Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=340932#post340932][b]Evelin Ordassy - 2014.07.21. 22:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=344643#post344643][b]Evelin Ordassy - 2014.07.27. 15:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=379175#post379175][b]Evelin Ordassy - 2014.09.07. 01:26[/b][/url]

Már megint érdekes szituációba cseppentem, amit most ebben a pillanatban nem is bánok. Egy nagyon kedves és bolondos emberrel hozott össze a sors, már megint. Ennél jobban nem is alakulhatott volna ez a nap.
- Nem, ez nem fáradtság! Szívesen segítek ahol tudok.
A kis mondandóm után érdeklődve hallgatom az övét. Mintha megéreztem volna, hogy hol dolgozik, mérget is vettem volna rá. Még egyszer végigtekintek a bolondos nőn, már megértem minek neki ez a sok dolog amit vett, van rá kitűnő magyarázata is. Bizonyára szeretheti a munkáját, mert ahogyan kiszűröm a szavaiból, hatalmas lelkesedéssel beszél róla. Utána kérdések következtek, sok-sok megválaszolatlan kérdés.
- Igen, elméletben annak szántam...
Jajj, vizsgák... Nem ártana szorgoskodnom egy kicsit és belehúzni mégjobban a tanulásba, bár az utóbbi időben azt csináltam, de azért na, a szorgalom soha sem árt.
- A tanárok szerintem nem olyan kemények, vagyis velem nem.
Tanárok, eddig iskolaidőn kívül nem nagyon futottam össze velük, ismerkedni kevés alkalmam nyílt, csak egyel találkoztam, de azt sem mondanám annak a nagyon-nagyon kemény fajtának.
- Én Levitás vagyok.
Eridon, erre azt hiszem számítottam... Van egy jópár barátom abból a házból, akiket különösen imádok. Például Levendula, akivel az ajándékboltban futottam össze, vagy Mathias aki engem, a született bénaságot akar megtanítani táncolni, több-kevesebb sikerrel. Elgondolkodtam, annyi kérdés kavargott a fejemben, azt sem tudtam, hogy melyiket mondjam először, melyikkel is kezdjem...
- Mert, a maga idejében milyen volt az iskola?
Érdekes kérdés, nézzük, milyen válasz is érkezik, ha érkezik...
- Maga szeretett ide járni?
Egyenlőre csak ennyi a kérdésekből, így elsőre nem akarom kiakasztani szegényt. Végül is ha belegondolok kötélből lehetnek az idegei, egész kicsikkel is dolgozik. Na, ezt majd meglátjuk, akasztottam már ki embert, szóval ez nem akadály.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=388787#post388787][b]Evelin Ordassy - 2014.09.21. 12:12[/b][/url]

Túlzottan is imádom az ehhez hasonló napokat, főleg a végkimenetelüket... A mai napra az volt megírva, vagyis gondolom, hogy találkozzak egy ilyen kedves nénivel... ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom, azt hiszem... Érdeklődve tekintek a mókás külsejű, de ugyanakkor hihetetlenül kedves nőre, amikor mond valamit séta közben... Figyeltem a reakcióit a mondatomra, amelyben persze az állt, hogy én Levitás vagyok... Kifejezetten megörült annak, hogy nem Rellonos vagyok, sőt még el is mosolyodott rajta... ~Csak nem lehetnek olyan szörnyűek a zöldek, biztosan akad köztük kedves is...~ Igen, az én gondolataim automatikusan képesek témát váltani ilyen dolgok felé... Érdeklődve hallgattam a bohókás nő többi érdekes mondandóját is... Igen, bizonyára a mázlisták közé tartozok... Én szerintem cseppet sem szigorúak a tanárok, vagyis eddig velem nem voltak azok... A néni a következő pillanatokban nosztalgiázni kezd a régi szép időkön. Bizonyára nagyon érdekes lehetett, amikor olyan kevesen voltak a kastélyban, én már ezt el sem tudnám képzelni. Nap, mint nap olyan sok emberrel hoz össze a szél, főleg a kastélyban. Én kifejezetten élvezem ezt a nyüzsgést... Bár van olyan is, amikor néha napján egy kicsit elmegyek sétálgatni egymagamban...
- Én kifejezetten élvezem a kastély nyújtotta sokaságot...
Utána a nő tovább folytatja a régi idők emlékére a nosztalgiát, amit persze érdeklődve hallgatok, kíváncsi szemeimmel kémlelve őt... Bizonyára ők is rosszcsont gyerekek voltak... Én nem mondanám magam annak a tipikus rossz kislánynak, bár a tények ellenem szólnak... a jó gyerekek nem lógnak ki az éjszaka közepén a hálókörletükből... Már megint elméláztam ezen, de a gondolat meneteket kizökkentette a nő egyik kérdése...
- Igen, én imádok ide járni... A házamat különösen imádom... mindenki nagyon kedves velem...
Szerintem jobb már nem is lehetne, egyszerűen imádok itt mindent... Viszont nem mondanám magam annak a tipikus Levitás jellemnek... Mint példának okáért, elméletben a Levitások többsége nem járkál éjszaka közepén a folyosókon, vagy ami még rosszabb, a kastélyon kívül. Amikor gondolat menetem végére értem, már az utca végén jártunk... ~Milyen kár...~ Rátekintettem a nőre és feltettem egy alapvető kérdést...
- Merre tovább?
Gondolom a nőnek is sok lehet a dolga, már csak az imént vásárolt dolgai alapján is... És én nem szeretném bennük akadályozni, bár tudnám még élvezni a társaságát...