Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Hohohornyák Gágábor:O


Eljött az est, hidegebb van, különös alakok járkálnak Bogolyfalván a kocsma környékén. Ijesztőek, vörös az arcuk és furcsán beszélnek, egymást lökdösik és kurjongatnak. Vasárnap van. Általában ilyenkor szokott összecsődülni Bogolyfalván lévő összes férfi, hogy kicsit igyanak. Nos, ez már a sokadik sör, amit legurítanak, egyre erősebb italokat fogyasztanak. Rajtuk kívül szinte már senki sincs az utcákon, mindenki nyugovóra tért már. Bezzeg egy hónappal ezelőtt augusztusban a legtöbben kinn rohangáltak és nevetgéltek. Sajnos beköszöntött a szeptember a diákok bánatára, nemigen lehet már kinn császkálni, különben a prefik büntit adnak. A játszótéren nincsen senki, az árnyas sétányon talán két alak lehet, valóban üres a falu, egyesegyedül a kocsmában tartózkodnak emberek. Olyan büdös van ott, mintha egy halott állatot tartanának ott. A pulton, az ablakokon minden egyes bútoron több réteg por van. Egyes emberek árukat adnak el, mások verekednek. Nem számítanak arra, hogy egy kisfiú fog belépni a kocsmába.
Bizony ám! Itt baktatok a vörös hajammal, amit mindenki jól megbámul, vagyis bámult, most már senki sem néz utánam, azt hiszem. Az emberek eltűntek, én maradtam egyedül, nem igazán tudom hol is vagyok, erre még éltemben nem jártam. Kezdek kicsit fázni, ezért belemélyesztem a zsebembe a kezeimet, hadd melegedjenek fel. Be kell vallanom, kicsit félek, mi van, ha valaki rámtámad? Eddig túléltem minden éjszakai sétámat, de most mintha más lenne a helyzet. Nem nyár van, nem sok diák járkál már kinn, aki megvédhetne. Teljesen egyedül vagyok, még Lalla sem nyújt erőt. A francba!
Ekkor érkezem meg a csárdához. Úgy látom nyitva van és elég sokan vannak benn, hátha fel tudok melegedni. Belépek az ajtón, rögtön érzem milyen büdös van itt benn, az emberek megbámulnak. Van olyan aki észre sem vesz, mivel kicsi vagyok. Egy ember közelít felém, egyáltalán nem szimpatikus, dagadt és bajsza van. Furcsán beszél hozzám, azt szeretné, hogy vele tartsak, én csak a fejemet rázom,  de elkezd húzni. Azt a kacska-macskafarkát!

Hohohornyák Gágábor:O


Tudtam én! A kocsmában bizony jó idő van, már annyira nem fázik a kezem, kicsit azért furán érzem magam. Nos, én sosem voltam még kocsmában, apám nem igazán szerette az alkoholt, barátaival inkább puccos étterembe jártak és néha fogyasztott alkoholt otthon anyával. Azt mondta, hogy soha nem térhetek be egy fogadóba sem, veszélyes alakok lehetnek ott és semelyik sem józan. Egészen eddig szót fogadtam neki, kicsit rosszul érzem most magam. Hihetetlenül büdös van és mindenhol por van, ha körbenézek szinte csak férfiakat látok, akik ducik és ingük szinte teljesen ki van gombolva. Pfúj, undorítóak. Legtöbbjük kopasz és az alkoholtól vörös az arcuk, akárcsak az én hajam. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy ide betettem a lábam. Egyáltalán nem tetszik ez a hely, csak gondom van benne, egy pozitív dolgot sem tudok mondani a csárdával kapcsolatban, talán azt, hogy meleg van, de ennyi. A kapucnimat megigazítom, majd végig nézek magamon. Hozzájuk képest sokkal rendesebb ruhát viselek. Egy fekete hosszúnadrágot és egy kockás inget, amin nincs étel maradék, vagy üdítő nyoma. Kis kötött csíkos kardigánomat megigazítom. Ekkor lép mellém az egyik nagy, duci, büdös bácsi, beszél hozzám, majd húzni kezd. Próbálok ellenkezni, de nem igazán sikerül, nem vagyok én olyan kemény, mint Tarzan sarka. A mindenit, apának mindig igaza van!
Már éppen feladnám az ellenállást, mikor egy másik férfi jön felénk. Úristen! Itt végem van! Mondjuk ezen a bácsin látszik, hogy tiszta, nem olyan, mint a többi, megment engem. A duci bácsit elküldi melegebb éghajlatra, így ketten maradunk. Miközben a férfi beszél hozzám felnézek rá. Óóóóó... ő is magas...
 - Bobobocsánat énén... - megvakarom a fejemet, majd folytatom. - Csacsacsak eltévedtem és nenem tudtam hova mehetnék. - árultam el az igazságot szomorú hangon. Amúgy még nem nagyon láttam erre itt ezt a bácsit, talán a tanári asztalnál egyszer? Nem tudom... Olyan, mintha 19-20 éves lenne, a tötöbbi tanárhoz képest, legalábbis István bácsihoz képest eléggé fiatal. Szőke haj, zöldes szemek... Nemáááááár! Ő is herceg? De durvaaaaaa! Muszáj megkérdeznem.
 - Momomond csak, tete is heherceg vagy? - kérdezem kissé félénken.

Hohohornyák Gágábor:O


Mindig megmenekülök, de tényleg! Valaki nagyon vigyáz rám, hogy a meleg helyzeteknél ne essen bántódásom. Sokszor mentették már meg az életem a gonosz bácsiktól, vagy a fulladástól, nos, most is ez történt. Még épp időben jött meg a bácsi, akinek még a nevét sem tudom, lerendezte az ittas fickót, aki szerencsére le is lépett. Sosem láttam meg részeg embereket, a szüleim nem engedtek arra a környékre, ahol ilyen alakok járkáltak, sőt... szinte ki sem tehettem a lábam a házból, szerintük az a legbiztonságosabb, ha szépen a fenekemen vagyok és nem csinálok semmit. Holott én is lógtam volna a srácokkal a suliból, bár mivel furcsának tartottak és butának nem keresték a társaságom. Végülis nem bánom, mindenféle hülyeséget csináltak, még a szemük sem állt jól. Mindegy. Miután a bácsi eltűz, egy ideig meg sem tudok szólalni, annyira megijedtem. Soha többé nem jövök ide, az biztos! A megmentőm rögtön kérdőre von, hogy mégis mi a frászért vagyok itt az éjszaka közepén. Dadogva, de elárulom neki.
 - Háháhát haza, a kakastélyba. - bököm ki.
Mostanában egyre furcsábbnak érzem magam, mintha változtam volna, nem is keveset. Pár hónappal ezelőtt még ki sem mertem volna bújni a Csikólakból, azt csináltam volna, mint egy bébi. Ettem, ittam és aludtam volna egész nap, no meg intéztem volna a wc-n a dolgaimat. Most meg lett egy csomó barátom, jártam külföldön, ahol David úgy viselkedett volna velem, mintha az apukám lett volna. Nagyon szeretem őt és Ellt is. Mintha a tesóim lennének, mindig is szerettem volna bátyusokat, akikre felnézhetek.
Eztán felteszem azt a kérdést a bácsinak, amit már Benjitől is kérdeztem. Ennek a férfinak is tökre olyan kinézete van, akárcsak egy hercegnek, így rátérek a lényegre. A válasza elszomorít, de sebaj.
 - Memert szőke a hajad és mamajdnem kék a szemed, meg megmentettél. - mondom mosolyogva. - Ó, nem, én csak lolovag vagyok, Bebenjamin hehercegnek szolgálok, az egyik rellonos srác. - árulom el neki. Jaaaaaaaaj, de régen találkoztam meg a királlyal, kicsit hiányzik, na, majd megbeszélek vele egy találkát! Legalább Noel lovag sokszor felkeres, hogy feladatokkal halmozzon el. Néha legszívesebben megverném, túl durvák a kérései. Eztán a bácsi meghív egy italra, természetesen nem mondhatok nemet, elindulok vele együtt ahhoz az asztalkához. A bácsi mellé telepszek le, így mégis biztonságosabban érzem magam.  A bácsi megrendeli az italokat és amíg meg nem érkeznek felteszek egy kérdést.
 - Amúgy mimi a neved? És mimióta vagy? Talán kétszer láttalak eddig a kastélyban.

Hohornyák Gágágábor


Már megszoktam, hogy mindenki nagyobb nálam, és ha az illetőre rá akarok nézni, akkor bizony ki kell törnöm a nyakamat. Szeretem végig mérni az embereket a két kis szemecskémmel. Néha a kinézet alapján ítélem meg először az embereket, aztán kellemes csalódás ér, mikor kiderül, hogy akiről rosszat gondoltam, végül nem is úgy viselkedik. Például David. A kinézete is rosszfiús volt, no meg a beszédstílusa is, azóta ő legjobb barátom. Furcsa, nem igaz? Ez a bácsi kedves, elvégre megmentett és olyan, akárcsak Benjamin, egy herceggel van dolgom, már megint, azt hiszem. Hú, de jó lenne! Vagyis... nem olyan biztos. Lehetséges, hogy neki is szolgálnom kell, így is épp elég nehéz azokat a próbákat teljesíteni, amit Noel lovag kér. Attól félek egyszer nagy bajba fogok kerülni miatta.
 - Iiigen, a Nananavinében, a Csicsikólakban. - mondom. - Iiistván bábácsi a rorokonom, ő a Rerepüléstant tanítja. - árulok el mindent. Talán nemrég érkezett ez a bácsi, hiszen ha itt lenne egy ideje, akkor már tuti találkoztunk volna és tudná, hogy mégis hová tartozom. Nagyjából már minden diák és tanár, Bogolyfalvi lakos tisztában van az én történetemmel, vagy legalább azt tudják, hogy mégis mi a fészkes fenéért van itt egy 10 éves kisgyerek. Szépen helyet foglalunk az egyik üres asztalnál. Én szorosan a bácsi mellé teszem le a fenekem, így biztonságosabban érzem magam. Ekkor rátérek a lényegre: mellettem lévő herceg, vagy sem. Sajnos nemleges választ kapok, pedig már reménykedtem. Amit mond, az kicsit meglep, rögtön lereagálom.
 - Dededede... a memesékben a herceg mindig szőke, izmos, bábátor és életeket ment. -
Így van! És ez mind igaz Benjaminra és erre a bácsira itt mellettem, ő biztos a szerényebb fajtából való. Mindegy, nem nyaggatom ezzel tovább. Remélem hamarosan én is uralkodó leszek, legalább pár napig, olyan jó lehet. De még sokat kell dolgoznom, úgyhogy nem adom fel! A bácsi közben megrendeli az italainkat, majd érkezik a következő kérdés.
 - Igen, szoszoszokott. - feltérdelek, közel hajolok a füléhez, majd halkan megszólalok - lelegutóbb lele kellett szednem a legmagasabb toronyról a Rerellon zászlóját. Mememeredek volt, de sikerült. - visszacsüccsenek, majd mosolyogva nézek fel rá. Ha csakúgy találkoztam vele, nem biztos, hogy ezt az információt az orrára kötöttem volna, nem nagyon bízom meg az emberekben. De aki megmentette az életem és ad inni, annak kisebb titkokat elárulok. Az egyik pincér meghozza italainkat, én elveszem a narancslét, belekortyolok és hallgatom mit mond a férfi. Amikor kiejti a száján, hogy ő bizony tanár köhögni kezdek. Kerek szemekkel nézek fel rá. Miiiiii?? Ezt nem mondhatja komolyan! Ha István bácsinak elmondja milyen csúnya dolgokat teszek délelőttönként vagy esténként élve megfőz, mint Hókuszpók a törpöket.
 - Úristen! Kékékérem bábácsi, nene köpjön be István bábácsinál! Ő nenem tudja mimiket csinálok... - eddig tegeztem, de mégiscsak tanár, meg kell adni a tiszteletet. - Az én nenevem Mamarci, és nyár óta vavagyok itt. - válaszolok a kérdésére. - És tétényleg bábármit memegteszek, amit kér a bácsi, csak ne mondjon semmit István bácsinak. - nézek rá szépen. Nagy pácban vagyok!