Theo
Kiscsillag | funfunfun

Az idő kezdett hűvösre váltani, megint, pedig azt mondják, hogy itt most pont, hogy melegebb idő kéne jöjjön. Már itt lakom egy ideje, de még mindig nem teljesen értem, hogyan is működik az időjárás. Kicsit megnyugtat, hogy a nénik a boltokban is ugyan ezt mondják, meg azt, hogy "már nem olyan az idő min' régen vót". Nagyon furán beszélnek, tudom, mert a fordító ketyere, amit használnom kell még mindig, nem változtat meg mindent.
- Hova is megyünk amúgy? - löktem meg a vállammal kicsit a fiút mellettem, egészen óvatosan. Állítólag ez is udvariatlan, kezdem azt hinni, bármit is csinálsz, annak nagy esélye van rá, hogy "bunkóság" legyen. Úgy vettem észre, hogy Theot ez nem zavarja különösebben. Még most is rácsodálkozom, milyen gyakran változik a hajszíne, ezért otthon már kitették volna a pusztába, hogy mégis milyen alapon vonja magára ennyire a külvilág figyelmét. Nekem mondjuk tetszett, nagyon egyedi. - Azt mondd meg nekem, minek ennyi külön bolt mindenre? Meg azok a fura érmék? Miért nem cserélik el az itteniek a dolgaikat egymás között? Még mindig belezavarodok, hogy egy galleon az hány sarló, a knútokról nem is beszélve.

Kiscsillag | funfunfun

Szeretek nézelődni, ezzel pedig nem mindenki van teljesen megbékülve. Megértem őket, én sem biztos, hogy érteném, ha egy ismeretlen bámulna rám nagy szemekkel, de Theo ismer! Szóval talán nem veszi a lelkére azt, ahogy meregetem a szemeimet a kezében füstölgő fehér pálcikára.
- Sokaknál látok ilyen izét, de elmondanád ez mi a lótuszra jó amúgy? - érdeklődtem, butácskán oldalra is billentve a fejemet. Szerintem nem sok értelme van annak, hogy minimáglyát gyújtasz és megvárod, leég-e a szád.
- Kicsit nézzünk körbe, aztán utána ehetünk is valamit - egyeztem bele megengedően, el is tűődve azon, hogy pontosan mit szeretnék látni ezen a fura helyen. Félreértés ne essék, nem bántani akarom! Én biztosan furább vagyok, mint ez a hely, de talán ezt senki nem hányja a szememre.
- Nálunk a faluban nem is lehetett egeret venni. Nem tudom, nektek miért van szükségetek rá. Hogy a bagoly egyen? - éreztem, hogy a homlokomon elmélyülnek a ráncok, ahogy megpróbáltam értelmezni a helyzetet, viszonylag kevés sikerrel.
Szeretem, mikor valaki sokat mosolyog, így azt is nagyon értékeltem, hogy Theo így tesz. Viszonoztam is a gesztust, téve pár sasszézó lépést (mert az álmodó csak így tudja leírni, Polaris valószínűleg azt sem tudja, mi az a sasszé - a szerk.)
- Ez mondjuk nem rossz ötlet, csak akkor nagyon meg kell bízni a boltosban. Én általában nem megyek olyan helyre egyedül, ahol pénzt kell cserélni, mert akkor a barát tud segíteni és így meg van oldva a hogyan fizetés - osztottam meg vele a fenomenális felfedezésemet, miszerint ha valaki okosabbal érkezel a helyszínre, kisebb az esély rá, hogy átvernek. - Segítesz is! Oh. Ha már segítség. A múltkor jártam erre, és az egyik föld be volt kerítve ilyen fura nagy vasszegéllyel, és tele volt felállított lapos kövekkel. Az mi?

Kiscsillag | funfunfun


- Megöl?! Mint a gepárd? - néztem rá kissé rémülten, aztán csak megáztam a fejem, enyhe undorral a vonásaimon. Persze, nem mindenki akarhat sokáig élni, de szerintem Theo még nem volt annyira jártas az életben, hogy csak úgy vonjon egyet a vállán és eldobja. - Ahhhha. Legalább finom? Mert a szaga nem az.
Nem akarok belemászni a dolgaiba nagyon, mert azt mindenki maga dönti el, mennyi nem finom valamit akar elrágcsálni. De ettől még kérdezni szabad, szerintem amiatt nem lesz mérges.
- Hát. Inkább kint próbáltuk tartani az állatokat a házból, főleg a kígyókat, meg a pókokat - ismertem be rövides töprengés után, majd elhúztam a számat. - De! A falu vezetőjének voltak marhái, őket be szokta vinni a viharok elől. Az számít?
Békákat. Házban. Éreztem, hogy kiül a rosszallás az arcomra, de megzaboláztam avonásaim, hogy lecsillapodjak. Csak azért, mert én nem vagyok egy nagy béka párti, még lehet, hogy másokat boldoggá tesz. Ha el tudja fogni a legyeket, még azt is megkockáztatom, hogy hasznosak!
- Őszintén... nekem sem. De cserébe boltba sem járok gyakran! - vigyorodtam el szélesen, mielőtt még sárba tiprom itt a beszélgetés hangulatát. Bár, ahogy látom, Theonak nem egyszerű kedvét szegni.
Azzal hogy felhoztam a lapos köveket, mindkettőnk számára nagy talányt sikerült feltárni. Ugyanazt az értetlenséget láttam az ő arcán, amit magamban is éreztem. A kezemet zsebre vágva sétáltam tovább az oldalán, ahogy próbáltam felidézni a köves udvar pontos helyszínét.
- De! De de de! Volt belőlük egy csomó, nem is értettem, minek kerítenek be kő T-ket. Félnek, hogy valaki ellopja őket? - leplezetlen csodálattal figyeltem őt. Tudja miről beszélek! Ez errefelé gyakori? Nem a megértésem, hanem a kő betűk.