Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Franc se gondolta volna, hogy huszonévesen kísérgetni fogják a munkahelyére. Még az anyja se ment utána sehova, mondjuk a városkájukban nem is kellett, sőt magyar mércével az inkább falunak számít, mint városnak. De igen, a reggele úgy indult, hogy húzta a száját, megitta a Riley által készített kávét, megette a reggelit, leküzdötte azt az érzést, hogy zsigerből elhoppanáljon az országból is, amint kiléptek a ház ajtaján, és elhúzott dolgozni. Rohadt vicces látvány volt, mert próbált gyorsabban és két lépéssel előrébb sétálni, mint a házigazdája, hogy ne vegyék őket egy kalap alá. Olyan kurva égető, hogy van egy garde-dame-ja vagy mije. Minek nevezze Rileyt? A fegyőr nem klappol, a garde-dame-ot meg nem ismeri (csak a szerk.).
Ha azt hitte, megszabadult a pesztrálástól, nagyot tévedett. A műszakja végén pontosan ott várták, ahol a reggel elváltak. Nehezen definiálható az arckifejezése, de ha mégis meg kellene fogalmazni: full of fucking embarrassment and screams of "MOOOOOM".
Szóval így kerültek a cukrászdába, és kényelmetlenségének gyógyíre előtte van egy talpas kehelyben: négy gombóc különféle gyümölcsös fagyi. A búvalbaszott arckifejezése legalább felhígult valamelyest az édességtől.
- Ez minden nap így lesz? Hozol és viszel? Nem vagyok kölyök bakker, inkább rakj akkor rám nyomkövetőt. - Azt bűntudat nélkül leszedhetné és elhúzhatna, ha égetővé válik a helyzet. Az éjjel amúgy ezen kajak elfilózott: még mindig van tető a feje felett, mintha Jerrynél lakna, meg etetik, és mindent összevetve eddig Riley nem bánt vele rosszul. Ez mondjuk bizarr, de ezt elrakta egy később Na-ri problémájának analizálni. De ez a kísérgetés annyira kizökkentő!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865108#post865108][b]Yun Na-ri - 2023.07.03. 13:22[/b][/url]

Franc se gondolta volna, hogy huszonévesen kísérgetni fogják a munkahelyére. Még az anyja se ment utána sehova, mondjuk a városkájukban nem is kellett, sőt magyar mércével az inkább falunak számít, mint városnak. De igen, a reggele úgy indult, hogy húzta a száját, megitta a Riley által készített kávét, megette a reggelit, leküzdötte azt az érzést, hogy zsigerből elhoppanáljon az országból is, amint kiléptek a ház ajtaján, és elhúzott dolgozni. Rohadt vicces látvány volt, mert próbált gyorsabban és két lépéssel előrébb sétálni, mint a házigazdája, hogy ne vegyék őket egy kalap alá. Olyan kurva égető, hogy van egy garde-dame-ja vagy mije. Minek nevezze Rileyt? A fegyőr nem klappol, a garde-dame-ot meg nem ismeri (csak a szerk.).
Ha azt hitte, megszabadult a pesztrálástól, nagyot tévedett. A műszakja végén pontosan ott várták, ahol a reggel elváltak. Nehezen definiálható az arckifejezése, de ha mégis meg kellene fogalmazni: full of fucking embarrassment and screams of "MOOOOOM".
Szóval így kerültek a cukrászdába, és kényelmetlenségének gyógyíre előtte van egy talpas kehelyben: négy gombóc különféle gyümölcsös fagyi. A búvalbaszott arckifejezése legalább felhígult valamelyest az édességtől.
- Ez minden nap így lesz? Hozol és viszel? Nem vagyok kölyök bakker, inkább rakj akkor rám nyomkövetőt. - Azt bűntudat nélkül leszedhetné és elhúzhatna, ha égetővé válik a helyzet. Az éjjel amúgy ezen kajak elfilózott: még mindig van tető a feje felett, mintha Jerrynél lakna, meg etetik, és mindent összevetve eddig Riley nem bánt vele rosszul. Ez mondjuk bizarr, de ezt elrakta egy később Na-ri problémájának analizálni. De ez a kísérgetés annyira kizökkentő!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865118#post865118][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.03. 22:15[/b][/url]

Ajh, ez a dráááma. Pedig nem is ültem itt egész nap, mint Forrest Gump, mindössze az ülések után visszaballagtam a pubhoz, azzal a gondolattal, hogy valami édesre van gusztusom. Az ilyesmiből pedig sosem hagynám ki azt, aki épp nálam hesszel, mert sokkal szórakoztatóbb párban enni magunkat rosszullétig. Gyerekkorom meghatározó élménye, hogy anyámmal kettesben fetrengünk a kanapé két végén, miután pukkadásig tömtük magunkat sütőtökös muffinnal.
- Nem azért kísérlek, mert kölyök lennél.-*Csak a rend kedvéért állapítom meg, miközben szemezek a fagyitornyommal. Ha olyan sebességgel eszem, hogy ne olvadjon el, akkor lefagy az agyam. Ha ráérős vagyok, akkor viszont a vége összeolvad egyetlen, meghatározhatatlan ízű frankenfagyivá. Még nem döntöttem el, melyik forgatókönyv legyen a mai. - Ugyanakkor ha a nyafogáson túl más célja is van ennek a nyitásnak, csupa fül vagyok,-* s hogy alátámasszam állításom, pár pillanatra két nyuszifület növesztek, hogy megbillegessem őket. Azt már megbeszéltük (szerintem két alkalommal is), hogy a nyomkövetőt nem támogatom. Esélyesen rá tudnám úgy rakatni, hogy ne bírja megbuherálni - azért a minisztérium se most jött a falvédőről - de a fő cél nem az ellenőrizgetése.
- Ha az zavar, hogy velem látnak, felőlem ölthetek más alakot,-* dobom be poénból, mert apránként igyekszem szoktatni a képességemhez. Baromi nehéz visszafognom magam, amikor nem magnix környéken vagyok, annyira természetesen csak jön, hogy használjam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865119#post865119][b]Yun Na-ri - 2023.07.03. 22:30[/b][/url]

Olyan arcot vág, mintha szarba dugták volna az orrát, aztán egyszerűen csak mérgében betol egy nagy kanál fagyit a szájába. Rileyval ellentétben ő egyből eldöntötte, hogy agyfagyasztás lesz és lapáttal szeretné betolni az édességet az arcába.
- Nem nyafogás. Tény. Kurva ciki, hogy olyan, mintha az apám kísérgetne a melóba. Kivéve, hogy nem vagy az apám... meg úgy a senkim. - Nehéz megmondani, hogy a mexikói, vagy a koreai temperamentuma ütközik-e épp ki, mert mindkettő ugyanolyan hangos, heves, és valahol nem csoda, hogy a szüleit végül összefújta a szél és gyerekeik lettek. Na-ri az ékes bizonyítéka, mi lesz, ha két hangos világ találkozik: folyton hangos kölykük születik.
- Az. A. Cél. - Tudjátok, mint a koreai drámákban, mikor a nők nyomatékosan magyaráznak és szájbarágósan artikuláltan beszélnek, na azt űzi most ő is. - Hogy hagyjál nyugiban menni ide-oda. Nézz rám, nem vagyok elég megbízható? - Oké, ezt senki, ő sem gondolja komolyan. Nincs is még létező bizalom közöttük lol. Ettől függetlenül a figyelmét nagyon hamar magára vonja a két nyuszifül. Na-ri egyszerű lélek: állatot lát, ráfixálódik, mint egy tanulófélben levő hat hónapos csecsemő. Most is úgy mereszti a gülü szemeit Riley hamar eltűnő nyuszifüleire, mintha a világ legérdekesebb dolgát látná.
- Láthatatlanná is tudsz válni? Az a legfaszább alak. - Ajj, az irónia. Szerencsére néhány másodpercre kivonja a forgalomból a beszélőkéjét egy agyfagyás a fagyi jóvoltából.
- Ja igen... Ennyi volt az egész dáridó? Aláírni azt a papírt és nálad maradni, amíg normális leszek szerintük? Az átváltozásaimat nem tudom divatbemutatóvá tenni, pedig fogadok, bírnák, ha csak úgy végiggaloppoznék a kifutón. Kurva szájukat. - Mondjuk úgy, hogy amíg Riley beszélt és elmondott fontos dolgokat, félig megmaradt, félig elszállt az éterbe, mert akkor még nem érdekelte annyira. Most is úgy félig, de már jobban azért. Lassan szokik, lassan halad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865132#post865132][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.06. 22:22[/b][/url]

Valóban nincs vérségi kötelék vagy kényszer rajtam, ami felment az alól is, hogy megsértődjek ezeken a megjegyzéseken. Szelíden meglóbálom a kanalam, körbeintve a cukrászdán, bár az egész falura utalok épp.
- Elhiszem, hogy így érzed. Az ittenieket viszont nem érdekli, kivel sétálsz. Sok barátom, páciensem van, még csak nem is feltűnő. Kivéve, ha T-rex módjára csörtetsz előttem, hátra-hátranézve...-* azt nem tudom, mennyire vágja a Jurassic Parkot, de számomra meghatározó gyerekkori élményeket idézett fel, ahogy reggel elnéztem a menekülését. Próbáltam jófej lenni és rövidre venni a lépteimet, hogy legyen esélye beelőzni, a végeredmény így sem sikerült túl meggyőzőre, sőt.
- Költői kérdésekre nem illik válaszolni,-* pislogok vissza bociszemes ártatlansággal, arcomba tolva egy nagy adag csokifagyit, mert ezt a játékot ketten is tolhatjuk. Kivárom, hogy konstruktív irányba forduljon, mert némi tagadás, tiltakozás, esetleg hiszti után általában elérjük az alkudozás fázisát. Velem pedig lehet alkudozni, amennyiben felnőtt módjára, józan módon történik.
Ez nem épp a mostani helyzetünk. Derűs pffff hagyja el a kiskanálom nyammogó számat.
-...Visszavonom, amit a gyerekességről mondtam.-*A beszólás maga nem zavar - az együtt töltött időben magamtól is lezserebb stílust vettem fel - de egy grifftetűnyivel nem viszi közelebb a céljához; a brainfreeze pedig aláhúzza az a dolgot. Szusszanok, nekilátva, hogy a tornyom-kupacom különböző oldalairól két-három összeillő ízt kanalazzak minden falatba.
A kérdésekre felnézek, egyre rutinosabban ignorálva a káromkodással fűszerezett érdektelen tölteléket. Semleges arccal, leginkább tárgyilagos hangon válaszolok, zavartalanul eszegetve tovább, bár kiélezett figyelemmel csüngök vonásain, reakcoóját várva.  
- Az átváltozásod megítélését rám bízzák, mivel számomra nem jelent kockázatot a közvetlen megfigyelés. A nálam maradás biztosítja egyrészt, hogy tényleg a bájital hatásait tudjuk felmérni, másrészt, hogy bármilyen kérdésed, gondod, aggályod akad, van kivel megbeszélni.-*A kezdeti vérvételnél elmagyaráztam, hogy az általános állapotát és az esetleges érzékenységeket, előző bájitalokból hátramaradt komponenseket ellenőrizzük, de nem ástuk bele magunkat mélyebben. Amíg az eredményekre várunk, a standard főzetet kapja. A következő telihold még messze, ám ha már szóba került, beszéljünk róla.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865133#post865133][b]Yun Na-ri - 2023.07.06. 22:32[/b][/url]

Csak megvonja a vállát. Jó, csörtetett, és? A T-Rexek között is volt olyan, ami gyorsan szaladt, az lenne ő. Tudja és kész.
- Lemaradtam az illemtan órákról. - Tele a szája, de ez nem akadályozza abban, hogy alig érthetően, de megfelelő vehemenciával visszaszóljon, miközben újabb agyfagyásra készül.
Aztán a figyelmét elvonja egy lazán elejtett, de annál jelentőségteljesebb megjegyzés. Lassan leteszi a kanalat.
- Mit értesz az alatt, hogy közvetlen megfigyelés? Ugye nem azt, amire gondolok? - A komor arckifejezéséből ítélve egyáltalán nem pártolja az ötletet, hogy kifejlett vérfarkasként fusson össze Rileyval egy holdfényes éjszakán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865147#post865147][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.07. 19:32[/b][/url]

Szóval egyelőre nem áll készen a tárgyalásra. Ám legyen, van fagylaltja mindkettőnknek bőven, buzgón próbálkozom újabb és újabb kombókkal addig is. Nyugalmam töretlen marad, amikor Na-riban kezd tudatosulni, hogy a nálam való tartózkodása messze nem csak a papírokról szól. Régebben élek a vérfarkas-kór világában, mint ahogy ő megszületett volna; de ez a tény nemhogy le nem ülepedett, még át sem verekedte magát ellenállásának vasfüggönyén. Felnézek, megkomolyítva vonásaimat, magabiztosan könyökölve egy kicsit az asztal szélére.
- Kétlem, mivel eddig nem mondtam, hogy animágus is vagyok. Az állatokkal szemben nincs agresszió, nem fertőződnek - szóval igen, jelen lennék, de nem fenyegetne veszély. Ha emlékszel, említettem, hogy szoktam asszisztálni problémás eseteknél,-*pontosítok, még mielőtt nagyon belelovallná magát a tévképzetekbe. Annyira én sem vagyok megszállott tudós, hogy egy szál pálcával felvértezve megpróbáljak egy átalakult lykantróp közelébe menni (most tekintsünk el attól, hogy ha emberéletek múlnának rajta, mit tennék).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865153#post865153][b]Yun Na-ri - 2023.07.07. 21:17[/b][/url]

Sok dologra nem áll készen, főleg, mert az felelősséggel járna, és azt csakis magáért hajlandó vállalni bizonyos fokig. A kórsága már másokat is érint és komplikálttá teszi a helyzetet. Persze az, hogy úgy tűnik, Riley animágus is, talán valamicskét segít a helyzeten, elvégre, ha "csak" metamorf lenne, a cuki nyuszifülei nem sokat érnének egy éhes vérfarkas előtt.
Ettől még meglepi annyira az információ, hogy befogja a száját egy kis időre, és csak utána nyissa ki újból, hogy tovább tapogatózzon.
- Szóval animágus is vagy... - De nem vesézi tovább. Van egy olyan érzése, hogy többet tudott meg pár nap alatt Rileyról, többet érintkezett vele, mint sok más ismerősével évek alatt. És ez mérhetetlenül kellemetlen valamiért. Úgy dönt, ezt is, mint sok más belső nyavalyáját, elteszi későbbre, hogy egy másik Na-ri foglalkozzon vele, ne ő.
- A következőig még sok idő van. - Bekanalazza a fagylaltja maradékát, de néhány másodpercig még kerüli a házigazdája tekintetét. Végül, miután a kanál csörögve landol a porcelánkehelyben, akkor hajlandó ismét felnézni a hozzá képest égimeszelő férfire.
- Milyen eseteid voltak eddig? - Mert azt kár lenne tagadnia, hogy először, mióta vérfarkas lett, beférkőzött a tudatába az a felemelő, de idegen, és ettől némileg kellemetlen érzés, hogy nem ő az egyedüli, aki beteg. Ez az ember pedig pont olyanokon segít, mint ő. A kíváncsiságát nem tudja csak úgy megfékezni, ha már felkeltették.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865204#post865204][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.07. 22:50[/b][/url]

Ritkán sikerül úgy belé fojtanom a szót, hogy közben látom, azonnal elkezdte feldolgozni a kapott információt. Persze, ettől még nem fogja meg is osztani velem a felreppenő gondolatokat, de nagyjából azért sejtem, merre indultak el.
- Úgy fest, remek érzékem van az alakváltáshoz,-*biccentek megállapítására, mert ez a kombó azért nem általános, varázsló-mércével sem. A következő mondatra viszont nem reagálok, mert merészen egy akkora falat fagyit nyomtam az aromba, hogy átmenetileg beáll a brainfreeze, s arcomon fintor fut át, amint homlokomra tapasztom a tenyerem. Pár másodperc, mire elmúlik, enyhén megrázom magam, mintha az érzéstől igyekeznék megszabadulni. Óvatosan az olvadófélben lévő kis tócsából kanalazok inkább, mert nincs hova sietni. Főleg nem a beszélgetésnek ehhez a pontjához érkezve.
- Atipikus vagy nagyon fiatal lykantrópok; esetenként frissen bemartak, akikről nem tudjuk, milyen habitusúak lesznek átváltozás után. A tapasztaltak alapján tudunk bájitalt módosítani, csapathoz társítani, más lépéseket javasolni.-*A többesszám szándékos, egyrészt a beteg-orvos kooperáció, másrészt a többi önkéntes és szakember miatt használom. Szünetet tartok, fel-felpillantva, hátha akad még kérdése, de nem fixírozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865205#post865205][b]Yun Na-ri - 2023.07.07. 22:58[/b][/url]

Felhorkan, ami szinte nevetésnek is betudható a csendesebb fajtából, de szinte rögtön eltünteti egy köhintés mögé. A vigyorát nem. Az enyhe kifejezés, hogy Rileynak remek érzéke van az alakváltáshoz- konkrétan csak a rotációs kapa és társai hiányoznak a repertoárjából.
- Mi történik, ha valaki nem akar csapathoz csatlakozni? - Sosem volt egy csapatjátékos, nem esett nehezére hátat fordítani a szabályoknak vagy a társainak sem. Nem szerették, de nem is kellett, hogy szeressék, mert akkor, ha nem is vallja be magának, de tény, hogy ott volt a nővére. Legvégső esetben visszamehetett hozzá, volt támasza minden veszekedésük és egymás ignorálása ellenére. Most már a kórsága miatt nem akar senki újhoz hozzácsapódni, nem csoda, hogy Rileyval szemben is tartja a tisztes távolságot egyelőre.
- És milyen más lépések vannak? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865208#post865208][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.08. 14:06[/b][/url]

Ál-felháborodottan ráncolom a homlokom - amint meg tudom ezt tenni fájdalom nélkül - megfenyegetve a lányt a kiskanalammal. Láttam ám! De azért vigyorgok én is, szeretem, ami vagyok, s ha más is örömét leli benne, nettó haszon.
- Nem kötelező, viszont párban vagy csapatban könnyebb a telihold. A legjobb bájital sem képes minden ösztönt elnyomni, az egyedüllét plusz stressz. Van, aki jobban viseli, van, aki csak megszokta. Javasolnám, hogy próbáld ki és utána dönts.-Lenne egy felvetésem, egyelőre mégis visszatartom a szavakat - nem helyezhetek nagyobb nyomást rá, mint amennyit a motivációja kiegyenlít. Arról, hogy a kíséretemben kell átváltoznia legközelebb, nincs módja vitát nyitni, ám ez már magában roppant tolakodó érzést hagyhat. Abban reménykedem, amiben ő - a következő holdtöltéig hátralevő idő hatásában.
Csak épp én valószínűleg az övével homlokegyenest ellenkező kimenetre gyúrok.
- Milyen terület érdekel? Vagy milyen típusú probléma, szituáció kapcsán?-*Kérdezek vissza, bármilyen hátsó szándék nélkül.- Az előzőhöz például lehet alternatíva társállat befogadása vagy kölcsönzése,-*fűzöm hozzá, hogy adjak valami kapaszkodót kezdetnek. Kíváncsi vagyok, mi érdekli és hogy meg meri-e nyíltan kérdezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865210#post865210][b]Yun Na-ri - 2023.07.08. 14:40[/b][/url]

Nyelvet nyújt, amolyan Nyenyenye stílusban, de ő sem tudja arrébb söpörni a jó kedvét. Lehet, hogy Riley viccesebb, mint gondolta? Akárhogy is, egy csapat taknyos óvodai kölyök közé el tudná képzelni, főleg a két méterével. Mindenütt kölykök csüngnének róla, tuti mindegyik megpróbálná megmászni ezt a hegyet.
- Nem. Nem érdekel se a csapat, se a páros dolgok. Nem bírom az embereket. - És nem is tervez ezen változtatni egyhamar. A több ember idegesítő, és elvonja a figyelmét arról, hogy normális akarjon lenni, visszafordítani ezt az átkot. Attól, hogy most nincs rá gyógyszer, pártíz éven belül még feltalálhatják. Nem akar szörnyetegként megdögleni.
- Csak az, hogy lehet-e enyhíteni az átváltozási fájdalmakon? Nem lenne utolsó, ha nem akarnám elveszteni az eszem, mert annyira fáj. Az egyik bájital ezen segített valamennyit: kiütött annyira, hogy az idő nagy részében nem voltam magamnál, de nem oldja meg ezt a gebaszt. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865216#post865216][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.08. 16:43[/b][/url]

- Miért?-*Akadékoskodás helyett szimpla kíváncsiság csendül a hangomból, miközben a fagyim aljához érek és kanalazom a rosszullét-lilába összekeveredő színű tócsát. A konkrét okokkal lehet valamit kezdeni, az általános mindent és mindenkit utálok megállapítások teljességgel haszontalanok.
- Részben elveszteni az eszméleted a "gebasz"-nál egy árnyalattal komolyabb. Félig elkábítva semmilyen kontrollod nincs a történések vagy tettek felett,-* az önrendelkezésről való lemondás a felelősség, ám a saját erőre való támaszkodás feladása is. A menekülésnek viszont az a hátránya, hogy könnyen olyan helyzetbe juttatja az embert, amilyenbe egyáltalán nem akart kerülni.
Lásd a mellékelt ábrát, mínusz a fagyik.
- Az első átváltozásnál nincs erre mód, mert szükség van egy alapvonalra. Ha már tudjuk, mennyire működik a bájital, akkor lehet hozzáadni mást, mert a főzet és más komponensek reakcióba léphetnek. Viszont a visszaváltozáshoz talán megoldható a kábító átok,-* azt most ne feszegessük, hogy ez az egyetlen ilyen típusú varázslat, amit végre tudok hajtani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865217#post865217][b]Yun Na-ri - 2023.07.08. 19:57[/b][/url]

Nem ad azonnal választ. Látni az arcán, hogy egy leheletnyivel hosszabban fürkészi Riley mimikáját, talán pont azért, hogy eldöntse, milyen választ adjon. Végül elkezdi ingatni a fejét.
- A-a. Az a fajta vagy, aki imád mindenben értelmet keresni. Bocs, de nem mindenben van, és nem is kell mindenben lennie. - Biztos nem hagyja magát bevinni ebbe az utcába. Ezt a nagyon agyas emberek szeretik csinálni, ezt a 'Miért, miért, miért?' sorozatot, aminek a végén az egyszerűen gondolkodó ember felrobban. Ő ebben nem lesz benne, kész.
- Ez a lényeg. Nem vagyok magamnál, nem történik semmi, mert mozdulni se tudok. Win-win. Nehogy azt hidd, hogy bárkit is meg akarnék harapni, vagy akár megkarcolni. Könnyebb úgy, hogy nem vagyok magamnál az idő nagy részében. - Egyre kellemetlenebbül sarokba szorítottnak érzi magát ebben a beszélgetésben. Talán ideje kiszállni, de a jelenlegi helyzetében már megtanulta, akármennyit vergődik, minden út visszavezet a lekorlázotottságához. Nyelni meg nem először nyeli le a helyzet okozta kényelmetlenségét.
Ahogy azt is le kell gyűrje, hogy forgassa a szemeit, mint valami elkényeztetett cafka, ha neki nem tetsző dolgot hall. Pedig eskü, jól jött volna, ha instant elkábítják a picsába.
- Az nem lenne rossz. Csonttörésben és újraforrasztásban kezdek túl jó lenni. - Ahogy minden más vérfarkas, akit bemartak.
Hagyja beállni közöttük a csendet, s ugyan ő már végzett a maga édességével, úgy kapirgálja a poharat, mintha még volna benne fagyi. Kisvártatva visszakanyarodik a beszélgetőpartneréhez.
- Nem fogod megkérdezni, hogy jutottam ebbe a helyzetbe? - Valahogy kinézné belőle. Nagyon ért a vérfarkasokhoz, birkatürelme van és úgy beszél, mint egy pszichológus. Egy adott ponton várta volna, hogy nekiszegezik a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865223#post865223][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.08. 22:26[/b][/url]

- Szeretnélek jobban érteni, de ez nem azt jelenti, hogy mindennek kell legyen értelme. Sőt. Azok az igazán érdekes részeink, amik nem racionálisak,-* hunyorgok rá, teljesen őszintén elmosolyodva.

Megingatom a fejem, s aggodalmasan megdörgölöm a halántékomat, mert ez nagyon nem ilyen egyszerű. Persze, szép képzet, hogy az emlékek hiánya a történések hiányával egyenlő, de a hibalehetőség... Az adrenalin, a fájdalom, plusz egyes bájitalokhoz hozzászokhat a szervezet, ha nem igazítják időben a dózist, ha lehet egyáltalán emelni.,,
- Attól, hogy nem tudsz róla, még lehetsz cselekvőképes, főleg, ha a fájdalom kezd magadhoz téríteni. Láttál már dezorientált állatot altatás után esetleg?-* Élénken emlékszem, mennyire ijesztő volt egy magnix ismerőssel együtt figyelni, hogyan ébredezik a kutyája - meg se ismerte a gazdáját, főleg kezdetben. Ellenben az ösztönei, amiknek nincs szükségük gondolkodásra, azok kétségbeesetten küzdöttek akkor is.
- Kétlem, hogy ilyesmire szükséged lesz; de ha mégis, elsőrendű ellátásban tudlak részesíteni.-*Hajolok előre, mintha bizalmaskodva valami illegális alkut ajánlanék épp. Már csak az hiányzik, hogy ujjaimat összekulcsolva jóízűt roppantsak az ízületeimen magam előtt, mint egy elvetemült csontkovács.

Kis csend. Ülepednek a szavak, kavarognak a gondolatok. Nem baj, jut hely ennek is. Megérnek benne a kérdések, mint az, amit most kapok. Felpillantok, néhány pillanatig a tekintetét keresve
- Ha nem szeretnéd elmondani, nem. Van, amikor tanulhat az ember, ha visszatekint; de a jelened és a jövőd fontosabb. Meg aztán,- dőlök hátra a széken, a pohárba ejtve a kanalat előtte,*- te sem kérdezgettél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865224#post865224][b]Yun Na-ri - 2023.07.08. 22:40[/b][/url]

Egy része őszintén úgy gondolja, hogy most Riley kivágta magát a válaszból szimplán, de nem képes ennyire éles gondolatokra a tudatos buksijával, szóval marad az, hogy kissé összeráncolt szemöldökkel bandzsít vissza a másikra, de nem replikázik tovább. Na az átváltozásra viszont, na arra igen!
- Nem láttam, de akkor is, ha választhatok, hogy teljesen kiütve bulizzam végig az átváltozásom vagy sem, szerintem már tudod, mire szavazok. Egyébként sincsenek konkrét emlékeim. Egyetlen alkalomról sem, legfeljebb elmosódott maszlagok. Legalább az agyam az én oldalamon áll. - Olyan erős az ellenérzése, hogy elég kevés dolog marad meg napfelkelte után. Őszintén szólva csak remélheti, hogy eddig senkiben sem okozott kárt, legfeljebb néhány erdei állatban.
Érdekes, hogy néhány napja rohad csak Rileynál, de attól függően, épp milyen ember közelében van, nagyon hamar átveszi annak hangulatát és ritmusát. Jerry-vel sokkal agresszívebb, Riley-val és Dae társaságában is fényévekkel nyugodtabb. Valószínűleg ez okozza, hogy magától hozza fel az első, számára igazán kényes témát.
- Ebből nem hiszem, hogy van mit tanulni. Hogy a nővérem bemart. - És megint összeesik a válla kissé, annak dacára, hogy az arckifejezése továbbra is kiszámítottan semleges, mintha cseppet sem zavarná már a dolog.
- De akkor kérdezek, miért is ne? Miért foglalkozol vérfarkasokkal? Inkább tűnsz... nem is tudom, dilidokinak, vagy kutatónak a sok kérdéseddel és a kurvanagy türelmeddel. Miért cövekeltél le mellettünk? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865225#post865225][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.08. 23:25[/b][/url]

-...-A szavaim nem jutnak át azon a tagadáson, amit felém harsog. Ezt most el kell engednem, legalább egy időre, bármilyen frusztráló nézni, amint fejjel rohan a falnak. Találnom kell egy biztonságos falat, hogy maga kapjon észbe, amikor lepattan róla - súlyosabb következmények nélkül.

- Nem, ez valóban nem ilyennek tűnik. Viszont nem feltétlenül csak a bemarás juttatott ide. Döntések, félelmek, történések hosszabb sora,- vetem fel, az "itt" alatt valamennyi mostani körülményét értve. Heves ellenkezés ébred bennem, valahányszor úgy beszél valaki, mintha a bemarással végetért volna az élete. Tudom, hogy néha valóban ezt az érzést kelti bennük a közegük, esetleg a helyi minisztérium hozzáállása, s fellobban bennem az igazságtalansággal szembeni harag.
A kérdés aztán más irányba terel, tekintetem elreppen, hogy feje felett körbesuhanjon a cukrászdán - a körülöttünk gondtalanul nassoló, csivitelő, nyüzsgő embereken; a helyen kis csészéken, a pult mögött sorakozó színes édességeken, a tisztán csillogó üveglapokon. Benne van a mindennapok megejtő szépsége, amit csak én láthatok.
- Mert tehetetlen voltam, amikor a testvérem szenvedett; de megvannak a képességeim hozzá, hogy másoknak segítsek. Ebben találtam meg a hivatásom, ha úgy tetszik,-*nyúlok a szalvéta után, jókora fáziskéséssel realizálva, hogy a fagyiból maradt itt-ott folt. Legalább ad nekem valamit, amit csinálhatok, kissé védtelennek érzem magam ezen az idegen helyen, Charlieról beszélve.
- Nem mintha ez kizárná a másik kettőt,-* biccentem fejem oldalra.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865249#post865249][b]Yun Na-ri - 2023.07.09. 13:29[/b][/url]

Látszik, ahogy az ideg másodpercek alatt elönti az arcát, még a kanalat is az asztalra csapja, amivel eddig babrált.
- Meg se próbáld megmagyarázni, amit csinált. Meg. Se. Próbáld. - Veszélyes vizekre eveznek ezzel, az biztos. Egy bemartnak azt elhinteni, hogy a támadójának bármilyen legitim oka lehetett erre, nem egy hálás terep. Amikor már többen feléjük pillantanak, csak akkor lazít az arckifejezésén és dől hátra a székben, mintha mi sem történt volna.
- Belehalt? - Ott van benne a kicsinyesség, a gyerekes érzéketlenség, hogy az előbbit visszafizesse Rileynak, holott ő is tudja, Riley egyszerűen csak kurvára nincs benne, egy külsős érzéketlenségével nézi az egészet más szempontok alapján. Ettől független igenis most megtépné, mert valahol hányni tudna tőle, hogy bárki is megpróbálja egy fikarcnyit is tisztára mosni a nővérét a bűneitől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865264#post865264][b]Dr. Riley Meyers - 2023.07.09. 21:43[/b][/url]

Elsőre nem értem a haragot - váratlan reakció, legalábbis ilyen intenzitású dühre egyáltalán nem számítottam. Az emberek érzékenyek, ha úgy érzik, hibáztatják őket, de amint eltorzuló arcvonásait nézem, ez más, ez zsigeri. Ügyelek rá, hogy a meglepetés ellenére ne hőköljek hátra.
A felém sziszegett szavak aztán megvilágítják a helyzetet.
- Nem volt ilyen szándékom. A bemarás után meghozott döntésekre céloztam,-*tisztázom nyugodt hangon, mert a félreértések elkerülhetetlenek egy pontig. Az viszont, hogy másodpercnyi tétovázás nélkül ugrik a következtetésre, aggasztó dolog.
A következő szó viszont megakasztja a beszélgetést. Hosszan fürkészem, mimikájának minden apró részletét leltárba véve.
- Az ő halálával próbálsz elégtételt venni az előzőért?-Sajnálom, hogy ennyire a saját gyűlöletében rekedve él, hogy mások fájdalmából próbál valamiféle kifacsart igazságérzetet kovácsolni magának. Ugyanakkor még senki sem vetette magát ilyen mohósággal erre a kérdésre, ilyen gyomorforgató reménykedéssel, hogy a válaszom igen, mert megérdemlem, hogy fájjon. Üresség támad bennem. Haragudnom kellene, de amit teszek, nem bosszú vagy büntetés. Reality check.
Az egyik pillanatban még egy harmincas, borostás férfi ül Na-rival szemben, a másikban egy hét-nyolc éves, szőke kisfiú. Sápadt, a vonásai túl élesek, mélyen ülő szeme pont olyan zöld, mint az enyém. De nem az. Az a Charlie néz rá, akire emlékszem.*
- Nem halt meg. Nem azonnal,-* a hang, a gyermeki hang, amit húsz éve nem hallhattam, elbizonytalanít. Tudom, hogy így hangzott, de csak a baleset után, amikor már valami eltört. Elszorul a torkom, mert az alak hirtelen megint olyan kicsivé, tehetetlenné tesz, mintha nemhogy két évtized, hanem két perc sem telt volna el. A dolgok összemosódnak, egy pillanatra mintha már nem a cukrászdában lennék, s az idegen környezettől megrettenek - a szívem vadul kalapálni kezd. Valamit mondani akartam, de a szavak vattapamaccsá változnak a számban, egészen kiszárad.
Késve ismerem fel a pánikrohamot, amikor zsibbadni kezdenek a remegő kezeim. Ki kell innen mennem, valahova, ami nem zárt, nincs tele emberekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865266#post865266][b]Yun Na-ri - 2023.07.09. 22:08[/b][/url]

Hiába kap magyarázatot, a forrófejűsége és a gyerekessége már letették az asztalra a névjegyüket a szokásos, elhamarkodott formájukban. A szavak már kijöttek a szájából, és megtették a hatásuk, s noha most már dacból sem akar válaszolni, a másodperceken belül feltűnő gyerek látványa teljesen kizökkenti.
Vannak az életednek olyan részei, amikre nem szívesen emlékszel vissza. Volt egy szar szülőd, bántalmazó osztálytársaid, vagy az is lehet, hogy szegénységben éltél, betegeskedtél. Vagy tragédiák értek az eddigi életed során. Egyáltalán nem biztos, hogy megemésztetted, ugye? Valahol, nem is olyan mélyen a szar emlékek mindig készenlétben állnak. Remek napod volt, jó ütemben dolgoztál, senki nem lépett a tyúkszemedre, kiharcoltad a fizetésemelést. Elmész aludni, és álmodban megint ott vagy, abban az emlékben, amit olyan szívesen elfelejtenél. Nem volt előjele, hiába tökéletes volt a napod, és nem triggerelte be semmi, megtámad. Mert ilyenek a rossz emlékek- nem tudod, mikor bukkannak fel és rúgnak térdkalácson, hogy baszódj meg, mert már majdnem túltetted magad rajtuk.
Ahogy a sápadt gyermekarcba néz, akarva-akaratlanul visszazuhan gondolatban ugyanabba a szekrénybe, ahova betömködte az anyja, hogy maradjon csendben, és ne mozduljon. Az elharapódzó pánik Rileyt jobban magával sodorja; bizarr "szerencse", hogy neki "csak" a légzése gyorsul fel. Mert amit a kölyök mond, túl ismerős. Nem halnak meg azonnal. Ha a torkukat átharapják, még hallani azt a gargarizáló levegővételt, amikor a torkába tóduló vér felbugyborékol. Az anyja vagy az apja vett így levegőt? Nem biztos benne. Abban sem, melyiküknek tépték ki a beleit és melyiknek szedték le végül a fejét. Vagy, hogy mennyi maradt meg belőlük. A remegő gyereket nézve nem is emlékszik, mikor emelkedett fel ültéből, de abban biztos, hogy túl meredten bámulja, és nem őt látja, hanem a közelében heverő embermaradványokat. Az orrában szinte érzi a hányás savanyú, ingerlő szagát. Egyikük sincs jól, sőt, kibaszottul távol állnak a jó bármilyen formájától jelenleg.
Az agya bizonyos esetekben nagyon jól tudja, hogy kell automata üzemmódra váltania és menekítenie a testét, mint most is. Reflexből lép el az asztaltól (mennyire jó, hogy már fizettek, mikor kikérték a fagyikat), és ugyanígy reflexből ragadja magához a gyereket talán erélyesebben az indokoltnál. Túlságosan megrázó emlékeket szakított fel benne a nem várt, de megérdemelt pofon, így aztán az autopilotra állt agya azt teszi, amit ilyenkor szokott: elhoppanál a helyszínről magához szorítva a gyereket, míg az emberek állig belebújnak a saját kajájukba. Úgy húzza magához Rileyt, mintha az élete múlna azon, hogy ne veszítse szem elől, de a landolás, és a célállomás már lehet, hogy maga Riley kívánsága volt, mert a következő pillanatban a házigazdája telkének füvén landolnak.