A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=178119#post178119][b]Hornyák Gábor - 2013.09.29. 20:16[/b][/url]

Rég jártam már Bagolyfalván, és legutóbb mikor erre vetődtem akkor egy öreg rúnajósnak sikerült rávennie, hogy beadjam tanári pályázatomat a Mágustanodába, azóta sok minden történt, belőlem például tanár lett, az öreg rúnajós pedig elhunyt. Nagyon rendes ember volt, kár, hogy ilyen hamar távozott az élők sorából, az ő emlékére jöttem le Bagolyfalvára a kocsmába egy-két vajsört meginni. Nem nagyon szeretem az alkoholt, de ilyen hidegbe muszáj vagyok valahova beülni, és a kocsma az mindig nyitva van, vagyis sokáig nyitva van. Fekete nadrág, egy ing, zakó és kedvenc fekete kabátom van rajtam. nem akartam most talárt felvenni, még a végén visszamondanák, hogy a tanárok esténként a kocsmába mennek inni, úgyhogy civilként megyek le a Máguscsárdába. Vasárnap este van az utcákon elég kevés emberrel találkozom, és mikor belépek a kocsmában olyan érzésem van, mintha a fél település itt lenne, hisz elég sokan ülnek és iszogatnak itt. Tekintetem megakad egy kis srácon, aki egy férfivel áll szemben. A férfin látszik, hogy egy kicsivel többet ivott és valamit szeretne a sráctól, és kétlem, hogy színházjegyet akar neki adni. Tanárként úgy érzem kötelességem közbe avatkozni. Odalépek a sráchoz és bal kezemmel megfogom a vállát, de mivel nem ismerem, ezért kitalálok egy nevet, és jobb kezemmel pedig a pálcámhoz nyúlok a biztonság kedvéért.
-Áh, Péter! Már mindenhol kerestelek, mit keresel te itt?- teszem fel a kérdést a srácnak, majd a férfire nézek, egy kis meglepődést veszek észre az arcán.
-Segíthetek valamiben? Szeretne valamit?- teszem fel a férfinak a kérdést, közben szememmel a pálcámra tekintek, remélem vette a lapot és elmegy anélkül, hogy párbajoznunk kéne, bár nem sok esélye lenne ellenem, hisz ő részeg én józan vagyok, a laikus ember számára is egyértelmű, hogy ki fog győztesen kijönni a párbajból. Ha a férfi elmegy, akkor a srácra nézek.
-Nem neked való ez a hely, veszélyes alakok is vannak itt! Meggondolatlanság volt ide jönnöd, nem gondolod? Vigyázz magadra! A kocsma nem olyan hely, ahol kedves emberek vicceket mesélnek egymásnak egy tea mellett.-nézek Marci szemébe, és próbálok szigorú lenni, de nyugodt hangon beszélek hozzá. Nem akarom leszidni, hisz semmi jogom nincs, nem is ismerem még, de valljuk be, ha én nem avatkozok közbe, akkor elég nagy bajba került volna a srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=178353#post178353][b]Hornyák Gábor - 2013.09.30. 16:54[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy a mai estém egy ártatlan kisgyerek megmentésével fog eltelni egy kocsmában. Nem is hinné el nekem senki, hisz ha azt mondom, hogy ártatlan kisgyerek akkor jön a kérdés, hogy "mit keres a kocsmában?". Amúgy se vetne se rám, se rá jó fényt, ha ez a kis incidens kiszivárogna és mindenki erről beszélne, másrészről pedig nem is szeretnék magamból hőst csinálni, azt tettem amit jónak láttam, ez esetben pedig megmentettem szegény kis srác életét egy csúnya, mogorva részegtől. És most elérkezett a pillanat, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt szegénykém. Figyelmesen hallgatom őt, és látom rajta, hogy megbánta, hogy idejött, de nem tehet róla, hisz eltévedt és valószínűleg az ő helyében én is idejöttem volna, csakhogy megtudjam a helyes irányt.
-Áh, értem. Így mindjárt más. És hová szeretnél menni?- teszem fel a kérdést, most már egy mosoly kíséretében, nem akarom elijeszteni szegény kis srácot, így is megvan rémülve, és nem hiszem, hogy hiányzik neki az, hogy egy tanár kioktassa őt, ilyenkor inkább segítségre van szüksége. Bár, én nem nagyon ismerem még ezt a kis falucskát, de azért, ha elmondja az eredeti úti célját akkor megpróbálok neki segíteni. Az általa feltett kérdésén eléggé meglepődik, nem számítottam erre, sőt, eddig senki se nézett hercegnek és fogalmam sincs, hogy ő honnan vette azt, hogy én az egyik királyi család sarja vagyok.
