Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=590584#post590584][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.04.29. 22:27[/b][/url]

Tompos Csegét nagyjából akkor láthatta utoljára, amikor tizenkét éves lehetett. Ennek legszerényebb számítások szerint is már legalább hat éve, azóta pedig eszébe sem jutott a kvibli. Kapcsolatuk annak idején még barátinak sem volt kifejezetten nevezhető: ő korrepetitor volt, Csege meg csak egy diákja, egy a sok közül, mert akkoriban onnan szerezte a bevételét, hogy szabadidejében matematika és fizika korrepetálást tartott. A viszonylag lukratív biznisz nem tartott két évnél tovább, mert utána már nem szorult rá a korrepetitorkodásra: a különféle tudományos támogatások, MTA-ösztöndíjak, doktoranduszi juttatások révén bőven volt pénze, bár úgysem volt mire költenie.
Két napja jutott először eszébe, hogy Csege egyáltalán a világon van még, bár akkor sem saját magától. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott rá az értesítés, hogy a fiú (vagyis most már biztosan felnőtt férfi, akkor lehetett tizenhat-tizennyolc éves, amikor utoljára látta) látni szeretné. Csege levele teljesen meglepő és érthetetlen volt (tehát ezen aspektusból mégsem volt olyan, mint a villám, melynek keletkezését rég tisztázta a kontemporális légkörfizika). Csak azért ment bele a találkozóba, mert úgyis a faluba készült, hogy együtt fogyasszon el egy korsó vajsört kis levitás pajtásai hálás társaságában. Az órájára sandított – mindjárt tizenegy. Lassan ide kell érnie Csegének – elmélkedett magában a Fő utcza aszfaltos bitumenjének egy padján, bár jól emlékezett arra, hogy az órára is mindig akkor esett be a fiú, amikor úri kedve támadt rá, Árpád viszont nem állhatta a késést. Bizonyára mindjárt be is fut, bár evidens, hogy számos faktor befolyásolhatja a megérkezés egzakt időpontját, amennyiben a kurrens széláramlatok kiváltotta közegellenállás lelassítja, még percekig is eltarthat, míg ideér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=591451#post591451][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.05.03. 14:31[/b][/url]

Az elkövetkező negyedóra nagyjából eseménytelenül telt, Árpád egykedvűen üldögélt a padon, s – könyve nem lévén – az eget nézegette (közben persze javában gondolkodott azon, hogy a légköri szóródáson kívül milyen faktorok játszanak szignifikáns szerepet az atmoszféra kék színének kialakításában). Hanem milyen megbízhatatlan egy suhanc ez a Csege – már a neve is milyen furcsa, egyáltalán benne van az utónévkönyvben az a szó, hogy Csege? –, idecitálja nagy könyörögve, nagy lelkesedéssel, aztán késik – már lassan negyedórája. Már éppen elhatározta, hogy elege volt, visszamegy az iskolába, s elhatározását a következő minutumban tett követte – volna.
Hogy pontosan mi történt, nehéz volt hamar interpretálnia: annyit mindenesetre érzett, hogy Csege megérkezett, mert hirtelen egy szoros kar fogságában találta magát, s göndör hajába ugyanabban a pillanatban legalább negyvenezer konfetti vegyült, élmény lesz kiszedegetni őket. Annyira megdöbbent ezen, hogy hirtelen szóhoz sem jutott – de pár másodpercnyi sokk után visszatért a hangja. Kihámozta magát Csege öleléséből, s értetlen-ijedt pillantással mérte végig (pár lépést azért hátrált előtte), úristen, mit akar tőle ez a hülye? Jobbjával a biztonság kedvéért kitapintotta pálcáját a zsebében – elő azért nem vette, mert félt, hogy Csege ellenséges gesztusként interpretálná a mozdulatot –, míg baljával a hajába túrt, hogy a konfettiket sikerüljön még jobban eloszlatnia. Majd megmossa, ilyen fogadtatás után amúgy sem hitte, hogy sokáig Csege társaságában akar maradni.
- Nos… én is örülök a találkozásnak – mondta némileg hűvösen. Kezet nem nyújtott, biztonságosabbnak érezte, ha az a pálcájához közel marad, s a három lépés távolságot sem akaródzott leküzdenie egy ilyen bizarr intermezzo után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=633545#post633545][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.11.03. 19:03[/b][/url]

Sietett.
Mindkét keze tele volt mindenféle papírossal, egyik akta és irat fontosabb volt a másiknál. A doktori habilitációs tervezetén egész éjjel dolgozott, ezt le kellett még pecsételtetnie az MTA körbélyegzőjével, hogy hivatalosan is az ELTE dékánjának beadhassa. Igen ám, de a bélyegzőhöz még tudniillik kellett egy igazolást is mellékelnie az eddigi felhasznált féléveiről, ám már az igazolást sem lehetett közvetlenül beadnia, ahhoz ugyanis szükséges az egyik tanulmányi ügyintéző aláírása. A papírt aláíratni szigorúan csak munkaidőben lehet, így Árpi egy két tanúval hitelesített meghatalmazást is mellékelt, hogy a bürokrácia fellegvárainak ajtain át megszerezze az áhított bélyegzőt s így az egyetemi habilitációs bizottság felé hivatalosan is beadhassa habilitációs tervét.
Mellesleg kellemes idő volt, házilag kialakított barométere – némi nemesfémet kellett vételeznie hozzá, de egyébként igazán mívesre sikerült – még a légkörnyomást is pontosan jelezte, s attól eltekintve, hogy a légköri humiditás majdnem másfélszeresen haladta meg az elmúlt évtizedek hasonló időben mért humiditásértékeinek mediánját, nem volt semmi rendkívüli. Pár felhő is beárnyékolta az eget – Árpi csak futó pillantást vetett rájuk, hogy megállapítsa, zömében cumulonimbusok. Ez már eleve vihart predesztinált, így Árpi begyorsított, hogy hamar elérje a postát.
Gyorsan, figyelmetlenül sétált. Először a csaholást hallotta meg, majd pár másodperccel később már egy szőrös, élénk kutya rángatta a lábszárát. Canis lupus familiaris, figyelemreméltóan aranyos példány. Egy kézbe fogta az iratokat, másik kezével pedig megszabadította térdeit a kutyától, majd a gazdát kereste tekintetével.
- Igazán kedves jószág, ránézésre keveréknek tűnik, de a felmenői között valószínűsíthető, hogy labradorok is vannak. A jellegzetes állkapocs a labrador sajátja, ráadásul domináns öröklődő tulajdonság, hasonlót vélek felfedezni Ribizli esetében – közölte az első pillantás eredményét. – Mindenképp aggasztó azonban a kissé bozontos szőrzet. Bár szeles az idő, a diszpláziás panaszok első szimptómája lehet a rendezetlen szőr. Ha a probléma sokáig fennáll, érdemes megvizsgáltatnia egy szakértővel – mosolyodott el, majd a gazda felé fordult. Igaz, csak azért, mert a posta is arrafelé volt. Az alak halványan ismerősnek tűnt - nem a 2015-ös Nemzetközi Fúziófizikai Csúcstalálkozó magyar delegációjában találkoztak? Nem emlékezett, Árpinak gyenge volt az arcmemóriája.