[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=864936#post864936][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.25. 12:59[/b][/url]

- Hol vagy? - egy apró pittyenés, még csak meg se szólalt rendesen a telefonom, és már veszem is fel, hogy kérdőre vonjam a nőt, aki a világra hozott. Pedig megbeszéltük, hogy akkor eszünk egy jót - már ha az anyámnak való evést jónak lehet nevezni, mert épp csak nem köt vájúhoz, és ad zabot - aztán körbe járjuk a Mammutot, mert kellene nekem ez meg az.
A fél percig tartó csend már erősen árulkodik arról, hogy ebből nem lesz semmi, s miután ezt megemésztettem, már csak szemforgatva hallgatom végig anyukám szabadkozását. Ismerem már. Az utóbbi időben már több verziót hallottam, és bólintok egy nagyot, ahogy megint a vendégek elnyújtott ideje van terítéken. Örülnöm kéne, jó fotós. Van egy csomó munkája, más meg bizonyára kiugrana a bugyijából, ha az anyja nem lógna a nyakán. Én valahogy mégsem örülök.
- A telefonod nálad van? - jön a kérdés, és hosszú másodpercig néma csend rá a válaszom. Szerintem anyus a telefonon keresztül is látja a tekintetet, amivel magam elé meredek. Semmi gond, innen tudni, hogy van köztünk némi rokonság. Be is jelez. Pénzt küldött. Költsem el. Azzal nincs gond, szóval miután leteszem a telefont, nagyot sóhajtva célzom meg a közelben lévő Starbucksot, csak egy ponton megtorpanok. Nem igazán gondolkodok, nyitom is meg a fényképezőt, és a padon ülő srácot le is fotózom, mert ez a beállás így most tetszett. Igazából felkészülök arra, hogy megint hosszasan kell magyarázkodnom, hogy se rajongó, se pszichopata nem vagyok. Nem gond az sem, már megy rutinból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=864939#post864939][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.25. 13:29[/b][/url]

Azt sikerült leszűrnöm, hogy ő sincs a legjobb passzban, szóval már tényleg várom azt a pofont, ami mint Damoklész kardja, lebeg a fejem felett. Eddig szerencsésnek mondhatom magam, vagy embereket túl toleranciásnak, akikkel találkoztam, de valahogy a zsigereimben érzem, nem lesz ez mindig így, be fogok én szaladni abba a bizonyos erdőbe.
Meglepetten konstatálom azonban, hogy az sem ma lesz. Semmi fenyegető fölém tornyosulás, sem dobálózás azzal, hogy rám hívják a rendőréket, és még csak paragrafusokat se sorolnak fel, amikkel törvényt, meg személyiségi jogot sértettem. Jó nap ez.
- Így jó, csak... - összeszűkítem a szemem, mert valami mégse teljes, úgy meg nem az igazi. Körbe forgatom a fejem, és meglátom a nénit, akinél tulipánok vannak. Tökéletes. Veszek egy szálat, mert egyrészt a cél érdekében bármit, másrészt, pont van nálam annyi készpénz, harmadrészt...szegény néni. Ahogy megkaparintom a virágot, az idegennek nyújtom, pontosan olyan tekintettel, hogy ő is tudja, mit kell csinálnia, és még el is vigyorodok.
- De ha elfeküdnél, és kigombolnál két gombot, sokkal jobb lenne - mert kérem szépen, lehet ezt még tetézni. Micsoda reklám, főleg hogy felette ott lóg az Intimissi felirat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=864969#post864969][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.25. 22:07[/b][/url]

Talán ez a különleges képességem. Fél perccel ezelőtt még el akartam bújni, hogy kisírjam magam, amiért anyám lepasszolt, de mostanra már nyoma sincs a szomorúságnak.
Rendesen bele is élem magam a rögtönzött jelenetbe, hisz sose hagyok ki egy alkalmat. Sajnos egyáltalán nem vagyok visszatáncolós típus, de hát... rövid az élet, így legalább lesz min nosztalgiáznom. Már így is várom, hogy megmutathassam Kornélnak a képet, és elmeséljem, milyen jó fej idegenekbe lehet itt belefutni.
- Zsanna vagyok, szia - mosolygok rá olyan ragyogóan, mint bárkire. Ez viszont láncreakciót indít el, és be is szívom a levegőt. A körülöttünk lévő kisebb lánygyűrűnek ennyi kellett. Egyből körém kerülnek, és pislogni sincs időm, telefonok kerülnek elém, épp csak egy bocsánatkérő pillantásra futja. De profikat megszégyenítve tűröm, hogy egymás szavába vágva kérdezzenek, és aláírás közben még válaszolok. Mindezt pedig olyan lelkesen, mintha eleve az lett volna a célom, hogy elérjem, felismerjenek.
- Ő a pasid? - mutatnak a srácra, de mivel a kérdést szinte vártam már, mosolyogva rázom a fejem.
- Neeeem, ő az új stylistom asszisztense - persze bólogathatnék is, sokkal menőbb lennék, ha címlapon hoznának le egy láthatóan idősebb pasival, de senkit nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, és van bennem tartás. A világ majd tudni fog a pasimról, amint lesz, és olyas valaki lesz, aki mellett büszkén húzom ki magam, és nem egy Mammut közepén boronálnak össze vele. Arról nem is beszélve, mit kapnék az anyámtól.
- Akkor tényleg szerepelni fogsz a Balenciaga kampányban? - na erre a kérdésre viszont őszinte örömmel bólogatok, és pár kép után már meg is szabadulunk tőlük. Nem okoz gondot beszélgetni velük, és ha nekik ettől meg pár képtől jobb a napjuk, hát ki vagyok én, hogy ezt elvegyem tőlük?
- Pontosabban Kárási-Tóth Zsanna, és igen... mármint nem gáz, hogy te nem ismersz, modellkedek, meg pár szépségversenyt megnyertem - megvonom a vállam, mert nem tartom akkora számnak, mint az előbbi lányok.
- És anyukámmal kajáltam volna, szóval ha a bírod a kínait szívesen meghívlak kárpótlásul - meresztek nagy szemeket, mert az sem lep meg, ha ezek után nem akar a közelemben lógni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=865003#post865003][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.26. 22:00[/b][/url]

Még ha zavar is a kialakult helyzet, vagy kellemetlenül érzem magam miatta, egy pillanatra se hagyom egyetlen apró jelét sem kiülni az arcomra. Profin tudom kezelni, mert nincsenek sokan, és ahogy látom az arcukon az örömöt, nem is sajnálom a perceket. Azt már inkább, hogy magyarázkodnom kell.
A kérdésre elnevetem magam, és még jól is esik, de a fejem rázom.
- Talán ha Taylor Swift, vagy Ariana Grande lennék. Sokan csak a platformokon ismernek, aztán ha leugrok egy kifliért, még végig is tudom hallgatni, ahogy engem beszélnek ki - vigyorgok fel az újdonsült modellemre.
- Az anyukámmal más. Őt nagyon sokan ismerik, pedig már nincs is a szakmában, de mégis - nyomkodom kicsit a telefonom, hogy aztán megmutassam az egyik képet róla. Ha fogott életében Playboy magazint a kezében, már ismerős is lehet neki, mert anyus durván tolta. És szépen össze is szedte magát belőle.
- És full tiltólistás, de egyszerűen imádom - vigyorgok rá, mert bizony én most szabályt szegek, ő meg ezzel tettes társsá avanzsált.
- És bocsi az asszisztens miatt, de nem akartam kellemetlenséget - kérek azért mégis csak elnézést, mert nem szoktam minden idegennel előre lebeszélni a sztorit az ilyen esetekre. Az azt hiszem furcsa is lenne.
- De ne oda, ha nagyon jót akarsz enni, itt az egyik sarkon van a legjobb. Bízz bennem, tudom miről beszélek - megfogom a kezét, csak hogy megállásra késztessem, és amint sikerül, el is engedem természetesen.
- Ha kell leteszem a nagy esküt, hogy nem foglak leütni, és eladni a szerveid - pislogok is mellé szépen. Jó, kicsit hozzá tartozik az is, hogy így már én se akarok itt lenni, mert félek az esetleges következményektől.
- Ha megengeded a privát instámra igen. Sokat fényképezek, és ott csak a pár ismerősöm látja. A hivatalosra nem igazán posztolhatok, rendszerint anyu intézi, meg egy Kriszta, meg ők is felügyelik. Tudod... azért sok a beteg ember, én meg még mindig csak tizenöt vagyok - nem akarom részletezni, ha képben van ezekkel a platformokkal, akkor azzal is képben kell lennie, milyen elvetemült férgek kerülnek sokszor elő.
- Na, akkor menjünk? - indulok meg a kijárat felé.
- Amúgy...miért ültél úgy ott a padon, mint akit elcibált az asszony a Glamour napokra és véletlenül ott is hagyott? - óvatosan teszem fel a kérdést, miközben felnézek rá, de tényleg nagyon szomorúnak tűnt.