36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Gál Adél hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 3. 10:17 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Olyan új volt minden. Először ijesztő, igen, és furcsa, szokatlan. Hogy kerül ő ide? Miért van itt, eddig soha nem volt ilyen környezetben. A "környezetváltozás", ahogy a szülei emlegették, de Adél azt hitte, hogy olyan helyre mennek, ahol folyton nagyon meleg van, vagy épp nagyon hideg, de maga a környezet, mint időjárásilag nem is igazán változott. Szóval, egy újabb szó, amit a felnőttek bénán használnak - állapította meg magában.
Még iskolába is beíratták, egy csomó körülbelül egykorú gyerek vette körül egyik pillanatról a másikra, és annyira igyekezett jól megnézni őket, hogy észre sem vette, hogy a haja elkezdett kifakulni, míg oda nem jött hozzá az egyik nevelő néni, és addig nyugtatgatta, hogy nincs mitől félnie, míg vissza nem barnult teljesen. Ezek után kinézte magának az egyik legtávolabbi asztalt, és onnan pislogott. Emiatt persze az az érzése támadt, hogy biztos nem fog jól hallani, ezért előrement az első sorba. Miután itt pedig arra eszmélt rá, hogy krétapor mehet a ruhájára, és mindenki látja őt, megint hátra ment a leghátsóba, ahonnét ugyanazon okból, mint először, hamar előre is jött megint. Ezzel még egy darabig elszórakozott, a végére már jókat nevetett azon, hogy milyen gyorsan tudja megtenni a távol a leghátsó, és legelső asztalok között, végül aztán leültették középtájékon, ahol duzzogva morgott egy darabig.
Délután aztán az utolsó óra végén a Emma néni jött oda hozzá, akiről már ki lett okosítva, hogy nem ám csak egy olyan Emma néni, hanem egy olyan, aki Botusnak a párja. Így aztán nem lepődött meg, mikor óra után elkérte őt, sőt, még örült is, mert Emma néni aranyos volt, örült, hogy ő Boti párja, és nem valamelyik másik tanító nénit választotta. Bár ők is aranyosak, csak nem annyira, mint Emma néni.
Miután elhagyták a sulit, Emma a kezét nyújtotta Adél felé, pont úgy, mint aki meg akarja fogni, így aztán Adél kicsit bizonytalanul, de odanyújtotta neki pracliját. Még csak anyukája fogta meg eddig a kezét, így picit megszeppenve lépkedett utána, és ezért nem is szólalt meg, míg nem kapott egy kérdést.
- Tényleg? - kérdezte hirtelen vigyorra húzva száját, mikor is meglátta a választékot az üzletben, ahová betértek. - Minyont akarok! Ugye van minyon? Mármint nem akarok, csak szeretnék, mert akarni nem szép, de ugye van minyon?
Emma kezét szorongatva, kicsiket ugrálva nézegetett körül, hátha kiszúr valakit egy minyonnal. A fenekén se nagyon tudott megülni, miután az egyik asztalt elfoglalták.
- Tudja, hogy itt vagyunk? Vagy van olyan radarmicsodája? Azt tudtad, hogy a denevéreknek is van radarmicsodájuk? Csak rikkantanak egyet és máris tudják, hogy van-e valami előttük, amire felkenődhetnek, és akkor nem fognak felkenődni. Már persze, ha időben rikkantanak. Boti is tud rikkantani? Nehogy nekimenjen az ajtófélfának - jót nevet a gondolaton, majd elgondolkodik, hogy is tetszik itt neki.
- Tetszik.. tök jó, hogy itt mindenki varázsló meg boszi, így senki sem fog sokkot kapni, ha... - picit elszontyolodik, a hajába kapaszkodik és a cipője orrát kezdi bámulni néhány pillanatig, de közben azért folytatja: - És szép is minden, nincsenek büdös mugli autók meg ilyenek. És láttad már a játszóteret?
A gondolatra máris felvillanyozódik, és eszébe jut még másik két hely, ami nagyon tetszik neki. Nem beszélve a ...
- És van vidámpark is! Apa azt mondta, elvisz, de még nem ért rá.
Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 18. 11:33 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Minyon a tányéron, tányér a kezében, és hamarosan Boti is megjön. Nem is kell most egyéb, hogy felhőtlen legyen a boldogsága. Lehet, hogy ez a környezetváltoztatós dolog nem is olyan butaság - gondolta, miközben mit sem törődve holmi villával, kézbe vette a sütijét, és jókorát harapott le belőle. Jóízűen nyámnyogva pislogott vissza a tanárnőre, aki sejtéseit osztja épp meg vele arról, hogy a bátyja milyen módszerrel is követi Emmát. Arról hallotta suttogni a szüleit, hogy a varázslás nem Botond asztala - noha azt nem értette, miért nem -, ellenben a bájitalokkal kiválóan bánik, szóval Emma gondolata talán nem is állhat messze a valóságtól. Adél legalábbis készséggel elfogadja. Még a rágást is abbahagyja egy pillanatra.
- Olyan nekem is kell! Megitatom anyuékkal, és akkor tudni fogom, ha jönnek értem, és el tudok bújni előlük. - Remek tervnek tűnt, el is határozta, hogy kinyúzza bátyjából a bájitalt.
Aztán valahogy csak sikerül egy kis szomorúságot csempésznie magába, mikor felidézi, miért is költöztek tulajdonképpen ide, de Emma hamar igyekszik jobb kedvre deríteni, és mindkettejük szerencséjére sikerrel is jár.
- Bokán is rúgnám az összest, aki meg akarná enni Emma nénit! - jelenti ki harciasan, és még egy elszánt arcot is vág, hogy lássa tanár nénije, hogy mennyire komolyan gondolja. - Amúúgy, igen. Örült, azt hiszem - bólogat, és a szájába tömi a maradék minyont is. Megrágcsálja, és lenyeli, közben pedig bólogat, készül a következő válaszával is. - És már azt is megígérte, hogy becsempész valamikor a kastélyba, képzeld csak!
Megint izgalom ül ki arcára, acélszürke szeme pedig hirtelen élénkebb kék színt ölt, úgy néz ki néhány pillanatig, mint egy üst, melyben bájital kavarog, aztán egy újabb hozzávaló átszínezné. És a lehetőség, hogy még több időt tölthet Emmával, iskolaidőn kívül is, csak még többet dob jókedvén. Sűrűn bólogat, és vigyorog hozzá.
- De mennyire, hogy szeretnék! Anyuék veled biztos elengednek! Vagy majd addig hisztizek, míg kénytelenek lesznek - teszi hozzá elmerengve. Szülei sokat megtesznek azért, hogy Adélt ne érjék komoly érzelmi hatások, szóval egy hiszti lehetősége biztosan elrettentő.
Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. június 7. 13:25 | Link


