A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531805#post531805][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 12:23[/b][/url]

Ha szombat este, akkor lázas készülődés: úgy hallotta, valami népszerű banda érkezik a faluba koncertezni, hát bolond lesz a négy fal közt a beadandók felett görcsölni, mint azt meglepően sok társa tervezi. Amúgy is, amióta itt van, csak egy hétvégén járt odakinn valami buli után nézni, de amit talált, az… nos, nem az ő világa. Reméli, hogy a mai együttes minden kétségét eloszlatja, igazán szomorú lenne, ha könnyes búcsút kéne vennie e kikapcsolódási formától, és maradna a pergamen-penna nem kívánt társasága a hétvégékre is.
A kis széken térdel, egészen belehajolva a tükörbe, hogy összehozhassa a tökéletes tusvonalat szemhéjára. Persze ajkai résnyire nyílnak, fokozatosan halvány grimaszba torzulnak a nagy koncentrálásban, ahogy azt megszokhattuk a lányoktól, miközben ilyen macerás műveletet hajtanak végre. A nehezén már túl van: haja szög egyenesen omlik vállára. Elképzelni sem tudjátok, hogy azt a göndör loboncot milyen küzdelmek árán sikerül ilyen állapotba hozni, és bár imádja a loknikat, Odett sokszor irigykedve pillog a hullámos hajzuhatagokra, amivel láthatóan kevesebb a probléma.
Nagyon szusszanva dől vissza a székre, mintha komoly megerőltetésen lenne túl, de az arcára kúszó elégedett mosoly arról árulkodik, hogy teljesen megérte. Már csak ruhát kell választani. Hm. A nem túl fényes idő nagyban megkönnyíti a szöszke dolgát.
Az időben indulás soha nem volt az erőssége, de mindig is úgy tartotta, hogy pár perc késés belefér, sőt, stílusos is lehet. Pláne egy koncerten. Mindenki tudja jól, hogy egy zenekar képtelen a kiírt időpontban kezdeni, akkortájt még egy utolsó feles, slukk, egyebek, és talán elkezdenek hangolni. És mivel pontosan úgy is történik, ahogyan Odett számította, a bárpultnál időzik, míg a bandatagok összeszerelkeznek a kezdéshez, és felcsendülnek az első akkordok. Lábfejét lóbálja a ritmusra, még néhány percig üldögél, nézelődik, amíg valamiféle tömegecske össze nem boronálódik a tánctéren. Akkor kiissza pohara maradékát, és átfurakodik az átlag két méter magas alakok közt az első sorba, ahol aztán becsatlakozik a tombolásba, ugrál-riszál, énekel, ha valami feldolgozást hall. Na igen, ez már sokkal tetszetősebb buli, mint a korábbi, amin volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531860#post531860][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 14:16[/b][/url]

Lehunyt szemmel ringatózik a lassabb részekre, aztán együtt ugrál a tömeggel a vadabb refrénre. Nem érdekli különösebben, hogy idegen testrészek nyomódnak neki szinte minden második pillanatban, ez a koncertek és mindenféle buli velejárója. Ha löknek, apró termetéhez képest meglepő erővel lök vissza, de a kemény rocker állatkodásból, amit ezek a részeg nagydarab férfiak hajlamosak lenyomni pogózás néven, és mindig vérontásba torkollik, mindig igyekszik kimaradni. Sosem értette, miért jó lényegében tömegverekedést generálni csupán pár méterre a minden bizonnyal borsos árú hangszerektől, és aki belemegy, mégis mit érezhet, hogy önszántából kockáztatja a testi épségét. De egyelőre úgy fest, viszonylag békés közönség verődött össze ma este, Odett nagy örömére. És egyelőre még fejbe sem vágták a nagy csápolás közepette. Persze ami késik… mindenesetre jól érzi magát, és ez a lényeg.
És ha már a bulik általános eseményeinél tartunk… Meglepő, hogy nem a bárpultnál találta meg egy hímegyed a teljesen nyilvánvaló szándékaival, enyhén ittasan még csak nem is burkoltan tálalva a dolgot. Most viszont, ahogy elhalkul a zene, és a frontember egy kicsit húzza az időt a közönség köszöntésével, meg egyéb céltalan szövegeléssel, meglökik. Sokadszorra, nem is tulajdonítana neki jelentőséget, csak hát, megszólítják. Szeretné unottan, az ég felé emelt tekintettel közölni, hogy nem kér a társaságából, de kis híján felnevet ezt a szöveget hallva. Épp az epés visszavágáson dolgozik, aztán felpillant a jobbján magasodó fiúra. És totál ledöbben.
Gyorsan rendezi vonásait, igyekezvén leplezni, hogy nagyon is ismerős számára a felé villantott széles vigyor. Mosolyát azonban nem tudja elrejteni, kíváncsi rá, tényleg ennyire régen volt az a tábor, vagy Noelnek is elkezd derengeni valami idővel.
- Nem történt semmi – vonja meg a vállát, és hát, mivel elég nagy a hangzavar, muszáj közelebb húzódnia a fiúhoz, sőt, még arra is késztetést érez, hogy lábujjhegyre álljon, hátha kevésbé kellene kiabálnia, de leküzdi, mégse rohanjunk annyira előre. Azért, ha már idegennek nézik, legalább könnyen kaphatónak ne tűnjön. Bár akkor talán alapból elutasítóan kellett volna viselkednie, ahogy azt eredetileg tervezte is, egészen addig, míg meg nem látta, kivel van dolga. – Pedig valamelyik hétvégén voltam már itt, nyilván elkerültük egymást. És a tanév elején érkeztem, igen.
A saját hangját is alig hallja ebben a hangzavarban, főleg, hogy a zenekar is rázendít a következő számra. Nincs sok lehetőségük, ahogy a tömeg mozgolódni kezd, ha nem lötyögnek egy kicsit, arrébb lökdösik őket, mondván, nem itt kell cseverészni. Hát hol máshol?
- És te? Te is ide jársz… a suliba? – ez tényleg érdekli. Sosem várta, hogy pont itt fog újra összefutni annyi év után Noellel. Aki aztán fel sem ismeri. Ez igazából bántó is lehetne, de valamilyen furcsa okból kifolyólag kifejezetten mulattatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531919#post531919][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 16:22[/b][/url]

Való igaz, hogy beszélgetésre nem éppen alkalmas a helyszín jelen állapotában, ezért nem is próbálkozik túl hosszú mondatokkal, hiszen a masszív dobszóló azelőtt elnyeli szavait, még mielőtt akár saját füleihez elérhetne. Csak a mellkasát masszírozó basszust érzi, ettől eleinte mindig köhöghetnék jön rá, hozzá kell szokni a hangerőhöz. A fiú le sem tagadhatná, hogy halvány gőze sincs arról, mi folyik itt, szőkénk pedig próbál ezen nem túl feltűnően mosolyogni. Élvezi, hogy előnyben van, határozottan. Nem, mintha féltve őrzött emléke azonnal riadóztatott volna, a nem alaptalanul önelégült vigyor árulta el Noelt, ami mit sem változott az évek múltán.
Kezd egyre melegebb lenni idebent, vagy csak izgatottsága teszi a régi ismerős láttán? Akivel egy pillanatra tökéletesen simul össze a testük, lánykánk pedig kifejezetten örül, hogy háttal áll, zavart pislogását tincsei nagyrészt takarják, arcának pirosságát pedig ráfoghatja a hőmérsékletre, vagy a folyamatos mozgásra. Éppen elkezd gondolkodni azon, mikor világítson rá, hogy akit ma esti partinak kiszemelt, nem más, mint… nos, egy ilyen nőcsábásznál sosem tudni, de elmondása szerint az első csókja. Még mielőtt komolyan elgondolkodhatna azon, vajon mi ilyen szórakoztató, a vállán nehezékként megérzi a fiú karját, aki bizony nem cicózik, máris magához húzza a lányt, aki ösztönösen emeli maga elé kacsóit, hátha ellenkezni kell a komoly hátsószándékok miatt. Végigborsódzik a gerince mentén, ahogy Noel lehelete csiklandozza a fülét, és amikor szavai értelmet nyernek, elvigyorodik, és feszült tartásából is enged. Hosszú ujjak kulcsolódnak az övéi közé, és szorosan mögötte maradva igyekszik nem elesni, ahogy áttolakodnak a tömegen.
