 Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2018. április 29. 09:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=721716#post721716][b]Boglár Gréta - 2018.04.29. 09:57[/b][/url] Ellamella Fülemben a muzsikával táncikálok a ritmusra, aki lát, biztos azt hiheti, hogy már így a délelőtti órákban ittam, pedig ez távolabb se áll a valóságtól. Az tény, hogy nem sok kilátásom van, merre is mehetnék tovább, két végzettséggel lehet, hogy apu bűvészboltjában kötök ki anyu legnagyobb bánatára, de nem gáz, lesz ennél jobb is. Megrázom a popóm, pördülök egyet, a fantasztikus angol nukutudásommal tátogom a szöveget, épp hogy nem éneklek. Arcom az jóidőnek fordítom becsukott szemmel, megrázom a csípőm, aztán résnyire mégis kikukucskálok és keresek egy szabad padot, amihez odasietve rögtön hanyatt vágom magam rajta és fejbillentésekkel adom a zene ütemét. Az időközben a következő számra vált, én meg visszatekerem, mert nem tudom ezt a refrént megunni és a kövi szám amúgy is szomorú.
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2018. április 29. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=721723#post721723][b]Boglár Gréta - 2018.04.29. 11:38[/b][/url] EllamellaKeresztbe dobom a lábaim, a lábfejem is billegetem az ütemre, most már valami elektroswingre tekeredett át a kütyüm, néha kinyitom a csipáim a felhőket nézegetni, aztán visszacsukom és így telnek a percek, amíg megint egy új számot dob be a gépezet. Ásítok egy jó nagyot ebben a szép időben, amikoris nyomást érzek magamon úgy... mindenhol. S lőn... ELLA! Lányos zavaromban úgy felvisítok, mint valami idióta tinileány és körbezárom karjaimmal az exvörit, mint vénusz légycsapója a házimanót. - Te jó ééég, te jó ééééég!! Hátte honnan kerültél ellllláááőőő? - szorongatom őt továbbra is, egyébként bármit mond se hallom, mert a füles még mindig bent van és mikor megunom, átvergődök alóla valahogy ülőpozícióba, merthát ez a testhelyzet egy kicsit túl intim, ki is csusszan a fülemből a zene. - Rodolfora, hát de rég láttalak, jaj de hiányoztááááál! Hooo.. hoo.. mivan veled? Kicsit elragadott a hév, úgyhogy köhintek egyet, szigorú arcra váltok és karótnyelt pozícióba vágom magam, olyan jó angolosan. - Khm, úgy értem. Jó Önt viszont látni ezen vidéken.
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2018. május 20. 15:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723574#post723574][b]Boglár Gréta - 2018.05.20. 15:16[/b][/url] Ellamella- Micsodaaa?? - kérdezem vissza, bár totál nem hallok semmit, de roppant mulattságos, hogy Ella mindenfelé mutogat. Tettetett meglepettséggel kapkodom a fejem az irányokba, hátha megpillantok egy onnan jövő háromfejű vidrakutyát unikornisszarvval (mert azok olyan cukik), de csalódnom kell, jól felültetett, ekkorra pedig már hallom is, mit beszél. Ál-szigorúságunkból gyakorlatilag már csak egy csésze szigorúan cukor nélküli keserű tea hiányzik, még a lábamat is keresztbe teszem és biccentek. Aztán persze mindketten felnevetünk és barátosném már mesélni is kezdi, mi is történt vele manapság. - Valamelyik megérkezett, de talán kettőt ha megkaptam. Amit én küldtem el, az nem ért célba? - Naaaaa, gratulálok! Mit fogsz dolgozni, valamelyik perverz házában fogsz takarítani? - húzogatom a szemöldököm, bár Ella nem biztos, hogy ismeri a másodunokatesóm, akinek bár mostanra felesége van, előszeretettel foglalkoztatja a csinos diákokat az itteni házában. - Höh, én? Nem, már a második szakomat csinálom, még van belőle egy év. Mentem volna, meg anyáék is rágják a fülem, de egyelőre így kényelmes és azt se tudom, mihez kezdhetnék. Jójezígy. - vonom meg a vállam és arról inkább nem is szólok, mennyire be vagyok rezelve az élet nevű hülyeségtől és mennyire jó lenne egész nap a hasamat süttetni a kviddicspálya egyik lelátóján, MagicMousse-t hallgatva és robbanó roppancsot rágcsálva. Kapok egy újabb naaaaagy ölelést, amit viszonzok is, majd támad egy ötletem. - Te! Csináljunk már valamit! Márminthogy valmi vicceset meg jót. Hmm.... - csücsörítek, gondolkozok erősen, aztán rásandítok Ellamellára. - Mi lenne, haaa.... becsempésznénk valamelyik üzletbe valami nem odaillőt, eladóként?
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2020. március 20. 16:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799512#post799512][b]Boglár Gréta - 2020.03.20. 16:32[/b][/url] Emily
Mit is tesz egy jól nevelt, felnőtt és felelősségteljes boszorkány? Naná, hogy a bőröndje legaljára csomagolja a pálcáját, hogy még csak könnyíteni se tudjon annak a súlyán. Szóval most vonszolhatom a macskaköves úton, ennek a szerencsétlennek a kerekei meg bármelyik pillanatban megadhatják magukat. A hátamon a nagy utazóknak való hátizsák - mintha akkora kalandor lennék, így annak annyira nincs súlya és a bőrönd is olyan, amilyen, de... NYEKK, KATT, gurulgurulgurul...
A bőrönd felől gyanús hang, odakapom a fejem és jóhogynem szikrákat nem húzok magam után amilyen vehemenciával közlekedem. Aha, hát a kerék az meg sehol, illetve ha jól látom valamilyen csodával határos módon utat talál magának a macskaköveken és mintha egyenesen tőlem akarna menekülni száguld tova. Megállok és földbehajtott lábbal nézem, ahogy kigurul az életemből, felvont szemöldökeim már szinte az egész homlokomat átszelhették.
Mintha mi se történt volna fordulok vissza az útvonalam felé és húznám tovább a batyumat, merthát persze nem tudatosult bennem, hogy enélkül az izé nélkül nem fog ez olyan könnyen menni, a bőrönd pedig természetesen féloldalasan cipelhetetlen állapotba került.
- Óóóóó hogy az a... Gyere vissza! - kiáltok a kis kerék után amit már nem is látok sehol, de amilyen mázlim van az is úgy lett elvarázsolva, hogy még meg is érti amit mondanék neki és direkt tesz rá. Hátradöntöm a fejem, hallatok egy sóhajos morgást, aztán megfogom a bőrönd kallantyúját és megemelve próbálom tovább cipelni. Testi erő híján ez nem annyira egyszerű feladat, a fejem már szerintem legalább annyira vörös mint a rúzsom és két lépésenként muszáj letennem, mert persze muszáj volt telepakolnom az egész életemmel ami bár nem volt eddig túl hosszú, most mégis nagyon súlyosnak érzem. Az utczán természetesen senki olyan emberfia nincs aki segítőkészségéről akarna meggyőzni, de hohohó, jönnek ő még az én utczámba! Csak várják ki amíg én leszek a napközis tanára a gyerekeinek! Félhangosan dúdolni kezdem a Skibidit miközben ötpercenként meg-megállok, a szemeimmel meg keresni kezdem a csárdát és reménykedem benne, hogy még emlékszem merre van.
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2020. március 20. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799526#post799526][b]Boglár Gréta - 2020.03.20. 17:36[/b][/url] Emily
- Bébi kám tó mí, ha-ha-ha, gív ít ál tó mí... - csodás angolom, hölgyeim és uraim, sajnálom, svájcban nőttem fel, nem alacsonyodom le ilyen pór nyelvekhez. Közben persze magamat szidom belül és azon agyalok, hogy ki kéne vadászni a bőröndből a pálcámat, hátha megkönnyíteném a saját dolgom, de az túl egyszerű volna, ráadásul ahogy emlékszem, az volt az első amit bedobtam, hogy nehogy ott hagyjam és arra kerültek rá a fehérneműim is.... amiket még ki kéne mosni.... szóóóval nem biztos, hogy itt kéne a falu közepén kirámolni a táskát, kétségbeesetten keresgélve a varázsbotom.
- Skibidi boom-boom-boom-boom, aj.. - Nagy dudorászásomból egy furcsa páros zökkent ki, pillogok rájuk egy darabig, manapság elég lassan jut el az agyamig bármi is.
- Óóó, hello..? Izé. Jaaa! Nem kell, köszi. - pillantok erre a csodajárműre amit rég le kellett volna cserélnem egy nyerítő hintalóra, mert az is nagyobb segítség volna most. Annak legalább nincs kereke ami ki tud törni és elhagyni a legnagyobb szükségben.
- Eeeelbírom, ez a dolgom. - vigyorgok rá a csöppségre, nehogymár egy ilyen kislány előtt égjek be, hogy nem vagyok elég erős, önálló személyiség.
- Abban viszont segíthetnétek, hogy merre találom a máguscsárdát, mert fullra eltévedtem, olyan régen jártam már erre.
Körbenézek tanácstalanul, beletúrok a göndörségekbe a fejemen aztán valamilyen motorikus oknál fogva megigazítom a hátamon feszülő hátizsákot is.
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
|
Írta: 2020. március 22. 17:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799849#post799849][b]Boglár Gréta - 2020.03.22. 17:42[/b][/url] EmilyArra nézek, amerre a hölgy mondja hogy merre van a csárda és sóhajtok egyet. Ha tényleg ilyen messze, akkor nem lesz mókás pálca nélkül intézni a csomagcipelést, már most érzem a holnapi izomlázat, a fenéért nem sportolok többet.
- Nyááá.. - hallatok egy nyögősóhajt, aztán visszapillantok a kérdezőre. Hogy én csomagkiszállító? Azoknak több eszük van, nem csomagolják el a kiszállítandó csomagba a pálcájukat hogy végigszenvedjék az útvonalat. Nade kapd össze magad Detti, hát nehezebb helyzetből is kihúztad magad! Megrázom a fejem.
- Jaj dehogy! Csakhát most költözök ide... vissza... valahogy így. Aztán ha ezt se tudom megoldani, érdekesen néznék ki.
A csöppség a bőröndöt kezdi matatni, utána kapok a visszazárt cipzárnak, mert így is elég nehéz volt összezárni és a végén ahol levegő éri még ki merészeli köhögni valamelyik kimosatlan zoknimat. Ujjaimmal megállapítom, hogy a táska engedelmesen tartja magában még mindig a kikandikálni akaró holmijaimat, úgyhogy kicsit megnyugszom és a kislányra pillantok.
- Ezt megúsztuk! Tudod te mennyi titokzatos csúfságot és büdös lényt rejt ez a bőrönd? Ha egy pillanatnál tovább marad nyitva, huhúúú! - ujjaim mozgásával még rá is játszom kicsit, de nem célom hogy megijesszem a leányzót, azért a hangomból talán hallatszik, hogy senki sincs közvetlen életveszélyben.
Megkordul a gyomrom, most jut el az agyamig, hogy ezt csinálja már órák óta csak most már fáj is. Hiába, amit elfelejtek mindig az az evés, tök fölösleges időtöltés.
- Akkooor.. a legjobb ha összekapom magam és lelépek a csárda felé. Köszönöm szépen a segítséget. Boglár Bernadett Gréta, ha esetleg később szükséges volna valami. - nyújtom a jobbom, elvégre az valami felnőttes dolog és illik ilyesmit csinálni.
|
|
|
|
