Kira

Gondoltam kiszellőztetem a fejemet, hiszen legutóbb kb egy hónapja voltam kint. Jó, mondjuk naponta ki kell járnom Luke miatt, de nem ilyen messzire a sulitól. Az csak ritka alkalmakkor van. Most viszont végre egyedül kiereszthetem a gőzt és gondolkozhatok. Van min. Szeretek sétálni. Főleg télen. Mondjuk nyáron sem rossz, de akkor inkább hidegben, mint melegben. Gyorsan felkaptam egy ruhát, kabát nélkül, mert hiszen nincs kint annyira hideg, legalább is én nem fázom, és elindultam. A Boglyas tér felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott, hogy itt van egy Fő utcza is, amin körül kéne nézni, hiszen ott még nem jártam, csak átmenetileg. Szerencsére nem mentem messze, így pár lépés múlva már ott is találtam magam. Igazából egy nyugodt helyet kerestem, ahol normálisan tudnék gondolkozni, és reméltem, hogy ott megtalálom. Ahogy nézegettem a boltokat, eszembe jutott hogy legutoljára Február 14-én, Valentin napon voltam kint egy randi miatt, mégpedig amiatt a bizonyos Random Randi miatt. Az is eszembe jutott, hogy milyen jól éreztem magam, és hogy az az egész este milyen csodálatos volt. Eszembe jutott az az őrült levelezés is Derekkel, amikor megtudtuk egymástól, hogy mind a ketten eljöttünk, és hogy én a csapatkapitányukkal randizom épp. És az is, hogy ő egy lánnyal jött el, akiről nem tudta hogy kicsoda, és kiderült, hogy ... Ekkor véletlenül nekimentem valakinek.
- Ó bocsi, remélem jól vagy.
Felemeltem a fejem és észrevettem egy szőke hajú lányt előttem. Megismertem. Kira volt az. Pont most gondoltam rá. Ilyen nincs. Igazából csak onnan tudom, hogy Derek már sokat beszélt róla, és amikor Valentin napon is láttam... Igen biztos hogy ő az. De most rákérdezzek? Nem tudom...
- Te véletlenül nem Kira vagy? - na, mégiscsak kiböktem. Remélem nem tévedek, és nem fog hülyének nézni ha mégis. Na mindegy is, ha nem ő az, akkor bocsánatot kérek még egyszer és kissé kínosan továbbállok. Nem nagyon szeretnék most szóba állni senkivel, kivéve ha Kira az. Már régóta szeretném megismerni, szóval...

Kira

Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nem történt nagyobb baj, a neve is beigazolódott. Úgy látom nem tévedtem.
- Nem , még nem, vagyis személyesen még nem... - mondtam kissé félreérthetően, talán ebből az jöhetne le, hogy kémkedek utána vagy nem tudom, így gyorsan tisztázom a helyzetet. - Vagyis Valentin napon láttalak... Na mindegy. Lucy vagyok, Derek unokatesója. Ő mesélt nekem rólad, és olyan jól elmondta hogy hogy nézel ki, hogy rögtön megismertelek. - mondom, nem nagyon hihetően, de hát így van. Az mellékes hogy láttam is. Egy darabig gondolkozok, hogy ez hogy is hangozhatott kívülről, majd ránézek a lányra, mert ugyan mit csinálnék. Sokszor hozom magam kínos helyzetekbe, és amióta itt vagyok, már két embert is meglöktem véletlenül. Jobban oda kéne figyelnem. Kevesebbet kéne gondolkoznom. Na jó nem, az nálam lehetetlen. Akárhogyan is elhatározom, mindig sokat gondolkozok. A hajam végét elkezdem csavargatni, nem tudom miért, néha szokásom. Ez olyan mintha valaki a körmét rágja, vagy tördeli az ujjait meg ilyesmi. Bár az általában akkor szokott lenni ha valaki ideges, de én ezt bármikor képes vagyok eljátszani. Csak úgy szórakozásból, gondolom.

Kira

A lány meglepettnek tűnt, amikor megtudta ki vagyok. Csodálatomra nem lepte meg hogy láttam Valentin napon, vagy legalább is én nem vettem észre. Később el is pirul, és nem is értem hogy miért.
- Igen, Lucy vagyok. Én is örülök a találkozásnak. - nevetek fel.
- Igen, csak tudod azért is nem mondtam végig, mert hosszú és bonyolult lett volna, de igen, én is ott voltam. Random Randizni mentem, és Derek mondta, hogy az te vagy. Ja, és nagyon tetszett a ruhád. - mondom a lánynak, aki úgy látszik nagyon örül valaminek.
- Igazából sehová. Csak gondoltam sétálok egy kicsit. - (meg hát ugye Ádámon gondolkozni) - Nem, sajnos nem ismerem azt a boltot, de már hallottam róla. Engem is érdekelne hogy milyen lehet. Ó, akkor Boldog Születésnapot nektek.
Ha tehetném, most legszívesebben Kirával azonnal elkezdenék beszélgetni Derekről, és ha tudná, hogy velem mi a helyzet ez ügyben... Biztos kiönteném neki a szívem. Nem tudom igazából kivel tehetném ezt, mert ugye Derek nem, mert ő nem értené meg, és talán furcsán is érintené a dolog, hiszen a csapatkapitányáról van szó, és hát más meg nagyon nincs akinek elmondhatnám vagy elmondanám.
Kicsit olyan mintha erőlködne a velem beszélgetése alatt, de nem értem hogy miért. Én sok mindent nem értek ilyenkor, de ha tudnám mi az oka, biztosan érteném. Bármi miatt is ilyen, nem kéne izgulnia. Bár ezt pont én mondom?

Kira

- Ó, én is így voltam vele, de Derek segítségével valahogy sikerült a legmegfelelőbbet választanom az alkalomra szerintem. Én is kicsit izgultam, hogy ki lesz a párom, meg hogy mi lesz, meg hogy lesz. Tudod, ez volt az első randim. - mondom.
- Én meg direkt megnéztelek magamnak, amikor Derek mondta hogy te vagy, mert annyit áradozott rólad nekem, hogy már kíváncsi voltam rád. - Nem tudom hogy végül hogy alakult az estéjük, és azt sem, hogy együtt vannak-e vagy sem, de mindenesetre nagyon szeretném ha összejönnének. Derek foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem tetszik Kira, de én tudom hogy igen, bármennyire is tagadja. És azt is, hogy Kirának is Derek. Nagyon összeillenek. Szurkolok nekik. - Azt meghiszem. - nevettem fel arra, hogy csak Derekkel tudott foglalkozni.
- Nagyon élveztem az estét. Nem tudom hogy ismered-e de valószínűleg igen, az Eridonosok csapatkapitánya, Ádám. Igazából azért is kezdtünk el levelezni Derekkel, mert nem bírta feldolgozni. - mondtam kissé nevetve.
- Mea? Ő is ott volt? Őt nem láttam. Igen, ismerem. A faházban találkoztunk a kastély közelében. És ő is Random Randizott? Neki ki volt a párja? - kérdezem érdeklődve. Mindig is szerettem tudni, hogy kivel mi volt az ilyen fontos estéken, mert olyan jó történetek szoktak születni.
- Na és veletek mi volt? Derek nem mesélt semmit az estéről. - kérdem, ha már így felhoztuk ezt a témát.
- Rendben, kíváncsi vagyok milyen lehet az a bolt. Hátha hamar meglesz. - válaszolom, majd elindulok egyenesen, lassan, hogy tudjon jönni ő is.