-Ezt miből gondolod? Amúgy, nem vagyok én herceg. És te az vagy?- arcomról a mosoly még mindig nem tűnt el, és figyelmesen hallgatom őt, de már nem nagyon bírok állni, attól, hogy a tanárok között fiatal vagyok, de azért már én is kezdek öregedni és nem bírok túl sokáig állni, elkezd fájni a lábam, ezért gyorsan szétnézek a kocsmában, egy szabad asztalt keresek. A sarokban az asztal mellett találok is egyet.
-Nincs kedved oda ahhoz az asztalhoz leülni? Meghívlak egy üdítőre, ha szeretnéd.-teszem fel a kérdést Marcinak, és ha úgy dönt, hogy kér egy  üdítőt, akkor együtt leülünk az asztalhoz és én rendelek neki üdítőt, magamnak pedig vajsört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=178961#post178961][b]Hornyák Gábor - 2013.10.02. 18:02[/b][/url]

Életem során sok kedves, aranyos gyerekkel találkoztam, de egyikőjük se hasonlított Marcira. Marci teljesen más kedves, aranyos, és úgy érzem, hogy jó emberismerő, bár fura kérdései vannak, de ebben a korban ezek a kérdések természetesek számára, hisz érdeklődik és ismerkedik a világgal. Amikor Marcira nézek visszajönnek gyerekkori emlékeim, de azért nem idézgetem fel olyan sokáig magamban az emlékeket, hisz elég furán nézünk ki így is, hogy a kocsma közepén egymással szembe állunk, bizonyára már sok szempár szegeződik ránk, de valahogy ez most hidegen hagy. Meglepődök amikor Marci bejelenti, hogy ő is a kastélyban lakik, kétlem, hogy bármelyik ház tagja lenne.
- Te a kastélyban élsz?-teszem fel neki a kérdést, hangomon hallatszik, hogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy mit csinálhat ott, számomra egy értelmes magyarázat létezik, hogy a gondviselője is a kastélyban van, és vele lakik, bár arról tudnék, de valószínűleg Marci úgy is elmagyarázza nekem, vagyis remélem, mert most jelen pillanatban elég butának érzem magam, hogy nem tudom felfogni ezt a helyzetet. És folytatódik a beszélgetés, melyben felteszi nekem a számomra furcs kérdést, hogy herceg vagyok-e, de látom a fiún, hogy a kérdésére kapott válaszommal kicsit elszomorítottam őt, és el is magyarázza, hogy miért. A magyarázaton mosolyra húzom a szám, mindig is aranyosnak és egy kicsit viccesnek találtam a gyerekek nézőpontját, így Marciét is annak találom.
-Sok olyan herceg van, akiknek nem szőke a hajuk. És azért mentettelek meg, mert láttam, hogy bajban voltál, de ettől nem vagyok herceg. Én is csak egy hétköznapi ember vagyok.-mosolygok Marcira, és figyelmesen hallgatom őt, bár amikor elmondja, hogy ő lovag és egy Benjamin nevű srácnak szolgál, akkor kicsit összeráncolom homlokomat, és értetlenkedő tekintettel nézek a fiúra.
-Szolgálsz? Szokott neked feladatokat adni, amiket meg kell csinálnod?-teszem fel a kérdést Marcinak. Nem lenne túl jó, ha egy nála idősebb srác kihasználná őt, és feladatokkal bízná meg, de van egy sanda gyanúm, hogy erről van szó. Marci elfogadja a meghívásomat az üdítőre és leülünk a szabad asztalhoz. Még várunk arra, hogy kihozzák az "italunkat", addig a kisfiú érdeklődik, hogy ki is vagyok én. A bemutatkozás az tényleg elmarad, így jogosnak találom a kérdését. És kedves mosollyal a számon válaszolok neki.
-Gábornak hívnak. És téged, hogy hívnak? Nemrég érkeztem a kastélyba, én vagyok az egyik új tanár. És te mióta vagy itt?-kérdezek vissza minden válaszom után a sráctól, és kis idő múlva kihozzák az üdítőt és a vajsört is.