37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. augusztus 9. 21:26 | Link
Noel
Néha jövök, néha látok, néha vesztek.
De sohasem feledlek.

A nagyterem óta nagyjából tiszta. Rendben, el kell ismernie, hogy azután egyszer feljött hozzá Benji és… Na szóval ő Benji, úgyhogy beengedte, nem rúgta ki. De lelkére legyen írva, nem történt semmi. A tény, hogy a nemcsere során Misivel volt dolga Benjinek, egyszerűen felemésztette őt, így elmaradt minden egyéb aznap este. Találkoztak azóta, de olyan hú de nagy dolog nem történt, nem voltak együtt, vagy hasonlók. Szóval ahhoz képest, hogy milyen ő, betartotta a szavát, hiszen egy-két ölelés, vagy csók egyáltalán nem jelentette a világ végét. Főleg úgy, hogy azt hallotta, Noelt javítóba akarják küldeni, ha megint elszúr valamit. A találka időpontját leegyeztették, de a lány félt, hogy még mielőtt mindent megbeszélhetnének nyugodtan, Ombozit elcipelik és így marad minden. A Krise fiú vágy és menekülés volt, de tartotta magát és az idő nagy részében Noelre gondolt csak. Tőle most több nem telt, de ez is soknak számított, főleg ha eddigi viharos kapcsolatukat nézzük. Azt is hallotta, hogy prefektustársa szobájába tévedt egyik éjjel a sárkányfiú, de mégsem állt bosszút, főleg olyanért, ami nem volt biztos. Csak lenyelte a békát és vállat rántott, mondván, majd megbeszélik a cukrászdában.
Végül persze eljött ez a nap is. Michelle elgondolkodott, hogy úrihölgynek adja-e ki magát, vagy viselkedjen úgy, ahogy szokott. Nem kérdés, hogy az utóbbit választotta, főleg azért, mert neki a normális túl átlagos volt, ráadásul Noel pont azt szerette benne, hogy olyan, amilyen. Már amennyiben ezt szeretni lehet. Így hát Michelle kinyalta magát, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, és elindult a lakásuktól. Sokat gondolkodott azon, hogy milyen lesz ez a randevú – amit még leírni is durva az ő esetükben -, de mindig arra jutott, hogy a sors majd eldönti. Ők már megtettek mindent annak érdekében, hogy ellentéteik és érzéseik harmóniába kerüljenek, ha pedig ez ezúttal sem sikerül, akkor búcsút kell mondaniuk. A teljes lemondás érzése kerülgette néha a szőkeséget, arra gondolt, hogy túl sokáig húzták, Noel nem vár tovább, végzett vele, talán azzal kéne kezdenie, hogy véget vet a kapcsolatuknak. Aztán a következő percben eszébe jutnak a csókok a nagyteremben, hogy a fiú még mindig szenvedélyesen szereti, ez pedig minden kétségét eloszlatja.
Meg is érkezik, még csak nem is késik semennyit, ami tőle rekord és a fiút megpillantva elmosolyodik. A melegre való tekintettel Michelle nem öltözött túl, leginkább annyira vette komolyan ezt, mint anno a vidámparkot. Ugyanúgy megvillan hasa, ugyanúgy lazán dobja csípőjét jobbra-balra, ugyanolyan ragyogóan görbül szája, mint akkor. Még mindig van egy kívánsága, amit talán a fiú elfelejtett, de ő nem. Ha szükséges, most fel is fogja használni, de az még a jövő zenéje.
- Szia! – szinte pontosan Noel előtt parkol le, majd felpillant rá kékjeivel, miután levette napszemüvegét. – Remélem nem késtem. Bemegyünk?
Szál megtekintése
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 23:05
 | Link
Noel
Mondanom sem kell, hogy a lány érkezésével pontosan azt a reakciót váltja ki, amit szeretett volna. Ahogy Noel végignéz rajta, szinte futkosni kezd a hideg a hátán. Azért ilyet ritkán tapasztal, hogy valakinek a szeme ennyire beszédes legyen, ráadásul vele kapcsolatban. Utoljára Székesfehérváron látta ezt a tekintetet, ahogy az felmérte minden porcikáját, hogy aztán földöntúli élményekben részesítse. Igen, ennyit is a múltról, ugyanis épp a jelenben vagyunk és Noel kifejezetten rekedtes hangon szólal meg. Michelle jól ismeri ezt, de elfojtja előtörni készülő elégedett mosolyát.
