A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825016#post825016][b]Lóránt Bence - 2021.01.20. 21:06[/b][/url]

Lassan itt a vizsgaidőszak, nekem meg már tele volt a hócipőm. Mostanában Babettnek is megvoltak a maga bajai, ém pedig lazulni vágytam és egy kicsit bulizni, mert már elegem volt a sok megsavanyodott levitásból. Mindenki be volt feszülve a vizsgáktól és az év végi hajtástól, és már nem bírtam tovább. Azt hallottam, hogy ma este lesz valami kis buli a csárdában, és mivel mestertanonc vagyok, nemigen kellett arra engedély, hogy végre kikapcsolódhassak. Mire leértem, már javában tartott az este, valami kisebb zenekar játszott, egészen táncolható zenéket. Mivel még tök józan vagyok, ez nem járja, úgyhogy jobb ha beállok a sorba, mert porzó vesével nem tudok rendesen táncolni. körbenézek, hogy van-e valaki ismerős, de természetesen nincs, meg elég nagy a félhomály, csak a zenekar mágikus fénylámpái adták meg az egész este hangulatát. Addig ütemesen doboltam a pulton, valami csajszi mögött, legalábbis a vonzó fenék csak lányhoz tartozhatott.
- Diussss - ismertem fel, amikor feljebb emeltem a tekintetem,és még így félhomályban is felismertem a színes hajzuhatagot, ami az egyetlen és megismételhetetlen pompomlányhoz tartozott. Egy darabig Dia látogatott minket és egy csomószor adott jó tanácsokat, meg persze lekötötte a figyelmünk. Mindig is bírtam, mert igazi laza csaj volt és bevállalós. Sosem néztem le őt, nem tudom miért, belőle ez természetesnek hatott. - Rég találkoztunk, minden okés veled? Mire hívhatlak meg? - kérdezem vigyorogva, már látom, hogy jó lesz az este, mert ahol Eszterházy Dia megjelenik, bendul a party. Kíváncsi vagyok, hány másodperc múlva jön oda valaki lenyúlni, de addig felpörgetjük a partyt. Másodpercek alatt fel lehet egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=825444#post825444][b]Lóránt Bence - 2021.01.28. 21:21[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy ismerőssel is találkozok. Az megint más kérdés, hogy miért nem gondoltam erre Bogolyfalván egy bulin. Szórakozott vagyok, meg egy picit csalódott a mostanában alakuló életemmel, és igen zavar, hogy nem foglalkozik velem az, akinek kéne. De Masa után megfogadtam, hogy magamra is gondolok majd, nem csalk mások érzéseire, ezért is szántam el magam most már, hogy egy kicsit kilazulok. Meg amúgy is közeledik a vizsgaidőszak és talán most kéne még egy jó nagyot bulizni. Esetleg kettőt, vagy hatot. Mondjuk ha már buli, akkor a színeshajú csajok legvadítóbbikával kell találkozni és tuti, hogy mellette nem lesz unalmas a parti sem. Igaz, nem ismerem elég mélyrehatóan Diát, de a pletykák és amennyit találkoztam már vele bulikon pontosan tudható, hogy ma nagyon ki fogom engedni a gőzt.
- Én sem, de örülök, hogy jöttem. Tök rég nem láttalak, hiányoztál, most jövök csak rá - mondom őszionte örömmel és vigyorral az arcomon. Tényleg ő az egyik olyan ismerősöm, aki fel tud vidítani, és általában nem érdekli, ha rossz kedvem van, vagy bárkinek, úgyis addig szórakozik, amíg ki nem csal belőled valami pozitív érzést.
- Gekkó! Ú, egyszer megmutatod? A gekkót - kacsintok rá hülyéskedve, és egyelőre még nem volt bátorságom hozzátennem, hogy "is". Tudom, hogy venné a poént, de valahogy nem éreztem olyan jófiúsnak, amihez hozzászokott. Nem akartam elriasztani semmivel, mégiscsak idősebb nálam, nekem meg ma szükségem van arra, hogy felvidítson és egy hatalmasat bulizzunk. Majd meghálálom. A lovagiasság kiveszőfélben lévő erény, úgyhogy gyorsan meg is hívom valamire. Tudom, hogy fullos, és nem lenne szüksége erre, de tényleg pofátlan leszek ma és vele maradok. Amúgy is rohadt jó csaj, meg laza, mint a rizsalánc, vagy mi. Ahogy megtapogat, egy pillanatra meglepődök, de aztán befeszítek neki, hogy lássa, nem puhultam el teljesen. Mindezt persze röhögve és majomkodva. Közben sorra kerülünk, a pultos pedig kedvesen megkérdezi, hogy mit kérünk.
- Minden koktélból és rövidből egy-egy lesz - tárom szét a kezeimet, majd gyorsan körbepillantok. - Arra az asztalra, légyszi - mutatok egy üresre, ami ugyan tele van pohárral, de nem ül ött senki. Valószínűleg azért üres. - Najó, elég lesz 5-5 minden koktél és rövidből mégis - vonok vállat, majd várok egy kicsit. Az első rövid megérkezik, a pultos nt, hogy a többit kiviszi.
- Hát, mondjuk a régi barátságokra? - emelem fel a közelebb lévő poharat koccintásra. Bár nem mondanám magunkat barátoknak, de haveroknak sem, inkább valami több. Tök tudja. A szemeibe nézve véromhogy koccintsunk és belevessük magunkat az estébe.