Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

  A nap forró sugarai kemence lángjaként perzselték a leány hamvas,hófehér bőrét, miközben végigsétált az utcák kusza hálózatán. Mindig az út közepén haladt, meg sem próbált bekuporogni az árnyékok palástja alá, tudta, ott is éppúgy belemar a nap, azért a pár fok mínuszért igazán fölösleges lett volna a kommandószerű ugrabugrálás.
  Felnézett kínzójára, halkan felsóhajtott és folytatta tovább útját. Jelenleg a vizsgaidőszak kellős közepén áll, és egy nap, amikor nem kell körmölnie egy hófehér papírlapra, hogy eldöntse saját sorsát, igazán kellemesnek bizonyult, függetlenül az időjárástól és más zavaró tényezőktől. Ilyen szép napokon pedig nincs ínyére az iskolában való örökös semmittevés. Egyenlőre nem tudta, mi a célja, talán a legközelebbi menedék, ahol megkínálják egy hideg itallal.
  Szemei a házakat pásztázták, és hirtelen megakadtak egy aranyos cégéren ami a közeli viskó faláról lógott. Jobban szemügyre véve, nem hasonlított a többi, körötte ücsörgő épületekhez, sem semmilyen más épülethez, amit a leány kék szemei valaha is láttak. Egy csárda volt. Még csak azt sem tudta Lanetta, hogy Bagolyfalván van csárda.
  A halk zaj, mely lyukat fúrt magának a benti térből, becsábította a lányt. Behúzta maga mögött az ajtót, itt már sokkal hangosabb morajok fogadták: elnyomott csacsogás, ügyetlenül visszafojtott kuncogás, poharak csilingelése, székek sikolyai, mind egyszerre talált rá a betévedt fülére.
  Első útja a pulthoz vezetett, ahol hamar rendelt magának valamit, ami hideg volt. Meg se nézte magának különösebben a kezében tartott poharat, inkább a helyeket figyelte, az arcokat, az embereket, hátha lát valakit, akihez könnyűszerrel leülhetne. Talált is. Egy a közelében lévő asztal mellett, egy ismerős fiú nyaldosta a vajsörét.
  Hamar odasétált biztos lábakkal hátulról, hogy a fiú véletlenül se lássa meg őt, majd kedélyesen felrikkantott ahogy szabad kezével a békésen szürcsölgető vállára csapott.
- Buhhh - remélte magára önti az italát a társa, vagy legalább egy bosszús morcos pillantást kap cserébe a fáradozásaiért.

  Lanetta bal karja meglendült, és a hirtelen kézmozdulat mellé, még hangos riogatást is hallatott, hogy a kettő elegye igazán ijesztőre sikeredjen a fiú számára, és a vajsöre a nadrágjára zuhanjon ahelyett, hogy még fél óráig a pohár alján ücsörögjön.
Azonban a reakció nem várt volt. A fiú hátrafordult, tekintetében semmi meglepettség, inkább ködszerű álom kavargott. Ajkai szétnyíltak, és a szidalmazások, gúny és szarkazmus helyett, amit a leány a fiútól várt volna, egy egészen más kérdés talált felreppenni a sértett nyelve hegyéről.
- Mi...micsoda - ledermedt, és meredten bámult az azóta már ismét hátat fordított fiú felé. Nem értette szavait, csak bambán makogott, miközben próbált rájönni, mégis mire értette mindezt Christopher.
  Még állt volna ott naphosszat, kezében az egyre melegebb italával, ha a másik ismét meg nem fordul, és nem tájékoztatja szavai valódi jelentéséről a lányt. Azonban egy apró hang Lanetta fejének eldugott részén azt suttogta, nem ez volt a fiú valódi kérdésének kibővített változata. De nem ért annyit, hogy hangot adjon bizonytalanságának.
- Ha már így felajánlod - tisztában volt a kérdés ironikus hanghordozásával, azonban ez egy csöppet sem gátolta. Odavonult a fiúval szemközti székhez, kihúzta, majd kedélyesen helyet foglalt letéve a löttyöt az asztalra és kézfejére támasztva állát Christopher felé bökött.
- Mond csak, minden lánytól megkérdezed, hogy mennyibe kerülnek a poénjai, vagy csak én vagyok ilyen megtiszteltető pozícióban? - a legártatlanabb mosolyát vette elé, és villantotta a fiúra.
 A következő kérdésre felszaladt a lány szemöldöke.
- Miért követnélek? - hátradől a székében - lehet, hogy inkább te követtél engem, lehet valahogy kitaláltad, hova akarok menni, és megelőztél, hogy ne tűnjön követésnek. - ez nevetséges vád  volt, előfordulása ott vetekedett valahol a nulla és az egy között, azonban nem tudott jobbal elődrukkolni. Zavartan kapta volna el italát, hogy leplezni tudja hirtelen támadt ihlethiányát a visszavágások terén, mikor felfedezte, hogy a pohár tartalma nem más, mint valami zöld massza. Elhúzta a száját, talán mégse kéne beleinnia, ki tudja milyen mérget keverhettek bele. Helyette inkább a szívószállal játszott: pöckölgette, és kevergette vele a pohárban lévő instant iszapot. A legjobb volna valami újat rendelni, aminek a színe áttetsző, vagy legalább tűrhetőbb színű a jelenleginél, ám ha most felállna a fiú biztos kiröhögné, hogy olyasmit rendelt melyről azt se tudta mi, és melynek színét fel sem fedezte egészen odáig, míg bele nem akart szürcsölni.

  Amint letette hátsóját Lanetta a fiú máris megszólalt, az előbbi, szinte álomszerű hangvételét lecserélve valami maróbbra és gúnyosabbra. A lány csak a szemét tudta forgatni a gyerekes megnyilvánulásra.
- Ami azt illeti te jöttél nekem - jelentette ki határozottan, a fiút méregetve. - Nem is beszélve arról, hogy igazán gyermekded dolog ilyen korban a nyelvnyújtás. Hacsak nincsen szó egy álcázott flörtről... ez esetben, mélységesen meghajolok ízlésed előtt, azonban válaszom határozottan nemleges.
Mint valami dáma, vagy grófnő, kihúzta magát ültében, s szemeiben kihívástól sikító napgyöngyök csillogtak, hadat üzenve a másiknak.
- A poénom kifogástalan, bizonyosan a reagálásodban volt valami bibi. - hangja száraz volt, ám a gyorsan folyó eszmecsere vad párbaja közepette elhalványult annak hegyes éle, s csak csorbultan érkezhetett a fiú elébe.
  Miután sikeresen kitért egy, a Christop által megvádolt követési gyanú elől, italáét nyúlt, gondolván ha már megrendelte, nem lenne szerencsés itt is hagyni. Azonban kedve rögtön tovaszállt, mikor a frissítő színét megpillantotta, és csaknem Lanetta arca is belezöldült az undorba. Nem fog beleinni, ez nyilvánvalóvá vált számára, azonban mégsem lökte arrébb, és nem is fintorodott el. Ha megtette volna, öngólt rúgott volna, a fiú javára írva még egy dolgot, mely őt a nevetség tárgyává teheti.
- Ugyan kérlek, az italomnak semmi baja nem volt, míg meg nem látott téged. Azután zöldült el, hogy rosszul lett a méltatlanul alacsonyan szálló poénjaid hallatán - felkuncogott azzal az elragadó úri kisasszonyokra jellemző ártatlansággal hangja élében, mely a rosszindulatot suttogta a szemben ülő fülébe.
- Nem szándékozom másra cserélni. Amit kértem,  azt direkt kértem... - hazudott, de még csak bele sem pirult a hamis szavak súlyos terhébe - Különben sem vagyok pincérnő, hogy téged körülugráljalak. Ha kérsz, kérj magadnak, bár kétlem, hogy vajsöröd hamar elfogyna... - karba fonta kezét, és a fiú italát mustrálta. Majdnem a fele hiányzott, de ki tudja milyen régóta álmodozik már idebenn a fiatal. Lehet órák óta itt bámészkodik, semmittevéssel foglalatoskodva.
 Christop felkérése meglepte Lalát, akinek azonnal felszaladt szemöldöke, és kereste a szavak között a csapdát. Azonban a fiú arcának hosszas tanulmányozása után sem jutott többre, minthogy a másik csak unalomból kérdezgetheti, hogy addig is elüsse valamivel az idejét, míg italát elnyammogja.
Felsóhajtott és még egy utolsó megbizonyosodó pillantás után belekezdett mondandójába, mely életéről szólt.
- Először is Vér Lanetta a nevem - nem rémlett neki, hogy ezt a részletet közölte volna első találkozásuk alkalmával. Valahogy a sok esés és szúrós szemek közepette teljesen kiment fejéből.
- Bizonyára már te is hallottál eme legendás aranyvérű családról, mely évszázadok óta megtiszteli az országot jelenlétével - fennhéjázó vigyor, elégedetten csillogó szemek - Kicsi korom óta a legjobb tanítók foglalkoztak velem, életem csupa pompa és csillogás - no meg magány és árnyék, elvárás és kötelesség... ám ezeket nem kívánta asztaltársával megosztani.
- Ez az első évem Bagolykőn, bár már most igazán kedvelem a helyet. - becsúszott egy igazi lágy mosoly, melyet azonnal eltüntetett, amint észrevette jelenlétét. - Óh... és kviddicsezem- ez volt az utolsó ami eszébe jutott magával kapcsolatban. A fiú felé intett, és ő maga is a társáéhoz hasonlatos kíváncsi szempárt bevetve követelte, hogy amaz is mesélje el életének összetömörített regéjét.