- Fiatal még az idő. Meglátjuk, mi lesz este – huncut görbe kúszik fel a szőkeség arcára, majd belép a cukrászdába. Ha pimaszság kell, abból leányzónknak igen sok jutott, pedig sorban sem kellett állnia érte. Ösztönösen volt ilyen vadmacska, aki néha cicaként tudott bújni, máskor viszont vadállatként támadni. Kiszámíthatatlansága rejtette veszélyességét és csábító erejét egyaránt, ezzel pedig gyakorta vissza is élt. Most nem ez volt a helyzet, csak úgy gondolta, hogy ebben a melegben nem öltözik bundába és nem veszi még rá a budiajtót is, inkább könnyeden libben be a találkahelyre. Azért az túlzás, hogy nem volt némi hátsó szándéka mindezzel, de a mérvadó nem ez volt és ez a lényeg. Ahogy Noel kezét megérzi bőrén, mintha villámcsapás érte volna, végigrohan a testén egy elektromos hullám és meg sem áll a lábujjáig. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is megvan még köztük a szikra, az a plusz valami, ami izgalmassá teszi az együtt töltött perceket. Kifogyhatatlan forrásként funkcionált az egész.
Ahogy leülnek egymással szemben, Noel rögtön meg is teszi első megjegyzését, amire Mich már nem tud máshogy reagálni, egyszerűen lehajtja fejét és kuncogni kezd. Kész, eddig tartott a komolysága, főleg azért, mert legszívesebben ettől a kevés ruhadarabtól is megszabadulna az Ombozi fiú kedvéért. Ez kissé merész húzás lenne a cukrászda kellős közepén, de ahogy ismerjük a lányt, tőle még ez is kitelik. Végül abbahagyja és kékjeit ráemeli Noelre. Azt mondják, hogy a kék szemek képtelenek barátságosak lenni, csakis jeges fuvallatot küldhetnek a partner felé, de most mégis, mintha vágy csillant volna Michelle szemében és gyengédség. A következő kérdés zökkenti ki csak gondolataiból, amik nem mellesleg végtelenül piszkosak.
- Hosszan. Sokáig vártunk ezzel a találkozóval, azt hittem már sosem ejtjük meg – hangja egészen komolyan cseng, végül pedig a süteményekre terelődik figyelme. Amíg be nem burkol egy hatalmas adag eperkrémes sütit, egészen biztosan nem fog tudni koncentrálni. Elhízás? Kit éééérdekel?! Itt most süteményekről van szó, Rubint Réka rágja a rohadt répáját, őt eperkrémes csodaország várja. Köhint egyet és int a pincérnek, hogy hozzon már olyan kis darab mennyországot.
- Te kérsz valamit? – ha Noel választ és el is árulja, akkor Michelle gyorsan azt is megrendeli, hogy figyelme visszaterelődhessen a fiúra. – Nézd. Azt szeretném, hogy elmondd az igazat. Tényleg javítóba kell menned? Nem azért kérdezem, hogy rövid úton megszabaduljak tőled, mert ha te is úgy akarod, várok rád. De tudnom kell – íriszei komolyan csillognak, kétségek közt tengődik. Igen, képes volna várni, még akkor is, ha minden bizonytalan. Megvárná, de ha egyszer csak eltűnne Noel, azt sosem bocsátaná meg és valószínűleg minden akkor érne véget. Ha nyílt lapokkal játszanak, hát tegyék úgy.
- Az ígéretemet megtartottam. Nem történt semmi Benji és köztem, ha erre voltál kíváncsi korábban – közben megérkezik a rendelés, így a szőkeség rögtön hozzá is lát az eperkrémes fantasztikumnak, miközben fürkészően figyeli a másik rellonos minden mozdulatát.
Szál megtekintése
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
A randevú
Írta: 2014. augusztus 27. 20:30
 | Link
Noel
Csak finoman elmosolyodik az úriemberes dolgon. Igen, Noel tényleg az, de azért lássuk be, estek ők már elég csúnyán egymásnak, volt már nyoma Noelen a dolognak. Bár azért a Nagyterem se volt semmi, így nehezen tudja elképzelni, hogy, ha esetleg megérkeznek hozzájuk és beinvitálja a fiút, az nem fog menni és nem lesz több is egy búcsúcsóknál. Persze ő nem fog semmit sem erőltetni, ha még nincs itt az ideje, akkor nincs, ennyi.
- Legyen úgy – dől hátra és int a pincérnek, hogy rendelnének. Felhúzott szemöldökkel hallgatja, hogy mit kér Noel, majd biccent, ezzel jelezve, hogy mindent lediktáltak. Figyelmét csakis az Ombozinak szenteli, kíváncsian várja a feleletet a kérdésére. Őszintén szólva, emiatt sem szakított még Benjaminnal. Nem alapozhat arra, hogy Noel elmegy és talán vissza sem jön. Addig az ő élete majd csak úgy elillan, miközben a másik talál egy szebbet és jobbat, ő pedig majd csak vár. A semmire. Nem, ezt Noel sosem tenné meg vele, de mégis tart ettől az eshetőségtől. Neki biztosíték kell, hogy ha csak annyira is, hogy örök búcsút vegyenek, de találkoznak még és elköszönnek. Aztán ahogy elkezd dőlni a szó társából, úgy hervad le a mosoly szőkeségünk arcáról. Érti, persze, hogyne, de… Mármint, Mihael kést vágott a volt sulijukban egy diáktársuk kezébe, Michelle késekkel rohangál és tulajdonképpen egy közveszélyes, még nem dühöngő, de őrült. Ez így oké, na de javító? Ha Noel ezt szeretné, a lány semmiképp sem állhatna az útjába, de azt képtelen megígérni, hogy ehhez tapsikolni is fog.
- Azt ne várd, hogy örüljek annak, hogy elcipelnek holmi dilettánsok közé, akik tényleg azért kerültek oda, mert rászorulnak. Neked nincs szükséged dühkezelésre, pszichológiai tortúrákra, meg kikúrálásra, te egészséges vagy. Oda nem azok mennek, akik olyanok, mint te – csóválja a fejét, de nem hagyja szóhoz jutni a sárkány fiút, folytatja is. – Megértem, hogy többet szeretnél, viszont a módszerrel nem vagyok kibékülve, de te tudod – az asztal szélét kezdi birizgálni és kapargatni, nem bír a fiúra nézni. Egyszerűen túl zaklatott most ahhoz. Végre rendeződnének a dolgaik Noellel, de náluk semmi sem mehet simán és zökkenőmentesen, nyilván itt az ideje, hogy beüssön a krach és megszívják.
Szinte tapsolni támad kedve, mikor meghallja, hogy nem hívták még be, de helyette csak cicceg egyet. Nem akar többet nyilatkozni erről a témáról, felesleges, Noel hajthatatlan. A hiábavaló dolgokat meg minek erőltetni, ha egyszer tudjuk, hogy a befektetett energia nem térül meg? Nem könyöröghet, hogy adja fel az egész életét azért, hogy maradjon.
- Miért ne tennéd? – kissé kétkedő fejet vág, még a vállát is megrántja, miközben értetlenül csóválja meg fejét. Hiszen igazat mond! Oké, megölelte, talán volt csók is, de az SEMMI. Ha tudná Noel, hogy eddig mit műveltek, valószínűleg teljesen meg lenne elégedve ezzel a teljesítménnyel. De nem tudja. A következő mondatra megmerevedik. De hiszen őszinte! Na jó, így jobban meggondolva, nem említette a csókot. – Oké, akkor mondom másképp. Semmi érdemleges nem történt. Igen, megöleltem, talán kapott csókot is, de én nem gondolnám, hogy ez főbenjáró bűn lett volna. Megígértem, hogy nem lesz semmi olyan. A szájra puszi szerintem nem tűrhetetlen… - valljuk be, a helyzet abszolút menthetetlen. Michelle kezeibe temeti arcát és egyszerűen nem bírja ezt a hihetetlen feszültséget tovább. Elpattan egy húr a következő kijelentésre. Már nem érdekli, hogy nyilvános helyen vannak, csak ki akarja adni a kiadandókat.
- Komolyan arra kérsz, hogy az elkövetkezendő nem is tudom, milyen hosszú időben ne érintkezzek senkivel? Te majd egyik napról a másikra eltűnsz és, ha sose jössz vissza? Én itt fogok állni és várni rád? Ezt nem gondolhatod komolyan. Akármennyire is van most ez így, ezt nem tudom neked megígérni – fújtat egyet, de pár másodperc csend után folytatja is, amit elkezdett. – Rendben, játsszunk nyitott kártyákkal. Szeretlek. Igen, a rohadt életbe is, szeretlek. Ennyi biztosítékot tudok adni. Nem fogok férjhez menni addig, míg távol vagy, nem lesznek gyerekeim, nem lesz komoly kapcsolatom sem, mert te kellesz, de nem fogadok örök mentességet, mert arra képtelen vagyok. Te szeretnél önmegvalósításba fogni, én viszont szeretném a játékaimat játszani, míg te elhagysz engem. Ennyi szabadságot kérek. Ha visszajössz, amit nagyon remélek, a tiéd leszek. Mindenestől. Ezt tudom ígérni – széttárja karját, majd hátradől és kifújja a levegőt. Sosem volt szószátyár, de ezt muszáj volt kiengednie.
Szál megtekintése
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed