BK Fórum - Czukorvarázs Cukrászda

Izabella
-Valamelyik szabad hétvégén, karácsony előtt.-
Outfit

A szülei sosem árulják el, honnan van pénzük egy-egy drágább holmira, csak terem az adott tárgy és kész. Úgy értem, ajándékként, az ő kezében. Nincs magyarázat, csak mosolyok, ölelések, puszik és rengeteg szeretet. Az ő részéről pedig rengeteg hála, amiért még mindig ilyen jó viszonyt ápol velük. Jó, néha olyanokat veszekednek, hogy zeng az aktuális házuk és forrófejűségüket igazolva csapkodják az asztalokat, elcsattan egy-két tányér, de töretlenül szeretik egymást. Most, így karácsony előtt jött a posta, amit egy kedves, tök aranyos baglyocska hozott -valójában egy méretes gyöngybagoly, de cuki volt, mert nem csípte rojtosra a kezét. Tartalmazott egy rúnákkal megbűvölt fejhallgatót (ijesztő, hogy a szülei hamarabb beleszoknak a mágusvilág rejtelmeibe, mint ő) és mellette egy levelet, amiben előre is boldog karácsonyt kívántak neki azzal az ígérettel, hogy a szünetben jönnek és összeszedik őt, hogy megnézhesse az új, győri otthonukat. Ez nagyon sokat javított a kedélyállapotán.
Vasárnap reggel olyan jó hangulatban ébredt a gólyalakban, hogy elhatározta, nyelvi nehézségek ide vagy oda, ha jól értette a "free weekend" kifejezést egy angolból értelmesebb társától, akkor most lemehetnek a faluba, szóval tervbe tűzte a helylátogatást. Az öltözködési-elkészülési rituálé után szapora tempóban indult meg a lépcsők garmadáján keresztül le a bejárati csarnokba, ki az épületből, át az iskola kapujáig, és onnét le a faluba vezető úton. Egész végig bámészkodott, és ha lett volna nála fényképezőgép, minden bizonnyal lőtt volna már úgy ötven fotót, ha nem többet. Minden apró részletet megörökítene szíve szerint, de lassacskán majd meg is fog. Valahogyan. Ha más út nincs, megtanul rajzolni és lerajzolja Bagolykövet részletesen... Úgy egy óra járkálással feltérképezte a faluban a főbb helyeket, de annyira elgémberedtek a tagjai, hogy muszáj volt már keresnie egy meleg helyet, ahol lerázhatja képletes jégcsapjait magáról és új erőre kaphat.
Az első, útjába akadó üzletnek ez a cukrászda bizonyul, mely előtt éppen az imént állt meg: belépéskor megcsapja a meleg és a finom, karácsonyillat, a fahéj, a sütemények hívogató látványa. Az sem lenne meglepő, ha kicsordulna a nyála a szája szélén és, mint valami ovis, nekinyomná a hűtőpultnak töpszli orrát. Ennyire persze nem neveletlen, de igenis szeretne egyet-kettőt már most megkóstolni azok közül a finom sütik közül, így céltudatosan indul meg a pult felé, hogy felszerelkezzen édességből. Az első akadály máris jelentkezik, amint a "Ciao" után elhadarja pergős anyanyelvén, miből kér és mennyit. Szegény eladó csak áll kukán, miközben mellette épp elhalad egy szőke lány a már megvett finomságával. És ő is csak bámul vissza a magyar jóemberre, hogy aztán rezignáltan felsóhajtson és elejétől kezdje a mesét. Olaszul. Lassan. Csak nem értik meg.
- Epres süti. Ez. - Mutogatja kissé elkeseredetten, de még mindig elég bátran helytállva, és közben rábök a vitrin azon pontjára, ami legközelebb esik az epres süteményhez. Az eladó végre felfogja, melyikből kér és az ujjak technikájának köszönhetően a mennyiség is közlésre kerül: egyetlen egy darab. Az árnál viszont már megint nyelvi nehézségek adódnak, mert nem érti, hogy mennyi az a pénzecske, amit kérnek tőle. Tanácstalan, szörnyen tanácstalan, ám a következő percben támad egy mentőötlete: ha ő nem érti meg, talán akad itt, a sok diák és fiatal felnőtt között értelmes ember, aki angolul vagy olaszul el tudja mondani, mi merre hány méter és segít neki. Körbefordulván megakad a szeme azon a lányon, aki az imént haladt el mellette és habozás nélkül odalép az asztalához arcán elnézést kérő mosollyal.
- Sorry. You help me, him? I no understand, what saying he. - Próbálja elmagyarázni, hogy teljesen párhuzamos azzal, amit a pultos hablatyol és kérné a szőke lányt, hogy segítsen neki, ha tud.