Ismét kicsit bánatos képet vág, de amúgy is megfájdulna az arca, ha folyton vigyorognia kéne. De ettől függetlenül nem örül, hogy Emma szerint bátyja nem segítene neki elbújni szüleik elől. Hát hol marad a testvéri összetartás? Jó, ezeddig nem volt sok alkalmuk sem gyakorolni az ilyesmire, de akkor is csak testvérek, ha mondjuk sose találkoznának, ez ilyen vér kötelez dolog, vagy micsoda.
- Az még nem verekedés, ha jól bokán rúgom az Emma nénivel gonoszkodókat, csak akkor, ha ő vissza tud rúgni, amire én megint rúgnék, vagy ütnék, vagy ilyesmi, de mivel az első rúgásomtól földön marad, ez nem verekedés, hanem káó! - összegzi elméletét, hogy miként is tervez fellépni a kedves tanerő megevésére kísérletet tévő illetők ellen. - Attól is biztosan meglágyulna.
Persze nem ilyen agresszív egyébként Adélka, csak a szája nagy, de azért fontosnak tartja, hogy mutassa, mennyire is szereti Emma nénit.
- Jó - bólint aztán lelkesen a szülei meggyőzését illetően. Neki ritkán sikerül, így ha ebben segítik, az csak jó. És szeretne minél többet a póráza nélkül lenni, épp ezért kapva kap az ilyen lehetőségeken, mint a kastélyba látogatás, vagy egy játszóterezés Emmával.
A következő pillanatban aztán nyílik az ajtó, ami önmagában még nem túl érdekes, megtette már az elmúlt percekben párszor, és Adél mindannyiszor odapillantott szeme sarkából, de eddig csak nála pár évvel idősebb diákok jöttek be nevetgélve, vagy hangosan tervezgetve, hogy milyen finomsággal is rontsák el ma a gyomrukat, és kínozzák fogaikat. Ám ezúttal egy magas, vékony, fiatal férfi kukkant be, és kezdi tekintetével a vendégeket vizslatni. Adél lelkesen integet neki maszatos kezével, de enélkül is kiszúrja őket, és csakhamar ott is találja őt maguk mellett, és a szék szabadságáról érdeklődik, de hamar mosolyra is húzza ajkait.
- Szabad, mint a madár! De szárnya nincsen, különben még kirepülne a boltból, és nem tudnának hová ülni a vendégek - árulja el a titkot Adél bátyjának, aztán vág egy fintort, mikor Emmával összepuszilkodnak a szájukon.
- Hé, én is itt vagyok! - Nem mintha nem lehetne észrevenni őt, elég hangos hozzá, hogy ezzel a ténnyel az egész cukrászdában mindenki tisztában legyen.
Emma aztán fel is pattan, hogy hozzon valamit Botinak, bár, hogy rántott húst hol látott, azt nem igazán érti Adélka.
- Én kérhetek még minyont? - szól Emma után kérlelően. Szüleitől bizonyára nem kapna, mert túl sok cukor, és nem lehet majd lelőni este, de nem Emmának kell őt ágyba tuszakolnia, szóval talán ő nem aggódik emiatt.
Bátyjára pislog, és egy pillanatig zavartan az ajkába harap. Nem nagyon volt még vele kettesben, és azt hitte, erre nem is kerül sor addig, amíg fel nem néznek a Levita toronyba.
- Szia. - Ennyit mond csupán, aztán egyszerűen ráfüggeszti tekintetét Boti arcára.
Utoljára módosította:Gál Adél, 2014. június 7. 13:26 Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Valamikor a délután folyamán
Írta: 2014. július 31. 23:09
| Link


Na azért mindennek van egy határa! Például ennek a rettenetes időjárás-ingadozás elviselésének. Mert, hogy Adélnak kezdett kicsit elege lenni az esőkből, melyek csak úgy egyik pillanatról a másikra megtámadták az utcán. Bizony, biztosan kimondottan rá pikkelve fújtak gyülekezőt azok a fránya felhők, és kezdtek bele módszeres köpködésükbe (vagyis elkezdett esni az eső) a nap folyamán már vagy harmadszor, hogy aztán a következő órákat átadják kollégájuknak, a Napnak, aki pedig lelkesen sütött, de úgy, hogy meg lehetett tikkadni. Ebből a furcsa kettősből aztán olyan fülledt, és nedves levegő keletkezett, amit ha valaki, hát Adél nagyon, de naaaaagyon nem tolerált. Haja nem viselte túl kedvezően, azt pedig a lány viselte még kevésbé kedvezően.
De nem kuksolhatott otthon, amúgy sem tudott volna magával mit kezdeni, és szülei kiparancsolták a házból a levegőre. Persze mikor jöttek a felhők, akkor már hiába nézték, felbukkan-e a sarkon, hogy visszaiszkoljon a házba; a szabadság az szabadság, és Adél kihasználta a mozgásterét, amit a falu területe jelentett.
Tetszett neki az új rend: régen, még Tatabányán szabályosan rejtegették, mint valami mumust, de aztán a "környezetváltozás" magával hozta azt is, hogy végre hagyták kicsit egyedül is barangolni. Persze nem túl messze, és nem túl sokáig, de a kislánynak már az is hatalmas dolog volt, hogy egymagában végigmehetett az üzletsoron. Persze némelyik üzlet elől elhessegették, hiszen felnőtteknek szánt portékával kereskedtek, de máshol mosolygós, kedves emberek fogadták. A többség már névről ismerte, és ő is egyre több falusit tudott már beazonosítani.
A cukrászdában is járt már párszor azóta, hogy Emmáékkal beültek ide. Sőt, azóta törzsvendégnek számított, és a legtöbb alkalmazott már készítette is neki ki a mignont, mikor meglátta. Ezúttal azonban nem édes szája vezette ide, egyszerűen csak nem akart megázni, és megcélozta a legközelebbi ajtót. Ahogy betette maga mögött, már hallotta is, hogy odakint rákezd a zuhi. Levette napszemüvegét, melynek már igazából odakint se volt sok szerepe, és nagyot szippantott a levegőbe. Végtére is.. ha már itt van, ehetne is egyet.
Beállt a sorba, és nekiállt nadrágja zsebeit kiforgatni. Minden egyes üres zsebet egy-egy nyögéssel kommentált, és közben haladt előre.
- Nemár. - Eképp foglalta össze véleményét.
Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 2. 18:44 | Link

