A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=789902#post789902][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.19. 14:35[/b][/url]

Tudtam, hogy nem úszom meg a karácsonyi bált, de reméltem, hogy nem lesz nyilvános lecseszés. Épp emiatt kicsit aggódtam is, amikor megkaptam a baglyot, hogy menjek a tanulószobába ekkor meg ekkor és ne késsek, mert fontos megbeszélés lesz. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy kimaradna belőle, hogy elhagytuk a pultot. Csak abban bíztam, hogy Mihail nem mindenki előtt fog velünk... hát nem is tudom mit csinálni. Igazából még sosem volt összetűzésem a DÖK-elnökkel, eddig nagyon jól működtünk együtt így nem is tudtam mire számítsak de biztos voltam benne, hogy nem dicséret fog következni.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy mi a jobb, ha Karola is ott van, vagy ha külön-külön tolnak le minket. Utóbbival csak az a gond, hogy egy emlékezethiányos lányból nem sok infót lehet kiszedni. Előbbivel meg az a gond, hogy ott lesz az a bizonyos lány. Nem terveztem vele közelebbi kapcsolatba kerülni az év hátralevő részében. Persze tudom, hogy a DÖK miatt ez valamennyire elkerülhetetlen. De akkor is. Ez a dolog, jóval előbb jött, mint reméltem.
De ha meg már így alakult úgy vagyok vele essünk túl rajta mielőbb. Épp ezért nem is totojázok, a megadott időpontban a taláromban, a hajamat belőve érkezem a tanulószobába.
Nem nagyon nézek körbe, bár Karolát meglátom az ablakpárkány mellett, de igyekszem nem tudomást venni róla. Ha csak nem vesz észre, akkor köszönés nélkül az egyik üres asztalhoz lépek és leülök egy fotelba, felkapva egy az asztalon hagyott bűbájtan könyvet. Hátha találok benne valami érdekeset, amíg megérkezik a főnök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=789939#post789939][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.19. 20:53[/b][/url]

- Szia - köszönök vissza, mert nincs szerencsém és persze észrevesz. De gyorsan el is kapom a pillantásom, mert fogalmam sincs mit kéne mondanom, gondolnom vagy ilyesmi. Valahányszor azt gondoltam eddig, hogy rendben lesz köztünk minden, mindig történik valami váratlan. Ilyen volt az is, ahogy legutóbb beszaladt a fürdőszobába... De nem akarok arra gondolni. Ki kell találnom egy jó védőbeszédet magunknak. Vagy csak maradok a spontán dolgoknál és kiolvasom ez a bűbájtan könyvet. Mindkettő jó lehet.
Nem jutok túl messzire a könyvben már jön is Belián.
- Szia! - köszönök, neki valamivel lelkesebben, de aztán visszadugom az orrom a könyvbe. Na, nem mintha bármi is eljutna a leírtakból hozzám, mert túlságosan leköt, hogy ők mit beszélnek. Belián szavai mindenhogy hangzanak, csak megnyugtatóan nem.
Nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, már nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de ekkor lép be a DÖK-elnök és inkább nyelek egyet, ahogy becsukom a szám. Az ahogy megáll, és beszélni kezd, meg az akcentusa... Ha nem felém intézné a szavait lehet elröhögném magam. Mert, khm... valahol vicces. Mármint nekem nehezemre esik komolyan venni. Rögtön rá is vágnám, hogy fasz az pont nem történt, de valamiért nem teszem. Jah tudom, mert Karola is itt van, és lányok előtt nem beszélek csúnyán. Csak tudnám miért tűnik rohadt viccesnek még mindig a szitu. A lányra nézek, ő meg rám, ahogy habogva, láthatóan félve vázolja a szitut. Biztos nekem is félni kéne, Beli is olyan félénk volt. De most mit tud Mihail csinálni? Kirak a DÖK-ből? Büntető munkára küld? Egyik sem a világ vége.
Végül csak megvonom a vállam. Aztán a fejemmel Karola felé biccentek.
- Ahogy mondja. Rosszul lett, én meg elvittem, mert nem volt jobb ötletem. Időm sem volt keresni mást, de hagytam üzenet a pulton, hogy a bár ideiglenesen zárva. Meg egyet akárkinek, aki majd levált. Nem láttad? - és részemről ezzel a téma le tudva. Persze érzem, hogy nem fog tetszeni a válaszom. De ráérek akkor aggódni, ha a Főnök tényleg robban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=790493#post790493][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.25. 12:14[/b][/url]

Vagyok annyira naiv, hogy higgyek benne, az igazság győz minden felett. Legalábbis most ezzel a rellonossal szemben, aki talán egy évvel ha idősebb és azt képzeli, mert DÖK-elnök, kiabálhat meg pattoghat velem szemben. De egyelőre nem tett semmit, amiért tisztelnem kéne, amiért máshogy kéne vele viselkednem. Az hogy "rangban" felettem áll, ehhez édes kevés. Persze alapvetően tisztelettudó vagyok, de ha valaki, rögtön úgy indít, hogy idegesen kérdez és érezteti, hogy neki hatalma van, nos... az nálam nem működik.
Állom a tekintetét, és figyelem, ahogy idegesebb lesz attól, ahogy beszélek vele. Ijesztgetni akar. S nem fogok hazudni meg is lep, ahogy közelebb lép, de épp csak összerezzenek a hirtelen mozdulat hatására, de állom a tekintetét. Ahogy azt említi hazudok a cetlit illetően, ökölbe szorulnak a kezeim, de nem teszek semmit. Már csak azért sem, mert Karola hangja, ahogy ijedten közbe szól, teljesen váratlanul ér. Elfordítom a fejem Mihailról és a lányra nézek. A nagy farkasszem nézésében azt is elfelejtettem, hogy itt van.
- Karola, erre semmi szükség - mondom a lánynak nagyon komolyan, de nem hiszem hogy ez működik. Elvégre mikor hallgatott rám? Soha. Hosszú beszédbe kezd és mindent magára vállal, én pedig hitetlenkedve nézek rá. Semmi értelme. Persze fiatal, mit tud ő még a szabályokról a felelősségről? Nyilván semmit. Meg is csóválom a fejem, aztán Mihailhoz fordulok.
- Te is diák vagy, ami meg a többit illeti. Te döntöttél úgy, hogy egy tzenöt éves lányt állítasz egy alkoholt is felszolgáló pultba. Igaz a törvény nem tiltja, de a legtöbben nem javasolják, pont azért, ami történt. Tegyük fel jót feltételeztél róla. Tévedtél. Akkor lehet az én felelősségem lett volna figyelni rá? Egy tömött eseményen, ahol arra nem volt időm, hogy egy pohár vizet igyak, mert folyamatosan jöttek a rendelések? De oké. Elbasztam. Nem figyeltem rá. Ez nem változtat azon ami történt. Azt hiszel, amit akarsz. Tudod van az a mondás, hogy mindenki magából indul ki. Ha nem láttad az üzenetem az sajnálatos. Ez nem jelenti, hogy nem volt meg bennem a szándék.
Amúgy meg. Tudtad, hogy tizennyolc éven aluli nem dolgozhat nyolc óránál többet és pláne nem éjszakai műszakban? Mert oké, hogy ez önkéntes volt, de attól még munka. Ha valakit okolni akarsz, akkor nézz magadba. Karolának remek ötletei voltak a rendezvényhez, sokat segített a megvalósításban, és így is, hogy a pult bezárt, sikeres volt. Szóval nyögd ki, hogy mit akarsz és engedd el. Semmit nem érsz el ezzel a gyerekes viselkedéssel - Hosszú monológom közben újra és újra ökölbe szorul a kezem, így próbálom a hangom a stílusom moderálni, hogy ne menjen át a nagyon ideges-mérgesbe, amit valójában érzek. Nem szimpatikus, hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha a világ vége lenne, holott talán az egyik legjobb bál volt évek óta. Legalábbis amiket én hallottam az alapján annak tűnt. Egy másodpercre a pillantásom Karolára esik, szeretném, ha megnyugodna, ha tudná nem kell magát vádolnia. De aztán rögtön Mihailra nézek újra. Nagyot nyelek, így várva a reakciót, ami valószínűleg robbanni fog. De nem érdekel. Igazam van. Ha neki ez fáj. Az az ő baja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=791136#post791136][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.01.31. 08:21[/b][/url]

Fel kéne adnom. Érzem, hogy jelenleg senki sincs velem, mellettem. Nem is értik. Én meg azt nem értem mire a nagy hajcihő. Semmi katasztrófa nem történt. A mi lett volna ha meg kezdődhetne ott, hogy Karola vagy én meg sem születünk. Na bumm. Belián nyugtat, Karola meg magára veszi a felelősséget és senki nem érti, hogy miről van szó. Mihail sem, mert önkéntesség. Merlinre én vagyok itt az egyetlen akinek agya van? Bosszant, hogy a DöK elnök csak úgy elfordul az ablakhoz és nem is néz ránk. De csakazért is elmondom.
- Önkéntesség... ja... de attól még jogellenes - megvonom a vállam. Egész végig azt magyarázza, hogy az ő felelőssége, de most meg hárítani próbál. Mit is várok. Aztán jön a három órával és erősen felszalad a szemöldököm. - Nyolc óra. Ötkor kezdtünk, hajnali egy körül mentünk el. Nem tudom honnan szedted a három órát, de gondolom a matek nem az erősséged... - Az, hogy ott állt mellettünk... Nos ezt nem tudom. Nem néztem szét, és nem láttam... - Amúgy meg... nem láttalak. De ha valóban ott álltatok ahogy mondod, akkor látnod kellett volna az üzenetemet is, elvégre baromi hamar oda kellett, hogy érj - Tényleg nem értem. De nem is akarok már ezen gondolkodni. Már nyitnám a szám, hogy csak bökje ki hogy mi a francot akar, de megszólal újra, így inkább csöndben maradok. Lassan úgy érzem, hogy egyáltalán nem is kellett volna megszólalnom. De azt meg az igazságérzetem bánná. Így legalább a felét elmondtam annak, amit akartam. Más kérdés, hogy süket fülekre lelt a mondandóm, és úgy érzem, ki is lett forgatva rendesen. Ami viszont teljesen váratlanul ér az egy aprócska szócska, egy fél mondat, ami elhagyja Mihail száját és teljesen ledöbbent. Nem is nekünk címzi, hanem Belinek de attól még erősen visszhangzik a fejemben "két szerelmesnek". Karolára pillantok, de ő heves tiltakozásba kezd én meg ezen is pont annyira ledöbbenek, mint Mihail szavain. Percek óta először nem tudom mit kéne mondanom. Nincs még ki nem mondott válaszom sem. Ha azzal vádolt volna, hogy ki akartam használni a helyzetet, az más lenne de most valamiért nem jut eszembe semmi sem.
Csöndben maradok. Nem mondok semmit. Lehajtott fejjel engedem, hogy millió gondolat cikázzon végig a fejemen. Fel sem fogom Karola mit mond, vagy hogy Mihail miről beszél. Végül amikor úgy tűnik kissé csendesebb minden, teljesen más stílusban mint eddig egészen halkan mondom el, amit valószínűleg végig hallani akart.
- Nos. Nem történt semmi, mindketten jól vagyunk, nem kell aggódnod, nem kerülsz bajba. A mi lett volna HA-n pedig felesleges rágódnod. Többet nem fordul elő. Sajnáljuk. Sajnálom - Csak az utolsó szónál pillantok fel, aztán sóhajtok egy nagyot. - Van még valami? - kérdezem, mert hát ami azt illeti elég sok gondolat tolong a fejemben és ha még pár ilyet hallok, abba tuti bele is fájdul. Vajon milyen érzés szerelmesnek lenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=791386#post791386][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.02.02. 17:49[/b][/url]

Kezdem feladni. Egyértelműen én vagyok itt az egyetlen személy, akinek némi értelem van a fejében és logikus döntésekre képes, anélkül hogy túl aggódná, vagy túl bonyolítaná. Bár igaz, ami igaz, ezerszer megbántam, hogy magamhoz vittem Karolát azon az éjjel, de azt is tudom, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnénk megtenném újra. Hogy ebből kinek milyen baja származhat az tökre nem érdekel. A valószínűsége a Mihail által felvázolt helyzetnek, miszerint bajunk esik, kb a 0-val esélyes. Hiába csinál úgy, mintha ő valami hű de felnőtt lenne, biztos vagyok benne, hogy nem sokkal idősebb nálam. Belián meg... Nos ő még varázsolni sem tud, szóval nem tudom, hogy miért pont engem kell félteni. De nem megyek bele. Érzem, hogy hiába magyaráznék, érvelnék, senkit sem győzne meg, mert szimplán nem elég értelmesek ahhoz, hogy felfogják, miről van szó.
Belián szavaira, a hadbíróság kapcsán csak felhúzom a szemöldököm és hitetlenkedve nézek rá. Szerencsére Karola közbe szól, ha csak a nevét is említi, érzem hogy ez inkább nekem szól, hogy ne vágjak vissza, s igazat adok a lánynak, mert semmi értelme nem lenne.
Már csak azon húzom fel magam, hogy a bocsánat kérésemet is semmisnek nyilvánítja a DÖK-elnök. Rendben. Ne rakj ki. Ne higgy nekem. Maradok a DÖK-ben, mert jól mutat majd egyszer valami papíron, de ennyi lesz, nem viszem majd túlzásba az aktivitást. Legfeljebb ha muszáj.
- Rendben - mondom kissé feszülten, aztán Beliánhoz fordulok és kifújva a levegőt, neki tényleg őszintén mondom ki - Sajnálom. A bált is, meg a mait is.
Ezzel részemről letudva, s ahogy Karola elköszön én is biccentek a két fiúnak, majd megindulok kifelé a teremből. A kezeimet a talárom zsebébe mélyesztem, ott szorulnak újból ökölbe, s kifelé menet még motyogok magamnak.
- Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal - S azzal némileg erősebben mint szeretném csapom be magam mögött az ajtót. Még szerencse, hogy a benti bűbájoknak hála ez csak nekem, meg a még kint ácsorgó Karolának tűnik fel. Nem számítottam rá, hogy itt fog ácsorogni. Nyelek is egy nagyot, mert hát... ööö... izé... Miért van még itt?