Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. február 4. 23:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=748802#post748802][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.04. 23:54[/b][/url] Hétfő van, és szerintem ezt még soha korábban nem éreztem ennyire. Ma két gyerek vérzett össze, egy meg még mellé le is hányt. Persze, kicsi és beteg, ettől még minden volt, csak a napom fénypontja nem. Bár fix munkaidő... lenne... ennek ellenére leginkább az utolsó beteg távozásáig vagyunk, mi legalábbis a másik gyakorlatot végzővel. Ezért lehet, hogy fél kilenckor sikerült átszaladnom egy utcát és hazakeverednem, hogy egy tíz perces öltözés és sminkigazítás után ugyan ilyen sebességgel, a hatalmas sarkakon is, még időben lenyomjam a cukrászda kilincsét. Nem tudom megmondani mióta vágyom arra a szelet tripla sóskaramellás tortaszeletre, de most ölni tudnék. Nem viccelek. Az egyik idős néni rendesen meg is nézett, ahogy sebesen téptem fel az ajtót és lavíroztam el közte, meg a kedves unokája - gondolom, de sosem lehet tudni - között. Egy bocsánatkérő mosollyal azért utánuk pillantottam, még nem a pulthoz is estem, majdnem szó szerint, de egy HATALMAS hát volt előttem. De most komolyan, nincs erre valami szabály, hogy a kisebbek előre meg ilyenek? És ez még nem volt a teteje a pofátlanságnak, teljes ráncvonulat költözött a homlokomra, amikor megláttam, hogy a pultos kislány kiemeli AZ ÉN szelet tortám, majd kiteszi egy villával. Rántottam egyet az idő közben kicipzározott bőrdzsekimen, majd lendületesen átbújtam a fizetős kar alatt és elhúzva a sütit - és a villát is - megkerülve néztem rá. - Nem nagyfiú, ez az enyém, nem kell az neked oda - néztem a hasára, bár addig még csak az arcára se, volt fontosabb! - Orvosi jó tanács!
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. február 5. 13:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=748825#post748825][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.05. 13:07[/b][/url] Elég jók a reflexeim, és ha eldöntök valamit, általában azt úgy meg is próbálom véghezvinni. Nem vagyok profi vagy megállíthatatlan, de mindig azt mondta a bátyám, mikor kicsik voltunk, hogy a meglepetés ereje minden tanult, vagy tanulatlan, de bennük rejlő tudáson felül tud kerekedni. Igaza volt, nem mintha sokszor használnám, de most még engem is meglepett, milyen könnyen maradt a pici tányér a kezemben, a másikban meg a villa, amit lelkesen lóbáltam beszéd közbe még mutogatva is vele, mielőtt a tortába szúrtam volna. Addig jó helyen van ott. - Mindjárt zárnak, minden féláron van, majdnem ingyen volt - jegyeztem meg a kis ártáblákra pillantva, majd most először fel a férfire, akit amúgy még csak pillanatra se láttam eddig. Legalábbis nem emlékszem, az biztos, pedig szoktam, nagyon aprólékosan. - Az előbb csak annyit mondtam, hogy jót teszek a vonalainak - mosolyogtam szélesen kicsit oldalra is billentve a fejem, majd fogtam magam és a legközelebbi asztalnál a székre csúsztam letéve a sütit és a kabátomból kibújva a támlára csúsztatva azt. Persze egyből elkezdtem kotorászni a zsebemben, és pár knúttal ugyan több volt, de kitettem az árat. Nem tolvaj vagyok, csak éhes, és megkívántam, és szükségem van erre. Esküszöm jobban, mint a levegővételre, így mikor az első falatot levágom a villával és megkóstolom egyből elégedett sóhajjal, már majdnem nyögéssel vigyorodom el még a szemem is lehunyva, mielőtt a kezem a szám elé emelném. Nézek rá, látom, hogy nem lett boldog tőle, de azért na. - Ha gondol...ja, a másik feléből azért hagyok. Vagy adok... - nem volt tiszta milyen tiszteleti fokot preferál, de azért igyekeztem.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. február 6. 22:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749023#post749023][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.06. 22:47[/b][/url] Nem különösebben koordináltam az evőeszköz mozgását, ahogy mondtam neki ezt-azt, ezért is nézhetett furán a néni, aki éppen az elcsomagolt tálcájával indult kifelé. Egy pillanatra belém is szorult végül a szó, ahogy összeakadt a tekintetem a férfivel, de aztán csak billegtettem a fejem, hogy jó. Ha szerinte nem az áron múlik, nem értem, minek hozta elő, hogy ő már kifizette. - Nem mondtam, hogy ebben kételkednék, ez olyan jövőbeni tanács - javítottam ki, mielőtt sértésnek veszi. Én próbáltam az előbb vicces lenni, ezek szerint nem vagyok jóban na, mert megbántani nem akartam, általában senkit, csak úgy kicsúsznak a számon a gondolataim. Azért megválogatva, de elég nyersen. Figyeltem még leülés és az apró kitevése közben, ahogy sikeresen szerez azért még valami sütit és kicsit nyugodtabban ettem meg az első falatokat. Amik elég nagyok voltak, ha akarom félben, kétszer befér, de ugye nő vagyok és tudok szépen is enni. Pedig éppen ölni tudnék, annyira éhes vagyok. Nem tesz jót ez az életvitel semmi diétának. - Miii, én neeem - meredtem rá nagy szemekkel egészen elvékonyodó hangon, kicsit zavartan. Teljesen csak a süti volt a cél, igazából semmit nem tudtam hirtelen mondani, pedig olykor elég nagy a szám. - Biztos? A tányért elfordítva, a még nem megtámadott felét az irányába tartva kicsit az asztal közepe felé toltam. Ott még éppen volt pár karamellakocka is, ilyen pici rajta. Azt hiszem azért lettem elviselhetőbb, mert a tortaszelet fele már a hasamban nyugodott. - Minden este jövök, mióta itt vagyok, de még sosem maradt ebből - mondtam kicsit elszomorodva is. Azt hiszem durván labilis vagyok fáradtan és éhesen, így csak sóhajtva fogtam a szalvétát és igyekeztem nem a rúzsom leszedni, hanem csak a nagyobbik részét a tortának, ami elkenődhetett. - Reggeltől estig dolgozom, néha tovább is, mint kellene, és ilyenkorra érek ide. Szívesen jönnék máskor, de ez... nem igazán lehetőség még. De te is jöhetsz napközben is...nem?
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. február 7. 13:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749060#post749060][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.07. 13:08[/b][/url] - Mondhattam volna azt is, hogy egyél inkább több vitaminban gazdag zöldséget, fehérjeforrást... - vontam meg a vállam, ahogy a villámmal falatot szeltem a sütiből. Érdekes dolog efelett a cukortömeg fölött ilyeneket ajánlgatni, de nem is kifejezetten meglepő. A gyógyításban dolgozok jó fele gyorskaján él, nem étkezik rendesen és még csak nem is érdekli, aztán ők adnak tanácsot. Nem szeretnék képmutató lenni, én sem ehetek mindig ilyeneket. Pláne ilyen gyorsan, de ahogy néztek rám - ránk -, csak sejtettem, hogy nem, nincsenek még egy órán át nyitva, szóval vissza is kaptam a szemeim a sütemény eredeti tulajára. - Nem tudod mit hagysz ki. Nem, nem a közénk állásra gondolok, az ízre... - mosolyogtam a villát szorongató kezem a szám elé is húzva kicsit, de aztán csak megint visszatértem a sóskaramellás csodához, nagyon elégedetten hümmögve is mellé. - Miért iszol koffeint este? - kérdeztem nem igazán törődve ilyen illem - nem illem dologgal. Látszott, és így logikusan adta is magát, ha nem munka, akkor meg még inkább értelmetlen. De legalább megértette a gondom, ami lehet nem is létezett volna, ha nem éppen kívánósabb, kopogó szemű estén jövök elsőre és látok vele kisétálni egy kislányt. Majd az üres pultot. És ez nem ismétlődik meg még párszor, rendesen érthetővé válna mindenki számára, miért is siettem haza átöltözni, majd vissza. - Ez lett a szerencse napom - vontam picit a vállamon, mielőtt ráfüggesztettem volna a tekintetem és még bólogattam is. Én tudom milyen rövid tud lenni az ebédszünet, és örülsz, ha közelebb, minden válogatás és távolba menés nélkül meg tudod oldani a szusszanást. Eleve ha jut ilyen. Édeskevés, de valahogy munka közben nem is szokott annyira zavarni, ilyenkor a végén érzem meg. Aztán mielőtt a sütim utolsó falatához értem volna - és sikerült letenni a villám önálló akarattal! - felé nyújtottam a jobb kezem. - Jasmine vagyok. És egyébként még sosem csináltam ilyet... - márhogy a lopást, de gondolom ez nyilvánvaló.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. február 10. 22:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749596#post749596][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.10. 22:32[/b][/url] - Őszintén? Mindkettő - billentettem oldalra a fejem még elgondolkodó arcot is vágva egy pillanatra, hogy aztán el is nevessem magam ezen az egészen. Néha belegondolok, hogy miket mondok és még én is megértem, miért néznek rám vissza úgy, ahogy. Sokat akarok, aztán meg nem eleget, meg vannak gondjaim a beszédem fékezésével, főleg azóta hogy megvan a készségem. Nem, itt most nem egy két éves kislányra kell gondolni, aki beleszeretett a saját hangjába és azóta le se lehet lőni, inkább a tényre, hogy mióta merek nyitni, túlságosan is megteszem. Ijesztően egyesek szerint, most is csak úgy mosolygok ide meg oda, holott eltulajdonítottam a sütijét, aminek a fele már el is tűnt a hasamba. Szerencsére nem látható bizonyítékot képezve. Ahhoz több süti kéne, hogy olyan legyek, mint aki felszedett öt kilót. - Megéri, tényleg. A kávénál jobban is, a cukor nem jó, a legtöbb nagyon rossz, ha engem kérdezel, de a koffeinhez képest még mindig jobb - nem ugyan azt okozzák, nem is egyforma a rontási skálájuk, de ha van egy prioritási háromszögünk, közelebb áll a cukor a hasznosítható dolgokhoz, bizonyos mennyiségben, még a kávé az alkoholhoz. Nos, ezt nem kell magyarázni! - De nagy a kezed - közöltem teljesen indokolatlanul és ide nem illően, de olyan furcsa volt megfogni, mindenesetre végül levettem a tekintetem onnan és visszanéztem rá ahogy elhúztam a sajátom még grimaszolva is kicsit. - Iiigen, ez a hobbim. Kifizetett sütemények lenyúlása. Szigorúan az utcai limonádék elvétele után - bólintottam párat kicsit talán mérges arckifejezéssel, mert bár vicceltünk, azért ezen illik megsértődnöm, nem? Nem tudom, igazából nem éreztem rosszul magam, kaptám már nem viccként, indokolatlanul jóval rosszabbat. - Nagyon megéri az erkölcsi bizonyítványba a pecsétet.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. március 2. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751171#post751171][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.02. 23:47[/b][/url] Elmosolyodtam, nem különösebben hittem, hogy az emberek ilyen ígéretei valóban azok. Talán másnap nem is emlékszik rá a legtöbb, lehet már pár órával utána sem, de biztos akad, aki kipróbálja, aki megnézi, igazam van-e, vagy egyszerűen csak kíváncsi. Nem soroltam őt sehová, de kissé bizalmatlanul álltam az észben tartáshoz, ennyi és nem több. Nevettem, mert vicces volt, az egész, ahogy kijött. Igen hülyén hangozhattam így belegondolva, de hirtelen volt és megdöbbentő. Pár évembe beletelt, még megszoktam, hogy itt más, mint mikor otthon vagyok, vagy a szüleim körében. A kézfogás, pláne férfivel elég illetlen volt mifelénk, a tegeződés megint egy külön kör és az, ahogy viselkedek, beszélek vagy öltözök még megérne pár imát, de nem fontos ez most. Meredtem a saját kezemre kicsit, aztán csak visszahúztam a tányérom mellé, ami eléggé megüresedett. Bár még volt pár falat. - Tessék? - pislogtam nagyokat talán nem is teljesen tudatos reakcióval de igazítva egy kicsit a hajamon, hogy ne látszanak ki az én füleim. Azt hiszem tényleg csak vicces akart lenni, de nem