Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Anna
dal

Az otthon megivott harmadik gyógynövénytea jó hatással van Bocira. Mosolyogva, az ősz friss illatát magába szívva lép ki a házból. Szombat van, szünet is, mi mást csinálna a piacozás után, mint elköltené a pénzét? Megdolgozott érte és olyan információt hallott, amit nem hagyhatott csak úgy elveszni.
Szombat Anna, akivel nem csak évfolyamtársak voltak, de a rellonos káoszban ittak is egy kellemeset, épp dolgozik. Kár lenne kihagyni az alkalmat, amikor elcsípheti és akár el is hívhatja egy randira. Nem tagadja, bejött neki a vöröske, aztán ha nemet mond, hát...talán abba sem hal bele.
Vidáman, gitárját a kezében cipelve sétál végig a Boglyas téren. Nem siet sehová, így még el is időzik az útjába eső árusok portékáját megszemlélve. A kislánytól, aki kék talárban árulja kosárból a virágokat, még vesz is egy szál sárga gerberát. Tökéletes, pontosan ezt a virágot képzeli a meglátogatandó hölgyhöz.
Még rákacsint a virágárusra, aztán az irányt a csárda felé veszi. Így délelőtt nem sokan vannak még, nyugisak tűnik a hely, a vörös hajat pedig azonnal kiszúrja a pult mögött. Széles vigyorral táncol a pulthoz. Szó szerint, a gramofonból szóló dalt énekli a virágba és táncol, mozgatja csípőjét és nem bír a lábaival. Nagy valószínűséggel itt is tudja már mindenki, hogy Boci mennyire kattant.

Anna
dal

Nem foglalkozva más emberekkel és azok véleményével partizza végig azt a pár métert, ami elválasztja a pulttól, ahol élete szerelme, a világ legszebb vöröse éppen valamiről nagy vitát folytat. Őszintén szólva, tesz rá, csak a showra koncentrál, a zene átveszi irányítást teste felett és annak megfelelően rázza magát.
Nevét hallva elvigyorodik, majd meghajol a vendégek és persze a hölgy előtt. Mivel leszarja a szabályokat, az sem érdekli, hogy a pulton kívül tartózkodnak a vendégek, nem pedig mögötte és persze ő is annak számít.
Miközben szanaszét lógó haját hátrasimítja ujjaival, átlibben Anna oldalára. Szándékai komolyak, asszonyává teszi, lehozza neki a csillagokat is. Ő lesz a jobbik fele, meg a szebbik is.
- Szombat Anna, eljönnél velem randizni? - a kérdést azonban úgy teszi fel, hogy féltérdre ereszkedik előtte és gyűrű helyett a virágot tartja elé. - De hozzám is jöhetnél feleségül - csábos vigyorral próbálja meggyőzni, ha a tánc nem lett volna elég. Pedig aztán...ezért lányok ezrei lennének odáig, az egyszer biztos.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Szóval igen, és ide még berakhatnánk... - magyarázom, de persze a ficsúr a pultban a fekete hajával közbevág. Ezt rohadtul utálom. Összeszűkítem a szemeimet és Patrikra, majd a szőke csajra pillantok. - Te meg mit csajozol munka közben?
Pont leszarom, hogy zavarom-e a munkában, kezemmel intek egy laza nemet. Dolgozom, most jött rám az ötperc és teljesen átírom az egész koncertet, mintha én lennék a legfontosabb ember, akinek ez a feladata. Hát mondjuk így is van, csak ők látják másként, de maximum Matyi, a menedzser megint letol érte. Na bumm.
- Kiment cigizni. Mondjuk két órával ezelőtt, de mittomén, biztos stresszes - magyarázom fel-felpillantva a telefirkált, áthúzogatott sorokkal teli papírlapomból. - Hallod, szerinted játsszuk a covert? Az Arcticot - bár Patriktól kérdezek, az ajtó felé pillantok, ahol Borka meg a csivavája bukkannak fel. - Na ez ki? - mérem végig a másik bongyort. Merőben vonzóbb teremtés, mint a füvesasszony.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Otthon főleg ne - mutatom fel neki a mutatóujjamat. Ha otthon csajozik, az azt jelenti, hogy a nővéremet próbálja az ujjai közé csavarni, azt pedig nem engedem.
Borka meg a munkakedve és az élethez való hozzáállása elég...érdekes, de talán épp ezért találtunk egymásra pár éve a piacon és haverkodtunk össze.
Meg sem hallom, amit a coverre mond, sokkal jobban leköt most a lány, aki szinte megszeppenve koslat a tyúkanyója seggében. Elvigyorodom a kérdésére, Patrikot meg hagyom, hadd idegeskedjen Borka miatt.
- Ja - vágom oda Patriknak és felé perdítem a papírt mutató- és hüvelykujjam segítségével.
- Hé, hölgyem, én a szórakoztatásért felelek éppenséggel. Leni vagyok, és te? - nyújtom felé a kezem mosolyogva. Létezik, hogy ilyen szemei legyenek egy lánynak? Mentem meghalok, komolyan mondom.

Ádám, Éva, meg a kígyók

- Én is ezt mondtam neki, Bor, jelentkező is volt rá, de nem kellett neki - rántom meg a vállam, belepofázva a beszélgetésükbe. A két bongyor lány közül ez az új, ő a vonzóbbik. Annyira édes nézése van, hogy megszólalnia sem kell, de már levett a lábamról.
- Polli...Polaris? - ráncolom a homlokom, miközben halkan ismételgetem a nevét és képzeletben megjelenik előttem a csillagos égbolt. Őszintén meglepődtem volna, ha Borka nem azért hozza egy barátját, hogy azt valamilyen úton-módon kihasználja. De ahogy látom, Pollinak nincs ellenére a segítség.
- Tetszett? Melyik dalunk volt a kedvenced? Segíthetnél a setlist összeállításában - vigyorogva figyelem őt továbbra is, a tekintetem keresztülvándorol Patrikon is. Mintha ő meg a vendégei ott sem lennének, csak mi ketten. Figyelem minden mozdulatát, amivel tölti a poharakat. Akkor Borka tudta, mit csinál?
Felkönyökölök a pultra, a másikkal dobolni kezdek rajta. Szinte megbabonázva rágcsálom a mutatóujjamon a bőrt, mikor a haverom hangja kirángat a szép kis képzeletemből.
- Mi? Mi történik? - értetlenül ráncolom a szemöldököm, majd lassan körbeforgatom a fejem, hogy megnézzem, mi történhet körülöttem, amit nem vettem észre. - Hát Borka elment pisilni, de kaptál segítséget. A koncertünkön is ott volt, nem figyelsz?

Ádám, Éva, meg a kígyók

Lenyűgöz a lány. Nem csak a szépségével, de a kisugárzásával is leköti minden figyelmem. Olyan ő, mint csillag az égen, amit egyszer megtalálsz, elnevezed és azután már csak azt keresed az égen, hogy hozzá beszélj a magányos éjszakákon és neki mondd el a kívánságaidat.
Nagyon nehezemre esik levenni róla a tekintetem, de mikor Patrik belemagyaráz, Polli pedig kiszolgál, egy kevés időre kizökkenek. Aztán mint akit fejbe vágtak, visszazuhanok az ámulatba és azt sem veszem észre, hogy a nővérem hozzám beszél. A puszijára még reagálok annyival, hogy megsimogatom a fejét, de ennyi.
- Mi volt a kérdés? - nézek vissza a csillagra a pultban. Ebben a pillanatban csattan valami fémes a mosogatóban. Aidára kapom a tekintetem, kissé zavartan nézek rá.
- Te mióta vagy itt? - kérdezem a homlokomat ráncolva. A nővérem szemeiben látom azt az idegességet, amit egyedül Patrik képes kiváltani belőle. Gondolom ennek köze van a csattanáshoz is.
A következő pillanatban mindenféle kérdés nélkül jelenti ki, hogy indulás van, nekik is meg nekem is.
- Zita? Ki az a Zita? - talán még zavartabban nézek rá, mint eddig és gyorsan kinyújtom a kezem a mellettem ülő nő felé. - Szia, Len... - kezdek bele, mire Aida tarkón baszarint és a fejemet egyértelműen a másik irányba fordítja. - Ó! Szia, Leni vagyok - hadarom el, miközben a tekintetem a pultban álló lány felé rebben.
Megint arra eszmélek, hogy a tesóm irányít, és nyöszörögve, vinnyogva állok fel, mert a fülemnél fogva kezd el kifelé irányítani.
- Patrik! Ments meg - kiabálok vissza. - Szia Polli! - az utolsó pillanatban is még hátrafelé forog a fejem, egészen addig a pontig, amíg be nem csukódik az orrom előtt a csárda ajtaja.