Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=682985#post682985][b]Eric Wright - 2017.05.28. 11:55[/b][/url]

A mai egy pihenő nap, nem kell elkapkodni semmit. Ugyan még nem találtam magamnak munkát, de az ösztöndíjból úgy-ahogy el tudok lenni, nulla luxussal. Éhen nem halok, de ha mondjuk moziba kellene menni, mint a mugliknál, maximum egy alkalom, mondjuk cukrászda meg négy, és akkor sem a legdrágábbakat kéne választani. Szerencsére az akadémián is manók főznek, így biztos, hogy éhen nem halok, a lakhatás viszont már egy másik probléma. Ugyan azt is lehetne olcsóbban, de meg kell mondjam, megszerettem ezt a kis mágusfalut. Sok érdekes ember, színes, szagos, szép lányok, mi kell még? Ráadásul egészen fiatal az itt élők legtöbbje, a kocsmákba szorultak a nagy öregek és az alkoholisták, persze. Így aztán tényleg úgy érzem magam, ahogy még soha, nem is gondoltam volna, hogy van ilyen település a varázsvilágban. Persze a Roxfort is ilyen volt, de az mégis csak egy elzárt hely, ez pedig egy igen nyílt, és sokkal impulzívabb.
Mégis ma valami többre vágytam, egy általam választott ebédre, ami akár gyorskaja is lehet, csak ne a szokásos, de bőséges legyen. Néztem a kirakatokat, és persze sokszor szívtam gondolatban a fogaimat, hogy megvennék ezt azt, még a cukorkabolt is vonzó volt. Láttam ott egy emberméretű nyalókát, ami egyébként egy seprű volt és dumál addig, amíg le nem nyalják a száját. Kérdéses, hogy ezek után megtámad-e, de egy mókának érdeme lenne kipróbálni, ha nem lenne olyan drága.
Továbbsétálok, hátha lesz még valami érdekes, de egy alacsony lány nekem esik a boltból kijövet. Hát miért nem néz szét?
- Semmi probléma - válaszolok, azonnal mosollyal az arcomon. Előfordul az ilyen, még a legjobbakkal is, viszont, amikor megfordul elakad a szavam. Nagyon szép lány, és még ismerős is valahonnan. Igen, lehet, hogy minden szép lányra azt gondolom, hogy valahonnan ismerős, hátha akkor meg lehet ismerkedni velük, de aki előttem áll, biztos, hogy az. Tudom is, hogy felnőtt, még ha ilyen kis termettel is áldotta meg a sors az én 182 cm-hez képest. Én sem vagyok egy égimeszelő, de lánynak néha a pultnál is gondot okozhat a magassága. Megkordul elég hangosan a gyomra - pedig egyáltalán nem gazdag zsírban a testtömege -, amire én nevetve szisszenek fel.
- Éhes vagy? Én is amúgy, csak nekem nem kopognak belülről, hogy hé dobjál már be valamit, mert sav marta vidék lesz odabent - nézek rá nagy szemekkel, és még mindig az foglalkoztat, hogy honnan ismerhetem. Jó lenne megtudni, és erre támad is egy halvány ötletem.
- Egyébként Eric vagyok - mutatkozom be, és ha jól nevelt a lány, akkor megtudom a nevét... hátha!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=683750#post683750][b]Eric Wright - 2017.05.31. 15:45[/b][/url]

Amit megehetsz, ne halaszd holnapra. Ez egy nagyon jó mottó, bárki is találta ki, én pedig éhes vagyok. A körülményeknek meg pacsi, aki a törpe szépséget a lábamra sodorták. Ez a kis fájdalom megér annyit, hogy kölcsönösen elkezdődhessen valami kettőnk között. Például egy jó kis kajálás, aztán maximum ennyi, de kezdésnek – és/vagy akár befejezésnek is – megteszi.
- Á bocsi, nem akartam pofátlan lenni, csak ismerősnek tűntél – húzom el a számat, ezek szerint mégsem volt annyira feltűnésmentes a leskelődésem. Ő persze aranyosan kivágta magát belőle, gondolom, hogy nem ez az első eset, hogy megbámulják. Eric-Eric, vigyázhatnál a kukkereidre néha, nem kell mindig bekapcsolva hagyni a bámuló üzemmódot.
- Hogyne érteném. A cukorka jó, és nem szabad veszni hagyni. Inkább sóvárogni kell, és gyűjteni, hogy elmerülhessünk az élvezetekben, amikor megkaparintjuk, nem? – széles vigyor, és még mindig ott a kisördög a fejembe, hogy ismerős. Zavaróan ismerős, és azt is tudom, hogy többször láttam, de nem annyiszor, hogy pontosan meg tudjam mondani. A legvalószínűbb az, hogy itt a faluban párszor már megpillantottam, vagy… áh, mindegy.
- A kis hableányé? Ő… - széttárom a kezem, nem ismerem a kis hableány történetét. Legalábbis olyat, amiben egy Eric nevezetű herceg van. A sellőkre mondják a muglik, hogy hableány – ami nagyon találó elnevezés amúgy -, de… lehet, hogy valami mugli történet?
- Igen!  Eric Wright az egyetlen Czettner Lucával akar menni enni! – azonnal elkap a harci láz, na meg a kajálás a csinos törpivel. – Figyelj, csak nem Lucának hívják azt a bizonyos Kis hableányt? Vicces lenne! – az ám, de mennyire. Luca hableánynak pedig ki ne lenne szívesen a hercege? Csak a bolondok nem, ez tuti! Emellett a neve is ismerős, de nem egyelőre hagyjuk ezt a „valahonnan ismerlek cuccost.”
- Hova menjünk? Te biztos ismersz itt valami jó helyet! Amúgy sem kell attól tartanod mit eszel, gondolom, mert jó formában vagy, én mondom Eric, a herceg – nevetgélek egyet. Egészen belejönnék ebbe a hercegesdibe, ha nem lennék túl csóró.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=683894#post683894][b]Eric Wright - 2017.06.01. 18:17[/b][/url]

- Edző? Cikesz? Akkor kviddicsezel, és fogó vagy… Hol? – na, végre valami nyom, talán egy híresebb fogó? Magyarországról nem sokakat ismerek, talán csak Palarnt – nem is magyar név, de mindegy. Czettner? Hmm, hmm, pedig tuti onnan ismerhetem. Főleg, ha mostanában nem is igen volt az országban sem, akkor… tippem sincs, bár ennél több segítséget nem kapok, maximum a csapat segíthet. Mondjuk járatosabb a Britt-Ír ligában vagyok, talán valami világkupán, vagy ilyesmin láthattam őt. vagy csak simán tetszik, és azt akarom, hogy ismerjem. Ez sem kizárt.
Viszont ez az Ariel-Eric dolog teljesen idegen tőlem, és rögtön meg is lesz, hogy miért. Talán Luca kedvéért egyszer megnézem, hogy ne legyek ennyire tudatlan muglimese ügyben.
- Úgy bizony! Ha ketten vagyunk, már nem szánnak meg minket és mi nyugodtan ehenészhetünk – én találtam ki a szót, jó, mi? Tényleg egyre éhesebb vagyok, ahogy a kajálás kerül a képbe, már látom magunkat, ahogy tömjük a búránkat. Luca pedig tiszta cuki lehet, ahogy eszik ekkorán, egy besefér hambit.
- Ó, kár, azért a trófea sem elvetendő – el is indulok Luca mellett-után, és egyre jobban vágyom már a falatokra. Kezd kiszáradni a torkom, a gyomrom pedig szűkül, mint Star Warsban a szemétledobó.
- A sárkányölőben tanulok, de itt élek, ha lehet ezt életnek nevezni. Mármint nincs lakásom, se pénzem rá, szóval a Mátra Csárdában tengetem a napjaim, ha épp nem az akadémián tömik a fejem… sajnos tananyaggal – nevetgélek, miközben lassan a célunk felé érünk. Legalábbis, én ebben egyre biztosabb vagyok.