tudhatom, sosem tudtam, ezzel mindig hadilábon álltam. Azért persze még töretlenül próbáltam mosolyogni. - Ezt a kislányod tanította? A kérdés nyilván adta volna magát, nem nagyon láttam még családot, ahol nagyon picur lánynak ennyivel idősebb testvére legyen, simán kinéztem inkább utóbbit. Mert hát, valahonnan kellett vegye, nem? - Nem igazán, még egyet sem sikerült eddig, se kicsitől, se nagytól. Majd talán egy másik életben jobban odateszem magam - igazítottam meg a tányérban az evőeszközt a szalvétát kezdve hajtogatni. Nem teljesen volt akarattal, elsőre csak kisebb négyzetszerűvé tűrtem össze, aztán kihajtva a kisebb részeket formáltam ki fel-felpillantva rá. - Nem áll jól? Mert mi áll jól? - kérdeztem fél kezem még az oldalamra is téve és elbillentve a fejem. Na most már kíváncsi voltam erre a szakértelemre. Az előbb még a füleim se álltak jól! Kicsit erősebben szúrtam a villám az utolsó két falat egyikébe. Aztán felé emeltem. - Még meggondolhatod magad. Aladdin. Egyedül ő ült velem egy asztalhoz, nem hiszem, hogy több szőnyeg is jöhet.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. március 10. 17:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751616#post751616][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.10. 17:39[/b][/url] - Én nem úgy értettem - vágtam közbe, ha már éreztem, hogy sok minden voltam, csak valószínűleg túl... hát nem tudom milyen, de nem tűnhettem értelmesnek és kedvesnek. Más esetben már biztos integettem is volna a kezeimmel, hogy ez nem úgy van, nem akartam rosszul reagálni, de nem tudom elfelejteni, csak nem lehet. Vannak dolgok, amiket megjegyzünk, én leginkább azt, hogy többször voltam én vicces mint valakinek velem vicces az élet. Ez bonyolult kicsit. - De ismerem a mesét, nem ez a kedvencem, ha szabad választani, de... nem tudtam hogy Piroskának jól áll a szakáll - gondolkodtam el egy pillanatra, hogy aztán inkább a lopott sütim figyeljem. Nem számítottam ilyen gyors és kicsit olyan szomorú válaszra, legalábbis nem hangzott vidámnak. Jobban feldobta a nagyi füle, mint ez a kislány dolog, ettől meg kevésbé gondoltam illendőnek a kérdésemet. - Akkor egyedül nézel te is meséket? - mert nekem ez nem egyértelmű. Bár van akinek az? De nem firtattam a gyerek dolgot, nyilván megvan az oka, miért ilyen járatos ebben. Lehet fiatal testvére is, vagy egy unokahúga, esetleg rokon, bárki, gondolom én. - Ez nagyon kedves - mosolyogtam rá, és ha szerinte esetleg ez természetes is, én nem így ismertem ezeket és jól is esett a meglátása, még ha szerintem csupán egy mosolytól nem lesz szép senki. Nem véletlen ülök én is annyit a tükör előtt! Igyekszem. Inkább lassan hajtogatni kezdtem és ahogy meglettek az élet, magam felé fordítva egy sarkot behajtottam mint egy repülőt, de ez annál kicsit több lesz. Bár rákoncentráltam, azért nem annyira, hogy ne tudjak fél füllel itt lenni, meg fél kézzel. Mert az utolsó sütifalatkát csak felemeltem a villával. - Aladdin sem mindennel az ölében kezdte azt a mesét - ingattam is meg a fejemet rosszallóan, mert ha a Piroska és a farkas megy, ez miért ne lenne pontosan ismert? - De lett, még neked is lehet szőnyeged, ami eléggé egyedi és csoda is lenne. Sosem láttam még olyan szőnyeget - néztem fel rá, hogy aztán visszabillentve a fejem felemeljem a kis szalvétafigurát. Szerencsére nem túl vékony az anyag, így egész formatartó. Kihúztam az oldalsó elhajtásokat, így meg is lettek a nyuszi fülei. - Tessék, farkast nem tudok - vigyorodtam el, hogy aztán felállva a tányért a pult felé csúsztassam, majd az asztalra támaszkodva hajoljak közelebb. - De szerintem a világ egyik legrosszabb dolga, mikor kitiltanak a cukrászdából, márpedig ha itt leszünk, mikor bezárnak, azért senki nem dicsér meg - ingattam meg a fejem.
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri INAKTÍV
offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 189
|
Írta: 2019. március 19. 14:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=752244#post752244][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.19. 14:52[/b][/url] - Annak örülök, nem is szerettem volna - és tényleg így is van. Nem olyan kedveskedés idegennel, hogy most nem akarok konfrontálódni, semmi okom nem is lett volna. Már leszámítva, hogy kezdtem úgy érezni, provokálja a mesetudásom. Kicsit össze is ráncoltam a homlokom meg az orrom, ahogy végighallgattam, mit is mond el nekem. - Elítélő? Még a francia mesegyökereiben is egy lányról szól a történet, meg abban is, amit én ismerek otthonról, bár abban kecskéket eszik a farkas, és utána... mindegy - csuktam össze a szám végül, hiszen ezt most igazából senki nem kérdezte, belőlem meg csak úgy előjött. Biztos meglenne a mese maga varázsa, ha mondjuk van egy lány farkas, meg Piroska inkább szoknya helyett fekete farmerban meg piros pulcsiban, kapucnival utazik. De a kosarat a kezébe nehéz beleképzelnem; lehet kicsit kijöttem a mesés gyakorlatból, mióta dolgozom és egyedül is vagyok itt. - Lehet nincs ilyen szőnyeg, de legalább tényleg jól hangzik - vontam picit a vállamon. - Néha? - mosolyogtam szélesen még fel is könyökölve az asztalra, hogy aztán a tenyerembe téve az állam nézzek rá, várva, hogy akkor még mi derül ki. Az, hogy egy ismerős kislánnyal teszi elég édes, sokan nem szeretik a gyerekeket. Vagy ha ez erős is, biztosan nem viselik jól, ők ehhez túl felnőttek, kedvetlenek, mogorvák, néha egészen hülyék is, ha engem kérdez valaki. - Igen, hajtogattam neked egy nyuszit. Nem szereted őket? - kérdeztem félig felpillantva rá, de a fenék része a kisállatnak furcsán állt, így azt még újrahajtottam, mielőtt kettőnk közé tettem volna az asztalra. Lehet a kényszerem oka a sok cukor, mert bizony volt elég a sütiben, de ezt be nem vallanám. - Én még szeretnék ide visszajönni, szóval igen - helyeseltem, hogy a kabátom elemelve bele is bújjak, aztán elinduljak kifelé, de még grimaszolva megtorpantam és visszanyúltam a nyusziért az asztalon, hogy mikor kiengedett megtorpanjak a cukrászda kirakata előtt, mondjuk sok helyet nem hagyva, hogy kijöjjön kényelmesen, de ez fontosabb. A kézfeje után nyúltam, hogy a tenyerét az ég felé fordítva beletegyem a kisállatszalvétát. - Vigyázz rá - mondtam mosolyogva, aztán csak billegtem kicsit a fejem döntögetve, mielőtt még a zsebembe csúsztattam a kezeim. - Ha csak nincs egy Jafar, aki elzár a világ elől, biztosan. Szóval... remélem találkozunk még, és legközelebb majd maradok a saját sütimnél.
|
|
|
|