Vidorka

Sok zsebes nadrágot húzott, így bőven volt hova tennie a cukorkát, a kulcsát, meg az üveggolyóit is, amikből rendszeresen elhagyott (persze nem direkt) itt-ott párat, hogy aztán valaki egy hangos nyekkenéssel elessen benne. Ilyenkor mindig lelkesen ment, hogy visszakérje a üveggolyót, de egy idő után leszokott róla, miután megpróbálták több ízben is nyakon csípni érte.
Most megvolt valamennyi golyó, de pénz után hiába forgatta a zsebeit. Pedig máris annyira ráhangolódott az édességekre! Cukormáz, finom marcipán, itt-ott egy kis hab a tetején, és persze mindenféle krémek, töltelékek, amerre csak ellátott. Még fagyi is volt, bár egyik-másik rekeszből már jókora adagok hiányoztak.
Miután hangot is adott nemtetszésének a zsebei tartalmát illetően, búspanda tekintettel fordult a pult mögött dolgozó fiatal nő felé, de sajnos új volt, olyan, akivel ő még nem találkozott, így annak esélye, hogy majd a két szép szemére kap sütit, kissé csökkent.
Már épp egy alternatív ötleten dolgozott agyacskája, mikor egy fiú lépett mellé, és megszólította. Nem lehetett túl sokkal idősebb nála, de elég magasra nőtt máris, az biztos. Adél pislogott kettőt rá, aztán gyorsan elfordult.
- Anyukám azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel - közölte az előtte álló tarkójával. Igazából anyukája idősebb férfiakkal kapcsolatban beszélt neki erről, és hogy bármi finomat is akarnának venni neki, vagy mutatni valamit, ne hallgasson rájuk, hanem fusson el onnan. Ez a fiú felajánlotta, hogy vesz neki sütit, és ez elég csábító gondolat volt, és nem volt nagy bácsi, szóval lehet, hogy rá nem vonatkozik a dolog. Anyukája nem beszélt arról, hogy a fiúkkal mi a teendő. Csak arra kérte egyszer, hogy ne bántsa őket annyira. De ezt azért, mert Adél egy vele egykorú fiút jól megcsapkodott, miután az megfogta a haját.
- Mugli pénzt itt úgyse fogadnak el, itt csak a varázssuska jó - pislantott vissza egy pillanatra a papírpénzekre utalva. Találkozott már velük, hiszen Tatabányán szülei ilyenekkel fizettek. Adél nem is értette, hogy egy darab papír hogy lehet értékes. Bezzeg a szépen csillogó knútok, és sarlók! Azok szépek. Azokról tudta, hogy jobban kell vigyáznia rájuk, mint az üveggolyóira.
Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 4. 21:09 | Link

Vidorka

Milyen egy béna helyzet! Végre engedik kicsit egymagában kódorogni, és erre nincs nála egy knút se, hogy (v)egyen valamit! Persze eszébe juthatott volna előbb is, felmarkolhatott volna párat a konyhában lévő edénykéből, vagy kérhetett volna anyjától-apjától, mielőtt lelkesen kirontott az ajtón, de úgy, hogy az visszaverődött a falról.
És most itt áll a zsebeit forgatva, odakint meg mindjárt zuhog az eső. Béna eső! Béna pénz! Béna.. béna!
- Oda tényleg nem akarok - pislogott hátra az üzlet széles ablakán át au utcára, melyet máris milliónyi öngyilkos hajlamú nedvesség kezdett pettyezni.
Megint rápillantott a fiúra, aki meglehetősen ragaszkodni látszott hozzá, hogy meghívja őt valamire, Adél pedig hasonló mértékben szeretett volna hozzájutni ahhoz a süteményhez.
- Adél vagyok! - nyújtja felé a kezét hirtelen. Egyébként nem lenne jellemző, hogy szóba elegyedik fiúkkal, de ez az itteni édességet ajánl neki, kár lenne kihagyni a lehetőséget. Ráadásul ha végre bemutatkozna, már nem is lenne idegen, és akkor aztán nem lenne baj, ha beszélne vele, és kiválasztana egy.. vagy két süteményt. Esetleg ötöt. De ne legyünk mohók.
- És olyan rózsaszínt! - mondja, és másik kezével a mignonok felé mutat.
Persze nem szép dolog visszaélni az ilyen kedves gesztusokkal, de Adél hajlamos nem a legszebben viselkedni, így aztán hozzáteszi - a kezével is mutatva -, hogy rögtön hármat kér, mert hát ugyebár egy süti nem süti, két süti fél süti, három süti egy süti, de ugye egy süti az nem süti...
Szál megtekintése

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. augusztus 19. 10:42 | Link

Vidorka

Ez a bemutatkozósdi nem az ő kenyere, az világos. Megrázogatja a a fiú kezét, de közben másfelé nézelődik. Azért a neve nem kerüli el teljesen a fülét, érti ő, csak nem érdekli annyira, hogy rendesen megjegyezze.
- Vidor? Mint a törpe a Hófehérkében? - Előre engedi a fiút, hogy rendelhessen, és vágyakozva nézi a sütiket, amiket az eladó tányérukra halmoz.
Amint megvan, és Mathias is könnyít kicsit zsebén, Adél sietve utat vág az ő példájukat követő, eső elől bemenekült emberek között egy üres asztal felé. Már nem sok van, de az egyiktől épp feláll egy enyelgő párocska, így aztán a kislány kissé fintorogva, de lehuppan az egyik székre, szemben a fiúval, és persze a finomsággal, amit hoz.
- Háromra! - vágja rá, és már nyúl is az elsőért. Teli szájjal jut eszébe először, hogy mit is mond neki édesanyja állandóan arról, hogy illik megköszönni, ha kapunk valamit. - Köffi!
Igyekszik azért illendően, nem szanaszét morzsálva az asztalt tömni magába a mignont, de olyan finom, hogy alig győz közben mosolyogni. Ez kicsit megnehezíti a rágást, meg úgy a beszédet is, ha épp szóval akarná tartani valamiért őt Vidor, aki nem is törpe, sőt, kimondottan magas.
- Már majdnem tizenkettő vagyok - feleli, noha nemrég múlt tizenegy. - Itt lakom a szüleimmel a faluban, csak elfelejtettem.. mármint ők elfelejtettek adni nekem pénzt. Hát nem hihetetlen!? Akár éhen is halhatok! Bár most már nem annyira.
Egy újabb sütit kap fel, és kezdi rágcsálni. Ezt már kicsit lassabban, nehogy aztán túl hamar elfogyjon.
Szál megtekintése

Czukorvarázs Cukrászda - Gál Adél hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed