Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=565630#post565630][b]Sebestyén Bianka - 2016.01.23. 21:05[/b][/url]

Imádom ezeket a szabad hétvégéket. Szétunom a fejem, holott a leckék halmozódnak, na meg a vizsgákra se illene készülni már, de maaaajd. De aztán most mégse, mert hogy újabb pontja jön a bakancs listámnak, én meg már csak a gondolattól is pörögni kezdek.
Nem is lassítok túlzottan a tempón, amivel a faluig vezető utat szelem. A hegedűm nálam, mint ahogy mindig, mert valami eget rengetően nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy én azt valahol ott hagyjam.
Hála égnek, azért mozgolódnak az utcán, így én is megiszom az utolsó korty kávét, majd kihajítva a poharat, leteszem a tokot.
Próbálok úgy helyezkedni, hogy senkinek ne legyek útba, majd a nyitott tok mögé állok hegedűmmel, és kis hangolás után, nemes egyszerűséggel játszani kezdek .
Mert igen, azon a hülye listán rajta van, hogy én márpedig utcazenész is leszek, ha mást nem, pár óra erejéig, én meg alig várom, hogy kihúzhassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=565671#post565671][b]Sebestyén Bianka - 2016.01.23. 22:42[/b][/url]

És még élvezem is, de tudom csak azért, mert nem hagyom, hogy agyam ellepje a tény, figyelnek. Na, meg biztosra megyek, tehát eszem ágában sincs olyasmibe kezdeni, amiről tudom, hogy nem sok eséllyel vagyok képes rendesen végig játszani, elvégre messze vagyok még attól, hogy virtuóznak mondhassam magam. Viszont tagadhatatlanul élvezem az előadásnak ezen formáját, főleg, mert vannak, akik tényleg dobnak is be pár pengőt.
Ahogy végzek, valaki meg még meg is szólít, mire fel kell nevetnem. Na, nem a reakción, hanem azon, hogy még anyagilag is méltányolja a pár perces perfomance-om.
- Köszi. És nem. Ami azt illeti, új vonóra gyűjtök, mert szegény már kicsit megviselt, és nehéz itt melót találni, mindent befoglalnak a szemfülesebbek - lényegében nem is hazudok, mert tényleg jobb lenne egy új, viszont az is igaz, hogy eddig még nem sikerült szert tennem munkára.
- Nem nehezek? Segítsek cipelni? - biccentek fejemmel a csomagokra, ha már ő volt ilyen kedves, lehetek én is, nem?