 - Mintha lenne rá lehetőségem – morogja az öltönyzakó hátrészének, mindeközben pedig eszementen vigyorog. Figyelembe véve, hogy már ezer éve nem látták egymást, sőt, igazándiból azon a nyáron találkoztak utoljára, nem rója fel a parancsolgatást és a pultos bá’ sokat mondó pillantását sem firtatja inkább. Kényelembe helyezi magát, és közelebb is húzódik, merthogy annyival azért nem kevésbé zajos a pultot támasztva sem, de élesíti szájról olvasó készségét is a biztonság kedvéért.
- Úgy érted, fiatal és ártatlan? Már komolyan kezdtem aggódni, hogy csak mert kivasaltam a hajam és melleket növesztettem, fel sem ismersz… - vigyorog megállás nélkül. Fél szemöldöke enyhén feljebb szökik a gyors vizslatásra, de töretlen mosollyal húzza össze maga előtt a háza színében játszó bőrdzsekit. Igazán hozzászokhatott volna már, és sokkal inkább jelzésértékű a mozdulat, semmint sértődött vagy zavart. – Te is megváltoztál, de a mosolyod leleplezett. Fogalmam sem volt róla, hogy ide jársz.
Nehezére esik napirendre térni a tény felett, hogy éppen Noelbe sikerült ütköznie. Már négy-öt éve? Fejcsóvál, kacarászik. És ő még azt hitte, magányos és elveszett lesz, ismeretségek nélkül!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=535777#post535777][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.27. 20:43[/b][/url]

A parketten, épp csak egy pillanattal korábban a felismeréséből érzett magabiztossága úgy szublimál el, hogy már szinte abban sem biztos, volt- e egyáltalán ilyen, vagy csak bebeszélte magának. Most, hogy szemtől-szembe kerültek, kedve lenne zavarában eltakarni az arcát, ennek ellenére igyekszik tartani a szemkontaktust. A márványon könyökölve egy hajtincsét azért kitartóan csavargatja, talán elárulva magát; belevalóság ide vagy oda, az ilyen találkozások minden esetben izgalmasak, és bizony felszínre csalogatják az emlékeket.
Az első csók. Hogy aggódott, nehogy bénázzon, elrontson valamit! Ha egy kicsit megerőlteti magát, szinte előtte van az egész jelenet, az óvatos, ismerkedő érintések… azonnal el is kapja pillantását Noelről, és inkább a pult mögött álló férfit nézi, ahogy kiszolgál. Szapora pislogás közepette próbál megszabadulni a zavarba ejtő gondolatoktól, figyelmét épp visszafordítja a régi ismerős felé, amikor a zöldek felé villannak. Az utolsó megjegyzés és a hozzá járó mosolyt látva felnevet, finoman csóválja fejét, érezte, hogy a közös élményük kapcsán még nem tárgyaltak ki mindent.
- Sejtem – mosolyog, pillái mögül les a másikra. Nem iszákos és még csak nem is bírja a röviditalokat, de most már igazán elkélne a kikért itóka, bármi is kerüljön végül majd a pultra. Körbejáratja tekintetét az összegyűlt kisebb tömegen. Biztosan jó estének számít a mai, látogatottság és bevétel terén, de nem lenne Zsiga bá’ helyében, az már egyszer biztos. – Ennyi erővel rajtam sincs sok változás, az előbb felsoroltakon túl.  
Tér vissza a témához, mert elképzelni nem tudja, mi olyan nagyon más benne. Persze, minden nap látja a tükörképét, öt év pedig sok idő, mindketten felnőttek. Mondhatni. Érdeklődve dönti oldalra fejét, állát a tenyerébe támasztva várja az újdonságokat, mi minden történt Noellel az elmúlt évek alatt, a sejtelmes bevezetés csak tovább csigázza izgatottságát, zöldjeiben kíváncsiság csillan.