- És te miért vagy itt? Ide akarsz igazolni, vagy ilyesmi? Rokonok, vagy mesterszak? Tudok ám kérdezni! – a vigyor az ajkaimra vetül, miközben ajtót nyitok neki a célnál. Már, ha ez az a hely, ahova jöttünk…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=684703#post684703][b]Eric Wright - 2017.06.09. 10:40[/b][/url]

A kis cuki lány kitárulkozik végre, nem mintha eddig lakat lett volna csábos ajkain. Végül is a tippen jó, csak eddig nem tudtam hová tenni. Korona Krakow – talán valami kupameccsen láthattam. Érdekes, hogy pont ő maradt meg belőle, biztosan azért, mert elég apró termetű, még a fogók között is, és… megvan! Amikor vége volt a meccsnek közelről mutatták őt a kivetítőn, ahogy ragyogó mosollyal mutatja a cikeszt a közönségnek. Igen, tuti innen maradt meg! Csak ugye most nem kviddics szerkóban van a csöppség. Egyébként pedig jót mulatozok a megfogalmazásain.
- Igen, akkor valami kupameccsen láttalak, ahol te kaptad el a cikeszt és megmaradt a mosolyod – kissé talán bele is pirulok a mondatba, de tényleg olyan kis cuki lány, aranyos mosollyal. – Á, engem életveszély felküldeni a pályára. Próbáltam, de több balesetre emlékszem, mint örömre, amúgy hajtó szerettem volna lenni. Rövid próbálkozás után lemondtam róla, szóval csak nézem, ahogy száguldoztok és élvezem a meccseket – hadoválok neki. Érdekes, hogy hogy megnyíltam, általában nem szoktam belelkesedni ennyire egy idegennel való találkozáskor. De, ha mondhatjuk, akkor egy sztárral találkoztam, aki még szerény és nem pökhendi. Ritka párosítás lehet, na meg meg is közelíthető, nem veszik körül testőröm, meg ilyesfélék. Vagy csak jól elbújtak…
- Igen, a sütit jobban befogadná az agyam, mint a mugli lőfegyverhasználatot. Gyakorlatban... – kissé elkomorul az arcom, de nem sokáig. Való igaz, nagyon veszélyesek ezek a muglik és a találmányaik. Az más kérdés, hogy nagyon nehezen vesznek minket észre, szóval ugyanott vagyunk, ahol az elején, hogy minek megtanulni lőni? Na, mindegy, nem én állítom össze a tantervet és szerencsére nem is Astrid. Akkor mindenki megbukna, hehe.
- A Mátrába lakom, ez van. Szóval van valamennyi, csak nem vagyok Kőris, vagy mi. Ez valami mugli mondás – vonok vállat vigyorogva, miközben megérkezünk a kajáldához.
- Hát még jó, hogy szeretek enni. nagyokat is, meg kicsiket is – kacsintok rá, ami talán most kicsit félreérthetően jön ki, de nem foglalkozom vele. A lényeg, hogy az én bendőm is jelzi már, hogy kéne neki valami tápanyag, úgyhogy jobb lesz, ha elhalkulunk és a hangjainkat már a rágás effekt adja nemsokára. Felnevetek, ahogy körbefordul.
- Az biztos is, hogy túl jó vagy – nevetgélek tovább. – Wow, te aztán nem vesztegeted az idődet – bólintok elismerően. Nem az az otthonülő típus a leányzó. – Vauvau, éhes vagyok – viccelődök, ha már az állatokért mindent. Pedig nem is vagyok annyira az.
- Most akkor átvigyelek a küszöbön, vagy elég, ha kinyitom neked az ajtót? Csak induljunk már – remélem, leveszi, hogy poénkodás az egész, minden testkommunikációm ezt mutatja. Bármi is lesz, kinyitom az ajtót, aztán, vagy becipelem, vagy előreengedem őt, egészen az egyik asztalig.
- Hú, van valami ajánlatod? Gondolom nem először vagy itt – nézek rá csillogó és vágyakozó szemekkel. Lassan le kell rágnom az asztal sarkát…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=685014#post685014][b]Eric Wright - 2017.06.11. 16:17[/b][/url]

Lucából csak úgy dőlnek a szavak, de úgy szó szerint. Lehet. hogy figyelnie kell magára, különben felborul a száján keresztül. Nem éppen az a lány, akit csak úgy ott lehet hagyni két szóval, nem semmi a Törpiri. Viszont ez nálam nagyon pozitív benyomást kelt, hamar rápörgök az adrenalinszintjére, és már majdhogynem kézen fogva ugrabugrálunk a kajálda felé. Persze csak képletesen, hiszen alig ismerjük egymást. Azt nem teszem hozzá, hogy két szót sem váltottunk, mert hát na, be sem áll a szánk, és félő, hogy vigyorba fog belefagyni majd. Lehet, hogy az általa említett meccsen láttam őt, halvány segédfogalmam sincs erről, de legalább kiderült, hogy honnan ismerős.
Egészen sok mindent elárul magáról, de a legviccesebb, hogy terelő volt az iskolában. Annyira sajnálom, hogy nem láthattam őt játszani, megnéztem volna, hogy ez a mosolygós lány milyen fejjel küldi a gurkókat az ellenfél után. Még azt is el tudom képzelni hozzá, hogy utólag elnézést kért ezek miatt, hát ez nagyon aranyos történet. Fogóként biztosan jobban megállja a helyét, mert nem mondom, hogy nem izmos, de azért egy nagydarab terelő felkapja és vele terel ütő helyett…
- Micsoda szerencsém van, hogy pont most vagy evésszabadnapos! – lelkesedem be vele együtt én is, fenntartva a kétkedés jogát. Nem mintha sok közöm lenne ahhoz, hogy mikor és mennyit eszik, szerintem pont jó húsban van, és megfelelően izmos. De ezt, mint laikus mondom, nem éppen tudom azt, hogy mennyi kalóriát kell fogyasztani és a többi. Mindenesetre Luca így van egybe, ahogy most, és szerintem sosem volt ez másképpen.
Felnevetek a buksisimizésre és a vakargatásra.
- Nem tudom, melyikünket néznék nagyobb hülyének érte, de azt kell mondanom, hogy nem igazán zavarna, annyira poén lenne – tovább nevetek vele. Ezek után, ha felnyúl a fülemhez, azt hiszem, hogy valódi kis őrülttel van dolgom, de legalább jó értelemben lévőből, amit én nagyon élvezek. Az emberek magukba fordulók, ez a törpe szépség pedig egy igazi jókedvgránát, ami hangosat és nagyot tud robbanni.
- Ebben egyet tudunk érteni – nevetek és végül kinyitom neki az ajtót. A lábai is szépek, meg nagyot esnénk, az is biztos. De végre bejutottunk és mindenki boldog lehet. Legalábbis mi ketten, és jelenleg ez számít. Lehuppanunk egy helyre, Luca pedig érdeklődésemre máris sorolni kezdi a helyi specialitásokat, még be is osztályozza őket fejben.
- Ejha – szinte fel sem fogom, mit mondd, mert majdnem minden finom, vagy isteni jelzőt kap. Azért összeszedem magam, meg megszámolom fejben, hogy mennyi pénzem van, nem mintha nem tudnám knútra pontosan, de a biztonság kedvéért utánagondolok, hátha több. Nos, gyorsan kikeresek egy levest, egy húst és egy palacsintát. Hmm, lehet, hogy valamiket el fogok csomagoltatni, hogy holnapra is maradjon, ha annyira jó és nagy adag.
- Pffff. Akkor lesz egy húsleves, egy olyan milánói ugróborda ázott csíkkal, meg akkor 5 vegyes palacsinta, na meg némi innivaló. Mire vágysz? – kérdezem tőle és magam elé ejtem az étlapot. Megveszek most bármit, mert azért a pénzem ugyan nem sok, de van nálam elég. Majd koplalok pár napot, és visszaállunk a normál szintre. Ez most igazán megéri.
- A menhelyet ingyen csinálod? Nem kell valaki, aki kisegít egy kis apróért? Bevallom, jól jönne egy kis mellékes, és állatokkal szívesen foglalkozom – főleg, ha pénzt hoz. Nem vagyok oda annyira az állatokért, de semmi bajom nincs velük. Még az is lehet, hogy megkedvelek egyet-kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=686079#post686079][b]Eric Wright - 2017.06.18. 09:54[/b][/url]

Ezt nem igazán hiszem el, de tény, hogy ez a lány a legédesebb csaj a világon, akivel valaha találkoztam. Igen, olyan igazi kis ölelni való, cukormázas párna, akivel nagyon jó minden móka! Azt hittem betojok, hogy megvakargatott, hát ez esz-mé-let-len!
- Á-úúú – szólalok fel kutyaként, majd vele nevetek. Tényleg nem egy szégyellős és egy csodás teremtés. Nem tudok róla nagyobb szuperlatívuszokban beszélni, csak annyit, hogy neki ez jól is áll, és egyáltalán nem erőltetett. Ilyen a természete „valszeg”, szóóval ez megint egy jó találkozás, egy újabb csodás meglepetés, ami a faluban ért. Végül azért csak győz a gyomrunk és bemegyünk a vendéglátó helyre.
Annyi mindent elsorol Luca, hogy alig bírom megjegyezni azt, amit kérek, mert szinte mindenből kérnék egy keveset. De inkább most a mennyiségre megyek, mint a minőségre. Valószínűleg arra sem lesz panasz, csak így mondják, na.
- Köszi, ennyi elég lesz – vigyorgok, és máris leadjuk a rendelést. Nem semmi kajabomba lesz majd előttünk, mindenki minket fog nézni. Hát irigykedjenek is, főleg rám. Még az is tetszeni fog, ha azt hiszik, hogy együtt vagyunk, mivel el lehet képzelni Lucc túlzott közvetlensége miatt.
- Nagyon jó érzékeid vannak Lucc, ugye szólíthatnak Luccnak? Vagy inkább gazdinak? - röhögcsélek egy nagyobbat, miközben várjuk a „szokásos adagot”. - Falmouthban nőttem fel, Angliában. De már van magyar állampolgárságom is, mert anélkül nem lehetnék az akadémián. Mondjuk magyarul nem sokat tudok. Egyszer azt mondták, hogy amit tudnom kell mondani, az a „Puskás és a Gulyás”. Az utóbbiról tudom, hogy étel, de az előbbi nem tudom, hogy mit takar. Amúgy hozzátenném a szép lányokat is, de tényleg. Meg a cukikat – kacsintok rá, őszintén ő mindkét kategóriába beletartozik. Nem a gulyás és a Puskásra gondolok ám! Aztán pedig persze, hogy szóba hozom a pénzt. Legalább annyi lenne, hogy ne kelljen állandóan knútoskodnom, már annyira unalmas, tényleg. A non-profitságnál kissé lebiggyesztem az ajkam, de nem tudok szabadulni a csodás szemektől. Annyira lelkesen és csillogóan mondja, hogy amilyen hülye leszek, elmegyek ingyen segíteni is. Gratulálok magamnak, ha ennyi elcsábítani a fejemet!
- Érdekel! - hátha mégis csurran-cseppen valami, és akkor a szabadidőmben legalább normális dolgokkal foglalkozom, nem csak a csajokat bámulom az utcán. Nem mintha annyira unalmas és rossz lenne ez, de csak kéne már kezdeni magammal valamit.
- Megpróbálnám, mert egyelőre úgysem tudok magammal mit kezdeni. Tényleg lelkes tudok lenni, csak nem tudom, hogy nekem való-e ez az egész. Szóval nem tudom meddig lennék nálatok, de ezt mind pozitív értelemben, mind pedig negatívban értem. Viszont legalább tartalmasan tölteném a szabadidőmet és néha dobhatnál nekem jutalomfalatkákat – nevetek megint, miközben kihozzák az adagokat.
- Merlinre ezt mi mind megesszük? Meg – vágom rá, figyelve Lucc reakcióját. Remélem ő is egyből ezt mondja és akkor már szinkronban dumálhatjuk. - Ez csodálatosan sok – nyalom meg az ajkaimat, és egy kicsit félek, hogy mennyibe is fog ez kerülni. Kézbe veszem az evőeszközöket és vidáman a kis szépségre nézek.
- Jó étvágyat!