Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=193698#post193698][b]Czettner L. Zora - 2013.11.03. 15:59[/b][/url]

Nem hittem, hogy ilyet fogok valaha mondani, de egészen élveztem a meccset. Eddig mindig megmaradtam külső szemlélőnek, és úgy nézni számomra nagyon is unalmas volt, azt vártam, hogy játékosként sem lesz különb. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, az egész szinte már csodálatos volt. Élveztem a légkört, és a néhány percnyi beszélgetés után Daviddel csökkent az idegességem is. Egészen jól tudtam koncentrálni a repülésre, és a kvaff dobálására is egyszerre, és mindent összevetve sikerült egyben túlélnem a meccset. Nem mondom, hogy a rellonosok túlságosan finoman bántak velünk - de tőlük nem is vártam, hogy azt teszik majd. Hozták a formájukat, de úgy gondolom, hogy mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt, a kimeneteltől függetlenül én élveztem a játékot, sőt, még a repülést is, egészen, ameddig nem hűlt le nagyon az idő. Pillantásom, ha éppen nem a karikán, vagy a labdákon volt, Davidét kereste, és legtöbbször meg is találta. Kezdtem megnyugodni, hogy minden rendben lesz, bár biztos voltam benne, hogy nem állnak előttünk könnyű napok és hetek, ha valóban elhatározunk valamit - legyen az akármi. Ha a kettőnkhöz együtt van köze, azért, ha külön-külön, akkor pedig azért.
A mérkőzés végeztével mind fáradtan sétáltunk be az öltözőbe, de azért természetesen lelkesen. Mindenki élvezte az első alkalmat, amikor egy csapatként szerepelhettünk, és ahhoz képest, hogy még nem voltunk eléggé összeszokottak, jól teljesítettünk, főleg a Rellonnal szemben. Az öltözőben nagyjából a meccs előttihez hasonló hangzavar uralkodott, mindenki az élményeiről beszélt, én viszont inkább meghúztam magamat, és csendben maradtam. Kishúgom szervezett valamit a meccs utánra, de én nem akartam részt venni benne, fontosabb dolgom volt.
Hosszasan lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, amit aztán egy bűbájjal meg is szárítottam, majd felvettem farmeromat, fekete motoros bakancsomat, felülre pedig halványszürke pólómat a fehér farmerdzsekimmel. A kabátomat egészen, ameddig ki nem érek az öltözőből nem veszem fel, a karomra terítve viszem, a többi holmimat pedig bent hagyom, ha jól gondolom, holnap úgyis megint edzeni fogunk rabszolgahajcsár kishúgom vezetésével.
A folyosóra kilépve egy mosollyal nyugtázom, hogy David már ott vár, mellé lépek, és nyomok egy puszit az arcára. Így, hogy túl vagyunk a mérkőzésen, sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat, bár gyomromban még mindig ott van az apró görcs, már kevésbé vagyok ideges, mint eddig. A 30 perces út viszonylag gyorsan eltelik, David közeledése már nem érint váratlanul, éppen ezért nem is zavar, sőt, kifejezetten élvezem, hogy ott van mellettem. Az eső nem kezd el szakadni egészen, ameddig be nem lépünk a teaház ajtaján. Akkor, mintha varázsütésre nyílnának meg a felhők, mindezzel bezárva minket. Ez is csak azt mutatja, hogy végre meg kell beszélnünk.
A függönnyel elkerített rész választom, jobb, ha van egy kicsi privát szféránk. Kabátomat levéve magam mellé terítem az egyik párnára, ahogy a szőke cicától rendelek egy kanna almás-fahéjas teát. Bár a karácsony még messze van, ez a kedvenc ízem, mindig olyan megnyugtató hatással van rám.
- Szerintem ennél rosszabb már nem lehet - nevetek fel kissé ironikusan, a meccsen meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és arra jutottam, hogy nem teheti tönkre az életemet. Ennél jobban nem. Most nagyjából pont a nullán vagyok, a semlegesség tölti ki a mindennapjaimat, és kell a változás. David pedig az volt számomra. A következő kérdésre nem válaszolok azonnal, sóhajtok egy mélyet, és tartok egy kis gondolkodási szünetet. Megfontolom, hogy mit mondok, oda kell figyelnem rá, hogy hogyan fogalmazok.
