37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Vajda Richárd hozzászólásai (3 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. augusztus 28. 20:58 | Link
Csepreghy petyagyerek Péter


Csak az ajánlóleveleimet jöttem beadni a hivatalba, és bár Wittner urat nem találtam odabent, galamblelkű titkárnője, Mancika - akinek nyolcvanas évekbeli szövetszoknyája messziről árasztotta magából a sűrű, orrfacsaró dohszagot, és amely szoknyáról könnyűszerrel megmondhatta volna bárki, hogy az minden kétséget kizáróan még hajnalok hajnalán egy molylakta szekrényből lett kirángatva - azonnal előttem termett, s idősödő kezeit felém nyújtva szívélyesen felajánlotta, hogy biztonságos helyre teszi a bőrmappám rejtekében lapuló - természetesen fényes - jövőm zálogát. Úgy, hogy Wittner úr mindenképpen megtalálja, amint helyet foglal az íróasztalánál.
Tekintetemet csupán a pillanat törtrészével felejtettem tovább a kifoszlott szoknyaszegélyen, mint ami egyébként illendő lett volna, majd ajkaimat lehengerlően udvarias mosolyra húzva belepillantottam a nő vizenyős szemeibe. Nem szükséges, visszajövök, feleltem neki csendes, ugyanakkor határozott hangon, abban a bizonyos több kérdésre köszönöm, de nem lesz szükség stílusban.
Aztán, hogy az időt elüssem, beültem a cukrászdába, rendeltem egy kávét, hozzá hideg üveg ásványvizet, és az egyik még így, kora este is napfényes ablak mellé telepedve felemeltem az asztalomra készített Reggeli Prófétát, bejáratott mozdulatokkal fellapoztam, s államat felszegve, számat csücsörítve merültem bele a jövő tavaszra tervezett áfakulcs-változásról szóló vaskos, sűrű cikkbe. Csak, mint otthon, élvezettel dőltem hátra, miközben balommal a kávéscsésze vékony füle után nyúltam.

fél órával később

A telefonom észveszejtő erővel kezd rezegni a farmerkabátom zsebében, és bár tudom, hogy ki keres - már a beállított rezgés üteméből tudom, éppen kinek hiányzom - meg sem mozdulok. Mielőtt bármit is tennék, még elolvasom az utolsó két sort az egész idáig jól teljesítő aranygalleon váratlan értékzuhanásáról, majd kipillantva az újságból, homlokráncolva nyúlok a készülékért. Ábel az, pont nyolcadjára hív.
Zöld gomb, felvillanó széles vigyor, nevetős-hangos beszéd, témában vagyunk azonnal. Míg hallgatom, pillantásom a helyet járja, két csaj a bal sarokban, nyomozó kissrác a jobb oldalon, egymásba gabalyodott párocska srégen előttem, a kiszolgáló személyzet fel- és alá sétálgat, tányért szed, kávét hoz, mosolyog.
- Várj - szólalok meg összehúzott szemöldökeim alatt, és Ábelt gondolkodás nélkül félbeszakítva engedem le a telefont a fülem mellől. Még hallom, hogy tovább magyaráz, mintha káromkodna is egyet, de a figyelmemet már valaki más köti le. Tekintetem visszatalál a cukrászda jobb sarkában ücsörgő fiúhoz, meg az asztal alá hulló, ezeréves címlaphoz. Mi a... A kezem reflexszerűen mozdul, a hangom értetlen, ideges-fagyott. - Visszahívlak.
Lili ugyan említett egy fiatal srácot az eridonból, akinek tetszik, de arról elfelejtett szólni, hogy az Illető creepy, és a hatlapos tortája fölött épp nincs jobb dolga, mint utánunk kutakodni.
Le sem veszem róla a pillantásom, míg oldalra billenő fejjel közeledem hozzá. Nem tudom, hihetek-e a szememnek, hiszen kétségtelen, ennél abszurdabbat talán még életemben nem láttam - pedig, nos, megesett már velem egy s más.
- Ha kérdésed van, itt a lehetőség - mondom neki, mikor nehézkes sóhajjal felveszem a földről az elsárgult címlapot, és előredőlve az orra alá csúsztatom azt. A vele szemközti széket lassú, megfontolt mozdulatokkal fordítom meg, és mikor leülök, alkarjaimat a fatámla tetejére támasztom. A hangom nyersen csendül fel, bal szemöldököm felfelé ível. - ...Péter.
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2019. augusztus 28. 21:02 Szál megtekintése
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. augusztus 29. 16:28 | Link
Csepreghy petyagyerek Péter


Bár nem a türelmemről vagyok híres, most mégis előzékeny úriemberként viselkedek: kivárok; tekintetem apránként járja be a fiú arcát, annak minden szegletét, itt-ott rózsaszínbe hajló bőrét, vastag száját, sűrű szemöldökét, végül visszatér sötétnek hitt, ám meglepő módon kéken fénylő szemeihez. Azok, pont, mint a sajátjaim.
Látom, amint fekete szempillái megrezdülnek, látom, amint az arca a pillanat törtrésze alatt változik meg. A vér szinte menekül addig pirospozsgás bőre alól, a szín huss, egyszerre eltűnik róla, mert a félelem kiszívja és megfakítja. Nevetnék, de az igazság az, hogy az ilyesfajta gesztust még túl korainak érzem, főleg, ha azt nézem, ez miféle fenséges, léleküdítő játszadozás is ahhoz, hogy ilyen gyorsan lelőjem a poént. Így hát, a rezzenéstelen és zord felszín alatt úgy döntök, megengedek magamnak még egy kis élvezetet - Péter meg féljen, asszem megérdemli.
Még végignézem, ahogy a sütemény egy már félig-meddig megrágott darabja kiesik a szájából; a kép igazán kívánatos, egyből eszembe is jut Lili, és elképzelem, ahogy besétál, mélyen dekoltált blúzában belehajol a kissrác arcába, és azzal az élettől csillanó, téged itt és most, mindennél jobban vágyó és magában tudni akaró tekintetével törli le petyafiú morzsától hemzsegő szájaszélét, ujja nyomát követi a srác ajka, mire Lili megnedvesíti sajátját, majd előrehulló haját hátradobva gyönyörteljes rálátást biztosít egymásnak nyomódó melleire.
Szélesen elmosolyodom.
Aztán, hála a kviddicsben edződött reflexeknek, épp, mikor feláll, ciccegve én is megemelkedek, és balommal utánanyúlva elkapom a grabancát. Hát mi ez a sietség, kérem szépen?
- Pééééter... - kezdek bele lemondó sóhajjal, még a fejemet is megcsóválom kissé. Talán nem látja, de vonásaim egészen szomorúnak, mitöbb, csalódottnak hatnak. Ujjaim a póló hátuljába feszülnek, a máris gyűrött anyagot a nyakrésznél tartom, és várom, hogy az úr magától felém fordítsa az arcát. Legalább. Közben vetek még egy pillantást az asztalra, majd szabad kezem körmeit vizsgálgatva nyájasan folytatom. - Hova rohansz? A csokitortádhoz még hozzá sem kezdtél. Csak nem megzavartalak? A világért nem akartalak...  
Szál megtekintése
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 5. 20:16 | Link
Csepreghy petyagyerek Péter


Pillantásom kifogástalan állapotú körömágyamat hátrahagyva visszatalál petyagyerek rémült arcára - és hát, valljuk be, kár is volna tagadnom, érzek egy kis elégedettséget, amint a Halál szelétől kikerekedett szemeit rám mereszti, és közben húsos ajkai is elnyílnak. Mondana valamit, látom, de hiába nézem, hiába várom, hogy megszólaljon, hang egy szál se jön ki a torkán. Pedig eszemben sincs őt bántani, ugyan, ahhoz túlságosan is kedvelem. Lili nem egyszer mesélt már a kisöregről, aki szerint a drágám egy nálam sokkal kedvesebb, figyelmesebb és odaadóbb társat érdemelne (vajon kire gondolhatott a költő?), és a helyzet az, hogy tökéletesen egyetértek vele (már abban, hogy a színésznőm jobbat érdemelne. nálam. azzal nem, hogy épp a grabancánál fogva tartott kölyökre volna szüksége). Az, hogy Lili velem van, nem az én érdemem, és a tény nem is rólam mond el egyet s mást - ez róla árul el mindent; a szívéről és türelméről meg arról az akaraterőről, amivel kitartott mellettem akkor is, amikor a rossz napok hetekké, majd hónapokká híztak.
- A...? - suttogom közvetlenül utána. Hangom egészen gyengéden cseng, ugyanakkor könnyű kihallani belőle valamiféle barátságtalan élt is. Lehetséges, hogy a türelmem egyébként sem túl szilárd falán elindult egy aprócska hajszálrepedés. Tekintetem az övét kutatja, míg fejemet megbillentve figyelem, várom, hogy végre tegyen egy próbát, adjon egy gyenge magyarázatot arra, miért is áll egy köteg rólunk cikkező újság a tányérja mellett. A kis perverz, fut át az agyamon a gondolat, mikor végül úgy dönt, megszólal. A kis köcsög!, elevenedik meg aztán hirtelen a következő, mikor végül nemcsak megszólal, de egyúttal belém is köt. Ajkaim között halk nevetés-féle motoz, éppen csak felmorajlik egy, a hallottaknak hinni nem akaró kis mosoly a szám sarkából, és az ujjaim már mozdulnak is; érezhetően beleszorítok a gyerek pólójába, és közelebb hajolva az arcához, hogy az összes pórusát tisztán, óriáskráternek lássam, elkomorodó vonásokkal szólalok meg. - Nem vagy te egy kicsit szemtelen, Csepreghy? Én a helyedben csendben meghúznám magam a szobám sarkában, ha az életem legnagyobb izgalmát az jelentené, hogy másokról összehalandzsázott pletykákat gyűjtök, mint egy eszelős.
Főleg, hogy Liliről van szó. Ha másra - már Eszteren kívül (itt szeretném tisztázni veled, Petyám, hogy ha most a nővérem képeivel csíptelek volna nyakon, te már gyaníthatóan nem élnél, én meg kényszerzubbonyban tartanék a Balaton mélyén fekvő intézet ítélőbizottsága elé) - folyatná ilyen szembetűnően a nyálát, valószínűleg magasról tennék rá, de így valamelyest sajátomnak érzem a problémát. Mondhatni, közös a teher, amit itt és most fogunk megoldani, méghozzá édes kettesben.
Az agyamat elöntő méreg egy pillanat alatt foszlik szerte, és vele együtt Pétert tartó ujjaim is engednek az addig feszült szorításon. Visszaegyenesedem, arcomon kivirágzik az a jól ismert, megnyerő mosoly, amivel pontosan tudom, sohasem lőhetek félre - igaz, a gesztus ritkán őszinte. Jobbommal végigsimítok petyagyerek meggyűrődött, kissé nedves pólóján, majd megveregetve a hátát pillantok vissza az oly csúnyán hátrahagyott asztalunkra.
- Megtennéd, hogy visszaülsz? - kérdezem nyugodtan, de a hangsúlyom elárulja, hogy nem szükséges válaszolnia, sőt, beérem azzal is, ha csak szépen helyet foglal a csokitortája mögött, és engedi, hogy én is nyugodtan visszahelyezkedhessek a saját székemre. - Egyébként megtisztelő, hogy instant nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizáltál, de sajnos tévedsz. Bennem sem szégyenérzet, sem más védekezési mechanizmus nincs. Nem traumatizáltak a szüleim gyerekkoromban, és azt sem gondolom, hogy hiába minden, a világ nem akar megérteni. Mondjuk, abban, hogy egy kissé önző vagyok, van némi igazság. Talán ezért sem tetszik, hogy szabadidődben a csajomat kóstolgatod.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Vajda Richárd hozzászólásai (3 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed