Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Hideg van.
Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, mikor kiléptem a kastély ajtaján és elindultam a falu felé. Kellett egy kis nyugi még az ünnepek előtt, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Anya azt ígérte, hogy Vivien itthon lesz, mire én hazaérek az iskolából, a legutóbbi levélben még is azt írta, hogy nem biztos. Eléggé letörtem a levél olvasása közben, nem ezt vártam a nővéremtől. Beszéltem vele is, kifejezetten megígérte, hogy hazajön, erre most anya meg... Akkor most én is megcsinálhatnám azt, hogy nem megyek haza, bár nem tudom, hogy Dasháék közül ki marad itt karácsonyozni, de remélem, hogy mindenki hazamegy a családjához. Esetleg még lemehetnék Michellehez, hátha nem üvölti le megint a fejem, de hát ki tudja. Nem tudom kiismerni...
A falu határát elérve egészen átfagytam már, az első olyan vendéglő pedig, ami a legközelebb volt hozzám, a cukrászda volt. Sóhajtva elindultam és hamarosan el is értem a bolt ajtaját, de még mielőtt benyithattam volna, egy csapat elsős fiú masírozott ki rajta, kis híján nekem csapva az ajtót. Meglepetten hátráltam, hogy elkerüljem a becsapódást, de a kis csapat még csak rám sem nézett. Ezek is sokat ültek illemórán, az biztos... A kabátot jobban összehúzva magamon léptem be végül az ajtón, odabent pedig az utcán remélt kellemes meleg fogadott. Elégedetten néztem körül, aztán a pulthoz lépdelve rövid gondolkodás után kiválasztottam egy ígéretes süteményt, aztán az egyik távolabb eső asztalhoz igyekeztem. Szerencsére nem voltak olyan sokan a cukrászdában, hogy versengeni kelljen a helyekért, így már a kabátomtól megszabadulva ültem le a székre és egy sóhajtás után lepiszkáltam a süti tetejéről a marcipánt. Az a legfinomabb, azt majd később...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=443892#post443892][b]Nemes L. Izabella - 2014.12.28. 23:11[/b][/url]

Hideg van.
Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, mikor kiléptem a kastély ajtaján és elindultam a falu felé. Kellett egy kis nyugi még az ünnepek előtt, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Anya azt ígérte, hogy Vivien itthon lesz, mire én hazaérek az iskolából, a legutóbbi levélben még is azt írta, hogy nem biztos. Eléggé letörtem a levél olvasása közben, nem ezt vártam a nővéremtől. Beszéltem vele is, kifejezetten megígérte, hogy hazajön, erre most anya meg... Akkor most én is megcsinálhatnám azt, hogy nem megyek haza, bár nem tudom, hogy Dasháék közül ki marad itt karácsonyozni, de remélem, hogy mindenki hazamegy a családjához. Esetleg még lemehetnék Michellehez, hátha nem üvölti le megint a fejem, de hát ki tudja. Nem tudom kiismerni...
A falu határát elérve egészen átfagytam már, az első olyan vendéglő pedig, ami a legközelebb volt hozzám, a cukrászda volt. Sóhajtva elindultam és hamarosan el is értem a bolt ajtaját, de még mielőtt benyithattam volna, egy csapat elsős fiú masírozott ki rajta, kis híján nekem csapva az ajtót. Meglepetten hátráltam, hogy elkerüljem a becsapódást, de a kis csapat még csak rám sem nézett. Ezek is sokat ültek illemórán, az biztos... A kabátot jobban összehúzva magamon léptem be végül az ajtón, odabent pedig az utcán remélt kellemes meleg fogadott. Elégedetten néztem körül, aztán a pulthoz lépdelve rövid gondolkodás után kiválasztottam egy ígéretes süteményt, aztán az egyik távolabb eső asztalhoz igyekeztem. Szerencsére nem voltak olyan sokan a cukrászdában, hogy versengeni kelljen a helyekért, így már a kabátomtól megszabadulva ültem le a székre és egy sóhajtás után lepiszkáltam a süti tetejéről a marcipánt. Az a legfinomabb, azt majd később...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=443936#post443936][b]Laura Caradi - 2014.12.29. 00:32[/b][/url]

A szülei sosem árulják el, honnan van pénzük egy-egy drágább holmira, csak terem az adott tárgy és kész. Úgy értem, ajándékként, az ő kezében. Nincs magyarázat, csak mosolyok, ölelések, puszik és rengeteg szeretet. Az ő részéről pedig rengeteg hála, amiért még mindig ilyen jó viszonyt ápol velük. Jó, néha olyanokat veszekednek, hogy zeng az aktuális házuk és forrófejűségüket igazolva csapkodják az asztalokat, elcsattan egy-két tányér, de töretlenül szeretik egymást. Most, így karácsony előtt jött a posta, amit egy kedves, tök aranyos baglyocska hozott -valójában egy méretes gyöngybagoly, de cuki volt, mert nem csípte rojtosra a kezét. Tartalmazott egy rúnákkal megbűvölt fejhallgatót (ijesztő, hogy a szülei hamarabb beleszoknak a mágusvilág rejtelmeibe, mint ő) és mellette egy levelet, amiben előre is boldog karácsonyt kívántak neki azzal az ígérettel, hogy a szünetben jönnek és összeszedik őt, hogy megnézhesse az új, győri otthonukat. Ez nagyon sokat javított a kedélyállapotán.
Vasárnap reggel olyan jó hangulatban ébredt a gólyalakban, hogy elhatározta, nyelvi nehézségek ide vagy oda, ha jól értette a "free weekend" kifejezést egy angolból értelmesebb társától, akkor most lemehetnek a faluba, szóval tervbe tűzte a helylátogatást. Az öltözködési-elkészülési rituálé után szapora tempóban indult meg a lépcsők garmadáján keresztül le a bejárati csarnokba, ki az épületből, át az iskola kapujáig, és onnét le a faluba vezető úton. Egész végig bámészkodott, és ha lett volna nála fényképezőgép, minden bizonnyal lőtt volna már úgy ötven fotót, ha nem többet. Minden apró részletet megörökítene szíve szerint, de lassacskán majd meg is fog. Valahogyan. Ha más út nincs, megtanul rajzolni és lerajzolja Bagolykövet részletesen... Úgy egy óra járkálással feltérképezte a faluban a főbb helyeket, de annyira elgémberedtek a tagjai, hogy muszáj volt már keresnie egy meleg helyet, ahol lerázhatja képletes jégcsapjait magáról és új erőre kaphat.
Az első, útjába akadó üzletnek ez a cukrászda bizonyul, mely előtt éppen az imént állt meg: belépéskor megcsapja a meleg és a finom, karácsonyillat, a fahéj, a sütemények hívogató látványa. Az sem lenne meglepő, ha kicsordulna a nyála a szája szélén és, mint valami ovis, nekinyomná a hűtőpultnak töpszli orrát. Ennyire persze nem neveletlen, de igenis szeretne egyet-kettőt már most megkóstolni azok közül a finom sütik közül, így céltudatosan indul meg a pult felé, hogy felszerelkezzen édességből. Az első akadály máris jelentkezik, amint a "Ciao" után elhadarja pergős anyanyelvén, miből kér és mennyit. Szegény eladó csak áll kukán, miközben mellette épp elhalad egy szőke lány a már megvett finomságával. És ő is csak bámul vissza a magyar jóemberre, hogy aztán rezignáltan felsóhajtson és elejétől kezdje a mesét. Olaszul. Lassan. Csak nem értik meg.
- Epres süti. Ez. - Mutogatja kissé elkeseredetten, de még mindig elég bátran helytállva, és közben rábök a vitrin azon pontjára, ami legközelebb esik az epres süteményhez. Az eladó végre felfogja, melyikből kér és az ujjak technikájának köszönhetően a mennyiség is közlésre kerül: egyetlen egy darab. Az árnál viszont már megint nyelvi nehézségek adódnak, mert nem érti, hogy mennyi az a pénzecske, amit kérnek tőle. Tanácstalan, szörnyen tanácstalan, ám a következő percben támad egy mentőötlete: ha ő nem érti meg, talán akad itt, a sok diák és fiatal felnőtt között értelmes ember, aki angolul vagy olaszul el tudja mondani, mi merre hány méter és segít neki. Körbefordulván megakad a szeme azon a lányon, aki az imént haladt el mellette és habozás nélkül odalép az asztalához arcán elnézést kérő mosollyal.
- Sorry. You help me, him? I no understand, what saying he. - Próbálja elmagyarázni, hogy teljesen párhuzamos azzal, amit a pultos hablatyol és kérné a szőke lányt, hogy segítsen neki, ha tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=444310#post444310][b]Nemes L. Izabella - 2014.12.29. 21:22[/b][/url]

Jó döntés volt lejönni és nem a szobában poshadni, mint tegnap. Hiányzott viszont az, hogy Dasha se tegnapra, se már nem szervezett be kviddicsedzést, aminek inkább örülnöm kellett volna, hiszen akár mennyire is vagyok még mindig csak őrző, sok dolgom nincs, és valamennyire tudok pihenni. Még is, mostanában egyre többször jöttem ki a zónából és cseréltem valamelyik hajtóval. Na, az meg maga volt a borzalom, sosem szerettem a zónán kívül lenni, de egyszerűen nem voltam képes arra, hogy megmondjam Dashanak, hogy maradnék mindig a karikák előtt. Szóval inkább csendben maradtam és igyekeztem ügyeskedni a pályán.
Amikor reggel felébredtem, arra gondoltam, hogy beszélek Dashaval és elmegyünk valahová, vagy inkább csak leülök zongorázni és kész. De nem akartam még egy napot a szobámban tölteni, a klubhelyiségben viszont nem szívesen zongoráztam volna, ott, mindenki előtt. Még akkor is, ha csak kevesen voltak, még mindig nem szerettem a központban lenni, így ez kilőve. Szóval akkor maradt az, hogy megkeresem a csapatkapitányt, de a szobában nem volt, a klubhelyiségben megkérdezett elsősök közül pedig senki sem látta. Megkeresni meg nem indultam el, éppen elég hatalmas ez a kastély, bárhol lehet.
Szóval inkább a sütizésnél maradtam és lám, milyen jól tettem. Éppen el voltam foglalva a marcipán lepiszkálásával a sütemény tetejéről, amikor egy lány lépett mellém. Ha jól hallottam, akkor az előbb ő beszélt a pultnál, csak sokkal gyorsabban és hát... nem éppen angolul. Kíváncsian tekintettem fel rá, de nem tűnt épp ismerősnek, abból meg, hogy az előbb éppen olaszul hadart valamit a szerencsétlen pultosnak, csak még inkább megerősítettem magamban, hogy nem ismerem.
- Yes, i guess - mosolyogtam rá a lányra, miután természetesen azt válaszoltam neki, hogy segítek - ha tudok. Felállva úgy döntöttem, hogy közelebb kellene mennem a pulthoz, ha tényleg segíteni akarok a lánynak. Pár lépéssel átszeltem a pult és a köztem lévő távolságot, aztán kérdőn az eladóra pillantottam, aki egyelőre még nem hiszem, hogy meg tudta mondani, mennyibe kerül a lány sütije.