37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Valamikor a délután folyamán
Írta: 2014. július 31. 23:09
 | Link

Na azért mindennek van egy határa! Például ennek a rettenetes időjárás-ingadozás elviselésének. Mert, hogy Adélnak kezdett kicsit elege lenni az esőkből, melyek csak úgy egyik pillanatról a másikra megtámadták az utcán. Bizony, biztosan kimondottan rá pikkelve fújtak gyülekezőt azok a fránya felhők, és kezdtek bele módszeres köpködésükbe (vagyis elkezdett esni az eső) a nap folyamán már vagy harmadszor, hogy aztán a következő órákat átadják kollégájuknak, a Napnak, aki pedig lelkesen sütött, de úgy, hogy meg lehetett tikkadni. Ebből a furcsa kettősből aztán olyan fülledt, és nedves levegő keletkezett, amit ha valaki, hát Adél nagyon, de naaaaagyon nem tolerált. Haja nem viselte túl kedvezően, azt pedig a lány viselte még kevésbé kedvezően.
De nem kuksolhatott otthon, amúgy sem tudott volna magával mit kezdeni, és szülei kiparancsolták a házból a levegőre. Persze mikor jöttek a felhők, akkor már hiába nézték, felbukkan-e a sarkon, hogy visszaiszkoljon a házba; a szabadság az szabadság, és Adél kihasználta a mozgásterét, amit a falu területe jelentett.
Tetszett neki az új rend: régen, még Tatabányán szabályosan rejtegették, mint valami mumust, de aztán a "környezetváltozás" magával hozta azt is, hogy végre hagyták kicsit egyedül is barangolni. Persze nem túl messze, és nem túl sokáig, de a kislánynak már az is hatalmas dolog volt, hogy egymagában végigmehetett az üzletsoron. Persze némelyik üzlet elől elhessegették, hiszen felnőtteknek szánt portékával kereskedtek, de máshol mosolygós, kedves emberek fogadták. A többség már névről ismerte, és ő is egyre több falusit tudott már beazonosítani.
A cukrászdában is járt már párszor azóta, hogy Emmáékkal beültek ide. Sőt, azóta törzsvendégnek számított, és a legtöbb alkalmazott már készítette is neki ki a mignont, mikor meglátta. Ezúttal azonban nem édes szája vezette ide, egyszerűen csak nem akart megázni, és megcélozta a legközelebbi ajtót. Ahogy betette maga mögött, már hallotta is, hogy odakint rákezd a zuhi. Levette napszemüvegét, melynek már igazából odakint se volt sok szerepe, és nagyot szippantott a levegőbe. Végtére is.. ha már itt van, ehetne is egyet.
Beállt a sorba, és nekiállt nadrágja zsebeit kiforgatni. Minden egyes üres zsebet egy-egy nyögéssel kommentált, és közben haladt előre.
- Nemár. - Eképp foglalta össze véleményét.
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 1. 10:17 | Link
Adél , Valamikor a délután folyamán


 Egy kis délutáni sétának indult, hiszen a kastélyban töltött napok most megindokolták annak elhagyását. Könnyebben megy az élet, mikor van egy szabadság is benne, főleg hogy most közeledik a sötét időszak, melyet csak vizsgaidőszakként emlegetnek. Elsős diák lévén a fiú még nem lelt nehézséget a vizsgákban, mivel nem kellett még soha írnia egyet sem. Habár, ha most tanulnia kéne, akkor sem tenné, mert nem az ő stílusa. Inkább alkotáspárti, de most nincs mit alkotni. A faluba érkezve elkapja az eső, és a zuhanó cseppek majdnem belepik egész haját. A cukrászdába is ezen okból lép be. Nem kívánja még jobban eláztatni magát, szóval jobb neki egy olyan helyen, ahol tud egy kicsit falni,plussz még el is kerülheti az esőt.
 Belépve a cukrászdába már biztosan kijelenheti, ez jobb mint gondolta. Végre egy olyan helyet lelt, ahol hódolhat szenvedélyének, és sort keríthet az édességbevitelre. Fagylalt, vagy torta, neki most nem számít.
 Fülét megcsapja egy "Nemár" zaja. Van egy jól levonható következtetés, mely most megállja a helyét. Valaki nem hozhatott magával elég pénzt, ebből következtetve nem is tud fizetni. Előretekintve megpillantja a hangok eredetét. Egy kislány kutakodik zsebeiben. Biztos nincs nála elég pénz.
 Odalép a kislány mellé, és letekint reája. Előveszi pénztárcáját, melyben pihen pár apró és még több papírpénz.
- Szia! Ha nincs nálad pénz meghívhatlak. Sőt, ragaszkodom hozzá. Lépj előre, és kérj valamit, majd a végén fizetek.
Hozzászólásai ebben a témában

Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 2. 18:44 | Link
Vidorka

Sok zsebes nadrágot húzott, így bőven volt hova tennie a cukorkát, a kulcsát, meg az üveggolyóit is, amikből rendszeresen elhagyott (persze nem direkt) itt-ott párat, hogy aztán valaki egy hangos nyekkenéssel elessen benne. Ilyenkor mindig lelkesen ment, hogy visszakérje a üveggolyót, de egy idő után leszokott róla, miután megpróbálták több ízben is nyakon csípni érte.
Most megvolt valamennyi golyó, de pénz után hiába forgatta a zsebeit. Pedig máris annyira ráhangolódott az édességekre! Cukormáz, finom marcipán, itt-ott egy kis hab a tetején, és persze mindenféle krémek, töltelékek, amerre csak ellátott. Még fagyi is volt, bár egyik-másik rekeszből már jókora adagok hiányoztak.
Miután hangot is adott nemtetszésének a zsebei tartalmát illetően, búspanda tekintettel fordult a pult mögött dolgozó fiatal nő felé, de sajnos új volt, olyan, akivel ő még nem találkozott, így annak esélye, hogy majd a két szép szemére kap sütit, kissé csökkent.
Már épp egy alternatív ötleten dolgozott agyacskája, mikor egy fiú lépett mellé, és megszólította. Nem lehetett túl sokkal idősebb nála, de elég magasra nőtt máris, az biztos. Adél pislogott kettőt rá, aztán gyorsan elfordult.
- Anyukám azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel - közölte az előtte álló tarkójával. Igazából anyukája idősebb férfiakkal kapcsolatban beszélt neki erről, és hogy bármi finomat is akarnának venni neki, vagy mutatni valamit, ne hallgasson rájuk, hanem fusson el onnan. Ez a fiú felajánlotta, hogy vesz neki sütit, és ez elég csábító gondolat volt, és nem volt nagy bácsi, szóval lehet, hogy rá nem vonatkozik a dolog. Anyukája nem beszélt arról, hogy a fiúkkal mi a teendő. Csak arra kérte egyszer, hogy ne bántsa őket annyira. De ezt azért, mert Adél egy vele egykorú fiút jól megcsapkodott, miután az megfogta a haját.
- Mugli pénzt itt úgyse fogadnak el, itt csak a varázssuska jó - pislantott vissza egy pillanatra a papírpénzekre utalva. Találkozott már velük, hiszen Tatabányán szülei ilyenekkel fizettek. Adél nem is értette, hogy egy darab papír hogy lehet értékes. Bezzeg a szépen csillogó knútok, és sarlók! Azok szépek. Azokról tudta, hogy jobban kell vigyáznia rájuk, mint az üveggolyóira.
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 3. 22:48 | Link
Adél


 Meglepi a kislány. Igaza van, hiszen a fiú még mondhatni vadidegen egy ilyen lány számára, akinek testi épségét muszáj őrizni. A szülői munka ezért csodálatos. Megvédika  serdülő gyermeket, míg az saját talpára nem lesz képes állni. Mindenkiben megvannak az ösztönök a szülői létre, melyek felszínre törnek, mikor a szükség hívja őket. Például, ha valakinek nincsen elég pénze,, és nem mehet kki az esőbe, hogy szerezzen otthonról.
 A szülőknek is van egy ilyen jellegzetes rétege, melynek gyorsan fel kellett nőnie, és nem volt ideje megkomolyodni. Inkább barát felé húz, mintsem a szüllő felé. Most valami ilyesféle érzés kapja el Mathias-t, ilyesféle védelmező baráti oltalom. Hiába ismeretlen számára a kislány, segíteni bármikor kész.
- Igaz, idegen vagyok neked, de akkor is meghívhatlak, sőt én is fogyasztók valamit. Ne félj! Nem akarok semmit, csak gondoltam nem szeretnél kimenni az esőbe. - Vallja meg a kislánynak őszintén. Majd ismét válaszol, most felemelve a tárcáját. - Van elég pénzem ehhez a vásárláshoz. Nem mugli pénz. Mond csak mit kérsz, és légy oly szíves ajánlj nekem valamit- Mutatva rá a vitrinekre, és minden egyébre.
Hozzászólásai ebben a témában

Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 4. 21:09 | Link
Vidorka

Milyen egy béna helyzet! Végre engedik kicsit egymagában kódorogni, és erre nincs nála egy knút se, hogy (v)egyen valamit! Persze eszébe juthatott volna előbb is, felmarkolhatott volna párat a konyhában lévő edénykéből, vagy kérhetett volna anyjától-apjától, mielőtt lelkesen kirontott az ajtón, de úgy, hogy az visszaverődött a falról.
És most itt áll a zsebeit forgatva, odakint meg mindjárt zuhog az eső. Béna eső! Béna pénz! Béna.. béna!
- Oda tényleg nem akarok - pislogott hátra az üzlet széles ablakán át au utcára, melyet máris milliónyi öngyilkos hajlamú nedvesség kezdett pettyezni.
Megint rápillantott a fiúra, aki meglehetősen ragaszkodni látszott hozzá, hogy meghívja őt valamire, Adél pedig hasonló mértékben szeretett volna hozzájutni ahhoz a süteményhez.
- Adél vagyok! - nyújtja felé a kezét hirtelen. Egyébként nem lenne jellemző, hogy szóba elegyedik fiúkkal, de ez az itteni édességet ajánl neki, kár lenne kihagyni a lehetőséget. Ráadásul ha végre bemutatkozna, már nem is lenne idegen, és akkor aztán nem lenne baj, ha beszélne vele, és kiválasztana egy.. vagy két süteményt. Esetleg ötöt. De ne legyünk mohók.
- És olyan rózsaszínt! - mondja, és másik kezével a mignonok felé mutat.
Persze nem szép dolog visszaélni az ilyen kedves gesztusokkal, de Adél hajlamos nem a legszebben viselkedni, így aztán hozzáteszi - a kezével is mutatva -, hogy rögtön hármat kér, mert hát ugyebár egy süti nem süti, két süti fél süti, három süti egy süti, de ugye egy süti az nem süti...
Hozzászólásai ebben a témában

Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 4. 21:44 | Link
Adél


 Kis meglepetés éri a fiút, mikor a kislány bemutatkozik neki, és kezét nyújtja neki. Nem ennek a kornak a szokása, habár aranyos kis gesztus, és a fiú is gyakran alkalmazza, ha valakit üdvözöl, vagy éppen megpróbál meglepni. Vannak személyek, akiket könnyen meg lehet egy ilyen cselekvéssel zavarni. S ha valakit megzavarnak azzal könnyebben ki lehet deríteni a valódi természetét, hiszen ha valaki zavarban van, akkor lépnie kell, de nincs ideje meggondolni, hogy mit. Ebből következve ösztönből kell cselekednie. Habár ez a fiúra nem igaz. Nyújtja kezét, és kezet fogva a lyánykával így szól: - A nevem Mathia...Vidor. - Mosolyogva nézi, ahogy a mignonokra mutat. Tény, hogy a fiú is szereti, de nem ezt tartja a kedvencének. Vannak jobbak is, de most inkább hallgat újonnan szerzett kis "barátjára" . - Öt darabot kérnék abból. - Mondja, rámutatva az édességre. Majd kissé keseregve, de fizet érte, és fejével mutat a lánynak, hogy merre üljenek le.
 Miután leültek, és a mignon is asztalt ért, persze Adéllal, A fiú elkezdi magyarázni a felosztást. - Hány darabra tartasz igényt? - Miután a választ megkapja, kérdezgetni kezdi Adélt. - Hány éves vagy és honnan jöttél, hogy nincs nálad pénz?
Hozzászólásai ebben a témában

Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 19. 10:42 | Link
Vidorka

Ez a bemutatkozósdi nem az ő kenyere, az világos. Megrázogatja a a fiú kezét, de közben másfelé nézelődik. Azért a neve nem kerüli el teljesen a fülét, érti ő, csak nem érdekli annyira, hogy rendesen megjegyezze.
- Vidor? Mint a törpe a Hófehérkében? - Előre engedi a fiút, hogy rendelhessen, és vágyakozva nézi a sütiket, amiket az eladó tányérukra halmoz.
Amint megvan, és Mathias is könnyít kicsit zsebén, Adél sietve utat vág az ő példájukat követő, eső elől bemenekült emberek között egy üres asztal felé. Már nem sok van, de az egyiktől épp feláll egy enyelgő párocska, így aztán a kislány kissé fintorogva, de lehuppan az egyik székre, szemben a fiúval, és persze a finomsággal, amit hoz.
- Háromra! - vágja rá, és már nyúl is az elsőért. Teli szájjal jut eszébe először, hogy mit is mond neki édesanyja állandóan arról, hogy illik megköszönni, ha kapunk valamit. - Köffi!
Igyekszik azért illendően, nem szanaszét morzsálva az asztalt tömni magába a mignont, de olyan finom, hogy alig győz közben mosolyogni. Ez kicsit megnehezíti a rágást, meg úgy a beszédet is, ha épp szóval akarná tartani valamiért őt Vidor, aki nem is törpe, sőt, kimondottan magas.
- Már majdnem tizenkettő vagyok - feleli, noha nemrég múlt tizenegy. - Itt lakom a szüleimmel a faluban, csak elfelejtettem.. mármint ők elfelejtettek adni nekem pénzt. Hát nem hihetetlen!? Akár éhen is halhatok! Bár most már nem annyira.
Egy újabb sütit kap fel, és kezdi rágcsálni. Ezt már kicsit lassabban, nehogy aztán túl hamar elfogyjon.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed