36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 22:10 | Link

Brantner Katinka

Gondoltam megint sétálgatni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy ide keveredek. Erre még úgy sem jártam. Ideje lesz felfedezni. Érdekes utca, ez a legszebb amit életemben láttam. Szeretem ezt a falut. Minden olyan szép. Sokat nézelődök az utcán, gyakran szemügyreveszem a kirakatokat is. Sok érdekesség van bennük. Egy kicsit viszont unatkozom, mert nincs velem semki. Majdcsak találkozok valakivel. Végül is nem az erősségem a barátkozás. Majd megpróbálom. Engem nem minden ember kedvel. Pontosabban a kérdéseimet. Valamikor túlságosan bőbeszédű vagyok. Profi vagyok az emberek kiakasztásában, még ha nem is áll szándékomban. Tanultam valamit, nem minden ember szereti a kérdéseket. Sétálás közben álltalában gondolkozni szoktam. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Azért figyelek a lábam elé is, mert muszáj. Nem szeretnék orraesni. Fogalmam sincs, hogy míért sétálgatok szinte mindig. Ezt igazán megmondhatná valaki. Végül is más dolgom nincs. Ez pedig kiváló elfoglaltság, márakinek.
Hozzászólásai ebben a témában

Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. július 27. 14:18 | Link

Evelin

Jajjajjaj , azt se tudom, hol áll a fejem. Egy csomó mindent kitaláltam, hogy mivel szórakoztassam a kicsikéimet, és nagyon hasznosnak is tűntek, de aztán realizálnom kellett, hogy gyakorlatilag teljesen kifogytunk mindenből, így nincs se színes papírunk, se gyöngyeink. Ezekért én vagyok a felelős, úgyhogy, amikor realizáltam a problémát, sietve berontottam a főnökasszonyomhoz, hogy jelezzem nagy a baj.
Amikor két felnőtt – tudom, én is az vagyok – nézett vissza rám, nagyon meglepődtem. Elisa viszont jól vette a bénázásomat, úgy, ahogy voltam, a kk ruhámban, meg a citromsárga cipőmben, virágos dísszel a hajamban és élénk rúzzsal az arcomon, bemutatott, hogy én vagyok a nevelő, aki vigyázza a kicsikék minden mozzanatát. Az ziher, hogy ha ezt tudom, akkor egy kicsit visszafogottabban öltözködve robbanok be, hogy pénzt kérjek a megcsappant készleteinkre. Ők, mármint a szülők, eléggé konzervatívoknak néztek ki, és féltem, nem akarják majd ide járatni a kicsikéiket. Ketten is vannak, egy fiú, aki kilenc és egy kislány, aki hét éves. És, minden bénázásom ellenére, mégiscsak ide fogják járatni őket, sőt meg is kértek, hogy figyeljek oda a fiúcskára, mert ő nem túl barátkozós, és félnek, hogy majd kiközösítik. Az biztos, hogy rajta leszek az ügyön.
Most, hogy pénzt is szereztem, jól bevásároltam. Szinte üres kézzel jöttem be, és most kifelé menet vagy hat szatyorral és sok színes kreppapírral jövök ki a harmadik üzletből, amibe bevetettem magam a délután folyamán. Annyira jól sikerült a bevásárlásom, hogy egy rossz mozdulattal a kreppapírok kisesnek a kezemből és szétgurulnak az utcán, én meg bosszúsan kezdem összeszedni őket.
- Kislány! Kislány, segíts kérlek!
Szólok oda a közeledő lánynak, és remélem, hogy tényleg segít nekem.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 27. 15:32 | Link

A békés sétám közepette észrevettem egy érdekes embert teli szatyrokkal. Gondoltam, biztosan nagybevásárlás közben van. Velem köztudott, nem lehet elmenni vásárolni, mert két féle hangulatom van. Az egyik az ha minden érdekeset megveszek, a másik az ha éppen spórolós hangulatom van, mert akkor nem veszek semmit. Amikor tovább indultam volna, pont akkor ejtette el az újonnan bevásárolt dolgait. Megkért, hogy segítsek, én persze azonnal udrottam, mint ahogyan szoktam. Egyből elkezdtem szedeketni a dolgait. Amikor összeszedtem őket megszólaltam.
- Szerintem jobban járnánk, ha én vinném a dolgokat.
Mosolyogtam rá kedvesen, mint mindig mindenkire.
- Ha megengeded elkísérlek egy darabig, nehogy megint elszórd a dolgaid. Egyépként Evelin vagyok.
Gondoltam örülne egy kis segítségnek, meg némi társaságnak is. Én kifejezetten örültem, mint mindig ha találkozok valakivel.
- Megkérdezhetem, hogy mijáratban erre?
Remélem nem haragszik meg, hogy egyből kérdezősködni kezdek.
Hozzászólásai ebben a témában

Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. augusztus 25. 10:30 | Link

Evelin

- Nem lenne nagy fáradság?
Nem szeretném itt feleslegesen lefoglalni a fiatalokat, hiszen én is voltam gyerek, tudom, hogy ilyenkor annyi fontosabb dolog van, ami sokkal jobban leköti az embert, mint egy bolondosan kinéző nőnek segíteni, és mégis, volt olyan kedves, hogy összeszedte az elgurult cuccokat, és felajánlotta, hogy elkísér. Nagyon nagy segítség, akit biztos, hogy Merlin irányított felém.
- Az előkészítőben dolgozom, és a tanévkezdésre mindent elhasználtunk. Fel kell töltenem a készleteket, hogy a következő évben se maradjon el a móka. Akik odajárnak még igen kicsik, sokszor kell őket megvigasztalni, mert honvágyuk van. Ilyenkor pedig jól jönnek az extra készletek.
Bizony, az én kicsikéim többsége igen szomorú tud lenni, amikor rádöbben, hogy hiába dörög az ég, nincs ott anyu vagy apu, aki megölelje őt. Ez pedig szomorú. Ilyenkor jövök én, aki addig ölelgeti a kicsiket, amíg egy mosolyt ki nem csal belőlük, és bizony van, hogy az éjszaka közepén neki kell állni lefoglalni a gondolataikat, nehogy felverjék a szobatársaikat.
- Na és te? Vizsgák alatti pihenő? Még mindig olyan kemények a tanárok, mint az én időmben? Semmi puska, semmi súgás, mert különben mehetsz az igazgatóhoz?
Amióta én idejártam persze sok minden változott. Egykori évfolyam és háztársaim állnak most a katedrán, más az igazgató, aki mellesleg egy édespofa ember, és azóta mintha a házak is másabbak lennének. Persze kívülről minden másnak tűnik.
- Melyik házba jársz? Én Eridonos voltam, még az első évfolyamban végeztem, valamikor az őskorban.
Belegondolva, tényleg elég régen volt, szerettem iskolás lenni, persze lélekben most is az vagyok, sőt gyerek, hiszen a kicsikéim mellé kacagás, jókedv és hang kell, hogy ne érezzék magukat úgy elanyátlanodva. Csak remélem, hogy azok, akik most lesznek elsősök, boldogan kezdik majd a mágustanodai életet.

Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 7. 01:26 | Link

Katinka néni!

Már megint érdekes szituációba cseppentem, amit most ebben a pillanatban nem is bánok. Egy nagyon kedves és bolondos emberrel hozott össze a sors, már megint. Ennél jobban nem is alakulhatott volna ez a nap.
- Nem, ez nem fáradtság! Szívesen segítek ahol tudok.
A kis mondandóm után érdeklődve hallgatom az övét. Mintha megéreztem volna, hogy hol dolgozik, mérget is vettem volna rá. Még egyszer végigtekintek a bolondos nőn, már megértem minek neki ez a sok dolog amit vett, van rá kitűnő magyarázata is. Bizonyára szeretheti a munkáját, mert ahogyan kiszűröm a szavaiból, hatalmas lelkesedéssel beszél róla. Utána kérdések következtek, sok-sok megválaszolatlan kérdés.
- Igen, elméletben annak szántam...
Jajj, vizsgák... Nem ártana szorgoskodnom egy kicsit és belehúzni mégjobban a tanulásba, bár az utóbbi időben azt csináltam, de azért na, a szorgalom soha sem árt.
- A tanárok szerintem nem olyan kemények, vagyis velem nem.
Tanárok, eddig iskolaidőn kívül nem nagyon futottam össze velük, ismerkedni kevés alkalmam nyílt, csak egyel találkoztam, de azt sem mondanám annak a nagyon-nagyon kemény fajtának.
- Én Levitás vagyok.
Eridon, erre azt hiszem számítottam... Van egy jópár barátom abból a házból, akiket különösen imádok. Például Levendula, akivel az ajándékboltban futottam össze, vagy Mathias aki engem, a született bénaságot akar megtanítani táncolni, több-kevesebb sikerrel. Elgondolkodtam, annyi kérdés kavargott a fejemben, azt sem tudtam, hogy melyiket mondjam először, melyikkel is kezdjem...
- Mert, a maga idejében milyen volt az iskola?
Érdekes kérdés, nézzük, milyen válasz is érkezik, ha érkezik...
- Maga szeretett ide járni?
Egyenlőre csak ennyi a kérdésekből, így elsőre nem akarom kiakasztani szegényt. Végül is ha belegondolok kötélből lehetnek az idegei, egész kicsikkel is dolgozik. Na, ezt majd meglátjuk, akasztottam már ki embert, szóval ez nem akadály.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. szeptember 8. 16:00
Hozzászólásai ebben a témában

Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. szeptember 17. 19:16 | Link

Evelin

- Ez nagyon kedves, akkor ezek szerint nem vagy rellonos.
 Elvigyorodom hozzá persze, de ezt nem hagyhattam figyelmen kívül. A rellonos diákok se rosszak, csak ők nem így kezdik. Inkább úgy, hogy „segítek, ha…”. Az én évfolyamtársaim legtöbbje legalábbis ilyen volt. Nem adták ingyen a segítségüket. Mondjuk engem annyira nem bántott a dolog, világéletemben „magabiztos kiscsaj”-nak tartottak, én is így tekintek magamra, csak most kicsit túlköltekeztem.
 - Akkor mázlista vagy, vagy finomodtak a tanárok.
Nálunk azért tudtak olyan kérdezni, hogy a legmagabiztosabb kezében is megremegett a penna. Sosem felejtem el azokat a vizsgákat, ahol ijedten összenéztünk, és rájöttünk, hogy itt akkor se érünk el elfogadhatónál jobbat, ha még két napot tanulunk egyfolytában, akkor se leszünk ügyesebbek.
- Az én időmben még igen kihalt volt. Az első évfolyamban csak páran voltunk, mire végeztem, addigra telt meg az iskola élettel, sajnos. Persze nekünk is jó volt, csak még nagyon kevesen voltunk ahhoz, hogy tényleg értékelni tudjuk a nagy kastélyt, inkább csak zavaró volt, hogy olyan nagy. Aztán persze, amikor már többen lettünk, akkor örültünk, hogy nagy. Mostanra pedig már kész hadsereg lakik benne. Inkább én kérdezhetném, hogy hogyan bírjátok, hogy ilyen sokan vagytok ott?
Komolyan érdekel, hiszen amíg átverekedem magam a folyosón a kicsikéim ügyei miatt, már az is kész kihívás. Tény, hogy ehhez is hozzászoktam, de azért nem lehet könnyű.
- Nagyon. Mókás volt, meg aztán jól kiakasztottuk a tanárokat, próbáltuk megtalálni mi is a helyes, és mi a helytelen. A második évben már nagyok voltunk, mint akik mindent tudnak. Mókás volt, leszökni a faluba is. Akkor még beszigorították, mikor lehet lejönni, most már lazábban kezelik, ami jó. Na és te, szeretsz idejárni?
Kérdezem vissza, mielőtt befordulunk az utolsó sarkon. Innen már látszik a Boglyas tér és az iskola is.  

Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 21. 12:12 | Link

Katinka néni <3 <3 <3

Túlzottan is imádom az ehhez hasonló napokat, főleg a végkimenetelüket... A mai napra az volt megírva, vagyis gondolom, hogy találkozzak egy ilyen kedves nénivel... ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom, azt hiszem... Érdeklődve tekintek a mókás külsejű, de ugyanakkor hihetetlenül kedves nőre, amikor mond valamit séta közben... Figyeltem a reakcióit a mondatomra, amelyben persze az állt, hogy én Levitás vagyok... Kifejezetten megörült annak, hogy nem Rellonos vagyok, sőt még el is mosolyodott rajta... ~Csak nem lehetnek olyan szörnyűek a zöldek, biztosan akad köztük kedves is...~ Igen, az én gondolataim automatikusan képesek témát váltani ilyen dolgok felé... Érdeklődve hallgattam a bohókás nő többi érdekes mondandóját is... Igen, bizonyára a mázlisták közé tartozok... Én szerintem cseppet sem szigorúak a tanárok, vagyis eddig velem nem voltak azok... A néni a következő pillanatokban nosztalgiázni kezd a régi szép időkön. Bizonyára nagyon érdekes lehetett, amikor olyan kevesen voltak a kastélyban, én már ezt el sem tudnám képzelni. Nap, mint nap olyan sok emberrel hoz össze a szél, főleg a kastélyban. Én kifejezetten élvezem ezt a nyüzsgést... Bár van olyan is, amikor néha napján egy kicsit elmegyek sétálgatni egymagamban...
- Én kifejezetten élvezem a kastély nyújtotta sokaságot...
Utána a nő tovább folytatja a régi idők emlékére a nosztalgiát, amit persze érdeklődve hallgatok, kíváncsi szemeimmel kémlelve őt... Bizonyára ők is rosszcsont gyerekek voltak... Én nem mondanám magam annak a tipikus rossz kislánynak, bár a tények ellenem szólnak... a jó gyerekek nem lógnak ki az éjszaka közepén a hálókörletükből... Már megint elméláztam ezen, de a gondolat meneteket kizökkentette a nő egyik kérdése...
- Igen, én imádok ide járni... A házamat különösen imádom... mindenki nagyon kedves velem...
Szerintem jobb már nem is lehetne, egyszerűen imádok itt mindent... Viszont nem mondanám magam annak a tipikus Levitás jellemnek... Mint példának okáért, elméletben a Levitások többsége nem járkál éjszaka közepén a folyosókon, vagy ami még rosszabb, a kastélyon kívül. Amikor gondolat menetem végére értem, már az utca végén jártunk... ~Milyen kár...~ Rátekintettem a nőre és feltettem egy alapvető kérdést...
- Merre tovább?
Gondolom a nőnek is sok lehet a dolga, már csak az imént vásárolt dolgai alapján is... És én nem szeretném bennük akadályozni, bár tudnám még élvezni a társaságát...
 
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza