Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519220#post519220][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.16. 19:14[/b][/url]

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=519752#post519752][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.09.17. 21:32[/b][/url]

Egy éves. Szinte hihetetlen, hogy Sean már egy éve élő és lélegző része az életének. Már nem a pocakjában bújkál szőke tincseivel és kék szemével. Mina is így kezdte, bolondos szőkén, aztán szépen lassan a haja besötétedett. Persze az is lehet, hogy Sean vele ellentétben szöszke marad. Egy kis hercegecske. A kisfiú szépen fejődik, lassan két hónapja, hogy elkezdett járni, azóta pedig megállíthatatlan. Persze még sokszor - mint most is -, anyja ujjának markolása sem maradhat el, ahhoz, hogy biztosan tipegjen a nő mellett.
Ami Zóját illeti, imádja a fiát, és hihetetlen, de amikor vele van, nincs szoknyában, felékszerezve, nincs tökéletes smink az arcán. Minimalista festékréteg, hozzá kényelmes ruhák, olyanok, melyekben a legkicsavartabb pózt is fel tudja venni, hogy a gyereke ne sérüljön. A fekete farmer és top fölé kényelmes pulcsit vett. Az idő szeszélyes, de ő igyekszik megtalálni a lehetőségeket arra, hogy se ne fázzon, se ne legyen melege.
- Várj egy kicsit.
Mikor Nina megláthatja, épp a kisfiú mellé guggol, aki egy krétát szorít a kezében. Próbálta elvenni tőle, de egyszerűen lehetetlen. Néha megállnak, húz egy apró csíkot a földre, nevet és továbbsétálnak. Közben a babák különleges nyelvén kommunikál anyukájával, aki éppen megigazítja a kis mellényét. Vagány kisgyerek, akiről már most meg lehet mondani, hogy egy nap majd bizony lányok szívének egész sorát töri össze.
A napi bevásárlás végén járnak, így a nő vállára akasztott hosszú fülű vászontáska egyből kiegyenesedik, ahogy ismét a nő vállára kerül. A kisfiú azonban még nem akar hazamenni, sőt, egyenesen Nina felé indul. Zója a találkozás másik felét csak későn ismeri fel, addigra már nem lehet feltűnésmentesen más irányba fordulni. Nincs más hátra, mint:
- Szia, Nina.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=525913#post525913][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.30. 20:13[/b][/url]

Talán kissé tartottam a találkozástól a nővel. Dwayne egy olyan pont mindkettőnk életében, ami nem összehoz, inkább egyre nagyobb falat emel közénk. Jó lenne ezt áthidalni, de esélyem sajnos vajmi kevés van rá. Csak figyelem a kisfiút és vele Zóját. Nagyon aranyosak együtt, ez pedig ráébreszt arra, hogy nem helyes, ami közte és az auror között zajlik. Vagy inkább az a helytelen, ami köztem és Dwayne között van. Nem okolhatom magam az ő párkapcsolatuk végéért, hiszen ez nem az én döntésem volt, de sokszor nem voltam fair én sem. Sean-nak szüksége van az apjára.
El is bambulok kissé, már csak arra eszmélek, hogy a töpörtyű fut felém. Hatalmas mosoly terül el arcomon, leguggolok és kitárom karjaimat, hogy amint megérkezik, átölelhessem és felkapjam. A kezemben tartva kap tőlem egy hatalmas cuppanós puszit, aminek láthatóan nagyon örül. Olyan huncutul tud nézni, hogy ez nem igaz. Eddig a pontig meg is feledkezem a kezemben tartott gyermek anyjáról, akinek a hangja zökkent vissza a valóságba. Igen, nyilván baromi jól áll a kezemben a kisfiú, de mindent összevetve nem az enyém. Ez csavar is egyet a gyomromon, hiszen már nekem is lehetne egy ilyen csöppségem… De nincs.
- Szia Zója – halványan elmosolyodom. Nem is értem, miért nem ássuk el a csatabárdot. Tulajdonképpen mi is a mi konkrét problémánk egymással? Már ebben sem vagyok biztos. Csak azt tudom, hogy annyira megszoktuk, hogy nem kedveljük egymást, hogy már automatikusan lehervad arcunkról a vidám görbe, ha találkozunk.
- Hogy vagytok? – lassan leteszem Sean-t, aki ettől függetlenül most kiélvezi, hogy találkozhat velem, régen láttuk már egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=525979#post525979][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.09.30. 21:28[/b][/url]

Nina

Nincs mit tenni, csak sikerült odafutnia a kisfiúnak, ő pedig nem tehet úgy, mint aki nem látott semmit, és elsétál. Mármint a fia van ott. Ha tűz lenne kettejük között, akkor is átsétálna. De nincs tűz, annál is sokkal jobban fáj, ami itt lóg a levegőben. A fizikai sebek begyógyulnak, állítólag a lelkiek is be szoktak, bár erre mindenki mást mond. Talán majd egyszer. Egyelőre önmegtartóztatás van, és valaki, aki talán segíti is elfelejteni ezt az egészet.
- Megvagyunk, köszönöm. A fiatalúr igen sok energiával lett megáldva.
Az említett vidáman gügyörészik, már néhány egytagú, de értelmes szó is fellelhető benne. Jól elvan a krétájával. Nagy előnye, hogy most, ha valamire rákap, akkor azzal óráig el tud lenni. Most éppen a kréta ilyen. A nő pedig, aki alapból nem szereti a varázslást, igen hálás a tisztítóbűbájoknak, melyek újra emberi kinézetet adnak a falnak, ami előtte Sean komoly műgonddal kikent.
- És te, hogy vagy?
Kicsit kínos ez a beszélgetés, valószínűleg az is érzi, aki most éppen a környező üzletek egyikén lép ki. A pletykák és tények furcsa összjátéka, valamint az összetalálkozása két nőnek, akiknek éppen egy közös férfi van az életükbe, sose könnyű. Viszont vannak pillanatok, amikor felnőttesen kell viselkedni, erre pont Mina tanította meg, aki nemrég meghozott egy nagyon is felnőttes döntést, és elment fél évre egy másik iskolába, sőt egy másik kontinensre. Zójánk pedig azóta számos fotóalbumon, gyerekkori rajzon és emléken rágta már át magát, könnyeivel küszködve. Nagyon lassan telik el fél év, még akkor is, ha Sean nem hagyja unatkozni.
- Öhm figyelj, tudom, hogy hülyén fest a kép, két gyerekkel, de én nem vagyok és nem is leszek Dwayne-nel. Gondoltam jó, ha ezt tudod. Tudom, hogy ti... hogy van köztetek valami. Nekem van valakim, aki talán szeretni is fog, mármint magam miatt, nem a véla dolog miatt.
Érezhető, hogy ezt a vérkérdést amúgy is utálja. Dwayne pedig a beszélgetésükkor pont azt igazolta, amitől tartott. Nem őt szereti, nem ő kell neki, csak a vére miatt akarja, semmi más nem játszik közre. Nincsenek gyengéd érzései az irányába. Épp ezért is kell neki is továbblépnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=526014#post526014][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.30. 21:52[/b][/url]

Imádom a kiskrapekot, valahányszor Dwayne vigyáz rá és átmegyek, órákig eljátszom vele. Nagyon hasonlít Zójára az arca, de van benne Dwayne-ből is. Néha kínosan érzem magam, ha erre gondolok: más fiára vigyázni, mikor az anyja teljesen egészséges, csak éppenséggel a viszony közte és az apa között olyan, amilyen... Nem kellemes. Két tűz közé kerülök, vagy legalábbis így érzem magam.
- Óóó, azt jól tudom, huncut nagyon - meglehet, hogy sok emberre úgy nézek rá, mint a véres rongyra, azonban Sean kiérdemelte az "imádlak" nézésem, amit nem sok ember mondhat el magáról. Sok dolog írható a számlámra, de a gyerekeket tényleg szeretem. Valószínűleg Zójának is könnyen feltűnik, hogy nem muszájból ölelgetem halálra a fiát, hanem tényleg megkedveltem.
- Fáradtan. Túl sok mindent történik mostanában és nem feltétlenül jó értelemben - egy halvány mosolyt küldök a nő felé, de kínosnak érzem kiönteni a lelkemet. Végtére is egy pszichológussal van dolgom, nem szeretnék egy gyors elemzést. Már jó, hogy ne feküdjek le ízibe a kanapéjára egy ingyen óra keretében. Persze lehet, ha nem lenne ilyen a viszonyunk, akár meg is tenném. Bármennyire erősnek mutatom magam, megvisel ez a hirtelen változás körülöttem és a magánéletem romokban heverése. Még akkor is, ha senkinek sem mondok erről egy szót sem.
Zója szavaira felkapom a fejem. Felvonom fél szemöldökömet és őszintén fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Mármint, értem, miért osztja meg velem, nyilván, csak nehéz eldöntenem, hogyan reagálhatnék helyesen. Valójában sehogy. Egy pillanat erejéig összepréselem ajkaimat, hogy aztán megkeressem a nő tekintetét.
- Figyelj, nem tartozol nekem elszámolással. Tulajdonképpen én érzem magam kínosan részben azért, mert ti most nem vagytok együtt. Lehet, hogy hülyeség, de komolyan. És fogalmam sincs, hogy van-e köztünk valami, talán utánam is csak a vérem hajtja. Én már egy ideje nem tervezek előre - miután az Edictum is lehozta az eljegyzésünk felbontását Daviddel, azóta valóban nem gondolkodom nagy távlatokban. Hogy is tehetném? Volt egy stabilnak érzett kapcsolatom, egy olyan férfi az életemben, akit biztos pontnak éreztem, majd egyik napról a másikra ez kicsúszott a lábam alól. Hiába volt közös megegyezés, hiába jobb így mindkettőnknek, hiányzik és idő kell, hogy talpra tudjak kászálódni.
- Néha úgy érzem, én is csak egy leszek a sorban utánad és Léna után - kínosan elmosolyodom az őszinteségemen és el is fordítom a tekintetem. - Csak szeretném, ha köztünk nem lenne feszültség, mert nekem nincs veled semmi bajom. Mármint tényleg semmi, nulla - magunkra mutatok, hogy értse, rólunk van szó. Nem akarok civakodni és fújni rá, mikor semmi közöm ahhoz, hogy ő és Dwayne miképp intézik a dolgaikat. Ezért gondolom veszekednek ők épp eleget, én köszönöm, kiszállnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=531287#post531287][b]Dr. Mácsai Zója - 2015.10.15. 14:41[/b][/url]

Figyeli, ahogy a gyerek elvan a maga kis világában. Ezt az időszakot imádta Minánál is. A gyerekek olyan hihetetlenül tiszták, és olyan őszinte rácsodálkozással néznek a világra, mely szomorú, de a felnőttekből teljesen kiveszett. Valahogy, ahogy az ember öregszik, egyre több szörnyűséget lát és hall, egyre jobban elveszíti a hitét az emberekben. Persze vannak kivételek, az örök gyerekek, ilyen például Leonie vagy Ella. A két lány elég rendesen megmarad mindenki emlékezetében, hiszen annyira tiszták képesek maradni, hogy az szinte fel sem fogható.
- Tudod mit szoktak mondani. A rossz időszakot mindig jó követi.
Számára a jót most a földön játszadozó kisfiú testesíti meg, aki olyan számára, mint egy álom, amit elkönyvelt már soha meg nem valósulónak. Ahogy a Minával való konfliktusok is nagyjából rendeződni látszanak, pedig már félt, hogy a lány elhagyja őket örökre. Nagyon szomorú lett volna, ha tényleg így történik.
- Valóban hülyeség.
Finom mosoly jelenik meg a szája szélén, miközben lehajol, hogy felvegye a kiskrapekot, mielőtt még nekiáll elbontani a térkövezetet. Mostanában úgy is furcsa dolgokat művel, ha az anyja hagyja érvényesülni, ezt viszont, hogy lehet, nem kellene most is megkockáztatnia.
- Dwayne és én… sose működött, és ezt valahogy sose akartam beismerni. Haragudtam Lénára, aztán arra is, hogy teherbe estem. Elég pocsék helyzet volt. Mostanra azonban elfogadtam a helyzetet. Elvégre attól még, hogy Dwayne az egyetlen ember, aki iránt szerelmet tudok érezni, miért zárja ki azt az opciót, hogy boldog legyek mással? A múltkor beszélgettem vele, számára ez csak vélamágia. Csak akkor érez valamit, ha egy helyen vagyunk. Máskor nincs meg.
Feljebb tolja kicsit a szökni vágyó törpéjét a karjaiba, aki erre lemondóan az anyja vállára hajtja a fejét. Hát legalább megpróbálta, az is valami. Szegény gyerek akaratosságból és makacsságból mindkét szülőjétől kapott jócskán, azonban Zója még mindig el tudja nyomni, és miért mondana ellent valakinek, aki enni ad neki? Tiszta warreni hozzáállás.  
- Nekem sincs bajom veled. Nem is jönne ki jól akkor se, ha csak egy vagy a sorban, és akkor sem, ha megmaradsz nála. Örülnék neki, ha megtalálná a maga boldogságát, ha már én nem tudtam neki megadni. Szóval tényleg, ne csináljunk úgy Dwayne Warren miatt, mintha láthatatlanok lennénk, Sean amúgy is kedvel téged. És miért harcolnál velem? Van Dwayne-nek egy igen féltékeny és apás lánya. Ő sokkal nagyobb falat. Nem akarlak elkeseríteni.