Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=114072#post114072][b]Aileen Aurora - 2013.05.08. 21:20[/b][/url]

Igazán ritkán járok le a faluba, de az egyik szabad hétvégémen úgy döntök, hogy épp ideje lenne kidugni a fejem a szobámból, elvégre a tanuláson és a rajzoláson kívül is van élet. Miután eldöntöm, hogy a kikapcsolódásra a cukrászda lesz a legjobb helyszín, a ruháimat is kiválasztom. Kopott, kék farmert és egy zöld, V nyakkivágású, rövid ujjú felsőt húzok fel, majd néhány gyors mozdulattal befonom a hajam, hogy ne zavarjon. Lassan, mélyeket lélegezve sétálok le a faluba, nem sietek, elvégre kikapcsolódás céljából indultam el. A cukrászdába lépve meghitt hangulat fogad és kellemes süteményillat. Választok egy üres asztalt, majd letelepszem mellé és várom, hogy felvegyék a rendelésem. Az étlap segít a döntésben, bár egy pillanatra megrettenek, hogy nem leszek képes választani, mert közben észlelem a bőséges kínálatot. Sokáig vacillálok a mentolos forrócsoki és a kamilla tea között, végül az utóbbit rendelem meg egy szelet Mozart-tortával együtt. Míg várok, előveszem a táskámból a vázlatfüzetemet és az üzlet előtt elmenőkről készítek krokikat, de ebbe a tevékenységbe nincs időm belemélyedni, mert megérkezik a süteményem és az italom. Megköszönöm, majd megkóstolom a cukrászati remekművet, amit hirtelen finomabbnak ítélek, mint amilyet én képes vagyok sütni. Rögtön meg is fogadom, hogy alkalomadtán eljövök még ide. Falatozás közben a környezetemet szemlélem és egészen belemerülök ebbe a jóleső, nyugodt érzésbe, ami egészen addig tart, míg a könyökömmel véletlenül le nem lököm a csészét. Pechemre egy általam ismeretlen srác éppen az asztal mellett sétál el, így a tea nagy része eláztatja a nadrágját a combjától a bokájáig, talán még a cipőjébe is jut. Bár a csészét még épp időben elkapom, így az nem törik darabokra a járólapon, de a fiúért már semmit sem tehetek. Ennek ellenére megpróbálom a szalvétámmal felitatni a ruhájáról a felesleges folyadékot, bár tudom, hogy a teával az a kisebbik gond, hogy nedves. A nagyobbik az, hogy a benne lévő cukor miatt ragad is.
- Bocsi, nem akartam - csak hebegek és nem tudom, mit mondhatnék még azon kívül, hogy nagyon sajnálom. Ezt gyorsan ki is mondom, mert bár bocsánatot kértem, de úgy érzem ebből sosem elég: - Nagyon sajnálom. Van az a varázslat, amivel ki lehet tisztítani, de most hirtelen nem jut eszembe.
Rápislogok hatalmasra tágult bocsánatkérő szemekkel és remélem, hogy nem haragszik nagyon. Aztán hirtelen jön egy ötlet, amivel talán kiengesztelhetem a fiút.
- Meghívhatlak valamire? Cserébe. Mármint inkább bocsánatkérésként - talán nem néz nagyon ostobának, de én annak érzem magam. Vörös fejjel, kezemben a már semmire se jó szalvétával várom a válaszát, és közben nagyon örülök neki, hogy nem a forró csokit választottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=115432#post115432][b]Aileen Aurora - 2013.05.11. 20:29[/b][/url]

Sajna a fiú sincs tisztában a tisztító varázslattal, nekem pedig továbbra sem jut eszembe, pedig úgy néz ki, nagy szükség lenne rá. Szerencsére mosolyog, ezért reménykedem benne, hogy nem mérges rám túlzottan. Viszont nem hagyom, hogy egyszerűen elsétáljon, ragaszkodom hozzá, hogy meghívhassam valamire és nagy megkönnyebbülésemre igent mond. Nem is tudom, hogy mit tennék, ha elutasította volna, semmi más ötletem nem akad, amivel kiengesztelhetném.
- Jajj, de jó – mosolygok rá és invitálom az asztalomhoz, bár talán előbb a nadrágjával kéne kezdeni valamit, elvégre biztos nem lehet túl jó érzés nedves ruhában lenni. Eme problémámat az asztalunkhoz érkező pincérnő oldja meg egy gyors pálcaintéssel. Végre megnyugodhat a lelkiismeretem, elvégre minden általam okozott probléma el lett simítva.
Már csak az a gond, hogy nem tudom miről is beszélgethetnénk a fiúval. Ekkor eszembe jut, hogy még be sem mutatkoztam:
- Oh, de udvariatlan vagyok! – kiáltok fel, majd nyújtom felé a kezem – Aileen Aurorának hívnak, de a nevem szinte bármilyen becézési formájára hallgatok.
Mosolyogva várom, hogy ő is bemutatkozzon, majd visszaülök a helyemre és a fiú felé nyújtom az étlapot, hogy választhasson. Közben észreveszem, hogy sikeresen összeteáztam a kis füzetemet is, amibe a rajzokat készítettem. Egészen elszomorodom tőle és persze dühös is vagyok magamra az ügyetlenségem miatt, ami általában nem is jellemző rám.
Persze próbálom túltenni magam az elázott füzeten, elvégre a fiúnak nagyobb gondot okoztam, mint amilyen egy könnyen pótolható jegyzettömb ügye. Közben rendelek egy újabb teát, ha már az előzőt sikeresen elpocsékoltam. Míg a rendelésünkre várunk próbálok beszélgetést kezdeményezni, de egyelőre nem jut eszembe megfelelő téma, az időjárást pedig nagyon kínos lenne szóba hozni, mert abból egyből észrevenné, hogy nincs semmi beszédtéma ötletem. Így hát csendben maradok és remélem, hogy a fiúnak akad majd valami mondanivalója és nem fogunk kukán ülni egész végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=116308#post116308][b]Aileen Aurora - 2013.05.13. 09:26[/b][/url]

Alika?! Na, így sem használták még a nevem, de azért nálam még mindig az Ilcsi viszi a pálmát. Végül is az Alika nagyon aranyosan hangzik, egy kicsit talán túlságosan is, de elfogadom, elvégre nincs benne semmi sértő.
- Tökéletesen megfelel, de csak, hogy tudd, te vagy az első, aki ilyen formában használja a nevem – mosolygok rá, majd érdeklődve hallgatom az ő bemutatkozását.
- Mindig érdekesnek találtam azokat az embereket, akiknek két keresztnevük van. Te melyiket használod? Egyébként az Oberont Christoph Martin Wieland műve után, vagy az abból készült opera után kaptad? Nagyon tetszik, bár ha én kaptam volna ezt a nevet, lépten-nyomon zavarba jönnék, ha úgy kéne bemutatkoznom, mint a tündérek királya. – ezt kimondva kissé meglepődök magamon és azonnal visszakozom is, elvégre nem akarom megsérteni – Nem azért mintha annyira furcsa lenne, na meg hát én nem is kaphattam volna ezt a nevet elvégre lány vagyok. – Hát azt hiszem nem sikerül kivágnom magam a helyzetből, inkább megpróbálok gyorsan témát váltani, persze csak akkor, ha még mindig az asztalnál ül és nem hagyott ott már réges-régen a bunkóságom miatt.
- Egyébként te láttad az operát? – hát a témaváltás sem sikerül, de nem is tudom, mit várok magamtól. Természetes, hogy kommunikációs készségem és empátiám akkor hagy cserben, amikor szükségem lenne rá és helyette csak logikus gondolkodásomra és gyakorlatiasságomra támaszkodhatok. Márpedig az opera ezek szerint a témához tartozik.
Közben a fiú egy varázsige segítségével megszárítja a füzetemet, ami miatt én nagyon hálásan és boldogan nevetek fel, szinte, mint egy kisgyerek. Szinte rózsaszín ködben úszom az örömtől, úgy látszik engem könnyű boldoggá tenni.
- Igen, szinte mindig, ha alkalmam adódik rá – bólogatok még mindig nem térve vissza a józanság talajára – Szerintem ez az egyetlen dolog, amiben tényleg igazán jó vagyok. Neked van valami hobbid? – kérdezem hirtelen, mert érdekelni kezd a fiú, aki most már egy valóságos hős a szememben, elvégre megmentette az én drága rajzaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=117974#post117974][b]Aileen Aurora - 2013.05.17. 12:05[/b][/url]

- Oberon – ízlelgetem kicsit a nevét, mert nekem valahogy nagyon „fantasy”-s – Végülis akkor szólíthatnának Ronnak is. – nézek rá végül félig-meddig kérdőn, mert, ha nincs kifogása a nevezet ellen, akkor én valószínűleg ezentúl így fogom hívni. Legalábbis addig biztosan, amíg itt ülünk a cukrászdában, utána meg lehet, hogy nem is fogunk találkozni többet. Elvégre a legjobb barátomat sem tudom, hogy mikor láttam utoljára, el is kéne hívnom valahova majd, mert lassan már azt is elfelejtem, hogy néz ki. Na, jó, ez nem túl valószínű.
Közben azért jár az agyam egyéb becézési formákon is, elvégre nekem ebben már gyakorlatom van az ismerőseim révén: ahányan vannak, annyiféle néven szólítanak. Viszont az Ábelben és az Oberonban nem látok túl sok lehetőséget a rövidítésre, lehet, hogy egyszerűen Oberonnak kéne hívnom őt, elvégre lehet, hogy nem is szereti, ha becézik. Volt már olyan ismerősöm, aki hideglelést kapott attól, ha nem a „teljes” nevén szólították.
Közben választ kapok a kérdésemre, melyben nevének eredetét firtattam és természetesen nem tudom meg, hogy melyik említett kulturális terméknek volt köze az elnevezéséhez. Mondjuk, nem mintha én tudnám, hogy miért lettem Aileen, valószínűleg azért, mert jól hangzott.
- Én, Titánia? – nézek rá kicsit meglepődve, mert bár poénnak kéne vennem, mostanában kicsit máshogy működik az észjárásom, mint korábban. Szóval nekem ebből az jött le, hogy egy fiú épp most nevezett a tündérek királynőjének. Egy pillanatra lesütöm a szemem és inkább a süteményem maradékát veszem szemügyre, majd végre a humorérző receptoraim felfogják a poént. Könnyedén felnevetek, mintha nem is én akartam volna elpirulni az előbb, majd megrázom a fejem:
- Egyelőre elégedett vagyok a nevemmel, különben is szerintem hozzám sokkal jobban illene a Szaraszvatí név – talán kicsit kihívóan nézek rá, hogy tudja-e kiről beszélek, de közben pirulásomon próbálok úrrá lenni, elvégre épp most jelentettem ki, hogy nekem kevés a tündérek királynőjének neve, nekem egy hindu istennőé lenne pont megfelelő.
Jól jön a témaváltás és, mikor a fiú megosztja velem, hogy mikor alkalma volt játszani egy - a történetet feldolgozó - színdarabban, még csak nem is Oberon szerepét kapta. Mulatságosnak hangzik a dolog, nevetek és úgy látom, hogy a fiú sem szomorkodik különösebben emiatt. Ezután megszárítja a füzetem és én a hősöknek kijáró tisztelettel nézek rá, miközben bólogatva hallgatom, amit mond.
- Oh, de jól hangzik. Én nem tudok játszani semmilyen hangszeren. Úgy látszik a rajzolással kimerítettem az összes művészi vénámat, mert a zenéhez egyszerűen nincs érzékem. Viszont imádom hallgatni – mosolygok rá és már meg is fogalmazódik a fejemben a kérés, hogy talán egyszer, majd őt is szívesen meghallgatnám, de végül nem mondom ki, elvégre még csak most találkoztunk és lehet, hogy ez után nem is fogunk többször.