Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=731711#post731711][b]Eszterházy Diána - 2018.08.10. 15:14[/b][/url]

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735525#post735525][b]Eszterházy Diána - 2018.09.30. 16:56[/b][/url]

Az első lejutási kísérletet akkor hivatalosan is teljesen sikertelennek ítélhetjük, de hát mit tegyen, lehet ő sem állna meg amúgy valakinek, aki a feje fölül leszól egy fáról, hogy pszt, figyu, segíts már. Kezd viszont eléggé zsibbadni a lába ebben a pózban. Komolyan, nem hiszi el, hogy boszorkány létére tökre fennakadt egy fán! Egy feltámadó bosszús szellő megrezegteti a fa lombjának leveleit, majd ahogy jön, úgy el is múlik. Sóhajtva ül le arra a vastag ágra, amin leledzik, egyik lábát egyik oldalon lógatja le, a másikat meg a másikon, mintha seprűn ülne. Legalább az egyensúlyérzékével nincs baj. A megfontolt döntéseinek nem létével viszont annál inkább. Ilyen későn nem is mászkálnak már annyira sokan az utcán, ki tudja, mikor fog valaki erre keveredni.
VAGY DE!
Úristen egy ember!! (Mármint nem az, de ezt Diána pillanatnyilag nem tudja megállapítani. Amúgy sem biztos, hogy meg tudná azonnal.)
- Hali.. izé. Jó estét(?) - Még csak az kéne, hogy ez az esélye azért ússzon el, mert udvariatlan volt.
- Tudna segíteni lejönni innen? Elég hülyén hangzik meg minden, tudom, de azt hiszem itt ragadtam.
Legalább annyi felelősségtudat amúgy van benne még így erősen becsípve is, hogy ne próbálkozzon varázslással alkoholos befolyásoltság alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=735782#post735782][b]Eszterházy Diána - 2018.10.01. 22:06[/b][/url]

- Nyehe, az tök jó, mert én sem - kuncog fel jókedvűen és gyengén megcsapkodja a faágat, amin "lóg". A mozdulatsornak hála egy pillanatra elveszti az egyensúlyát, a reflexei viszont csodával határos módon megmentik, és mint valami vörösre festett koala, mind a négy végtagjával rákulcsolódik támaszára, mielőtt még oldalra dőlve lepottyanna.
- Hoppá. Huh. - Ezt megúszta. Lepislog új társaságára, fontolóra véve az általa felkínált lehetőségeket. Nem úgy néz ki a férfi ebből a szögből, mint akit nem lapít össze, ha ráugrik.
- Egyszer valaki azzal viccelődött, hogy majd akkor kapok Kiválót bájitaltanból, ha rellonosok hullnak az égből. Boldog karácsonyt és bájitaltankiválót nekem.
Egyébként is hajlik arra, hogy leugorjon, mert az előbbi verzió, mely szerint felmásznak érte, elég szenvedősnek és bonyolultnak tűnik, amihez az ő koordinációjára is szükség lenne végül. Ami nincs sok jelen pillanatban.
- Háromra le fogok gurulni innen, és kapj el, jó? Egy.. kettő..
Tulajdonképpen nagyon könnyelmű döntés ez az egész, simán lehet, hogy nem kapják el vagy nem fogják elbírni és mindketten összetörik magukat, meg mindig is mondták, hogy ne álljon szóba idegenekkel este, mert...
- Három!
... mindegy.