Végre elérkezett a hétvége, és ez egyvalamit jelenthetett csak a szabadságon kívül: Bogolyfalvát!
Egyébként is tervbe volt véve, már, hogy le kellene menniük, mert hamarosan Derek édesanyjának szülinapja lesz, így a fiú vásárolni akar neki valami klassz cuccot. Ha lehet, olyat, ami mágikus, de a külső szemlélő ezt nem látja, csak az édesanyja tudja a titkát. Nem ígérkezik könnyű feladatnak, éppen ezért hívta el magával Kirát és Meát, már nem mintha nem hívta volna őket amúgy is. De most különösen jól fog jönni a segítségük.
Még mindig havas minden, lassú, álmos pelyhekben szállingózik a hó, az elsötétedő égbolt pedig narancssárgán ragyog a falucska fényeit visszaverve. Még mindig fénylenek sok helyen a Karácsonyi díszek, a kivilágítás is olyan szép, és egyszerűen nem tud Derek elszakadni a fantasztikus Karácsonyi hangulattól. Amúgy is annyira jól teltek az ünnepek itt maradt barátaival. Kapott egy csomó klassz dolgot tőlük, például Meától egy varázslósakk készletet, amit azonnal ki is akart próbálni, és azóta is gyakran fűzi a lányt, hogy játszanak egy partit a klubhelyiségben. A Kirától kapott színes hógömb pedig most is ott lóg a nyakában, közvetlenül a színváltós sál alatt, amelyet Lucytól kapott, nem régiben eltelt születésnapjára. A sál titkát még nem mondta el senkinek, így barátai nem tudhatják még, hogy jelenlegi fehér színe a havas időt, barna csíkjai pedig az örömet jelentik, amiért kimozdulhatott az iskola falai közül olyanokkal, akiket nagyon szeret.
Mikor beérnek végre a Fő utczára, didereg egy kicsit.
- Nem akarom, hogy elmúljon a tél, mert minden olyan klassz így havasan, de ez a hideg... varázslók vagyunk, vagy mi, nem tudjuk megcsinálni, hogy melegben essen a hó? - vigyorog barátaira.

Annyira jó most minden.
Végre kikapcsolódhat a barátaival. Bár a fejében még neki is ott motoszkál az a fránya elvesztett kviddics meccs, de még van esélyük elnyerni a kupát, ha jól szerepelnek a Rellonnal szemben. Épp a minap beszélgettek erről Meával is. Csak, hát a Rellon kemény dió... ők meg még épp, hogy csak kezdenek beletanulni az egészbe.
Ezt a dolgot szándékosan nem is fejtegeti Kira előtt, hiszen a másik legjobb barátja Rellonos, én habár sejti, hogy nem bántaná meg, inkább mégsem akarja megpróbálni.
- Gondolod, hogy benne volnának? - fordul vigyorogva Kira felé. Furcsa tekintetet vesz észre a lány arcán egy egészen láthatatlan röpke pillanatra, amit nem tud mire vélni. Aztán Mea ki is zökkenti a gondolatmenetéből.
- Mit?
És máris kap egy adag havat a nyakába. Visongva - na jó, egy hangyányit azért férfiasabban - arrébb szökken, majd röhögve kapja elő a pálcáját zsebéből.
- Hé, most ezt miért? Ne csináld már, tudod, hogy dög beteg vagyok a meccs óta! - korholja a lányt, de azért vigyorog közben, és nagyon kedvesen Kirát húzza maga elé pajzsként, miközben felbűvöl a földről egy adag havat, és orv támadásba kezd Mea ellen.
- Kira, csinálj egy pajzsot vagy valami, mert együtt halunk meg! - mondja közben nevetve a lánynak, akit még mindig próbál maga előtt tartani, ha sikerül.

Derek csak nevet Kira megjegyzésén, és látja is, hogy a lány ügyesen kivédi Mea következő támadását. Aztán eltűnik az élő pajzsa. Sajnos.
- A kviddicsben túl sportszerűnek kell lenni, Mylady! - válaszol nevetve a fiú. - Legalább itt kiélhetem magam! - kacsint KIrára. Ahogy a lány rá pillant hatalmas szemeivel, kicsit megugrik a gyomra. Csak jó kérdés, hogy mégis mitől? Olyan szépek a szemei... olyan ragyogóak, és a mosolya is...
- Áucs!
Annyira elbambul Kirán, hogy fel sem tűnt neki, hogy a lány közben orv módon felé küld egy jó adag havat. Megrázza magát, majd a kábulatból visszatérve ismét nevetni kezd, és megint az a Derek, aki mindig is volt.
- Mi ez a lovagozás már? - kérdezi, miközben próbál kitérni a hócsata okozta harci sebesülések elől, és pálcáját zsebre dugva immáron ő is kézzel gyúrogatja a hógolyókat, de valahogy - talán azért mert fiú - jóval nagyobbakat sikerül megalkotnia mint a lányoknak. Így ha valamelyikőjüket találtat éri, azért lényegesen sok havat kapnak magukra. Igaz ő sem céloz az arcukra, hiszen nem akarja ténylegesen bántani őket.
Mikor Mea majdnem eltanyál, nevetése alább hagy egy kicsit.
- Jól vagy? - kérdezi, és nem is dob hógolyót, amíg meg nem bizonyosodik a lány testi épségéről. Csak merje Mea azt mondani, hogy igen, máris kap egy röhögős adagot tőle!

Miután alaposan széthógolyózták magukat és egymást, Derek a "lassan menni kéne" és a "valami meleg helyen" szövegre egy hatalmas hapcizással reagál.
Aztán elfordul, és kulturáltan kifújja az orrát, amolyan jó férfiasan.
- Támogatom az ötletet. - fordul végül ő is kipirosodott arccal a lányok felé.
- Szerintem dobjunk be egy vajsört valahol. Ismertek jó helyet? Én még nem nagyon voltam itt lent, csak amikor az ajándékokat vettem. Mindig vagy könyvtárazok, vagy kviddicsezek...
Elkomorodik egy pillanatra, és szemöldök ráncolva maga elé mered.
- Túl sokat vagyok a kastélyban. - morfondírozik, pedig még csak kifejezetten jó fiúnak sem számít. Jó, rendben, igazából elég jó fiú, de ahhoz van esze, hogy hogyan bosszantsa a diáktársait, trágyagránátokkal, szemöldök növesztő átkokkal, fogas frizbikkel, meg hasonlókkal.
- Na jó, menjünk tényleg! Vezessetek! - pillant végül ismét vigyorogva a lányokra.
Amikor végre elindulnak, Dereknek hirtelen egy kérdés ötlik fel a fejében.
- Tényleg! Olvastam az Edictumot. Tényleg azokkal a fiúkkal mentetek a bálba? - kérdezi, nem is tudja miért. Jó, Julient ismeri, hiszen a szobatársa, de nem hitte volna, hogy elhívja bármelyik barátnőjét is. Zolit pedig csak a kviddics meccsekről ismeri, meg látásból. Nem mintha bármelyikükre is féltékeny volna, de ő azt gondolta, ha már ő az ágyában olvassa a Kviddics Évszázadait, akkor barátai is majd hasonlóképpen töltik azt az értelmetlen táncos estét. Valahogy lehet jólesett volna, ha bárki elhívja... azazhogy. Elhívták őt. Méghozzá meglepően sokan. Tök ismeretlen lányok, még egy két felsőbb éves is. De hát ő nem olyan, hogy csak úgy táncolgasson akárkivel. Különben is utálja a táncot.

- Aham... Zolival. Az aki leakart ütni engem a seprűről a gurkójával?
Nincs semmi baja egyébként a fiúval, és ez a tény eddig nem is igazán érdekelte, hiszen meccs volt, ilyenkor mindenki leakar verni mindenkit. De most valahogy bosszantani kezdi ez a dolog. Még a hangjából is egy kicsit kihallatszik az él.
- Nemtom'. - válaszol kurtán Kirának, és valami furcsa érzés összeszorítja a gyomrát, ami nagyon nem tetszik neki, így inkább Mea felé fordul.
- Hát akkor nézzük meg valamelyiket, mert kezdek átfázni.
Valahogy mintha a kedve is alábbhagyna, bár ez alig észrevehető rajta.
- Szoknyában? - na ez az a dolog, amiben nehéz elképzelnie barátait. Tudja, hogy lányok, meg minden, de ha megerőlteti magát sem emlékszik rá, hogy valaha látta volna őket úgy. Talán nem is baj, lehet, hogy sokkhatás alá került volna a ténytől, hogy bebizonyosodik, tényleg lányok. Persze ebben eddig sem kételkedett egy cseppet sem, de eddig olyan jó volt csak simán az a tény, hogy a barátai.
- A kviddics talár is jól áll, inkább hord azt gyakrabban.
Na ezt meg végképp nem tudja miért mondta. Inkább meg sem szólal, és megy előre tovább, a vendéglátó negyed felé - legalábbis talán afelé.