Rettenetesen hülyén érezte magát attól, hogy még annál is többet állt a tükör előtt, mint amennyit szokott, holott valószínűnek tartotta, hogy ha Seth most viszontlátja, akkor nem azzal lesz elfoglalva elsősorban, hogy milyen a frizurája vagy a fél füléből lógó hosszú fülbevaló. Mégis, talán egy kis készülés nem árt… Hiszen olyan régen nem látták egymást!
Akkor vágta le mérgében a fésűt a polcra, mikor nyolcadszor is nekiállt megfésülködni, mint valami szerelmes csitri. Hirtelen fordított hátat a tükörnek, magában puffogva azon, hogy valószínűleg mennyire felesleges, amit művel, mert őszintén szólva erősen kételkedett benne, hogy Seth öccsének igaza van, és pont ő fog kelleni ahhoz, hogy a másik kicsit helyre zökkenjen. Kicsit úgy volt vele, noha már százszor végiggondolta ezt, hogy Seth már kereste volna őt, ha tényleg akar tőle valamit. Igaz, Avery sem sietett felfedni magát, akárhányszor csak a másik után lopózott görény alakban, hiszen nem akarta belerántani abba a katyvaszba, ami az élete… Lehet, hogy a másik oldalon is erről volt szó. Most viszont részéről nagyjából rendeződött a helyzet, ha pedig hihet Sebastiannak, akkor náluk is változtak a dolgok.
Végül magára kapta bőrkabátját, derékig érő haját pedig kihúzta az anyag alól, mielőtt még lopva egy utolsót pillantott volna a konyhaablak üvegére, mert csak nem tudta megállni, hogy megnézze, hogyan fest. Szívdöglesztő volt, annyi szent, bár nem hivalkodó módon, hiszen nem csábítani készült, hanem egy komoly beszélgetésre. Már ha egyáltalán szóba állnak vele.
Bogolyfalva egyik sikátorába hoppanált, ahol ezt követően gyorsan alakot váltott, és pár pillanattal később már az utcán szedte a lábacskáit, mint egy kicsi, de roppant fürge görény. Sebastian a segítségére volt, megmondta neki, hogy hol és mikor várható, hogy feltűnjön a bátyja, úgyhogy Avery szépen lesbe ült, próbálva elkerülni a nedves helyeket, mert még ha csak az este egy későbbi pontján is kíván visszaváltozni emberi alakba, azért az nem lenne jó, ha sáros és vizes lenne addigra. Végül feltelepedett egy padra, ahonnan jól belátta az utcát, és onnan kezdte figyelni, hogy mikor tűnik fel valamerre Seth. A fiú úgy volt vele, hogy ezt az egy esélyt még meg kell, hogy adja magának, maguknak, még akkor is, ha a megérzése azt is mondta, hogy teljesen felesleges és csak fájni fog. De ezt még… ennyit még kellett.
Mikor végre felbukkant a másik, akkor a pici görény szíve meglepően nagyot dobbant – annyira, hogy már csak megszokásból is elkezdte magát némán átkozni, amiért képtelen parancsolni a saját reakcióinak. Ezt azonban gyorsan odébb hessegette, most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon, majd lesz rá bőven módja az után, hogy Seth elküldi őt a fenébe. Most viszont nem akarta szem elől téveszteni, úgyhogy le is ugrott a megfigyelőállásról, és a fiú felé iramodott. Amikor már a járdán szaladt, majdnem elérve hozzá, hangos, csipogó hangot hallatott, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, aztán játékosan elkezdett Seth lába körül mászkálni, majd, ha a másik hagyta, akkor két lábra állva kapaszkodott bele a nadrág szárába, és bámult fel rá azokkal a pici gombszemekkel.

Rettenetesen hülyén érezte magát attól, hogy még annál is többet állt a tükör előtt, mint amennyit szokott, holott valószínűnek tartotta, hogy ha Seth most viszontlátja, akkor nem azzal lesz elfoglalva elsősorban, hogy milyen a frizurája vagy a fél füléből lógó hosszú fülbevaló. Mégis, talán egy kis készülés nem árt… Hiszen olyan régen nem látták egymást!
Akkor vágta le mérgében a fésűt a polcra, mikor nyolcadszor is nekiállt megfésülködni, mint valami szerelmes csitri. Hirtelen fordított hátat a tükörnek, magában puffogva azon, hogy valószínűleg mennyire felesleges, amit művel, mert őszintén szólva erősen kételkedett benne, hogy Seth öccsének igaza van, és pont ő fog kelleni ahhoz, hogy a másik kicsit helyre zökkenjen. Kicsit úgy volt vele, noha már százszor végiggondolta ezt, hogy Seth már kereste volna őt, ha tényleg akar tőle valamit. Igaz, Avery sem sietett felfedni magát, akárhányszor csak a másik után lopózott görény alakban, hiszen nem akarta belerántani abba a katyvaszba, ami az élete… Lehet, hogy a másik oldalon is erről volt szó. Most viszont részéről nagyjából rendeződött a helyzet, ha pedig hihet Sebastiannak, akkor náluk is változtak a dolgok.
Végül magára kapta bőrkabátját, derékig érő haját pedig kihúzta az anyag alól, mielőtt még lopva egy utolsót pillantott volna a konyhaablak üvegére, mert csak nem tudta megállni, hogy megnézze, hogyan fest. Szívdöglesztő volt, annyi szent, bár nem hivalkodó módon, hiszen nem csábítani készült, hanem egy komoly beszélgetésre. Már ha egyáltalán szóba állnak vele.
Bogolyfalva egyik sikátorába hoppanált, ahol ezt követően gyorsan alakot váltott, és pár pillanattal később már az utcán szedte a lábacskáit, mint egy kicsi, de roppant fürge görény. Sebastian a segítségére volt, megmondta neki, hogy hol és mikor várható, hogy feltűnjön a bátyja, úgyhogy Avery szépen lesbe ült, próbálva elkerülni a nedves helyeket, mert még ha csak az este egy későbbi pontján is kíván visszaváltozni emberi alakba, azért az nem lenne jó, ha sáros és vizes lenne addigra. Végül feltelepedett egy padra, ahonnan jól belátta az utcát, és onnan kezdte figyelni, hogy mikor tűnik fel valamerre Seth. A fiú úgy volt vele, hogy ezt az egy esélyt még meg kell, hogy adja magának, maguknak, még akkor is, ha a megérzése azt is mondta, hogy teljesen felesleges és csak fájni fog. De ezt még… ennyit még kellett.
Mikor végre felbukkant a másik, akkor a pici görény szíve meglepően nagyot dobbant – annyira, hogy már csak megszokásból is elkezdte magát némán átkozni, amiért képtelen parancsolni a saját reakcióinak. Ezt azonban gyorsan odébb hessegette, most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon, majd lesz rá bőven módja az után, hogy Seth elküldi őt a fenébe. Most viszont nem akarta szem elől téveszteni, úgyhogy le is ugrott a megfigyelőállásról, és a fiú felé iramodott. Amikor már a járdán szaladt, majdnem elérve hozzá, hangos, csipogó hangot hallatott, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, aztán játékosan elkezdett Seth lába körül mászkálni, majd, ha a másik hagyta, akkor két lábra állva kapaszkodott bele a nadrág szárába, és bámult fel rá azokkal a pici gombszemekkel.

Csak nézett felfelé rá, pillantása bejárta a kissé nyúzottnak tűnő arcot, a vonásokat, amiket nagyon rég látott utoljára ennyire közelről. Megváltozott azóta, férfiasabb lett és most, talán azoknak a hatására, amikről Sebastian mesélt, mintha az életkedv is elillant volna mögülük. Most értette csak meg, hogy miért kereste őt meg a kisebbik Selwyn, mert nem volt rajta mit szépíteni, Seth szörnyen festett.
Amikor leguggolt hozzá, akkor Avery teljesen elhallgatott, és visszahuppant két első mancsocskájára. Ahogy a fiú hozzáért egészen halványan összerezzent, mert felsajgott benne valami attól, hogy hirtelen eltűnt közülük a fizikai távolság, de aztán úgy döntött, hogy nem érdekli mennyire fog fájni, még most az egyszer azt akarja, hogy Seth megsimogassa, hát kobakját a fiú tenyerébe fúrta, szemeit pedig egy hosszú pillanatra lehunyta. Nem tudta, hogy ilyen érzés lesz, ha egyszer újra hozzáér a másik. Egyszerre nagyon jó és mégis olyan, mintha valami tépné belül, mert teljesen biztos volt benne, hogy ez a legeslegutolsó. Nem lesz ilyen több, mert Seth el fogja küldeni. Már akkor is szerencsés lesz, ha csak végighallgatja.
Mikor idáig jutott, akkor nyitotta ki hirtelen ismét a szemeit, mert rájött, hogy ha enged a késztetésnek, akkor most egyszerűen csak a fiú kezébe mászna és összegömbölyödne, csendesen pihenve. Nem először kísértette meg a gondolat, hogy örökbe fogadtatja magát vele így görény alakban, de mindannyiszor keserű nevetés lett a vége, ahogy ez a fejében most is történt. Na persze.
Különben is. Most Seth miatt volt itt és nem a saját önzősége miatt, és ahogy felnézett a fiúra, el is felejtette az előbbi fájdalmas gondolatmenetet. Segíteni kell neki. Már ha hagyja.
Finom remegés futott végig a hajlékony görénytesten, ahogy megrázta kicsit magát, hogy vissza tudjon térni a játékos kis állatka szerepéhez, aztán kapta magát és vidáman csipogva feliramodott Seth nyakába. Játszott, csikizte a bajszocskáival, félig körbetekeredett a nyakán, miközben valahol bent éppen mélyre temette azt a tényt, hogy élete első szerelmének illatát érzi és menten meghasad benne valami a gyötrődéstől. Hát ezért nem akarta ő ezt, ezért nem akart soha ilyesmit érezni.

Bánta is ő, hogy éppen hol vakargatják! Egyedül csak annak örült, hogy Seth foglalkozott vele és nem csak elsétált mellette, hiszen senki sem lenne köteles egy idegen állatkával törődni. Neki viszont hagyták, hogy nyakba másszon, hogy elhelyezkedjen, csak akkor lepődött meg kissé, mikor el is indultak. Hoppá. Akkor most felmennek a kastélyba..? Nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a világ legjobb ötlete, és őszintén szólva a bundája utolsó szőrszálának a legvége sem vágyakozott vissza azok közé a falak közé, de kénytelen volt elismerni, hogy valószínűleg ott hamarabb találnak olyan helyet, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni. Más kérdés, hogy talán friss próbaidősként nem kellene beszöknie egy diákoktól nyüzsgő iskolába… de maximum majd ráfogja, hogy az öccsét kereste.
Miután ezt ilyen jól eldöntötte, megnyugodva simult a fiú nyakába és az út hátra lévő részében azt élvezte, hogy hozzáér. Figyelte a mozdulatait, a lépését és mindent, amit eddig csak magányos sztalkerkedése közben nézhetett messziről, közben pedig egészen belefúrta magát Seth kabátjának a nyakába. Tényleg jól jött a plusz melegítés, a puha bunda nem volt annyira meleg, mint az emberként hordott bőrkabát, de most ezzel kellett beérnie.
Egy ponton azért mondjuk elkezdett gondolkodni, hogy mégis mikor lesz alkalmas ezek után, hogy visszaváltozzon. Mármint… lehetséges az is, hogy végül a vadőrhöz vagy az LLG tanárhoz viszik, mint szökött házi kedvencet, az pedig nem lenne annyira szerencsés. Végül azonban abbahagyta a különféle forgatókönyvek gyártását, és inkább véletlenre bízta magát. Az többnyire be szokott neki jönni.
Meg egyébként is, túlságosan jó illatú volt Seth nyakának a hajlata, a léptei pedig nagyon nyugtatóak. Annyira, hogy Avery félig be is aludt, amíg mentek.

[>>Folytatás az Eridonban<<]