A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=596873#post596873][b]Éjkerti Csermely - 2016.05.27. 22:47[/b][/url]

Csermely a tanulószoba padlóján ült törökülésben, körülötte mint erőd, apró körben egymásra stócolt könyvek hevertek, néhány fellapozva, mások még érintetlenül várva a maguk sorára. Fehérarany hajtincsei pókhálóként szőtték át a legközelebbi kötetek lapjait és fedeleit, a lány baloldalán pedig egy már órákkal korábban feldöntött tintásüveg árválkodott csendesen, arra várva, hogy foglalkozzanak végre a gyomrából már rég kifolyt fekete masszával, mely lassan lyukat festett a gondosan tanuló gyermek világos szoknyájára.
A lány az ölében heverő könyvre figyelt, bár betűi nem emelkedtek ki a lapok közül, Zoru minden szót készségesen fordított neki, annyiszor elismételve egy-egy mondatot, amennyiszer csak kívánta az ifjú levitás. A memorizálás nem volt nehéz feladat számára, az írás annál nehezebb. Valamiféle macskakaparást ugyan tudott produkálni Zoru irányításai nélkül is, ám ahhoz, hogy ezekből órai jegyzetek vagy házi feladatok legyenek sokkal nagyobb odafigyelésre és koncentrálásra volt szüksége. Épp ezért volt lassacskán itt az ideje, hogy olyan bűbájt keressen, legyen szó akármilyen osztályról is, amely könnyedén írja le a diktált szavakat anélkül, hogy a lánynak bajlódnia kéne azokkal a kusza, általában maguktól kunkorodó betűkkel és számokkal.
De addig is olyan szorgosan gyakorolt, ahogyan csak tudott. Az olvasás közben a füle mögé gyűrt pennát újra apró ujjai közé zárta és ajakit beharapva kezdett el írni egy összefoglalást az előbb hallottakról.
Valószínűleg hajkoronájának fele arca előtt nyújtózkodott, ugyanis annyira csikizte valami a leány orrát, hogy hiába próbálta visszatartani, hatalmasat prüszkölt és egy óriási tintapaca került a lap közepére, melyet Zoru azonnal Csermely tudtára is adott.
- Jaj ne, pedig már majdnem kész volt - sóhajtott egy nagyot, arcából megpróbálva kifújni a nem odaillő fürtöket, ám azok csupán az égbe emelkedtek, hogy azután visszazuhanjanak a gyermek arcába, mint rossz vendégek. Túl hosszúak voltak a loknik, lassan a fenekéig is leértek, azonban a lánynak nem volt szíve megválni tőlük, akárhányszor is akadtak bele vagy rontottak el dolgokat, így hát kénytelen volt tűrni és tűrni.