- Egy kis érzéked, mi? – egyenesedik ki ültében azonnal. – Azta, ez nagyon menő! Gratulálok – mosolya kiszélesedik, őszinte öröm sugárzik arcáról az első találkozásuk alkalmával még rejtett tehetség hallatán. Ez tényleg nem semmi! Csupa különleges ember veszi körül, gondoljunk csak a nővérére. Bezzeg nála az égvilágon semmi ilyesmi még csak fel sem ütötte a fejét, de kezd beletörődni, hogy a nagy átlaghoz tartozni sem akkora katasztrófa. Ugyanakkor bármi előfordulhat még… Ajkait összepréselve töpreng, mit mondhatna magáról, ami érdekes, az életében valamiféle mérföldkő, de lehetőleg nem szomorú. Nehéz kérdés. Vállat von zavartan, tenyerét a hűvös márványhoz simítja. – Ilyen kaliberű infókkal nem szolgálhatok… de nyilván sok mindent. A Beauxbatonsban tanultam korábban, rajongok azokért a vacak képregényekért, jógázom, akaratos vagyok és szeretem a napfelkeltét nézni a hajnali kávé mellett. Ja, és nem bírom a piát, szóval vigyázz azokkal… – Ha már egy nagy dolgot nem tudott kiemelni, jöhet a több, jelentéktelenebb, random morzsácska, közben pedig, utolsó szavánál mutatóujjával az érkező poharak felé bök, amit Zsiga bácsi egy, a korábbihoz hasonló mosollyal csúsztat le eléjük.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=560832#post560832][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2016.01.04. 19:35[/b][/url]

Épp elkapja pillantását a fiúról, így bár a hangját hallja, nem tudja leolvasni szájáról a szavakat. Alig érezhetően összerezzen, amikor Noel odahajol hozzá, és közvetlen közelről fejezi be mondandóját. Ez alapján már van elképzelése szőkénknek, mi lehetett az, amiről lemaradt. És ha nem lenne már maga a bók is bőven elég, ott a bőrét simogató levegő a kimondott szavak nyomán, aztán a fiú eltűri egy kósza tincsét. Alig ér hozzá, mégis… Képtelen elhúzódni, és szándékában áll megszólalni, enyhén elnyílt ajkai mégsem mozdulnak. Valahol tudatában van, hogy ezek a mozdulatok nagyon is szándékosak, talán pont ez, vagy a mögötte lévő lehetséges szándék bénítja meg, és igyekszik feltűnésmentesen palástolni lángba boruló arcát.
Hamar továbblép, pislog kettőt, fúj egy nagyot, és Noel következő szavai is segítenek elterelni a figyelmét az imént történtekről. Nem kell ennek nagy feneket keríteni. Viszont elég jó abban, hogy kihallja a lényeget, ami felett más könnyedén elsuhan, az is igaz, mondjuk, hogy jó nagy galibát tud csinálni belőle magának. Gondolok itt a rejtett utalásra, amit Noel elejt azzal az „erre az egyre” indítással. Hajlamos az ilyen elszólásokba olyasmit belegondolni, ami még véletlenül sincs ott, így egy pillanatra ugyan kérdőn összeráncolja homlokát, és igyekszik kiolvasni a fiú fejéből, mit rejteget, de nem hozza fel a dolgot. Okkal nem szokták részletezni, Odett pedig kifejezetten tapintatos ezen a téren, ő sem szívesen beszél sok mindenről, és amúgy sincsen hozzá az égvilágon semmi köze.
Mosolya azon nyomban visszakúszik arcára, amikor felsorolja az aprócska tényszerűségeket magáról. Egy negyed pillanatra megijed, hogy valami rosszat mondott, a fiú reakciója láttán, de aztán elvigyorodik. – Félnem kellene?
Bár nem illik kérdéssel válaszolni, ez sohasem érdekelte különösebben. Zsiga bácsi pedig eléjük csúsztatja a gátlásoldót, a hozzá intézett mondaton kuncog halkan, Noel arckifejezése láttán viszont felnevet. Kezd egyre érdekesebb vonalat felvenni az egész szituáció. – És most mégis kinek higgyek, hm?  
Próbálja komolynak tettetni magát, a szája sarkában bujkáló mosoly elárulja, hogy nincs oka kételkedni. Kezébe veszi a pohárkát, és a fiúval együtt emeli a magasba.
- Egy percig sem hinném, hogy rossz lennél. Én is nagyon örülök! – koccintanak, aztán lehúzza az azonosítatlan italt, mert akkor sem lesz jobb, ha kortyolgatja. Arca fintorra torzul, ahogy az üres feles poharat visszatolja a pultra.