- Jelenleg? Teát - válaszolom húzva az időt. Tudom, hogy nem erre kíváncsi, viszont sosem voltam jó az ilyen kérdések kezelésében. Számomra nem egyszerű kerek perec megmondani, hogy mit szeretnék, egyrészt, mert magam sem tudom teljesen, másrészt pedig, mert bennem van a kétség; Mi van, ha ő nem azt akarja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=197598#post197598][b]Czettner L. Zora - 2013.11.10. 13:16[/b][/url]

A meccs utáni lelkesedés mialatt leértünk a kastélyból a faluba, szinte teljes egészében fáradtságba ment át. Jó fáradtságba. Jól esett a séta lefelé, az eső előtti időszakot mindig is szerettem. Olyan furcsán békésnek tűnt, mint amikor várod, hogy robbanjon a bomba, de előtte még kiélvezed az egész szépségét. Az eső szerencsénkre nem szakadt ránk, a hidegben lehet, hogy nem töltött volna el annyira jó érzéssel, hogyha ruháim még inkább átáznak. A felszínes témák, amikkel elfoglaltuk magunkat, nem érintettek semmi konkrétat. Beszéltünk egy kicsit a meccsről, az időről, minden egyébről, aminek nincs köze hozzánk. Nem tudom megállapítani, hogy ez a kis bevezető jót tett-e a beszélgetésünknek, de az biztos, hogy a teaház ajtaján belépve - bár kis mértékben, de - visszatért közénk a feszült hangulat.
Az egész helynek volt egy meghitt hangulata, nem voltam biztos benne, hogy ez számunkra a megfelelő hely, de hát én választottam, ki is tartok a választásom mellett. Itt legalább biztosan nem zavarnak, mindkettőnk csapattagjai máshol ünnepelnek, valószínűleg olyan helyen, ahol bátran kiélhetik magukat, mint például a csárda. Szándékosan nem akartam odamenni, a hely csak felidézett volna bennem néhány emléket... pontosabban minden emléket. Már akkor is biztos voltam benne, hogy a bizonyos találkozást nem fogom tudni kiverni a fejemből, és ez így is lett. A szavainak súlya, tetteinknek a következményei, az érzelmek rengetege... mind oda kötődött. A teaház viszony ilyen szempontból jó volt, semleges helyszínnek számított, ahova nem kötődnek közös emlékeink, így meglehetősen alkalmas hely rá, hogy átbeszéljünk mindent. Rengeteg dolog volt, ami alapos átrágásra szorult, valamint előttünk állt egy döntés is, ami elől eddig én menekülni akartam.
Ezért kerültem őt ennyire, tele voltam kétségekkel, nem voltam biztos benne, hogy mit akar, vagy, hogy egyáltalán én mit akarok. Arcától nem tudtam szabadulni még éjszakánként sem, nem egyszer ébredtem fel, csakhogy újra elkezdjen járni rajta az agyam, hogy mi lenne, ha...? Ezeknek az álmatlan éjszakáknak köszönhettem a kialvatlanságomat is, ami még Zoénak is feltűnt, valamint az edzéseken nyújtott teljesítményemen is. Biztos vagyok benne, hogy a meccsen sem tudtam volna úgy játszani, ahogy, ha előtte nem ejtjük meg Daviddel azt a néhány szavas beszélgetést, amikor is megállapodtunk ebben a találkában. Én javasoltam, szükségem volt rá. Elég volt a bizonytalanságból, ami már hetek óta kísért, kellett valamilyen kimondott dolog. Szükségem volt rá, hogy tudjam, ő mit gondol, mit akar, mik a tervei.
Miután a szőke cica felveszi a rendelést, magunkra maradunk. Válaszommal nem az időt szeretném húzni, inkább csak fel akarok készülni rá, hogy mit mondjak, vagy, hogy hogyan. A lány visszatér az itallal egy, az előzőhöz hasonló mosollyal Davidre, amire igyekszek nem reagálni, de egy türelmetlen grimasz mégiscsak kikívánkozik belőlem. Nem akarok különösképp reagálni rá - egyébként sem vagyok féltékeny típus -, csak azt szeretném, hogy hagyjon minket kettesben. Miután ez megtörténik, a gőzölgő teáskannára függesztem a tekintetemet, ahogy David beszélni kezd. Csak meredek magam elé, ahogy a szavaira koncentrálok, nem várok semmi jót, már a mondat elejéből kiindulva sem. Nem nézek rá, még akkor sem, amikor feláll, és elkezdi összeszedni a cuccait. Akkor szólalok csak meg, mikor már körülbelül a függönynél járhat, de még mindig nem nézek rá. Az idegességem visszatért, az ujjperceimet babrálom, ahogy lepillantok az ölembe.
- Szerintem meg nem ez lenne a legjobb. - A hangom halk, és kissé talán bizonytalan, utóbbi nem David, hanem az egész helyzet miatt. Nem tudom megmondani, hogy mit akarok, de abban biztos vagyok, hogy nem ezt. Annyinál, hogy most feláll, és kisétál a teaházból, szerintem mindketten többet érdemlünk. Az pedig száz százalék, hogy nekem nem ez lenne a legjobb.
- Ülj vissza, David! - kérem halkan, ahogy felé fordulok. Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de biztos ott kezdődne, hogy nem hagy itt öt perc után.