnak ebből a jókedvből, bármennyire is szeressen táncolni. De aztán ahogy elkezdte egészen elvigyorodott, kitartóan űzi ezt éppen. Figyelemmel kísérte ahogy lebukik a feje és nevetni kezd, csak ezek után szólalt meg. A kezét a kviddicses arcához emelte és végigsimított rajta közben.
- Eléggé? Akkor jó. - Nagyon szépen pislogott rá, majd visszahúzta a kezeit. Jegyezte is a dolgot a kis listáján fejben, igazából már az előbb, de ezek szerint le se kell onnan vennie, milyen praktikusan sikerült döntenie. Lecsúszott helytakarékossági okokból pár igen lényegtelen dolog, ahogy az lenni szokott, de ezzel mit sem törődik. Azzal már annál inkább, hogy ebből így már lehet építkezni szülinap terén, szóval hé, mégse volt lehetetlen vállalkozás!
Az már annál inkább, hogy még pluszabb időpontokat sajtoljon ki szerencsétlenből a saját javára. Nem érezte magát hátrányban, ahogy nem is vette zokon, hogy nem körülötte forog kizárólag Lewy világa, mert erre sosem vágyott. Tiszteli és szereti a játék iránti szenvedélyét és elkötelezettségét, és még Maja szerint is így van rendben ez, csak sajnálja, hogy így túlterheli magát. Bár ennek kapcsán egyiküknek se kell a szomszédba menni. Maja mióta az eszét tudja ingázik iskola-tánc-élet között, amibe pár éve ott a kviddics is, most meg már szerelme meg pár barát is. A párjának meg még erre jön hatszázhuszonöt millió dolog. De komolyan gondolta a naptárat, így ez vélhetően megvalósításra is fog kerülni, ha nem megy ki a buksijából az újabb hirtelen hullámot követően. Isten lássa lelkét, próbál nagyon koncentrálni, de azért meg van illetődve most, Lewy csak erre is építhetne külön gazdaságot néha, ez más kérdés.
- Ez egy kicsit tényleg bonyolult, de azt hiszem értem - vagy legalábbis mindent megtesz ennek érdekében. Magában még mondogatja kicsit, de ez igazából arra jó, hogy rögzüljön, meg az elmagyarázás alapján fel is fogja. Nem, tényleg nem veszünk csak úgy új nagykabátot évente, ahogy azt mondták neki be kell ruházni tartósra. De már fájni fog a feje a sok hasonlattól lassan. Ajánlat… Majából éppen csak ki nem bukik, hogy arra, hogy kell felelni? Meg meddig gondolkozzon? Nem gondolkozik, az nem sok jót hoz és nem is a kedvenc elfoglaltsága.
- Nem tudom ezen kell-e egyáltalán úgy igazán gondolkodnom…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666669#post666669][b]Czettner L. Maja - 2017.03.12. 02:16[/b][/url]

Új pizsi. Bár felvilágosították már, hogy azt nem feltétlenül kéne így becézgesse, mindegy is. Lassan már túl könnyűnek érezte ezt a beszélgetést, ami ugyan meglepte, de nagyon örült is neki. Tudta, hogy legalább innentől talál magának motivációt minél előbb átesni a maradék vizsgán, nem pedig belehalni még inkább. Bár azért ezt néha volt tárgy, ami kikövetelte volna. Elkezdett közben gondolkodni, ha vége ennek, mik és mikor jönnek, de ehhez majd valamikor több időt és energiát kell kisajtolnia magából, akkor az a naptár is menni fog, mint a karikacsapás. Szerencsére annyira sok fontos dolgot nem kéne belefirkálni, bár mindenki jobban jár, ha nem is hagy Majának benen több teret. Képes lenne feltüntetni a kaktuszok emléknapját is példának okáért. Ami úgy nem biztos, hogy a legkiemelkedőbb esemény. De azt előre tudja, hogy szívesen fog ezzel foglalatoskodni.
Ellenben ezen kívül eléggé megálltak az agyában a fogaskerekek és leginkább miután felfogta a témát minimálisakat fordultak még próbálta lekövetni mi fog kijönni az újonnan szerzett információk halmazából. Vigyorogva rázta meg a fejét, ellenkezve kicsit, hogy nehogy ezzel úgy érezze gond van. Ha kettejük közül valakiből folyik a baromság, hát az inkább Maja, és ezt a lány is jól tudja.
- Nem rossz, csak fura, de az nem baj - mert tényleg nem az. Maja meg nehéz eset. Tömören ennyivel képes hozzájárulni, látja, hogy nem éppen a legotthonosabban toporog a Drága, ami mosolyra készteti és egy kis aggodalomra is. Már éppen azt hitte érti, de most egy picit azért nagy szemekkel meredt rá, hogy hogy másként gondolhatja azt, amit mondott. Lehet, ha más lány ül itt, már Lewy kezét kérték volna meg, vagy rosszabb, szerencsétlen már hallgathatná milyen virágot kér a csokrába a hölgyemény, kit szeretne meghívni és hova menjenek mindezt megtartani. Maja mindeközben fejben a kérdés elhangzásakor kis, cuki pillangókat kergetett. És azon gondolkodott, hogy lehet-e mást mondani egyáltalán, mint ami már ott volt bizony benne.
- Szeretlek - A mosoly úgy maradt az arcán, aztán bátortalanul megszorította Lewy kezét. Vett egy nagy levegőt, majd elhúzva lecsökkentve a távolságot átkarolta a nyakát és magához húzva bújt a vállába, éppen csak annyira beszélt hangosan, hogy mindegyik szavát hallja a lengyel. Aztán legalább negyvenszer elhangzik a válasza is, mert mért ne, mielőtt végre befogja a kis száját így vagy úgy. - Igen, igen, igen, igen…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666740#post666740][b]Czettner L. Maja - 2017.03.12. 15:25[/b][/url]

Furák, ez határozottan elmondható róluk külön-külön, de együtt is. Ez azonban sosem kapott Majánál negatív vagy éppen kiugró értelmezést. Így szerette ezt az egészet, különben csak elég újra és újra belegondolnia hogyan indított nála, utólag belegondolva elég cikis és idegesítő vinnyogáson eset túl, amit nem is tudott honnan szedett. És magától beszélt, nem is keveset. Bár utána hazáig remegett, hogy hű és há, de minden percért hálás, azóta is. Aki egy kicsit is ismerte őt, az meg pontosan tudta, hogy hiába fordultak Maja körül száznyolcvan fokot a dolgok, mit sem hagyott eközben el magából. Sok jó jött, ami a rossz mellett tartotta benne a lelket és nem is igazán tudja, hogy képes ezek mellett is ilyen őszinte örömre.
- Csak maradj ilyen fura, én szeretem ezt.
Mert bizony az van, nem erőltetett, nem kedveskedő, hanem magától elindult mosoly és boldogság az, amivel jutalmazni tudja az ölelésen kívül. Igazság szerint nem is nagyon jön ki több dolog a szájacskáján, csak egy apró sóhaj, miután végre levegőt hajlandó venni újra az igenek között. Nem akart kétséget hagyni, ami lássuk be Majánál máskor megesik. Bizonytalankodik, elveszik a saját mondataiban, és néha még térben és időben is. Azon rövid, pár tételes listán van ez is, mikor a bizonytalankodása fölé kerekedett az, hogy érzelmileg hol is áll. Zavartan vigyorgott bele a zakkant jelző miatt a csókba, aztán viszonozta, szinte el sem akart szakadni. Lehet, ha nem ülnének már éppen egy helyben ugrálgatna, de így viszonylag kivitelezhetetlen ezért csak a fejével billeg kicsit, aztán felnevetve még egy gyors puszit nyom Lewy ajkaira.
- Velem? Egyszerűbb? - Itt leginkább a két szó egy mondatba kerülésének nehezen értelmezhetősége volt még szerinte is a gond, de értette, viszont gondolkodva csücsörített kicsit, próbált valami értelmeset kipréselni magából. - Én nem hiányolom ám, az csak olyan plusz. Persze szép meg minden…
De nem is ért hozzá, szóval hallgat inkább, és azzal foglalkozik, ami jó és megy. Mondjuk azzal, hogy úgy tapad rá szerencsétlenre megint, mint a rágó. Közelebb hajolt, hogy aztán a vigyorgást abbahagyva csókolja meg.