Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844265#post844265][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.10. 22:07[/b][/url]

Mindig az első a legnehezebb, és bár akkor talán nem úgy tűnik, de az első a legmámorítóbb is. Még nem akartam visszamenni a panzióba, még nem annyira kényelmes az ágy. Nem rossz, félreértés ne essék, Eloise Payne nyilvánvalóan nem engedélyez olyasmit, mely okán a vendégei nem lehetnek maximálisan elégedettek. Pusztán csak még nem a sajátom a szoba, talán sosem lesz. Viszont mosnak rám, van mindig étel, és szobaszervíz. Ezt nem nagyon szeretném társasházi életre, netalántán saját fenntartásra cserélni. Azért mindennek van egy egészséges határa. Ennek is. Így hát, idővel meg fogom szeretni.
Az első mámorító, most is, mikor a közeli pad felső támláján egyensúlyozva haladok előbb balra, majd egy kecses félfordulattal vissza jobbra, akkor is ezen elmélkedek. Az életemen, a lehetőségen, azon, hogy ezt mégis hogyan kellene jól kihasználni. Most fontos szerepe van az időnek, a jó megközelíthetőségnek, annak, hogy hogyan cselekszem. Számos opciót végigveszek, elképzelem az első találkozásunkat. Nyilván az esküvő vagy egy családi esemény nem a legjobb, inkább egy olyan pillanat kellene, ami spontán. Valami ami...
... itt van. Döbbenten állok meg a pad közepén, új pillantok a közeledő Willre, aki mintha kicsit tántorogna. Talán fáradt, késő este van, és nem mindenki lehet tele energiával. Szép szőke tincseimet hátra lendítve, arcomon boldog mosollyal libbenek előre, hogy szinte, mint egy angyal, elé szálljak, és izgatottan felpillantsak rá. Mi legyen az első szó, amit neki mondok négyszem közt? Olyan hevesen ver a szívem! Nem tudok gondolkozni, de ajkaim elnyílnak, és:
- Szia, William.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844280#post844280][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.11. 16:59[/b][/url]

- Most vagy általában?
Hangom érdeklődőd, mint aki valóban nem tudja eldönteni, hogy a testvére melyiket is szeretné egész pontosan tudni, és az igazság az, hogy valóban nem is tudom. Viszont nem zavar. Az embernek van egyfajta kisugárzásuk, kinek kedves, kinek félelmetes, kinek olyan, amiről mások tudják, hogy legyőzhető. Nekem határozott. Sőt, több is, mint határozott, egyszerűen olyan, mint aki sosem kételkedik, sosem inog meg. Egyszerűen tökéletes. Ez pedig, tudom, hogy zavaró, de az igazság az, hogy számomra igencsak élvezetes. Szeretem, ha mások zavarban vannak a határozottságomtól. Ajkaim mosolyra húzódnak, miközben a rókás szerencsekarkötőmet simítom meg.
- Csereprogram keretében most itt játszom. A színházban.
Nem is tudom, hogy tudja-e, hogy színésznő vagyok. És balerina. Rendben, balerina inkább, de itt jobban kedvelik azokat a darabokat, melyek nem balettek, így csupán csak egy darab van, és talán lesz még egy. Sokkal bizonytalanabb, mint amihez szoktam, kevésbé rendezett ez a hely, de nem bánom, ez volt a tervem, az esküvő óta pedig élesítettem minden fegyverem, és végül elértem, itt vagyok. Azt, hogy táncoljak, meg tudom oldani, úgy is, ha most több a színészet az életemben. Ezt is ki kell próbálni.
- Ha már itt vagyok, esetleg beszélgethetnénk. Szívesen meglátogatnálak titeket.
Nem akarok tolakodó lenni, nem akarom, hogy lássa, mennyire nagyon jó lenne, hogy ez a tervem, így olyan könnyedén beszélek róla, mint, ahogy a partikon szokás, felületes témák, érzelmek nélkül. A nagymamám tökéletesre nevelt, és úgy hallottam, hogy Adele hasonló hozzám, ő is tökéletes. Ha őt szereti, akkor engem is fog. Csak fel kell fedeznie bennem az értékeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844297#post844297][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 05:43[/b][/url]

Tudnom kell, hogy miért. Miért van az, hogy az előttem álló fontosabb, hogy jobb, hogy menőbb, hogy említhetőbb. Mi van William-ben, ami Nathaniel számára olyanná teszi, mint valamiféle istenséget. Véleménye szerint a börtön az csak az acélozottság iskolája. És tényleg. Ahogy így rápillantok, azt látom, hogy keményebb lett, mint eddig bármikor, mikor találkoztunk. Az esküvőn nem foglalkozott velünk cseppet sem, és ez mélységesen bántott, ám, mikor ezt Nathaniel-nek is jeleztem, ő csupán csak legyintett, azt felelve, hogy az esküvőjén majd a legkevésbé velem kíván foglalkozni. Otthagytam, ki tudja, talán úgy folytatta volna, hogy ez rám is igaz lesz, hogy akkor és ott, én sem vele vagy éppen William-mel akarok majd foglalkozni.
- Nincs itt.
Húzom el a számat én is ugyanúgy, ahogy ő, ez talán családi jellemvonás, genetika, és ahogy ő nem rám, úgy én se rá nézek ebben a pillanatban. A távolba révedek, de nem látom azt, akit keresek. Rossz ötlet idejönni, mindenki azt mondta, én mégsem fogadtam szót, mert azért dolgoztam, hogy William közelében lehessek, hogy megismerjem, anélkül, hogy más is itt lenne, és ő egyből Nathaniel-t keresi. Illetlen és tiszteletlen viselkedés az ilyen.
- A nagymama sincs.
Teszem hozzá, mielőtt még őiránta is érdeklődne. A nagypapát nem szokta említeni senki, talán azért, mert meglepően csendes és visszahúzódó, legalábbis hozzánk képest mindenképpen. Felpillantok William-re, és egyszerűen nem tudom, hogy mit és hogyan mondhatnék neki, hogy én is érdekes legyek a szemében.
- A panzióban lakom, van kedved egy ideig együtt menni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844300#post844300][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 14:28[/b][/url]

Ha valamit akarok, elérem. Őt akarom. El fogom érni. Nem érdekel, hogy mekkora küzdelemmel jár, sem az, hogy mennyi mindent kell áldoznom érte. El akarom őt érni, és el is fogom. Ahogy a hangja emelkedik, úgy nyílik az én szemem is nagyobbra, ám ahelyett, hogy megijednék, összehúznám magam, vagy zavarba jönnék a feltételezéseitől, gőgösen és végtelen nyugalommal lépek közelebb hozzá. Ivott, ha nem láttam volna, és érzem, messziről. A nagypapára emlékeztet, esténként neki is kellemes alkoholos lehelete szokott lenni. Olykor a nagymamának is, de nála ez elenyésző.
- Te, te és mindig csak te. Azt tudom, hogy nem vagy ránk kíváncsi, de mi van akkor, ha én viszont kíváncsi vagyok rád? Nem körülötted forog a világ, William.
Még jó, hogy a szabad ég alatt vagyunk, mert egy ház ekkora bődületes hazugság okán már ránk omlott volna, így is, eső közeleg, hirtelen morajlik fel az ég. Merlin szeme mindent lát, ezek szerint a hazug szavakat is megérzi. Mert nekem William a világ közepe, szinte már a mániám.
- Csak én vagyok itt.
Ismétlem meg újra, ha eddig nem lett volna egyértelmű, és csak most veszem észre, hogy ahogy elkezdtem válaszolni neki, közelebb is léptem, pofátlan mód belegyalogoltam az aurájába, ami nyilván idegesítheti. Hát tegye, engem az sem érdekel jelenleg.
- Most el fogsz sétálni, gondolom. Szitkozódva. De csak, hogy tudd, még nem végeztünk.
Én nem lépek el, így ha menni akar, neki kell engem megkerülnie. Hajrá William, lássuk, hogy olyan vagy-e, mint Nathaniel. Fintorogva kerülsz-e ki, azt éreztetve, hogy jobb vagy nálam?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844304#post844304][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 18:10[/b][/url]

Nem együtt nőttünk fel valóban, de egy fiútestvérrel nőttem fel, aki állandó arcot vívott velem, és őt istenítette, én pedig harcoltam a figyelméért, mígnem egészen meg nem gyűlöltem azt a testi formát nem sűrűn öltő jelenést, amit a bátyám jelentett. A gyűlölet gyötredelmesen fárasztó, idővel én magam is alábbhagytam, és új dolog foglalkoztatott, megismerni, megtudni, megérteni, hogy miért. Egyszerűen érteni, és már nem felülkerekedni. Most azonban, ahogy itt állok vele szembe, bizseregni kezd a tarkóm és a tenyerem, éppen úgy, mint mikor egy szerepre vágyom. Bármit megtennék érte, hogy én maradjak állva.
Ahogy taszít rajtam egyet, egyensúlyomból kibillent, hátratántorodom, de nem esek el. Más, aki nem töltötte az elmúlt másfél évtizedet tánccal, elesett volna, én azonban nem teszem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzek fájdalmat. Ösztönösen arra koncentrálok, hogy állva maradjak, és nem arra, hogy mit vált ez ki a lábaimba, a hátamba, sőt, hogyan értékeli az egész testem, hogy ilyen erősen és váratlanul változtatott helyet. Érzem, ahogy a bal térdem megremeg, és szívem szerint nekimennék, hogy viszonozzam a lökést, de helyette csak fújtatva felegyenesedem.
- És ha nem?
Mert vissza akartam kérdezni, de akkor éppen nem sikerült, amikor kimondta, de most, hogy bizton állok a lábaimon, vagy legalábbis el merem hinni, hogy állva maradtam, ki merem nyitni a számat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844307#post844307][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.12. 19:15[/b][/url]

- Miért gondolkozol így? Ez baromság.
Nem kiabálok vele, de beszélek olyan határozottan, olyan hangerővel, hogy tisztán értse, amit mondok. Hogy kiszórakozzam magam? Mégis, milyen beteg gondolat ez? Egyáltalán nem az a célom, hogy kiszórakozzam magam, hanem, hogy megismerjem, hogy megértsem azt, hogy mi történik körülöttem, hogy a tulajdon ikertestvérem miért taszít el magától.
- Én meg akarlak ismerni, de te mindig úgy viselkedsz, mintha bántottalak volna.
Nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, hogy mégis mit tettem ellene, mivel bántottam gyerekként. Én nem ismertem a szüleinket, jó neki, ő tudja, hogy milyenek voltak. A nagymama mindig csak apáról mesél, és olyan történeteket, amiket ő tudott, hogy milyen volt gyerekként, hogy mennyire határozottan akarta anyát, de milyenek voltak együtt, milyen volt az anyánk?
- Milyen volt úgy élni, hogy voltak szüleink? Hogyan nevelkedtünk? Milyen volt az illatuk? A hangjuk? Az ölelésük? Te vagy az egyetlen ember, aki erre tud válaszolni nekem, te vagy az egyetlen, aki ezt megélted, és aki emlékszik. Neked vannak emlékeid, nekem nincsenek, és azt sem engedted soha, hogy a testvéred legyek. Igazságtalan vagy, William. Rossznak állítasz be, pedig nem is ismersz. Meg szeretnél ismerni?
Félek feltenni a kérdést, és bárcsak visszavonhatnám, bárcsak inkább a saját nyelvemre haraptam volna, de túl késő, a vágy előbb dolgozott, mint, hogy a tudat fékezni tudott volna, és ebből az egészből most itt van az, amit úgy hívhatunk, baj. Ez fájdalmas lesz, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844333#post844333][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 13:14[/b][/url]

Egyszerű ember vagyok, azt hiszem, teljesen természetes, hogy annak ellenére, amit mond, követem. Egyfelelől tényleg egy irányba megyünk, noha azt feltételezem, hogy az ő otthonuk valamelyik utcába, van, másfelől, mert beszél, és tudni akarom, hogy mit. Így tehát, szaporán téve egyik lábam a másik után, haladok, hogy utolérjem, és nagy valószínűséggel most erre a kissé kapkodós tempóra kell váltanom teljesen, ha nem akarok lemaradni. Azt nem hiszem, hogy ő lassítana, és figyelembe venné a tényt, hogy nála némiképp alacsonyabb, nőnemű egyed vagyok. Vagyis kapkodnom kell a csülkeimet, ez nem is kérdéses.
- Szerinted én akartam jönni? Egyáltalán eleve. Megfogantam, meg Nate is, de az nem az én döntésem volt, hanem az evolúcióé meg a biológiáé, meg minden olyan tudományágé és emberi testcselekedeté, ami ahhoz kell, hogy egy nőben, aki az anyád, megfoganjak én, aki meg a testvéred. Ebben a történetben nincs hibás, mert nincs száz százalékos védelem, óvszer és gyógyszer mellett is meg lehet foganni, szóval...
Tárom szét a karjaimat, és Merlinre mondom, hálás vagyok, hogy annyira jó állóképességgel rendelkezem, hogy a műveletek keresztezésekor nem köpöm ki félúton a tüdőmet, meg nem lihegek úgy, mint akit száz kutya kergetett. Szörnyen kínos lenne.
- Nem megyek. Mert köt a szerződésem, egy csomó pénzt kéne fizetnem, és miért is adnám oda olyan embereknek, akik ellopják, ha el is költhetem olyan embereknél, akik ellopják, de legalább nekem is jut belőle valami szép? Amúgy is, lehet, hogy jó fej vagyok, és kedvelnél, de lehet, hogy nem. Sosem tudod meg, ha nem próbálsz ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844340#post844340][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 17:55[/b][/url]

- Szívesen.
Vágom rá könnyedén, megvonva a vállaimat. Húsz éves vagyok, és valljuk be, bármennyire is szerették volna, hogy erényes jókislány legyek, azért eddig nem vártam azzal, hogy megismerjem a szexualitást. Bár, tegyük hozzá, tizenhét évesen volt vőlegényem, és akkor még ártatlan is voltam, de aztán egy hibás zsupszkulcs tett róla, hogy a házasságunk előtt húsz órával megözvegyüljek. Mondjuk azt nem így mondják, de a lényeg, hogy végül nem mentem férjhez, sőt, mi több, már csak akkor tudtam meg, hogy nem is fogok, amikor az álomszép ruhámban, a tökéletes sminkben és hajjal vártam, hogy végre elkezdődjön az egész. Elég katasztrofális volt az a nap, és sok részletére még most sem emlékszem. Jó házasság lett volna, kedveltük egymást, barátok voltunk. Will előtte nem rég került börtönbe, azóta pedig, a jelenlétében, nem lett felhozva ez az egész. Azt mondtam sokáig, hogy nem szeretnék beszélni róla, és nem is hazudtam, tényleg nem akarom senkivel megosztani ezt. Ahogy lassít, úgy próbálok én is normális tempóra váltani, és a kérdésére felnevetek.
- Nők vagyunk. A nagymamánik neveltek, és eléggé hasonlóak ők is. Azt mondják, hogy minden ugrik egy generációt, ez nálunk esélyes, Nate olyan komoly, mint a nagypapa, én meg olyan vagyok, mint a nagymama, ami nem minden esetben szerencsés.
Van valóságlátásom, tudom, hogy milyennek gondolják mások a nagymamát, és azt is, hogy olykor engem milyennek látnak. Nem kellemes, de együtt tudok élni vele.
- Ha lesznek gyerekeid, olyanok lesznek, mint a szüleitek. Adél családja milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844354#post844354][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.13. 21:17[/b][/url]

- Ezt nem teheted vele.
Az iróniát meghallom, de nem reagálok rá, csak haladok mellette tovább. A gyűrűmet birizgálom, a kabátujjam rejtekében, valamit mindig kell kezdenem az ujjaimmal, hogy le legyenek foglalva. Segít a koncentrációban, ha tudom, hogy valamivel még foglalatoskodom. Túlteng bennem az energia. A gyűrűt nem vettem le soha, csak amikor színpadon vagyok, vagy gyakorlok. A középső ujjamon hordom, kővel befelé, így olyan, mint egy szimpla rosegold gyűrű, senki se gondolja, hogy különleges.
- Az egy dolog, ha a házasságodban rideg vagy, vagy nemtörődöm, vagy másik nővel élő, másik szobában alvó. Ezekkel az emberek egyáltalán nem is foglalkoznak, sőt, csak legyintenek rá, mert ők maguk sem különbek. Sőt, egy csomó meleg is van közöttük, nők és férfiak is, meg olyanok, akik nem tudnak egy ember mellett elköteleződni.
Nagyon kevés olyan házasság van, ahol a párok összetartottak a kötelező körökön túl is. A nagyszüleink például ilyenek, ők nagyon régóta együtt vannak, meg például Petre és Alexa is, mondjuk az ő házasságukról is tudok egy csomó olyan dolgot, amit nem akartam, de nyilván, ha az ember férjhez készül menni, akkor a tapasztalt asszonyok bevezetik annak mikéntjébe is. Én nagyon sokat tudok a házasságokról, hiszen nyilván, ha úgy néz ki, férjes asszony leszel, sokkal több mindent elmondanak, mint amikor még gyerekként néznek rád. Én is tudom, hogy kinek mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy békés hosszú életük legyen.
- De ha nem születik gyereketek, akkor Adélt kinézik. Őt fogják vádolni, azt gondolják majd, egészségtelen, hibás, hogy nem képes nem, hogy fiút, de akárcsak gyereket is szülni. Én nem hiszem, hogy te olyan ember lennél, aki a poklot kívánná a feleségének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844388#post844388][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.15. 14:55[/b][/url]

Kevés dolog döbbentett meg eddigi életem során, de William kijelentései tízből nyolcat elfoglalnak, pedig életünkben nem beszéltünk összesen annyit, mint a mai estén. Nyolcat, a tény, hogy a nagyi küldött ide a nyolcadik, és aztán a kitörése el is foglalja a kilencedik helyet. William az én megdöbbenéseim döntő többsége. Valószínűleg nem éppen erre a pozícióra pályázatott szegény gyerek, de elég gyorsan kiütött minden korábbi megdöbbenést.
- Terhes volt?
Két szó. Csak két szó, amit ki tudtam nyögni, mert én erről nem tudtam semmit. A nagyi semmit sem mondott, azon kívül persze, hogy az ideérkezésemet nem tudja támogatni, és, hogy egy éppen csak városkává váló település színpadán játszani nap nap után az én helyzetemben visszaesés. Elképesztő visszaesés. De én akkor is akartam, itt akartam lenni, de arról fogalmam sem volt, hogy ekkora szart találok itt. Már elnézést. Az arcomon látszik, hogy én tényleg nem tudtam erről az egészről, a megdöbbenéstől szinte mozdulni se tudok, és először el se jut az agyamig a kérdés, csak miután már végigelemeztem minden előtte hallott mondatot. Adél terhes volt, amit nem mondtak el neki. Terhes volt. Valaki mástól. Ráadásul már az esküvőn megcsalta Will-t.
- Nincs férjem.
Felelem csendesen. ösztönösen a kabátom zsebeibe téve az kezeimet, hogy még csak esély se legyen arra, hogy esetleg a kezeimre pillant, hogy a folyamat mely szakaszában vagyok. Hiszen már húsz éves vagyok, illő volna. Köhintek egyet, és elpillantok a távolba, majd vissza rá.
- Nem tudtam Adél állapotáról, a nagyi semmit sem mondott, de igazad van, nem jogos, hogy téged hibáztatnak, én csak azt szerettem volna, ha nem esel abba a hibába, hogy nem tekinted a feleséged embernek. Sokan megteszik a környezetünkben, és nem akartam, hogy ítélkezzenek feletted.
Hogy miért nem, azt nem mondom ki, mert úgysem értené, senki se érti, sokszor én magam sem, ahelyett, hogy további magyarázkodásba fognék, rámosolygok, és tovább indulok, elvégre késő van, nem veszekedhetünk itt egész éjjel, ahogy én mentem utána, ha ő akar, akkor majd ő is jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844399#post844399][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.15. 20:49[/b][/url]

- Tévedtem.
Nem szégyen az, ha elismeri az ember, hogy nem jól ítélte meg a helyzetet, viszont őszintén mondtam, hogy azért mondtam el neki, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön. Túl azon, hogy nem értem, Nate miért szereti őt jobban, szeretném tudni, hogy milyen ember, hiszen a testvérem, olyan emlékei, élményei vannak, melyek nekem sosem lesznek. Bármennyire is fájdalmas, ha ott lenne a kínálkozó alkalom, belenéznék az emlékeibe, látni szeretném a szüleimet, túl a mozgóképeken és pár mugli felvételen. Hallani a hangjukat, látni a szemük csillanását. Nagyon szeretném tudni, hogy milyenek voltak, hogyan néztek egymásra, hogyan ránk. Nálunk otthon nincsenek képek melyeken együtt vannak, mintha nem léteztek volna, mintha az apám sosem felnőttként nem létezett volna. Én ezt akarom, tudni, érezni. átélni. Illatokat szeretnék, hangokat, színeket, és azt, hogy szeressenek.
- Tudom, hogy mit várnak tőlem, ha lesz kérőm, férjhez fogok menni, és gyermekeim fognak születni.
De lássuk be, az elmúlt időszakban nem én voltam a legnépszerűbb lány. Egy év gyászt két év parkettszéli várakozás követett, a napjaimat a táncnak és a színháznak szenteltem. Otthon ismert vagyok, sőt, mi több, az egyik legfoglalkoztatottabb balerina, éppen ezért volt hatalmas felelőtlenség karrierem csúcsán idejönni. De mikor, ha nem most?
- Holnap előadásom lesz, hétkor, van egy páholy, amibe bárkit meghívhatok, mindig a rendelkezésemre áll. Ha szereted a színházat, vagy van olyan, akiről tudod, hogy szeretné...ha van kedved, nézz meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844528#post844528][b]Esther Rebecca Krise - 2022.03.18. 07:50[/b][/url]

- Az nagyon jó lenne.
Tudom, hogy a férfiak jelentős része máshogy áll ehhez, mint a nők, és mást is látnak, amikor a színpadra tekintenek. Nem kényszer, csak ajánlat, próbálok nyitni felé, de nyilvánvalóan nekem, aki az életét a színpadon töltötte, kevés ötlet áll a rendelkezésemre. Balett vagy darab, válassz! Itt állva, nézve őt, és azt, ahogy mérlegeli a lehetőséget, hirtelen azon kapom magam, hogy zavar a tudat, hogy nincs más. Hogy valójában nem vagyok annyira érdekes, hogy opciókat ajánljak, hogy nem is igen éltem, és ennek okán nem is igen tudom, hogy milyen programokat lehet csinálni egy olyan emberrel, aki a testvérem, de akivel nem élek együtt. Nem ismerem őt, és minden próbálkozásom csúfos kudarc volt csupán, sokszor éreztem azt, hogy láthatatlan vagyok a szemében, ami nem segítette az önbizalmam, viszont növelte azt a negatív gombócot, ami amiatt lakozik bennem, ahogy Nathaniel áll hozzá.
- Gyere. Tényleg késő van. Melyik utcában laktok?
Csak remélni merem, hogy valóban hajlandó lesz végigjönni velem az úton, és beszélgetni még egy kicsit. Nem akarok sokat, nem akarom megváltani a világot vagy a kapcsolatunkat. Egyedül megérteni szeretném az egészet. Megismerni őt, Adélt. Egy kis szeletet szeretnék, és most még nem, de később talán elismerem és elfogadom azt, hogy hiányzik az, hogy hozzá tartozzak, hogy legyen egy masszívabb kapcsolat közöttünk.